Üdv!
Ez így igaz, nem is utaltam fillerre vagy a régi agyagtartalmú (rozsdavörös) alapozókra. Ám itt mégis csak az első réteg, ami a sisak belső oldalát is fedte egy fajta alapozó rétegként értelmezhető. Ugyanis célja az, hogy a külső felületre fújt alumíniumoxid szemcsékkel telített festék, azon megtapadjon. A színe ennek valóban Feldgrau volt. Annyiban módosítanám még az előző hozzászólásomat - miután újra átolvastam a leírást, hogy a két réteg fújás közt nem volt szárítási periódus, az úgynevezett "nass in nass" technológiát követték. (vagyis az első réteg - amit belülre és kívülre is csak egyszer fújtak fel - száradása előtt már a sisak külsejére felfújták a másik pisztollyal a fedőszínt s ezután történt a szárítás kemencében. ) A két eltérő technológia 3 külön típusú festéket említ. A javítandó, vagy újra festendő sisakok esetében egy típust, mely nem igényel a csiszoláson és zsírtalanításon kívül egyéb munkát, így semmilyen egyéb anyag, vagy alapozó felhordását és ecsettel is elvégezhető. Ennek oka a spec tábori körülmények közti viszonylag jó fedést adó és viszonylag alacsony "természetes" hőfokon is, hamar száradó tulajdonságokkal kellett bírjon. Még a gyári fényezési technológia esetében, ugyanolyan színű de az előzőtől eltérő, külön kettő típust jelöl meg. Hisz a gyár fényező műhelyei a tábori viszonyokhoz képest laboratóriuminak számítottak, s ezáltal a végső fedésnek, szilárdságnak sokkal tartósabbnak kellett lennie.
Némiképp a kilóg a sorból az egyik, gyűjteményemben lévő német sisak (M35 SE 64 tételszám: 3548) ami egy újra-kiadott darab. 1944-ben fényezhették újra, pontosabban újították fel teljesen. A sisak kívül, belül új festést, nitteket és bélést kapott. Pisztollyal szórták de elég hevenyészett módon. Kívül valószínűleg elég alaposan felcsiszolhatták, ahogy valamennyire belül is. Kívül vastagabb a festés és dorozsmás, (valószínűleg a két réteg festék miatt) még belül, viszont sima és vékonyabb. (Ez is a gyári festési technológia betartására utal.) A sisak maga viszonylag szép állapotban megmaradt 100% színréteggel, szinte nulla korrózióval. Belül egy két helyen lekopott a kapkodó munka és a valószínűleg mostoha körülmények miatt. A lekopott helyen kilátszik a világosabb korai M35 sisakokra jellemző "borsózöld" szín. A festék belül a schild résznél, alaposan megfolyt és láthatóan, a felhordáskor siethettek vele. Árnyékolt a szóráskép (vagyis a sarkokba, peremezéshez közel nem kapott festéket) és a pisztoly porlasztott vízpárát is szórt, a festékkel együtt a felületre, ami a száradáskor jellegzetes nyomot, (lyukacsosság) hagyott. Valószínűleg a kompresszor légtartályából, nem lett leeresztve a kondenzvíz. Ebből következetek arra, hogy nem gyári precíz felújításról van szó. Gyanítom, valamely ruházati raktári munkájának nyomai láthatóak és nem egy fronthoz közeli, tábori javítgatás. ) képek: http://postimg.cc/gallery/362xt172y/

Szervusz Tamás!

Köszönet a kiegészítésért! Az általad említett technikai újítást 1940-ben vezették be a textúrázott festés kétszakaszos kialakítása miatt. A gyári körülmények között festett M40 sisakok belseje sima míg kívül a matt felületet biztosító, finoman rücskös réteg látható. Az alapszíntől eltérő "alapozó" festék pl szürke, vörös, stb.., nem volt használatban.

Üdv!
Csak egy megjegyzés, pontosítás, a német sisakok Feldgrau színnel történő festésével kapcsolatban. Nem a kötözködés miatt jegyezném meg. A németek, az M40 típusú sisakjuk esetében, a gyári festés során, használtak alapozót, egy 1941-es gyári technológiai leírás alapján. (DUCO AG. Berlin-Spindlersfeld)

Egészen konkrétan, a "Grundfarbe 24-41754" ("alapozószín 24-41754") típusú festéket használták fel erre. Hígítása, a kellő viszkozitás eléréséhez, a "DUCO-Verdünner 3811" ("DUCO-hígító 3811") jelzésű hígítóval történik)
Felhordása: (idézet a gyár technológiai utasításából):

"Erforderliche Spritzgeräte

zum Grundspritzen ........... Spritzpistole mit 1,5-2 mm Düse
und 2,5 atü."

vagyis:

A szükséges szóróberendezések

az alapozófesték felhordásához............szórópisztoly 1,5-2 mm düzni mérettel
és 2,5 atü (atm. (bar) nyomás mellett.)

Ezt követi, egy kemencében történt szárítás, (megadott technológia szerint) majd a "Deckfarbe" (fedőszín) felhordása, más düzni mérettel stb., újbóli szárítás stb. stb.

Tábori javítások és már kész sisakok újbóli átfestésére, más technológiát írt elő a cég, itt valóban nem használtak alapozót, mivel más körülmények között és más technológiával történt a szín felhordása. Így más típusú festéket is ajánl hozzá. ("Stahlhelmfarbe feldgrau, rauh /28-220/" vagyis: "acélsisak-tábori szürke durva / végleg kialakított felületre utal / 28-220" jelzésű festék.) Természetesen ez egy 1941-es állapot és kifejezetten az akkor gyártott M40-es sisakokhoz készült ennek a gyárnak a termékeire megalkotott technológiai utasítása alapján. Hogy később és esetleg más festékgyártók mit s hogy írtak elő az esetleg eltérhet ettől. Vagy hogy a fronton a katona milyen festéket használt fel megint más téma és eltérhet a gyár utasításától. (Bár én úgy tudom, hogy csak ez a cég gyártott festékeket a német sisakokhoz, ami nyilván nem jelent kőbe vésett törvényszerűséget. )

A DN410 már 1944-es gyártás lenne.

Látszik, hogy foglalkoztál vele, ez jó. Az alapozó teljesen felesleges, az eredetiken sem volt, ráadásul nagyon furán néz ki ha a festék sérüléseinek megfelelően világít alulról. A bélés és az állszíj is csak nyomokban emlékeztet az eredetire, amennyiben valóban egy korhű rekonstrukcióra vágysz akkor érdemes lenne egy utángyártott M31 bélést szerezni bele. A sorszám alapján ez már egy 1943 végi gyártású darab, ebben a tartományban matrica nélküli sisakokat találni. DN523 sorszámmal Polizei sisakot találni ami ugye kivétel hiszen csak azok gyári matricázása folytatódott.