Gál Dániel 1898-ban született Tekeházán. Az 1.vh-ban hadiérettségi után önkéntesként vonult be az egri gyalogazredbe. Az orosz frontra vezényelték, ahol megsebesült a könyökén egy aknaszilánktól, a trieszti hadikórházban majdnem amputálják a karját emiatt. Felgyógyulása után az egri pótkerettel az olasz frontra vezénylik. Tartalékos zászlóssá majd hadnaggyá lép elő és mint ilyen, rohamszázad parancsnoki megbizatást kap. Egerben tanuja a fellázadt legénység megtizedelésének is. A háborúban elnyeri a Kisezüst vitézségi érmet, Károly csapatkeresztet és Sebesülési Érmet 1 pánttal, késöbb a Magyar és Osztrák Háborús Emlékérmet.
A háború után a rendőrség állományába kerül Nyíregyházára, Cegldre majd Szombathelyre, ahol a szőlősi kastályban működő Rendőr Tiszthelyettesi Iskola parancsnoka lesz rendőr főfelügyelői rangban. Szolgálatáért megkapja a Bronz Signum Laudist smaragdzöld szalagon. 1944-ben a szombathelyen működő nyilas H.M. közrendészeti előadónak osztja be rendőr őrnagyi rendfokban és a kiürítéssel nyugatra távozik. 1945 után ugyan igazolják, de '47-ben nyugdíjazzák, majd azt is megvonják. 1956-ban felkérik vas megyei rendőrfőkapitányi posztra, de nem vállalja. A forradalom után koncepciós perben mégis halálra ítélik elsó fokon, majd felmentik. Kb 90 esztendősen hal meg Szombathelyen. Hagyatékán a szhelyi Smith Múzeum és a talnamérai Rendőr és Csendőr Múzeum őrzi, hozzám "csak" ez a kép, a csajkája és a rohamszázad parancsnoki jegyzetei kerültek.
A képen szürke, rendőrségi társasági zubbonyt és 1904M lovassági kardot visel (+rendőrségi tisztibojt) fekete pantallóval.