Az 1930-ban rendszeresített ún. 30 M. távbeszélő rendszer az addig használtakhoz képest új technikai megoldást tartalmazott. Korábban a Monarchia idejéből megörökölt és akusztikus (fónikus) elven működő Pfeiffer-féle "központi váltót", valamint ennek továbbfejlesztett változatát a 23 M., szintén a Puskás Tivadar-féle keresztlemezes váltó elvén működő központot egy már optikai elven működő központ váltotta fel. Ezekben a központokban felvillanó ködfénylámpák jelezték a bejövő hívásokat, amelyek kevésbé voltak zavarók a kezelők számára, mint a különböző hangmagasságokba állított és különféle hívójellel ellátott "hangzó", vagy "zengő" hívások. A 30 M. zengőjeles alapkészülék és ennek csengőjeles pótszekrénye, valamint az arra opcionálisan csatlakoztatható automata hívómű ( számtárcsa) a korábbiakban már bemutatásra került. Most szerencsére előkerült a hozzájuk tartozó és két szekrényből álló központ kezelőszekrény-készlete. Ebben a szekrényben található meg az induktor, a rezgő, vagy zümmer, az átvivő tekerecs és a kondenzátor. Továbbá a mikrofontápláláshoz szükséges tábori kettőselem rekesze és egy további tartalékelem tárolására használt rekesz. A doboz aljában a 30 M. mellbeszélő és fejhallgató, valamint egy a kapcsolószekrény működtetéséhez használt anódtelep kapott helyet. Ez utóbbi sajnos hiányzik a szekrényből. A két szekrényből álló és a Standard Villamossági Rt. által gyártott központot azután már 1938-tól a Telefongyár Rt. egy közös szekrénybe építette össze. Ilyen készüléket mutatott be a korábbiakban Hansy tagtársunk. Ami a kapcsolószekrény részt illeti, ki tudja talán egyszer sikerül megtalálni azt is, amit eddig csak rajzokról és néhány fotóról ismerhettünk.