Warning: Table 'roncskut_kut2.roncskutatas_cache_page' doesn't exist
query: SELECT data, created, headers, expire, serialized FROM roncskutatas_cache_page WHERE cid = 'https://www.roncskutatas.com/node/2062' in /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc on line 135
Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/bootstrap.inc on line 729
Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/bootstrap.inc on line 730
Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/bootstrap.inc on line 731
Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/bootstrap.inc on line 732 Vitéz Bertalan Árpád | A II. Világháború Hadtörténeti Portálja
warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/common.inc on line 153.
Beküldő: Mester. Beküldés időpontja: 2007, szeptember 17 - 21:09.
Emlékszem, hogy a Doromby-Reé (szerk.): A magyar gyalogság története c. nagy alakú összefoglaló mű is megemlíti az 1917-es hőstettet.
A 273. old.-on:
"Az 1. hadosztály kötelékében harcoló 3. bosznia-hercegovinai vadászzászlóalj hadnagya, Bertalan Árpád vakmerő nekirohanással az ellenség három védelmi vonalát törte át s ezzel lényegesen hozzájárult a 7. hegyidandár sikeréhez. Kiváló haditettéért a Mária-Terézia rend-del tüntették ki."
Beküldő: Dr. B. Stenge Csaba. Beküldés időpontja: 2007, szeptember 17 - 08:02.
A hat löveg elfoglalása a Globocak csúcstól északabbra történt, az olasz tüzércsoport Pusnótól nyugatra volt álllásban (a Globocak csúcstól kb 1,5 km-re észak, északnyugatra voltak a lövegek). Bertalan több száz foglyot ejtett 24-én (ha azt is hozzászámítjuk, hogy a zászlóaljával harcban állókat hátbatámadta este és ezek megadták magukat, több, mint 1500 fogolyról van szó). Az áttörés és a harcok folytatódtak, Bertalan is kiválóan szerepelt a továbbiakban egészen 30-áig, mikor a Mortaglianonál vívott harcban ismételten kitüntette magát, de itt megsebesült, így a továbbiakban, az offenzíva utolsó napjaiban tevőlegesen már nem vett részt.
Az Arany Vitézségi Érmét még 1918-ban megkapta (kihirdetve 4/1918. sz. R.K.) A Mária Terézia Rend lovagkeresztjének viselési engedélye az 1/1928. sz. R. K.-ben jelent meg.
A haditettét részletesen megírtam egy anyagban Bertalannal kapcsolatban, 2001-ben jelent meg a Magyar Szárnyak Évkönyvben, a hősi halálának 60. évfordulóján (Egy kitüntetés nyomában M. Sz. Évk. 2001. 30-31. oldal)
Azt még hozzáteszem: Bertalan nem a 7. hegyidandár katonája volt, hanem a 3. bosnyák vadászzászlóalj 3. századában szolgált. A bosnyák zászlóaljat a támadáshoz ideiglenesen a XV. hadtest 7. hegyidandárjának alárendeltségébe helyezték a tolmeini hídfőbe.
Beküldő: GalambosGábor. Beküldés időpontja: 2007, szeptember 17 - 07:42.
Sziasztok!
Az esemény 1917.október 24.-én Globocak hegycsúcs elleni támadás volt.Ennek során Bertalan Árpád, az osztrák-magyar 7.hegyidandár 19 éves hadnagya egy 15 fős rohamcsapat élén három olasz állást számolt fel, több foglyot ejtett és 6 nehéztarackot zsákmányolt.
Kedves Csaba!
Az én forrásom szerint Bertalan ezen hadittetéért megkapta az Arany Vitézségi Érmet, majd tíz évvel később a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét.(?)
Ez azonos a te általad említett kitüntetésekkel?
Beküldő: Dr. B. Stenge Csaba. Beküldés időpontja: 2007, szeptember 17 - 06:10.
Bertalan esetében nagyon érdekes, hogy a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét az 1917. október 24-én és 25-én végrehajtott haditetteiért kapta és az érdemességet a 12. rendkáptalan napra ponotsan 10 évvel később, 1927. október 25-én ítélte oda.
Beküldő: kalóz14. Beküldés időpontja: 2007, szeptember 16 - 22:35.
"Bertalan Árpád, az osztrák-magyar 7. hegyidandár 19 éves hadnagya - a magyar ejtőernyős fegyvernem későbbi megszervezője - október 24-én, a Globocak hegycsúcs elleni támadás során egy 15 fős rohamcsapat élén három olasz állást számolt fel, több száz foglyot ejtett és 6 nehéztarackot zsákmányolt. Haditettéért megkapta az Arany Vitézségi Érmet, majd tíz évvel később a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét."
forrás: Regiment 2007.szeptemberi száma, 14 oldal
Ravasz István: Isonzó a halál völgye c. cikkéből
Beküldő: Mester. Beküldés időpontja: 2007, szeptember 11 - 11:24.
Tisztelt tagtársak!
A rangokat ne a mai státuszuk alapján ítéljétek meg! Régebben sokkal fukarabban bántak velük, ahogy Bertalan Árpád példája is mutatta.
Azt hiszem, hogy a háború végére már természetes, hogy századosok voltak a zpk-ok. Tartalékos szds nem nagyon lévén mind hivatásosok voltak. Ez mind a szándékosan lassú előléptetési politika következménye volt, brit és amerikai megfelelőik már régen őrnagyok vagy alezredesek voltak, akkor is, ha a háborút őrmesterként (!) kezdték.
Horthy István kormányzóhelyettes az ő pozíciójában ("Walesi herceg") Angliában minimum ezredtulajdonos ezredes lett volna (Colonel in chief), nem tartalékos főhadnagy! Igaz, hogy ez csak tiszteletbeli cím, de akkor is!
Ha még tovább megyünk vissza az időben, ez még inkább így van!
Horthy Miklósnál kifogásolta az egyik életrajzírója (Vas Zoltán), hogy milyen hosszú ideig volt sorhajóhadnagy (századosnak felel meg). Vas sosem volt katona, Horthy idejében sem (éppen börtönben ült), a Monarchiában meg pláne nem. Annak idején éppen azért volt I. és II: oszt. sorhajóhadnagy, ill. százados, hogy legalább fizetési osztálybeli előmenetel legyen. Deák úr, a kérdés kutatója szerint a békeidők Monarchiájában volt 40-50 éves hivatásos főhadnagy, nem is egy.
Beküldő: eje.gyüjtő. Beküldés időpontja: 2007, szeptember 10 - 20:44.
Kedves Mester!
Akkor tehát egyetértünk!
Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy Bertalan megkezdte a tanulmányait a törzstiszti tanfolyamon, mivel úgy gondoltam, ez nem egy közismert tény!
Köszönjük az érdekes történelmi adalékokat, élveztem, hasonlókat továbbra is szívesen olvasok!
Beküldő: Mester. Beküldés időpontja: 2007, szeptember 10 - 05:10.
Kedves Gábor!
Bertalan őrnagy úr esetével azt akartam bemutatni, hogy még olyan ritka kiváló, még ma is mindenki által ismert és elismert ember is, aki a Mária Terézia rend lovagjaként bármikor kihallgatást kérhetett - és kapott - a kormányzótól - csak "különös kormányzói kegyből" (ennek ez volt a ma megalázónak hangzó megnevezése!) lehetett őrnagy! Vagyis a kormányzó ritka kivételt tett a kedvéért.
Ami a tanfolyamokat illeti, régen ismert volt egy jelenség, hogy valakit már a 20. tanfolyamra küldtek, mert valakit be kellett írni, hát azt küldték el akit másra nem tudtak használni.
Bertalan Árpád nem az első olyan eset, akinek adminisztratív okok miatt az előmenetelét korlátozták. Nelson admirális már Trafalgar előtt is legalább tengernagynak kellett volna előléptetni. Ehhez képest csak altengernagy volt, azok között is a középmezőnyben. A merev szabályozás miatt egyszerűen nem tettek veke kivételt, mert előléptetése esetén a rangban előtte állókat is elő kellett volna léptetni, aminek nem volt meg az anyagi háttere.
Széchenyi István lovastiszt volt, és évekig az volt a legfőbb ambíciója, hogy őrnagy lehessen. Pour le Mérité kitüntetése volt, udvari körökben ismert volt. Mégsem lett őrnagy! Ezért "bosszúból" otthagyta a sereget és az ambícióját hídépítésben, vasútépítésben élte ki.
Üdv.
Laci
Beküldő: Ajtony. Beküldés időpontja: 2007, szeptember 7 - 13:49.
Más lapra tartozik ugyan, de érdekes, hogy az M.Kir. I. honv. Egyetemi Rohamzászlóalj parancsnoka: Thurzóbányai-Elischer Gyula tartalékos hdgy volt csupán, de utódja, Sipeki-Balás Lajos is csak századosként volt zlj. parancsnok (igaz, ő Ludovikás). a körülzárt Budapest természetesen szült ilyen extrém példákat...
(bövebben Józsa Béla: Egyetemisták az ostromgyűrűben c. könyvében)
Sok tisztnek a századosi rendfokozat volt a végállomás. Ebben 10 évnél tovább is el lehetett időzni. Aki nem tette le a törzstiszti vizsgát, nem volt meg a megfelelő képzettsége, soha nem lett őrnagy. Ezer évenként volt egy kivétel, pl. Bertalan Árpád, aki a Mária Terézia rend tagjaként és érdemeire tekintettel egész különös jóindulattal őrnaggyá lépett elő!.
Kedves Mester!
vitéz Bertalan Árpád 1939 márciusától törzstiszti tanfolyamra volt vezényelve, akkor még századosként. Ellenben az is igaz, hogy 1939. november elsejével, lépett elő őrnaggyá, és még 1941 februárjában is a törzstiszti tanfolyam hallgatója, de ezen én nem csodálkozom egyéb dolga is akadt akkor, mint egy tanfolyamon üldögélni.
Többek között a semmiből megteremtette a magyar katonai ejtőernyőzést!
A törzstiszti vizsgát valószínűleg sosem volt módja letenni, az ismert események következtében, és így végső soron igazad van, különös jóindulat kellett ahhoz, hogy az őrnagyi rendfokozatot viselhesse.
De kivételes katonaegyéniség volt! Bár száz Bertalan Árpádunk lett volna akkor!
Bár száz Bertalan Árpádunk lenne most! Na és hagynák őket, szakmai munkát végezni!
Hogyan is nézett volna ki egy zászlóaljparancsnok századosként?!
Az ejtőernyős alakulat 1939. október elsejével települt át Szombathelyről Pápára a volt huszár laktanyába az egység végső otthonába, ahol már adottak voltak a zászlóaljjá bővülés feltételei, - ezt itt nem kívánom részletezni- így már érthető Bertalan 1939. november elseji őrnagyi előléptetése. De azért még neki is el kellett járni a törzstiszti tanfolyamra. :lol:
Beküldő: Falerisztika. Beküldés időpontja: 2007, április 12 - 23:02.
Akkor képzeld el hogy mik vannak ma is..amikor mást hallok a mezőőrtől s megint mást a birkapásztortól...és ez a mai életünkben zajlik!
Sajnos nincs időm kielemezni a témában megjelent könyvek szakmai tartalmát (meg az más technika is volt), de a politikait meg tudom mondani! Szerintem, a Vádinditvány a kommunisták megrendelésére írodott...de nincs ellene semmi számomra hozzáférhető más anyag....
Beküldő: eje.gyüjtő. Beküldés időpontja: 2007, április 12 - 22:29.
Urak a Vádindítványt úgy felejtsük el, ahogy van, bár én elfogult vagyok, de nem tudom indulatok nélkül kezelni azt a szemetet!
A Bárczy másik könyvében leírtakat is csak fenntartással olvassátok, a Zuhanóugrásra gondolok, több részletét szeretném még majd egyszer ellenőrizni, ha nagyon sok időm lesz, viszont kíváncsi lennék NDI tagtárs véleményére a könyvről.
De mégis jól tette a Bárczy, hogy megírta a könyveit, mert ha ö nem hordja össze azt a sok igaztalanságot, akkor több egykori ejtőernyős (Tassonyi Edőmér, Szokolay Tamás, Ugron István, stb.) nem írta volna meg igen értékes, forrásértékű emlékiratait.
A felszerelés mozgott a gép belsejében ez tény, ezt nem is vitatom!
Ma is, megerősítette ezt az utolsó még élő túlélő Bakó Pista bácsi, és Szokolay Tamás is leírja ezt a visszaemlékezésében, (nekem van egy eredeti példányom belőle) a Top-Gun újságban megjelent cikkre már nem emlékszem, mennyire egyezik meg az eredeti szöveggel. Aki teheti az a Kanadai Magyar Szárnyakban megjelent az eredetivel azonos szövegű visszaemlékezését, olvassa el.
Visszatérve a mozgó rakományra Szokolay Tamás így ír róla: ,, a földet éréskor elzuhanó géppuskarakaszok, melyeknek egy része az én fejemre (Szokolay Tamás hadnagy) esett, öt (Bertalan őrnagy) leverte a lábáról. A többit elvégezte a lángtenger ….”
Ha egyszer elkészülők a tragédiát feldolgozó írásommal, akkor feltöltöm az oldalra, de az anyaggyűjtés kutatás, időigényes folyamat.
Beküldő: Falerisztika. Beküldés időpontja: 2007, április 12 - 21:07.
"A Vádindítvány szerint senki nem élte túl a zuhanást....."
Értek én minden hozzászólót!
A könyvet 20 éve olvastam! Nincs értékitéletem a könyvvel kapcsolatban! Csak azt szerettem volna mondani, hogy a mai kivizsgálást egy ilyen helyzetben azzal kezdeném amit leírtam!
Terhelés, rögzítés..felszálló terület..stb...
Ez a gép beleragadt a sáros felszállómezőbe, szerintem innen nehéz dolga volt a parancsott kapott pilótának.
Beküldő: Falerisztika. Beküldés időpontja: 2007, április 12 - 20:56.
"3. Nem hiszem, hogy Bertalan az első éles bevetésük sikerét túlterhelés miatt kockára tette volna!"
Vitatkozni szabad, véleményt mondani szintén. Sőt!!!!
Mint mondtam, nem lehet a helyzetet rekonstruálni! Többen megtették helyettem. Nem láttam azzal ellenkező véleményt, hogy a felszerelés nem mozgott egy igencsak rossz terepű felszálláskor! Ez végzetes ma is....
Beküldő: borsod. Beküldés időpontja: 2007, április 12 - 20:16.
A Vádindítvány – regény. Nem szabad a benne foglaltakat tényként kezelni. Vannak benne bizonyos részek, amelyek a józan észnek is ellentmondanak. De érzékeltetésképpen: a balesetnek több túlélője is volt, pl. a közelmúltban elhunyt Szokolai Tamás bácsi. A Vádindítvány szerint senki nem élte túl a zuhanást.....
Beküldő: eje.gyüjtő. Beküldés időpontja: 2007, április 12 - 20:12.
Fal!
Kösz az értékes hozzászólást!
Igazad lehet, a vándorló felszereléssel kapcsolatban, de a túlterhelést kicsit kétkedve fogadom.
1. Egy tapasztalt pilóta biztosan nem szállt volna fel ilyen körülmények között, ilyen nyomás alatt egy túlterhelt géppel. Kelemen Károly százados a gép pilótája pedig az egyik legtapasztaltabb pilótának számított ezen a géptípuson, a korabeli leírások és a visszaemlékezők szerint, nem véletlenül volt a szállító repülő század parancsnoka.
2. Az első Savoiát már 1939. szeptembere óta használták az eje. századnál, a fennmaradó négy gép az átalakítások után 1940. júliusában érkezett meg Pápára. A kiképzés alatt rendszeresen teljes harci felszereléssel, fegyverrel, kézigránátokkal és tartalék lőszerrel hajtották végre az ugrásokat, tehát volt némi fogalmuk, tapasztalatuk a gépek terhelhetőségéről. Bár az is igaz, hogy bevetésre indulva mindenki málházott még egy kis plusz lőszert, kézigránátot a kenyérzsákba.
3. Nem hiszem, hogy Bertalan az első éles bevetésük sikerét túlterhelés miatt kockára tette volna!
Beküldő: Falerisztika. Beküldés időpontja: 2007, április 12 - 19:28.
"A baleset oka nem túlterhelés volt, hanem a magassági trimmelő hibája. Ez a túlterhelés sztori egy régi legenda."
Ezen a trimm már nem segített. Mondom miért!
Van egy másik leírás is! A Vádindítvány című könyvben.
Az ott olvasottak szerint: a teher hátra mozdulásából adódó "farnehéz" helyzet alakíthatott ki egy ilyen felhajtóerő szűk helyzetet. (túl nagy állásszög) Mivel a rep.gép "ágaskodott" és se magassága, sem sebessége nem volt ahhoz hogy elég kormányerő keletkezzen a vezérsíkokon. Ilyenkor csűrő!!! Ugyan már...maga szárny is képtelen a "teherviselésre" hogy ilyen "civilen" mondjam...
Egyértelműen leszögezhető, hogy egy felázott fűves reptéren igencsak nehéz felszállni egy olyan géppel aminek a "terhe" hátra vándorol. Annak ellenére hogy 3 csillagmotor van a főfútok elött (ami közel a súlypont). Ne felejtsük el hogy farokkerekes gépről van szó. Minnél jobban meghúzom hogy felszálljak, annál jobban vándorol hátra a rögzítettlen felszerelés. Mivel az aerodinamika miatt "fel kell" húzni a gépet!
Szerintem túlpakolták a gépet ami nem lenne végzetes baj, ha nem vándorol a felszerelés! Vélelelmezhetően ez történt. Nem rögzítették!
Ezt alátámasztja hogy utána könnyített felszereléssel, rögzítve simán felszálltak a bevetésre váró gépek. Az csak hab a tortán hogy a front/bevetési terület magyar oldalára deszantoltak!
(60 év után nehéz okosnak lennem)
Szívesen veszek új információkat s megvitatom bárkivel a mostani véleményem.
Beküldő: eje.gyüjtő. Beküldés időpontja: 2007, április 12 - 19:07.
vitéz Bertalan Árpád őrnagya sírja a Farkasréti Temetőben, a fotót a mai megemlékezésen készítettem.
[url=http://kepfeltoltes.hu/view/070412/Bertalan_sir012_www.kepfeltoltes.hu_.jpg][img]http://kepfeltoltes.hu/thumb/070412/Bertalan_sir012_www.kepfeltoltes.hu_.jpg[/img][/url]
A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. [url=http://www.kepfeltoltes.hu]http://www.kepfeltoltes.hu[/url]
Beküldő: eje.gyüjtő. Beküldés időpontja: 2007, április 12 - 18:25.
Ma 66 éve vesztette életét a Jutasi katasztrófában 15 ejtőernyős katonájával és négy repülő bajtársával együtt a PARANCSNOK vitéz Bertalan Árpád őrnagy, posztumusz alezredes, a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtője.
Beküldő: kalóz14. Beküldés időpontja: 2005, november 1 - 00:45.
A Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről, a Délvidékre induló bevetésre 1941.04.12.-én, 16 óra 50 perckor felszálló E-101 lajstromjelű SM-75 típusú repülőgép, közvetlenül a felszállás után megbillent (a túlterheltségtől), majd a Papod-hegy oldalába zuhant és kigyulladt.A katasztrófánál, a repülőgép személyzete, Bertalan Árpád harccsoport parancsnok és 15 ejtőernyős vesztette életét.Vitéz Bertalan Árpád sírja a Farkasréti Temetőben található.
Forrás:Dombi Lőrinc: 60 év selyemszárnyakon
Bús-Szabó:Béke poraikra II.
Beküldő: Ajtony. Beküldés időpontja: 2005, október 30 - 17:20.
Vitéz Bertalan Árpád ornagy nemcsak a Tiszti Arany Vitezsegi Ermet erdemelte ki az 1.vh-ban, de a Katonai Maria Terezia Rend Lovagkeresztjet is.
Udv:Ajtony
Köszönjük kedves voci. Mi is gondolunk rád Karácsonykor!
Emlékszem, hogy a Doromby-Reé (szerk.): A magyar gyalogság története c. nagy alakú összefoglaló mű is megemlíti az 1917-es hőstettet.
A 273. old.-on:
"Az 1. hadosztály kötelékében harcoló 3. bosznia-hercegovinai vadászzászlóalj hadnagya, Bertalan Árpád vakmerő nekirohanással az ellenség három védelmi vonalát törte át s ezzel lényegesen hozzájárult a 7. hegyidandár sikeréhez. Kiváló haditettéért a Mária-Terézia rend-del tüntették ki."
Kedves Csaba!
Köszönöm!Minden nap tanul az ember!
Üdv!
G+G
A hat löveg elfoglalása a Globocak csúcstól északabbra történt, az olasz tüzércsoport Pusnótól nyugatra volt álllásban (a Globocak csúcstól kb 1,5 km-re észak, északnyugatra voltak a lövegek). Bertalan több száz foglyot ejtett 24-én (ha azt is hozzászámítjuk, hogy a zászlóaljával harcban állókat hátbatámadta este és ezek megadták magukat, több, mint 1500 fogolyról van szó). Az áttörés és a harcok folytatódtak, Bertalan is kiválóan szerepelt a továbbiakban egészen 30-áig, mikor a Mortaglianonál vívott harcban ismételten kitüntette magát, de itt megsebesült, így a továbbiakban, az offenzíva utolsó napjaiban tevőlegesen már nem vett részt.
Az Arany Vitézségi Érmét még 1918-ban megkapta (kihirdetve 4/1918. sz. R.K.) A Mária Terézia Rend lovagkeresztjének viselési engedélye az 1/1928. sz. R. K.-ben jelent meg.
A haditettét részletesen megírtam egy anyagban Bertalannal kapcsolatban, 2001-ben jelent meg a Magyar Szárnyak Évkönyvben, a hősi halálának 60. évfordulóján (Egy kitüntetés nyomában M. Sz. Évk. 2001. 30-31. oldal)
Azt még hozzáteszem: Bertalan nem a 7. hegyidandár katonája volt, hanem a 3. bosnyák vadászzászlóalj 3. századában szolgált. A bosnyák zászlóaljat a támadáshoz ideiglenesen a XV. hadtest 7. hegyidandárjának alárendeltségébe helyezték a tolmeini hídfőbe.
Sziasztok!
Az esemény 1917.október 24.-én Globocak hegycsúcs elleni támadás volt.Ennek során Bertalan Árpád, az osztrák-magyar 7.hegyidandár 19 éves hadnagya egy 15 fős rohamcsapat élén három olasz állást számolt fel, több foglyot ejtett és 6 nehéztarackot zsákmányolt.
Kedves Csaba!
Az én forrásom szerint Bertalan ezen hadittetéért megkapta az Arany Vitézségi Érmet, majd tíz évvel később a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét.(?)
Ez azonos a te általad említett kitüntetésekkel?
Üdv:G+G
Bertalan esetében nagyon érdekes, hogy a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét az 1917. október 24-én és 25-én végrehajtott haditetteiért kapta és az érdemességet a 12. rendkáptalan napra ponotsan 10 évvel később, 1927. október 25-én ítélte oda.
"Bertalan Árpád, az osztrák-magyar 7. hegyidandár 19 éves hadnagya - a magyar ejtőernyős fegyvernem későbbi megszervezője - október 24-én, a Globocak hegycsúcs elleni támadás során egy 15 fős rohamcsapat élén három olasz állást számolt fel, több száz foglyot ejtett és 6 nehéztarackot zsákmányolt. Haditettéért megkapta az Arany Vitézségi Érmet, majd tíz évvel később a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét."
forrás: Regiment 2007.szeptemberi száma, 14 oldal
Ravasz István: Isonzó a halál völgye c. cikkéből
Tisztelt tagtársak!
A rangokat ne a mai státuszuk alapján ítéljétek meg! Régebben sokkal fukarabban bántak velük, ahogy Bertalan Árpád példája is mutatta.
Azt hiszem, hogy a háború végére már természetes, hogy századosok voltak a zpk-ok. Tartalékos szds nem nagyon lévén mind hivatásosok voltak. Ez mind a szándékosan lassú előléptetési politika következménye volt, brit és amerikai megfelelőik már régen őrnagyok vagy alezredesek voltak, akkor is, ha a háborút őrmesterként (!) kezdték.
Horthy István kormányzóhelyettes az ő pozíciójában ("Walesi herceg") Angliában minimum ezredtulajdonos ezredes lett volna (Colonel in chief), nem tartalékos főhadnagy! Igaz, hogy ez csak tiszteletbeli cím, de akkor is!
Ha még tovább megyünk vissza az időben, ez még inkább így van!
Horthy Miklósnál kifogásolta az egyik életrajzírója (Vas Zoltán), hogy milyen hosszú ideig volt sorhajóhadnagy (századosnak felel meg). Vas sosem volt katona, Horthy idejében sem (éppen börtönben ült), a Monarchiában meg pláne nem. Annak idején éppen azért volt I. és II: oszt. sorhajóhadnagy, ill. százados, hogy legalább fizetési osztálybeli előmenetel legyen. Deák úr, a kérdés kutatója szerint a békeidők Monarchiájában volt 40-50 éves hivatásos főhadnagy, nem is egy.
v. Bertalan Árpád és bajtársainak síremléke a Farkasrétii temetőben:
http://www.agt.bme.hu/staff_h/varga/foto/farkasreti/bertalan-a.html
Kedves Mester!
Akkor tehát egyetértünk!
Csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy Bertalan megkezdte a tanulmányait a törzstiszti tanfolyamon, mivel úgy gondoltam, ez nem egy közismert tény!
Köszönjük az érdekes történelmi adalékokat, élveztem, hasonlókat továbbra is szívesen olvasok!
Üdv.
Gábor
Kedves Gábor!
Bertalan őrnagy úr esetével azt akartam bemutatni, hogy még olyan ritka kiváló, még ma is mindenki által ismert és elismert ember is, aki a Mária Terézia rend lovagjaként bármikor kihallgatást kérhetett - és kapott - a kormányzótól - csak "különös kormányzói kegyből" (ennek ez volt a ma megalázónak hangzó megnevezése!) lehetett őrnagy! Vagyis a kormányzó ritka kivételt tett a kedvéért.
Ami a tanfolyamokat illeti, régen ismert volt egy jelenség, hogy valakit már a 20. tanfolyamra küldtek, mert valakit be kellett írni, hát azt küldték el akit másra nem tudtak használni.
Bertalan Árpád nem az első olyan eset, akinek adminisztratív okok miatt az előmenetelét korlátozták. Nelson admirális már Trafalgar előtt is legalább tengernagynak kellett volna előléptetni. Ehhez képest csak altengernagy volt, azok között is a középmezőnyben. A merev szabályozás miatt egyszerűen nem tettek veke kivételt, mert előléptetése esetén a rangban előtte állókat is elő kellett volna léptetni, aminek nem volt meg az anyagi háttere.
Széchenyi István lovastiszt volt, és évekig az volt a legfőbb ambíciója, hogy őrnagy lehessen. Pour le Mérité kitüntetése volt, udvari körökben ismert volt. Mégsem lett őrnagy! Ezért "bosszúból" otthagyta a sereget és az ambícióját hídépítésben, vasútépítésben élte ki.
Üdv.
Laci
Más lapra tartozik ugyan, de érdekes, hogy az M.Kir. I. honv. Egyetemi Rohamzászlóalj parancsnoka: Thurzóbányai-Elischer Gyula tartalékos hdgy volt csupán, de utódja, Sipeki-Balás Lajos is csak századosként volt zlj. parancsnok (igaz, ő Ludovikás). a körülzárt Budapest természetesen szült ilyen extrém példákat...
(bövebben Józsa Béla: Egyetemisták az ostromgyűrűben c. könyvében)
Mester:
Re: Kétbalkezes katona és bajtársa http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/myalbum/photo.php?lid=15455&...
Sok tisztnek a századosi rendfokozat volt a végállomás. Ebben 10 évnél tovább is el lehetett időzni. Aki nem tette le a törzstiszti vizsgát, nem volt meg a megfelelő képzettsége, soha nem lett őrnagy. Ezer évenként volt egy kivétel, pl. Bertalan Árpád, aki a Mária Terézia rend tagjaként és érdemeire tekintettel egész különös jóindulattal őrnaggyá lépett elő!.
Kedves Mester!
vitéz Bertalan Árpád 1939 márciusától törzstiszti tanfolyamra volt vezényelve, akkor még századosként. Ellenben az is igaz, hogy 1939. november elsejével, lépett elő őrnaggyá, és még 1941 februárjában is a törzstiszti tanfolyam hallgatója, de ezen én nem csodálkozom egyéb dolga is akadt akkor, mint egy tanfolyamon üldögélni.
Többek között a semmiből megteremtette a magyar katonai ejtőernyőzést!
A törzstiszti vizsgát valószínűleg sosem volt módja letenni, az ismert események következtében, és így végső soron igazad van, különös jóindulat kellett ahhoz, hogy az őrnagyi rendfokozatot viselhesse.
De kivételes katonaegyéniség volt! Bár száz Bertalan Árpádunk lett volna akkor!
Bár száz Bertalan Árpádunk lenne most! Na és hagynák őket, szakmai munkát végezni!
Hogyan is nézett volna ki egy zászlóaljparancsnok századosként?!
Az ejtőernyős alakulat 1939. október elsejével települt át Szombathelyről Pápára a volt huszár laktanyába az egység végső otthonába, ahol már adottak voltak a zászlóaljjá bővülés feltételei, - ezt itt nem kívánom részletezni- így már érthető Bertalan 1939. november elseji őrnagyi előléptetése. De azért még neki is el kellett járni a törzstiszti tanfolyamra. :lol:
Üdvözlettel:
Gábor
Akkor képzeld el hogy mik vannak ma is..amikor mást hallok a mezőőrtől s megint mást a birkapásztortól...és ez a mai életünkben zajlik!
Sajnos nincs időm kielemezni a témában megjelent könyvek szakmai tartalmát (meg az más technika is volt), de a politikait meg tudom mondani! Szerintem, a Vádinditvány a kommunisták megrendelésére írodott...de nincs ellene semmi számomra hozzáférhető más anyag....
Fal.
Urak a Vádindítványt úgy felejtsük el, ahogy van, bár én elfogult vagyok, de nem tudom indulatok nélkül kezelni azt a szemetet!
A Bárczy másik könyvében leírtakat is csak fenntartással olvassátok, a Zuhanóugrásra gondolok, több részletét szeretném még majd egyszer ellenőrizni, ha nagyon sok időm lesz, viszont kíváncsi lennék NDI tagtárs véleményére a könyvről.
De mégis jól tette a Bárczy, hogy megírta a könyveit, mert ha ö nem hordja össze azt a sok igaztalanságot, akkor több egykori ejtőernyős (Tassonyi Edőmér, Szokolay Tamás, Ugron István, stb.) nem írta volna meg igen értékes, forrásértékű emlékiratait.
A felszerelés mozgott a gép belsejében ez tény, ezt nem is vitatom!
Ma is, megerősítette ezt az utolsó még élő túlélő Bakó Pista bácsi, és Szokolay Tamás is leírja ezt a visszaemlékezésében, (nekem van egy eredeti példányom belőle) a Top-Gun újságban megjelent cikkre már nem emlékszem, mennyire egyezik meg az eredeti szöveggel. Aki teheti az a Kanadai Magyar Szárnyakban megjelent az eredetivel azonos szövegű visszaemlékezését, olvassa el.
Visszatérve a mozgó rakományra Szokolay Tamás így ír róla: ,, a földet éréskor elzuhanó géppuskarakaszok, melyeknek egy része az én fejemre (Szokolay Tamás hadnagy) esett, öt (Bertalan őrnagy) leverte a lábáról. A többit elvégezte a lángtenger ….”
Ha egyszer elkészülők a tragédiát feldolgozó írásommal, akkor feltöltöm az oldalra, de az anyaggyűjtés kutatás, időigényes folyamat.
Üdv.
Gábor
Olvassuk el.. nem baj, ha 60 éves dolgokból tanulok...és ráadásúl nem iróniából mondom...:-)
Nehéz terület ez ...
Valahol megvan Szokolai Tamás visszaemlékezése, egy régi Top Gunban. Előásom hét végén, az eléggé autentikusnak tekinthető.
"A Vádindítvány szerint senki nem élte túl a zuhanást....."
Értek én minden hozzászólót!
A könyvet 20 éve olvastam! Nincs értékitéletem a könyvvel kapcsolatban! Csak azt szerettem volna mondani, hogy a mai kivizsgálást egy ilyen helyzetben azzal kezdeném amit leírtam!
Terhelés, rögzítés..felszálló terület..stb...
Ez a gép beleragadt a sáros felszállómezőbe, szerintem innen nehéz dolga volt a parancsott kapott pilótának.
"3. Nem hiszem, hogy Bertalan az első éles bevetésük sikerét túlterhelés miatt kockára tette volna!"
Vitatkozni szabad, véleményt mondani szintén. Sőt!!!!
Mint mondtam, nem lehet a helyzetet rekonstruálni! Többen megtették helyettem. Nem láttam azzal ellenkező véleményt, hogy a felszerelés nem mozgott egy igencsak rossz terepű felszálláskor! Ez végzetes ma is....
Fal.
A Vádindítvány – regény. Nem szabad a benne foglaltakat tényként kezelni. Vannak benne bizonyos részek, amelyek a józan észnek is ellentmondanak. De érzékeltetésképpen: a balesetnek több túlélője is volt, pl. a közelmúltban elhunyt Szokolai Tamás bácsi. A Vádindítvány szerint senki nem élte túl a zuhanást.....
Fal!
Kösz az értékes hozzászólást!
Igazad lehet, a vándorló felszereléssel kapcsolatban, de a túlterhelést kicsit kétkedve fogadom.
1. Egy tapasztalt pilóta biztosan nem szállt volna fel ilyen körülmények között, ilyen nyomás alatt egy túlterhelt géppel. Kelemen Károly százados a gép pilótája pedig az egyik legtapasztaltabb pilótának számított ezen a géptípuson, a korabeli leírások és a visszaemlékezők szerint, nem véletlenül volt a szállító repülő század parancsnoka.
2. Az első Savoiát már 1939. szeptembere óta használták az eje. századnál, a fennmaradó négy gép az átalakítások után 1940. júliusában érkezett meg Pápára. A kiképzés alatt rendszeresen teljes harci felszereléssel, fegyverrel, kézigránátokkal és tartalék lőszerrel hajtották végre az ugrásokat, tehát volt némi fogalmuk, tapasztalatuk a gépek terhelhetőségéről. Bár az is igaz, hogy bevetésre indulva mindenki málházott még egy kis plusz lőszert, kézigránátot a kenyérzsákba.
3. Nem hiszem, hogy Bertalan az első éles bevetésük sikerét túlterhelés miatt kockára tette volna!
Üdv.
Gábor
"A baleset oka nem túlterhelés volt, hanem a magassági trimmelő hibája. Ez a túlterhelés sztori egy régi legenda."
Ezen a trimm már nem segített. Mondom miért!
Van egy másik leírás is! A Vádindítvány című könyvben.
Az ott olvasottak szerint: a teher hátra mozdulásából adódó "farnehéz" helyzet alakíthatott ki egy ilyen felhajtóerő szűk helyzetet. (túl nagy állásszög) Mivel a rep.gép "ágaskodott" és se magassága, sem sebessége nem volt ahhoz hogy elég kormányerő keletkezzen a vezérsíkokon. Ilyenkor csűrő!!! Ugyan már...maga szárny is képtelen a "teherviselésre" hogy ilyen "civilen" mondjam...
Egyértelműen leszögezhető, hogy egy felázott fűves reptéren igencsak nehéz felszállni egy olyan géppel aminek a "terhe" hátra vándorol. Annak ellenére hogy 3 csillagmotor van a főfútok elött (ami közel a súlypont). Ne felejtsük el hogy farokkerekes gépről van szó. Minnél jobban meghúzom hogy felszálljak, annál jobban vándorol hátra a rögzítettlen felszerelés. Mivel az aerodinamika miatt "fel kell" húzni a gépet!
Szerintem túlpakolták a gépet ami nem lenne végzetes baj, ha nem vándorol a felszerelés! Vélelelmezhetően ez történt. Nem rögzítették!
Ezt alátámasztja hogy utána könnyített felszereléssel, rögzítve simán felszálltak a bevetésre váró gépek. Az csak hab a tortán hogy a front/bevetési terület magyar oldalára deszantoltak!
(60 év után nehéz okosnak lennem)
Szívesen veszek új információkat s megvitatom bárkivel a mostani véleményem.
NYUGODJANAK BÉKÉBEN!
Fal.
vitéz Bertalan Árpád őrnagya sírja a Farkasréti Temetőben, a fotót a mai megemlékezésen készítettem.
[url=http://kepfeltoltes.hu/view/070412/Bertalan_sir012_www.kepfeltoltes.hu_.jpg][img]http://kepfeltoltes.hu/thumb/070412/Bertalan_sir012_www.kepfeltoltes.hu_.jpg[/img][/url]
A képet a Képfeltöltés.hu tárolja. [url=http://www.kepfeltoltes.hu]http://www.kepfeltoltes.hu[/url]
Ma 66 éve vesztette életét a Jutasi katasztrófában 15 ejtőernyős katonájával és négy repülő bajtársával együtt a PARANCSNOK vitéz Bertalan Árpád őrnagy, posztumusz alezredes, a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtője.
NYUGODJANAK BÉKÉBEN!
EMLÉKÜKET MINDÖRÖKKÉ MEGÖRIZZÜK!
Akit az Isten is katonának teremtett, de magához is hívott...
Kedves kalóz 14!
A baleset oka nem túlterhelés volt, hanem a magassági trimmelő hibája. Ez a túlterhelés sztori egy régi legenda.
Üdv,
Csaba
A Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről, a Délvidékre induló bevetésre 1941.04.12.-én, 16 óra 50 perckor felszálló E-101 lajstromjelű SM-75 típusú repülőgép, közvetlenül a felszállás után megbillent (a túlterheltségtől), majd a Papod-hegy oldalába zuhant és kigyulladt.A katasztrófánál, a repülőgép személyzete, Bertalan Árpád harccsoport parancsnok és 15 ejtőernyős vesztette életét.Vitéz Bertalan Árpád sírja a Farkasréti Temetőben található.
Forrás:Dombi Lőrinc: 60 év selyemszárnyakon
Bús-Szabó:Béke poraikra II.
Vitéz Bertalan Árpád ornagy nemcsak a Tiszti Arany Vitezsegi Ermet erdemelte ki az 1.vh-ban, de a Katonai Maria Terezia Rend Lovagkeresztjet is.
Udv:Ajtony