75 éves osztálytalálkozó... (3xHTG-1) Köszönet értük Acheron kollégának!
Szervusztok!
Látva, hogy mások miféle csodákat művelnek egy-egy tárgy felújítása során, elirigyeltem a sikereket, s magam is jelentkezem egy hasonló tematikájú írással.
Igaz, az elektronika tényleg kevesebbeket érdekel, de talán Zsoltin és pár megszállotton kívül mégis felkelti mások érdeklődését is a Hellschreiber belvilága.
Nem szaporítva a szót, íme a masina gyomrának burka.
Mint látható, alkatrész van vastagon – bár ez az R/3 belvilágához képest smafu. Ez az egység egyébként a jobb felső sarokban lakik, a műszeral és a kezelőgombok mögött.
Jogos a kérdés, miért szedtem szét? Mert nem működik. Mi a fő gyanú – vacakok a kondenzátorok.
A kivétel előtt persze kapott egy jelölést, nehogy fordítva menjen vissza a helyére:
Ő egyébként vélhetően nem lesz rossz, lévén, kerámiakondi - de az ördög nem alszik.
És jöjjön a mérés:
Működőnek tűnik.
Bezzeg az elektrolit kondenzátor!
Az már csak dísznek jó szegény:
Mellékszál: Klos Károly, aki anno az elektrolitot kitalálta, 1956-ban disszidált. Hiába, no, mert a találmányát már előtte ellopták tőle, így a termelés változatlan intenzitással folyt tovább.
Zárásként pedig egy kis Rákosi címer a 6BA6 elektroncsőről.
Hamarosan folytatom – már ha van rá igény...
A Siemens gyártotta, de német csatlakozóval. Én momentán így tudom.
Volt hazai gyártás 45 előtt ? Vagy csak importáltuk ?
Szívesen Miki. Egyébként ezekhez a hazai - már a világháború után gyártott - HTG-1 készülékekhez a narancssárga műanyagházas lámpasapka dukál. A háborús, vagy korábbi években készült német gyártmányúakban volt Bosch emblémájú vörös színű üveg védősapka. Szívből örülök, hogy megmenekültek és olyan helyre kerültek, ahol a gondjukat fogják viselni.
Szervusztok!
Acheron kolléga: elnézést, nevet javítottam. Nem is értem magam...
Zsolti, köszönöm, élnék a lehetőséggel. A műanyag is megteszi! :)
Karesz: az a lényeg, hogy a kettőből egy már biztosan jó helyre megy.
Attila: rossz is lenne, ha csak én lennék képben...
Jó, igaz, az országot nézve az a durván százötven ápolt lomgyűjtő tényleg nem sok, de azért vagyunk néhányan. Elfogadom a véleményed, bizonnyal akad ritka sisak – ezért inkább úgy fogalmazok, bizonyos sisakokból akad százszám, mégis horror az áruk. Így már jó vagy csak jobb? 
Gratulálok,Miki,az ilyen lelet minden gyűjtő álma!
Karesz
Gratulálok Miklós! Bár fogalmam sincs, hogy pontosan mik ezek, gondolom viszonylag kevesen vannak annyira képben a témát illetően mint Te, így ez lehet a magyarázata a csekély érdeklődésnek. Jó ez így mert legalább jó helyre kerültek és nem apacsok fogják szétverni némi színesfém reményében lomtalanítás idején. Kissé hazabeszélve azért a rohamsisak sem mindig tucattárgy, akad olyan amelyikből nemhogy három de legfeljebb 1-2 ismert jelenleg. Még egy apróság, ha jól látom Archeon-ként került méltatásra acheron tagtárs, tisztelettel kérem javítani!
Üdv
Attila
Hoppá, szívből gratulálok! A hiányzó lámpasapka ne legyen akadály, én szívesen felajánlok egyet a gyűjteményemből - persze a hazai gyártású, műanyag narancssárgából, mert a vörös üvegburás Bosch-ból nekem is csak egy van :)
Üdv.:
Zsolt
Üdv!
Jó helyre kerültek.
Szervusztok!
Köszönöm a hozzászólásokat.
Innét pedig csak az olvassa tovább, aki ráér és szeret gondolkodni...
Vajon egy-egy múltidejű katonai eszköz ára mennyire adja vissza annak valós értékét? Hiszen a kettő markánsan nem ugyan az. Mennyire lehet általánosan elfogadtatni hazánk gyűjtőivel, hogy a HTG-1 ténylegesen többet „ér”, mint egy, akármennyire szép de mégis tucat rohamsisak?
Ezzel persze nem azt mondom, hogy oda-vissza kell lenni egy elektromos masina láttán, de azt mindenképp helyénvalónak tartanám, ha az érintettek legalább minimum szinten ismernék az ár és az érték közötti összefüggést, ellentmondást.
Azt szokás felhozni a lomok kapcsán, hogy ritkásan értenek hozzá a népek, ezért kevéssé is népszerűek. De kérdem én, a sisakokhoz/kardokhoz/akármihez mennyien értenek Magyarországon? Van efféle emberből vajon öt-hét tucat?
Miként fordulhat elő, hogy egy millió kattintásos árverési portálon tökéletesen világos leírás mellett két HTG-1 a kutyának sem kellett egy hónapon át? Még érdeklődő telefon sem volt. Tényleg.
(A múlt hónapom a hajtás okán nem azzal telt, hogy ilyen oldalakat nézegessek – így a kérdés akár engem is illethetne. De csak feltételes módban, hiszen amúgy napi szinten ott vagyok. Viszont azt sem hiszem, hogy csak engem érdekel ez az egész országban egyedül...)
Az már csak hab a tortán, hogy az egyik fotón egy, legfeljebb három ép példányban megmaradt 41 M Hegyivevő IS látható? S a Hellschreiber adó-vevők nem a német vasak minimum 1.500 eurójáért, hanem töredékért kelletik magukat.
Túl azon, hogy természetesen kimondhatatlanul örülök, nekem ez mégis egy agyrém.
Biztos akad magyarázat, csak azt én nem ismerem. Minden viccet félretéve örülnék, ha bárki leírná ezzel kapcsolatban a gondolatait.
Zárógondolat: nem a konkurenciát akarom hízlalni
vagy a neppereknek tippet adni, de azért e jelenség mégis erősen elgondolkodtató.
73!
Rádiós
Szinte hihetetlen, hogy tényleg - Archeonon kívül - senki nem vette észre. A magyar híradástechnika történetének kihagyhatatlan állomásai ezek a Hell-ek. Grat !!
Kedves Druszám!
Gratulálok a szép "zsákmányhoz" és örülök, hogy jó helyre kerültek a HTG-k!!!
Üdv.
Miki
Szervusztok!
Elsőként elnézést kérek a rémes fotóért – ezt igyekszem hamarosan kicserélni egy jobbra, majd írok hozzá szöveget is a fejlécben.
Addig is a sztorijuk: Acheron kolléga feltett egy linket, azt elolvastam, az eladót felhívtam, elkértem a vállalati géperejű járművet, dolgoztam, délután negyed négykor felvettem a kislányomat s közösen elmentünk Budapesttől 260 kilométerre Somogy megyébe. Andi volt a GPS, kiválóan navigált, így megtaláltuk a zsákfalut. Megalkudtunk, betettem a kocsiba, hazavittem s most örülök nekik.
Tévedés ne essék, nem vagyok egy mohó alak, az egyiket eleve nem magamnak hoztam el. (A bal szélső eleve az enyém, az csak az osztálytalálkozó miatt került oda.) Mivel a középső lom hamarosan a tagtárshoz kerül, majd ő eldönti, hogy mit ír, oszt meg a felújításból.
Első ránézésre a következő a kép: mind a két készülék épnek tűnik, fedelük rendelkezésre áll és tökéletesen záródik. Mechanikailag nem szorulnak, de persze a motorikus állapot még titok. A jobb szélső masina műszere csak dísznek jó, a középsőről hiányzik egy kis lámpabúra és csak egyhez van írómechnanika fedél. (Ez viszont utángyártható.) Mind a két gépben akad tintahenger – fontos megjegyezni, ezt lenne a legnehezebb pótolni, így ez óriási nyereség. A 6BA6-os elektroncsövek a helyükön állnak, a kapcsolók és potik könnyen forognak, járnak.
Az áruk nagyon baráti volt, a kettőért 30.000 forinttal fizettem kevesebbet, mint a sajátomért – igaz (!), az nem kevés pénzért és órában az utolsó csavarig fel lett újítva.
A lomok Somogyba a gazdájukkal együtt Salgótarjánból jöttek sok-sok esztendővel ezelőtt. A hírdetés egy hónapja futott, s senki (!!!) nem jelentkezett értük. Pedig oda volt írva, hogy miről beszélünk. Tényleg.
Ha van kérdésetek, s tudok, örömmel felelek.
Baráti 73!
Rádiós
P. s.: Nem címzem senkinek, de mentül többet töröm a fejem ezeken a HTG-1-es lomokon, annál többet érnek, mint a német haverjaik. S az pedig külön elszörnyesztő, hogy a hazai gyűjtők döntő részének a szemében e Hellschreiber adó-vevők csak nehéz vackok. Vajon mikor jön el az a boldog idő, hogy egy patent állapotú 1950-es R-10, 1944-es TBK-1 vagy kisközpont árában megy el idehaza IS? Mert tévedés ne essék, ha ezt kitolnám (ahogy nem tolom) Fridibe, ott összeverekdnének érte germán amateurtársak. Viszont én itthon akarom tudni őket...
Bocs, ha unalmas vagyok, de olykor tényleg nagyon kicsinek érzem magam a hobbimmal.
Még akkor is, ha tudom, akad azért itt pár ápolt. Ám mi lenne, ha ez három sisak volna? Te jó Isten, jobb bele sem gondolni. 
Szia Hansy!
A bal szélső az, amelyiket már bemutattam itt, a másik kettő a friss szerzemény.
Kiemelt köszönettel tartozom Archeon kollégának.
Hamarosan írok róluk többet, csak most sok a dolog.
73!
Rádiós
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Három darab Hell ??????????????????????????????????????