Üdvözlet Tagtársak!

Ezt az ásót már néhány éve kinéztem magamnak, mikor egy nagyon jó barátomnál jártam, ahol a bátyjának a kisfia épp az udvart ásta fel vele. A gyermek időközben kinőtte a "játékot", amit 2015 tavaszán az udvar hátuljában fedeztünk fel ismét. Ezúttal le is csaptam rá.
Korábban egy kb másfél méteres bodza nyél volt beleeszkábálva, valamint rengeteg sár és rozsda borította.
Miután hazahoztam, kis tisztogatás(víz, gyökérkefe, mosogatószivacs dörzsi része, gázolajos rongy) után sikerült megállapítani az 1910m mivoltát. Ezen felbuzdulva tovább kezeltem RO55-tel, végül WD40-nel. Ekkor került elő a beütő is, amit először nem sikerült kisilabizálnom, mivel csak foszlányok látszottak. "R. T. oso"
Aztán még az aznap esti kocsmázás során a harmadik-negyedik sör közben egyszer csak megvilágosodtam: R. ÉS T. Losoncz. Kicsit furcsállottam, mert azt hittem, csak zománcáruval foglalkoztak. Van is egy monarchiás kulacspoharam tőlük.
Pár napra rá, valamikor májusban visszavittem az ásót a korábbi gazdájának (a játszódó gyermek édesapjának), hogy ha már nekem adta, -komoly asztalos lévén- készítsen bele egy kőris nyelet is a korabeli méretrajzok és leírások szerint.
Négy hónappal később, ma érkezett vissza hozzám a darab, a képeken látható állapotban. Korábban kértem, a mestert, hogy próbáljon olyan nyelet készíteni, amiről nem ordít, hogy vadi új, profi asztalos munka. Ezt néhány karcolással, ütésnyommal, meg egy kis szürkítéssel szerintem nagyjából sikerült is elérni.
Ez úton mondanék köszönetet Hansy tagtársnak a korabeli rajzokért és leírásokért, valamint hogy a történet elején segített azonosítani az ásót.

Ilyen volt a sár lemosása után: http://postimg.cc/gallery/2m5p367z2/

Ilyen most, kezelve és benyelezve: http://postimg.cc/gallery/3cjmv0nb6/

A beütő halvány maradványai: http://postimg.cc/gallery/23i0386ti/