Szervusztok!

Ezt a Hellschreiber adó-vevőt Magyarországon gyártották 1950 környékén. Mivel a kivitele közel azonos a háború előtti berendezésekkel, úgy gondoltam, megosztom Veletek.

Fontos megjegyezni, egy néhány esztendeje végzett felmérés szerint a háború előtt és alatt készült német Hellschreiber adó-vevőkből mindössze kilencvenegy darab maradt korunkra – nem Európában, hanem az egész Földön.

A HTG-1 jelű (lásd a fotót) adó-vevő a Telefongyár terméke volt – tudtommal alig fél tucatra tehető a megőrzött mennyiség. E példány restaurált, a fedele is megvan és ami a legfőbb erénye, tökéletesen működik. Egy-egy példányról tudok még a HM HIM-ben, Győrben, Miskolcon és Debrecenben, s gondolom ezen túl lappang vagy öt-tíz darab itt-ott.

Egy érdekes videó a működéséről:

https://www.youtube.com/watch?v=-on11UVAcrw

A bal alsó kallantyút meghúzva az egész írógép előre húzható a dobozából.

Rövid technikai leírása: papírfogyasztása durván harminc méter óránként – míg egy tekercs 250 méter hosszú. A szalag szélessége tizenöt milliméter. A szerkezet négy darab 6AU6 elektroncsövet tartalmaz: egy-egy dolgozik az előerősítőben, a végerősítőben, a 900 Hz-es oszcillátorban és a szabályzóban. A bemeneti ellenállás 800 Ohm.
Érzékenysége a kapcsolók állásától függően tíz vagy húsz mV. Hatótávolsága a többerű nehéz tábori kábelen alapállásban száznegyven kilométer, míg a tábori könnyűvezetéken egy zsinórral harminc, párosan száz kilométer. Postai légkábelen (átmérő 3 milliméter) háromszáz kilométerre lehet vele elszólni. Rádióhoz csatolva az adó-vevő hatótávolsága jelenti a határokat. Táplálása 12 Voltos egyenfeszültségről történik. Áramfelvétele készenlét állásban 0,8 míg üzem állásban 3,5 Amper. A motorgenerátor fordulatszáma 3.840/perc, secunder teljesítménye négy, míg a mechanikus öt Watt. Ha a vonal már rendelkezésre áll, három perc alatt üzemkésszé tehető. Végszükség esetén háton is szállítható. Méretei: 460x400x280 milliméter, míg súlya harminc kilogramm.

A jobb alsó sarokban látható fedél mögött két fiók lapul, s ezek tartalmazzák a papírszalagot. A fogazott hengerek innét húzzák elő, s így kerülnek az írófejhez. Az egész tulajdonképpen egy faék egyszerűségű fax.

---

Története kalandos: egy szoba-festő-mázoló kisiparos találta valamikor a hetvenes években egy vastelepen, s szó szerint megsajnálta és hazavitte. E maszeknál egy amateurtárs lelt rá a kilencvenes években – de tulajdonosa akkor még nem óhajtotta értékesíteni.

S milyen az élet? E „jómunkásember” 2010. környékén gondolt egy merészet, s egy hétköznap délelőtt beletette (ha jól emlékszem) egy talicskába, és eltolta a barátomhoz – aki véletlenül (tényleg) éppen otthon tartózkodott. (Ha nem így történik, akkor a festő saját bevallása szerint kidobja az első konténerbe.)
Leboltolták, barátom felújította – s most az enyém.

Szokás mondani: az élethez szerencse kell. Én ezt engedelmetekkel kiegészíteném az „és a tárgyak túléléséhez is” formulával.

http://postimg.cc/image/nw5m3gj6z/

http://postimg.cc/image/u7vcz217v/

Akit esetleg bővebben érdekel a téma, itt tud tájékozódni:

http://www.nonstopsystems.com/radio/frank_radio_hell.htm

73!

Rádiós