Üdvözlet!
Az Ercsi körzetében történt harci események pontos helyzetének beazonosításához gyűjtök információkat. Az 1944 decemberében lezajlott folyamátkelés gondolom mindenki előtt tiszta. Eddig én is eljutottam, de a pontos helymeghatározáshoz még nem. Viszont ahogy a Google műholdas térképet nézegetem, Ercsi déli részén látható egy fél-ellipszis alakú, a Duna felőli oldalán kb 2 km hosszan elnyúló erdős rész. Tudtommal 1612 fkm-nél már találtak katonai ponton roncsokat, a www.vizugy.hu honlapja szerint ez pontosan a már említett erdő közepe, a Duna parton. Nem tudom, hogy érdemes lenne-e körülnézni az erdőben, elég nagy kiterjedésű, de úgy tudom, valamelyik részén még megvannak a lövészárkok. Esetleg aki a környéken lakik, elláthatna némi információval! Előre is köszi, ha tudtok segíteni!

A másik kérdésem, hogy miért van az, amikor rákattintok a fórum egyik topicjára, az amúgy pl 12 téma helyett abszolút semmi nem jelenik meg, és ha azon belűl rákattintok a "Kezdettől fogva" rendezésre, akkor is csak 3 téma jelenik meg. Rejtély...

Azok a pontonroncsok szerintem lesodródtak, a felettük lévő kb. 2 fkm. terület szerintem nyugodtan számításba vehető... A környéken szonaraztunk elég sokat ( ehhez a kutatáshoz kapcsolódóan: http://buvarregesz.blog.hu/2009/12/12/szigetujfalu_arpad_kori_monostor_v...) a rév fölött 4-500 méterrel még vannak olyan "anomáliák" amik lehetnek elsüllyedt pontonelemek. A vízparton találtunk fel nem robbant szovjet aknavetőgránátot (tűzszerészek elvitték) ezért kéretik ügyelni a biztonságra :-)

Ezek szerint az Ercsinél történt folyamátkelés epicentruma kb 2 fkm-el feljebb zajlott? A város északi részénél elég széles a Duna, viszont az ukász az volt, hogy olyan helyen keljenek át, ahol keskeny. Azon a részen a legkeskenyebb pont 1613,5 fkm. Ha itt értek partot, akkor is kiterjesztették a hídfőállást úgy észak, mint dél fele. Tehát az Ercsi déli részén történt eseményekre lennék kiváncsi.
A már említett erdőt szerintem azóta nem nagyon bojgatták, viszont így is túl nagy a kutatásra váró intervallum.

Az átkelés-már csak a létszám miatt is - nagyon erősen valószínűsíthetően egyidejűleg egy széles sávban zajlott, hogy milyen szélesben, az még kutatásra vár :-)

Több helyen zajlott-tehát széles sávban! :-)

Kösz, hogy lefordítottad a fölöslegesen belebonyolódott mondatomat :-D

http://toriblog.blog.hu/2008/02/16/a_szovjet_46_hadsereg_atkelese_a_duna...

Igen, az események jó összefoglalója még, Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban c. műve a 371. oldaltól, mely szerint összesen 7 hídfő keletkezett az átkelés alkalmával, Ercsi mindkét oldalán, továbbá: "Az Ercsi térségében lezajlott folyamátkelésért osztották ki a magyarországi harcok során adományozott Szovjetunió Hőse kitüntetések 42,7 százalékát összesen 115 katona kapta meg...jelentős részben poszthumusz" A szerző a későbbiekben arra az álláspontra jut, hogy Malinovszkij ezekkel a kitüntetésre való felterjesztésekkel igyekezett palástolni katonái teljesen értelmetlen feláldozását, mivel Tolbuhin vezetésével a 3. Ukrán front egységei folyamátkelés nélkül december 8-ra Ercsihez érkeztek és stabilizálták a felesleges áldozatokkal kialakított hídfőket. A tábornokok vetélkedése sok szovjet harcos életébe került... A kutatás lényege pedig szerintem ennek a 7 vagy valójában pontosan ki tudja hány (a fent linkelt és általam idézett forrásban is különbség van a hídfők számában) és pontosan milyen kiterjedésű hídfők nyomainak a keresése lehetne, ha már a téma önálló topikként felmerült... :-)

Ráadásul a magyarországi harcok alkalmával kiosztott "Szovjetúnió Hőse" kitüntetések igen nagy százalékát itt érdemelték ki-többségében posztomusz.Egyébként teljesen fölösleges volt az egész....

Pokorny Ferenc visszaemlékezésiből egy kis részlet:

"A II. világháború – Budapest elfoglalásáért indított – hadműveletei során a szovjet csapatok, az év végére már Budapest határának közelébe értek. Tervük az volt, hogy a Fővárost közvetlen arcból támadva foglalják el, azonban a német és magyar csapatok nagy ellenállása ezt meghiúsította. Ezért az oroszoknak át kellett dolgozni haditervüket, mely szerint az arcból támadás helyett Budapest átkarolását határozták el.

A bekerítésben rekedt német és magyar csapatok hosszan tartó elkeseredett védekezése 1945 febr.13. ig tartott, nagyon sok nélkülözést és szenvedést okozva a polgári lakosságnak. Ez az esztelen, és amúgy is kilátástalan küzdelem, nemzeti értékeink és kulturális javaink jórészének pusztulását is eredményezte, mert a háborús felek nem voltak tekintettel semmire. Többek között az oroszok Budára való átjutásának megakadályozására (inkább csak késleltetésére) valamennyi dunai hidunkat is felrobbantották, és nem kímélték értékes műemlékeinket sem. Az ilyenben bővelkedő Budai vár, például teljesen romhalmazzá vált az esztelen értelmetlen pusztítások következtében.

Budapest bekerítésének első részeként, az oroszok átkelve a Kis-Dunán, megszállták Csepel szigetet, és onnan hadihidat építettek Ercsinél, mely közeli község 1944. december 5-én vált hadszíntérré. A szigeten lábát megvető orosz hadtest átkelési szakaszát Érd és Ercsi között jelölték ki. Ebben az évben a Duna vízállása igen magas volt, ami különös nehézséget okozott a támadóknak. Kilenc hídfőállást létesítettek, amit a védők az érdi kivételével kemény ellencsapásokkal felszámoltak. Ám az orosz túlerő végül is pontonhídon, csónakokkal, és kétéltű járművekkel, a Csepel sziget térségéből indított erőszakos folyamátkeléssel átért a Duna jobb partjára. Az orosz hadsereg főereje így Ercsinél lépett a Dunántúl területére, s menetből két irányba indított támadást. I. Főirány Budapest a 6 sz. műúton, míg a II. Főirány Velence volt. Budapest felé a 2. Ukrán Front 23. Lövészhadteste 316. Lövészhadosztálya Százhalombatta felől, délnyugatról pedig az ismét a 3. Ukrán Front kötelékébe visszatért 46. Hadsereg hadtestei vonultak. A 4. Gárda Hadsereg pedig nyugatnak kanyarodva zárkózott fel a Margit vonalhoz. Ez az Ercsinél végrehajtott igen sok véráldozatot követelő folyamátkelés olyan nagy jelentőségű csata volt, hogy az erős német és magyar katonaságból álló ellenféllel folytatott küzdelem orosz harcosai, itt szerezhették meg a második világháborúban a legtöbb "Szovjetunió Hőse" című kitűntetést. [6]

Az itteni védők az 1. Huszár hadosztály 2. ezrede, valamint a 271. népi gránátos hadosztály DÖRNER harccsoport KÜNDIGER csoportja, és a Szlovákiából sebtében ide vezényelt 8. páncélos hadosztály egyes egységei voltak. Ercsi végül is 1944. december 9-én került véglegesen orosz kézre. Az itteni hadi események történetírói igen kemény harcokról tesznek említést, mindkét oldali nagyon komoly veszteségekkel, de főleg orosz emberanyag tekintetében. A Duna jobb partján védelemben lévő magyar katonák elképedve szemlélték, amint vad erőszakossággal űzik tisztjeik az átkelő orosz katonákat, a magyar és német védősereg erős tűzcsapásai közepette, amit még a német légierő is támogatott. Hatalmas vérfürdős mészárlásnak színhelye volt az Ercsi Duna-part. [7-8]

Közbevetőleg említem meg, hogy 1944. november végére a kisdunán Taksonynál, Csepel-szigetre átkelt oroszok a sziget csaknem kétharmadát elfoglalták, folyamatosan harcolva a magyar 1. Huszárhadosztály ezredeinek egységeivel. Nagytétényben állomásozott ekkor a magyar Őrnaszád Ezred, ahonnan a reggeli órákban felderítési feladattal indult el a Debrecen nevű naszád, egy páncélozott motoros kíséretében. Tököl partközelébe érve először komoly géppuskatűz érte őket, majd tovább haladva, a parton beásott löveg tűzébe futottak. A naszád sok, a sorsát is megpecsételő találatot kapott, melynek következtében irányíthatatlanná vált. Több halottja és sebesültje volt az eseménynek, a túlélő folyamőrök partraúszva hagyták el a tovább sodródó, végül is megfeneklő hajót. Őket Érdre hozták vissza gépkocsival, majd visszakerülhettek egységükhöz Nagytéténybe.

Érdiek, ekkor hallhattunk először – a légi eseményeken túl – községünk közelében harci cselekményekkel kapcsolatos lövéseket, robbanásokat. Észlelte is ezt a lakósság, – magam is hallottam – hiszen a Duna közelsége miatt ez felhallatszott. De akkor ennek még senki nem tulajdonított nagyobb jelentőséget, joggal hihettük, hogy katonák gyakorlatoznak a Dunán. Akkor még nem tudtuk, hogy községünkkel szemben a Duna túlsó oldalán, – alig két és fél kilométerre Ófalu központjától – már oroszok vannak. Rebesgették ezt ugyan, de senki sem hitte el, pedig valóban már csak napok kérdése volt, hogy hozzánk is megérkezzenek.

Az oroszok Ercsinél történt dunai átkelését még megelőzte 1944. december 5-én egy Érdnél történő átkelés is, amelyet a 1077/1 szovjet lövészzászlóalj éjszakai csendben hajtott végre csónakokkal, és pontonokon. A Kakukkhegy Duna felé eső magaslatán beásott partvédők, – a 977. Német népi gránátosok – ezt észlelték, és az átkelőket tüzérségi tűzzel szétszórták. Az első lépcsőben indított átkelők eszközeinek mintegy háromnegyed része megsemmisült, s csak kisebb harccsoportoknak sikerült kivergődni a Duna jobb meredek partjára, ahol közelharcba keveredtek a németekkel. Ezután, a már erős tüzérségi tűzzel megerősített második lépcső átkelői végül is sikerrel jutottak át, és elfoglaltak egy négykilóméteres szakaszt Érd – Százhalombatta – Dunafüred között. A németek, közben a beérkezett erősítéssel megrohamozták az oroszokat, de az oroszok által elfoglalt korábbi kakukkhegyi állásaikat nem sikerült visszafoglalni.

Az oroszok egyre nagyobb erőkkel támadva, és egyre nagyobb tért nyerve a Dunántúlon súlyos harcokba bocsátkoztak a német és magyar védőseregekkel. A 46. Szovjet hadsereggel vívott csata, teljes harcvonalában, – Adonytól Érdig – tombolt a harc 1944. december. 6-án a reggeli órákban, amikor is az orosz túlerő Érd déli határához érkezett.

E napon délelőtt Érd-Óalura, délnyugat felől heves aknatüzet zúdítottak az oroszok, előkészítve ezzel előnyomulásukat a község elfoglalására. Az orosz csapatoknak egy éke ugyancsak a délelőtti órákban, (9 óra) körül Százhalombatta felől érkezve már a szérűskerti "fehérkereszt"-nél állt, majd a gyormai mélyúton át behatolt az artézi kút vonaláig. Szórványos, majd erősödő lövöldözés hallatszott kisebb csatazajjal, ami mintegy fél óra múlva elült, s egy időre minden elcsendesedett.

Kimerészkedtünk búvóhelyünkről, és akkor én rengeteg kilőtt lőszerhüvelyt, és elszórt apróbb felszerelési tárgyakat láttam. A présház falának volt támasztva vászon tokban egy gyalogsági periszkóp, szétnézve nem látnak e, ezt én magamhoz vettem és bevittem a pincébe. De nagyon féltem, hogy majd keresik, s ha megtalálják bajunk lesz belőle, ezért másutt eldugtam. Nem keresték. Valóban minden mozgás nélküli, szinte sejtelmes csend ülte meg a vidéket, mintha eddig mi sem történt volna. Az orosz katonák behúzódtak a lakóházakba.

Másnap délelőtt viszont éktelen csörömpölés verte fel a környék csendjét, egy T-34 es tank ereszkedett le a gyorma rómaiak építette hadiútjának évezredes (?) kövein. Hosszú csövén egy hatalmas gyönyörű perzsaszőnyeg volt átvetve, bizonyára álcázásul szolgálhatott. Vajon melyik kastély leltárhiánya lett ez a szép szőnyeg?

Az első napon az oroszok az artézi kútig jöttek be, a Minaretnél még németek voltak. Az oroszok megérkezését megelőző órákban, az artézi kúttól a gyorma végéig terjedő frontot két német szakasz tartotta. A Mély út Duna felőli oldalán a borpincék felett végig lövészárkok voltak, amelyeket még októberben hatósági kirendelésre közmunkában ásott Érd lakóssága. Itt néhány német katona futkosott ide-oda, hol itt, hol ott sütve el fegyverét mely úgy hatott, hogy sokan vannak, s az oroszok jó ideig nem mertek közeledni. A lövészárokbeli katonák már napok óta várták az oroszt, s azt is tudták, hogy áradatukat nem lesznek képesek feltartóztatni. Néhányuk már személyes ismerőseinkké is váltak, minthogy hozzánk jártak le vizet inni, kulacsaikat tölteni. Mi meg a vizet nem lentről az artézi kútról hoztuk, – oda még veszélyes lett volna lejárni – hanem szerencsére pont a pincénkkel szemben, a mélyút másik oldalán lévő pincesor mellett, volt egy kis barlangszerű bemélyedés, és abban volt egy kis tisztavizű forrás. Az látott el bennünket vízzel.

Az első napi harci cselekmények során aknatűzben ment volna vízért Szalai Irénke és barátnője Niederkirchner Ilona 15 éves kislányok. Az artézi kút környékére becsapódó akna mindkettőjüket megölte. Később az oroszok másodjára visszatérésekor, a biztonságot nyújtó pincéből haza ment Klement bácsi a mézeskalácsos, Molnár utcai házukat megnézni. Azt éppen aknatalálat érte, ő is így lelte halálát. Hasonló módon halt meg Antonovics Kázó bácsi felesége és gyermeke is.

Érdet 1944. december 24-én foglalták el és szállták meg véglegesen az oroszok, bár mint említettem Ófaluba már korábban, december 6-án megérkeztek, és azt 8-án el is foglalták. A község elfoglalásának napját egyes történetírói források december 23-ával említik. Véleményem ezzel szemben az, hogy ez csak Érd központja elfoglalásának napja lehet, hiszen újtelepre és Érdligetre csak karácsonyeste jöttek be véglegesen az oroszok, amikor is a 2. Ukrán Front egységei Tolbuhin marsall vezette 3. Ukrán Front egységeivel közösen, utolsó nagy támadást indítottak Budapest bekerítésére.

Nagyszüleim, akik akkor az újtelepi házunk pincéjében voltak mondták el, hogy frontbeli körülmények között ugyan, de éppen a karácsonyi vacsorához készültek volna, amikor elszórt majd egyre felerősödő puskaropogást, és fakerítések léceinek tördelését hallották. Abban az időben Érden majdnem mindenütt léckerítések voltak. Az oroszok a kerteken át (is) jöttek déli irányból, és értek ki a 7 sz. műútra. Ezzel elérték, és végleg feltörték a Margit vonalat, Budapest körülzárásának utolsó nagy akadályát. Amint tördelték a kerítéseket, hurráztak és lövöldöztek.

Mivel Ófalu még gazdát is cserélt, az oroszok bejövetele nem volt éppen sima bevonulás, mert az Érdet övező külső területeken voltak komolyabb összecsapások is. A község belterületén is voltak ugyan harcok, csatározások, különösen Érdliget területén, ahol a német 271. német népi gránátoshadosztály Kündiger csoportja elkeseredett harcot vívott az oroszok 83. tengerészgyalogos dandár, valamint az 1077. lövészezredük egységeivel. Érd belterületén azonban tudomásom szerint igazán nagy harcok (tankcsata, légiütközet stb.) nem voltak.

Ezért talán ellentmondásosnak is tűnhet az érdi központi temetőben lévő orosz sírkert nagysága, ahol mintegy közel ezer katona van eltemetve. Érd volt a Budai harcok, valamint a többször is gazdát cserélt Székesfehérvár nagy páncélos ütközeteinek amolyan hátországa, később a Budai harcoké. Főleg a hosszantartó kemény velencei csata orosz élőerő tartalékának egy része volt itt pihenőben elszállásolva, valamint itt volt csapataikat ellátó hadtáp bázisuk. Az orosz katonák többsége magánházaknál szállásolta be magát, s innen indultak a frontra megannyi típusú hadi járműveikkel, majd pihenőbe vissza. De ide hozták hátra sebesültjeik jó részét is, és ezek befogadására az iskolák, templomok, magánházak, a KALOT kastély, és egyéb intézmények szolgáltak. Újtelepi kápolnánk oltárán, és alatta is sebesült feküdt. Ezekben a hevenyészett hadi kórházakban nagyon sok sebesült orosz katona halt meg a gyenge ellátottság következtében, akiket azután a kórházként funkcionáló intézmények kertjeiben, vagy azok közelében temettettek el a polgári lakóssággal. Az oroszok, ha mód volt rá szerették halottaikat a főutak mellett temetni, mert náluk az volt a szokás, hogy a fából készült vörösre festett gúlaszerű fejfára, üveglap alá oda tették elhunyt bajtársuk fényképét. Így az utakon vonuló társaik ezeket megnézve ismerősökre lelhettek, hírüket vihették. Később a községszerte szétszórtan fellelhető orosz katona sírokat felbontották, az exhumált tetemeket a központi temetőben közös sírba újra temették. Ilyen később felszámolt ideiglenes temető volt az akkori lakóhelyem közelében a Csalogány utca és a 7 sz. műút sarkán is, ahová az újtelepi iskola és kápolna, – mint frontkórház – sebesültként meghalt katonáit temették. Volt idő, amikor naponta temettek, – néha többet is – és ez nekünk gyerekeknek esemény számba menő élményt jelentett, hiszen ilyenkor végtisztesség adásból díszsortüzet is lőttek. Ha tehettük, a szertartást mindig végignéztük valamelyik nagy eperfa tetejéről.

***

Érden a hadiesemények során néhány tank és páncélozott jármű kilövés, illetve üzemanyag hiány miatt vált harcképtelenné. Ezeket az események után a tárnoki vasútállomás előtti, akkor még üres gödrös területre gyűjtötték össze az oroszok bevagonírozás és hazaszállítás céljából. Vegyesen orosz, német, magyar harcjárművek voltak itt, lehetett vagy 40 darab belőlük.

Ófaluban volt nekünk is szántóföldünk, e helyen is volt egy elakadt német tank. Nem emlékszem már, hogy kilövési nyomot láttam volna rajta, lehet, hogy üzemanyaghiány vagy valami műszaki hiba miatt állt meg. Gyerekként nagy boldogságot jelentett számomra, hogy "saját" tankunk van. Amikor a harcok már elültek, és nagyobb veszély nélkül lehetett mászkálni a határban, sokszor feljártam ehhez a tankhoz, beleültem és nagyon jól eljátszadoztam benne. Ez a szárnyaszegett harci szekér meghatározta későbbi hobbimat, mert attól kezdve kezdtem el a haditechnika iránt érdeklődni. Nem hivatásból, csak kedvtelésből. Ezután még Velencén, Székesfehérváron s még másutt is legalább száz különböző nemzetiségű és típusú tankba bemásztam. Az itt látottak inspiráltak arra, hogy felnőtt koromban folyóiratokat böngésszek, és tank meg egyéb harcjárművek kis makettjeinek elkészítésével (is) töltsem szabadidőmet. Így tudtam beazonosítani az én ófalusi tankomat a háború után negyven évvel, vagyis, hogy ez egy Pz. KpfW Ausf. (Sturm Pz. III.) rövid lövegcsövű közepes harckocsi volt. Sajnos gyermeki boldogságom csak néhány hónapig tarthatott, mert hát az én tankomat is elvontatták, begyűjtötték. Később régi ismerősként üdvözölhettem Tárnokon, mert hát ezt is oda vitték és én ott megtaláltam, újra beleülhettem. Igaz itt már fegyveres orosz őr vigyázta, de az megengedte, hogy játszhattunk a tankokon. Voltak felnőttek, akik az őrt megkínálták pálinkával, és akkor ők még le is szerelhettek róluk ezt-azt. Főleg a csapágyaknak, a kerekeknek meg a láncgörgőknek volt nagy keletjük, amiből kis kézikocsit lehetett barkácsolni. Nagy értéknek számított egy ilyen házi készítésű szállítóeszköz, mert a lakosság ilyenekkel gyűjtötte be front utáni életéhez – főleg élelmezéséhez – szükséges anyagokat. Az Elvira-i földeken felszedetlenül maradt cukorrépát, vagy máshonnan tüzelőanyagot, sérült házakhoz építőanyag pótlást. Mi gyerekek a csapágyakat szétvertük, kinyerve belőlük az értékes acélgolyót az "ackost", amivel az akkoriban szokásos gyerekjátékot a golyózást játszottuk. A malom utcájának sarkán, a Prozbik lakatos előtt is sokáig állt egy német féllánctalpas páncélozott jármű, egy SD. Kfz. 251/1. Sokáig eltorlaszolta az országút fél szélességét. Végül az is Tárnokon végezte.

***

1944 karácsonyán az oroszok bejövetele után, utcánk végén – ami akkor még csak a Nagyállomásig terjedt, – a töltésoldalon két német katona összeégett, összezsugorodott holtteste feküdt. A kutyák nyalogatták szerencsétlenek tetemét, az oroszok nem engedték eltemetni maradványaikat. Sokáig feküdtek ott, szerencsére tél volt és nagyon hideg. "

Ercsiről nem elfelejteni, hogy egészen a közelmúltig több katonai alakulat helyőrsége volt. A Duna partja az ország legnagyobb pontonos-hidász és deszantátkelő gyakorlótere volt arrafelé. A kiképzés során erődítési kiképzés is volt a Duna parton és ennek során évtizedeken keresztül több katonageneráció ásta a lövészárkokat és a fedezékeket. Talán pont a világháborús árkok mellett vagy azok felhasználásával. A kutatás során Ercsi térségében ezt is figyelembe kell venni.

Arra már te sem emlékszel :-)

Egész jó topik vált ebből az értékes hozzászólásaitok által :-)
Kedves Anonymus ! Az még fontos információ lehetne következtetések levonásához, hogy az általad említett kiképzések során a szigetújfalui dunaparton is folytak "földmunkák" Ercsivel szemben, vagy csak az Ercsi dunaparton?

Az Ercsi-projektemhez -még mielőtt kimegyek a terepre- egy kis segítséget kértem a Hadtörténeti Levéltártól, hogy hozzáférhető-e, és ha igen, milyen formában az adott partszakaszon védekező és ott beásott német 271. népi-gránátoshadosztály, a német 239. rohamlövegdandár, a magyar 23. gyaloghadosztály és az 1. huszárhadosztály napi jelentései 1944 dec. 6-tól dec. 9-ig a folyamátkelés után történt harci eseményekről, esetleg vázlatokról.
Nem tudom, hogy működnek ott a dolgok, mert még nem tudakolódtam levéltártól. De csak válaszolnak!
És danke schön az értékes információkat!

Könyvekben is megtalálod!Veress D. Csaba....

Veress: Magyarország hadikrónikája 1944-1945 1,2
Szerintem erre gondoltál, de nem vagyok benne biztos, hogy elég részletes. Vagy igen? A fegyverbőrzén a kezembe akadt, belelapoztam, hát nem tudom...
Mellesleg biztos aranyból van, ha ilyen drága :-D
De mindenképpen megveszem.

Nagyon jó könyv én már sikeresen kiolvastam.A levéltár azért biztosabb dolog.Majd ha válaszolnak azért azt is oszd meg.Vagy legalább privátban.

A forrásfeldolgozás mellett célszerű beszerezni a térségről az 1945-után legkorábban készült légifotót, az sokat segíthet. (Úgy látom a legkorábbi elérhető 1950-ben készült alacsonyrepülés alkalmával, az még az események közelsége miatt jó lehet.) Itt beszerezhető: http://www.topomap.hu/ persze nem ingyen, de nem eget verő a költsége :-)

Kedves Búvárkund!
Én szerencsére nem szolgáltam Ercsiben. Sem a laktanya, sem a helyőrség nem volt a Honvédség ékessége, de bizonyára van a topic olvasói között, aki több időt töltött ott.
Nekem csak pár hetes, pár napos kiképzések erejéig volt szerencsém a környéken. A kiképzés zömmel az Ercsi felőli oldalon volt. A túloldal esetlegesen egy átkelőhely komendáns részleg települése erejéig lehetett igénybe véve. Ez minimális erődítési munkával járt. Úgy tudom a túloldalt nem volt gyakorlótér.
Az újoncok alapkiképzése illetve szakkiképzések során az innenső parton több erődítési elem épülhetett. (árkok, fedezékek, figyelők, tüzelőállások, stb.)

Köszönöm. (ez a régészeti kutatáshoz kapcsolódóan a lehetséges bolygatottsági okok meghatározása miatt is fontos)

Még évekkel ezelött írt nekem egy férfi hogy Ercsinél talált egy légcsavart. Persze propellernek mondta. Megbeszéltük hogy találkozunk és el visz a helyszínre ami az Ercsii Dunapart.

Teljesen felajzva a kellő felszerelésekkel ellátva indúltam a randira. Az elképzelés az volt hogy ahol légcsavar van ott gép is lehet és ki tudja. Érden találkoztunk ahová az illető elhozta egy zsákba a légcsavartollat. Mikor kibontottam nagy csalódás fogott el mert hát nem volt más mint egy jó hosszú kipufogódob amit laposra tapostak és némi rozsda is volt rajta.

Ezek után azért hogy a nap teljesen kárba ne vesszen elmentünk a "lelet" fellelési helyére ahol egy napos kutatásba ( detektor ásó stb ) kezdtünk.

Elmondhatom hogy ennél szenyezetteb terepszakaszt még sehol nem találtam. RENTGETEG fémhulladék hüvely stb volt. A fél nap alatt cca 50 métert sikerült átkutatni mert ennyire volt a terep szennyezett. A legértékesebb lelet egy ZSZU-23-4 gépágyújához tartozó hüvely volt.

Szóval a terület csak az elszántaknak az igazán elszántaknak való.

Igen, ez várható volt :-( Régészeti szempontból az a szerencse, hogy ott a szigetújfalui oldal az érdekes (római kori kikötőerőd, középkori kolstor, illetve ezek különböztetése) Amikor arra jártunk (ezévben még fogunk is) eltűnődtem, hogy néhány merülést megérnek "az ercsi átkelés" lehetséges nyomai is, ezt megtesszük, ha lesz belőle valami érdemleges találat, jelzem :-)

A partszakasz és ahol emberek járnak biztos nagyon szennyezett. Én úgy tervezem, komptól északi irányba, lakott területen kívül a műholdfelvételről jól létható, olyan 120-150 m széles erdős szakaszon nézek körül, az a part mentén elnyúlik majdnem Százhalombattáig.

Hát...ez jó kutatási területnek tűnik, és pár évre elfoglaltságot is adhat :-) Annyit tudok segíteni, hogy ha hídfők nyomait találod, akkor azoknak a vízalatti előterét megmerüljük, gyakorlás és kikapcsolódásképpen :-)

Hát pár évet nem szánok rá max egy napot, és még egy napot Érd Ófalura. De ha sikerrel járok, legközelebb is kinézek, és a hídfőkről ha van valami, azt mindenképpen jelzem.
De szerintem amúgy -először- ott keltek át, ahol a legkeskenyebb a Duna, ahol most a komp van. Ha megfigyeled, ezen kívül mindenhol szélesebb. A német és magyar csapatok aznap belegéppuskázták őket folyóba, no persze tüzérségi tűz és zuhanóbombázók is támogatták őket. A szovjeteknek esélyük sem volt. Másnap köd, légi támogatás nulla, az ellen szinte észrevétlenül átkelt, és pár óra alatt 7 hídfőt képeztek...
Szóval ha vannak nyomai, szólok!
:-)

Ez igaz, de harcászati szempontból nem biztos, hogy kizárólag a legkeskenyebb dunaszakaszra koncentráltak (tekintve hogy vélhetően a túlparti védelem is ott volt a legerősebb) ezért ez egy jó kutatási téma de két nap alatt biztos nem oldhatóak meg a részletei. Mindenesetre jó ötlet volt, hogy a honlapon felhoztad a témát.

Igen. Rosszul fogalmaztam, elnézést! Nem azt akartam írni, az Ercsi Duna szakaszon pontosan ott keltek át, hanem természetesen több helyen is megpróbálták, de a legelső utasítás úgy szólt, hogy ott a legalkalmasabb, ahol a Duna a legkeskenyebb.
Azért várom még a Hadtörténeti Levéltár visszajelzését, mert tudnom kell pontosan, hol védték a partot, hol voltak beásva és hol történtek harci események.
Még annyit, hogy a szovjet főparancsnokság nem hiszem, hogy tekintettel lett volna arra, hogy a német-magyar csapatok hol védenek. A komisszárok ezer számra küldték át a túlpartra orosz honfitársaikat, volt akit fegyver nélkül.

Tomka Emil alezredes, a 2/I. huszárosztály parancsnoka így emlékezett az itt történtekről: "Mikor délelőtt az északi körletbe mentem, páratlan látvány tárult elém: saját tüzérségünk szakadatlanul lőtte a Szinya tanyával szemben lévő orosz átkelési helyet. Ismételten német zuhanóbombázók is segítettek ... Mindennek dacára az orosz átkelés szakadatlanul tartott. Nem csak rohamcsónakok, hanem egy gőzkomp is szállította a csapatokat. Az egyik német légibomba telibe találta az éppen zsúfolásig teli rakodótagot. Ez menten elsüllyedt. De rövidre rá a töltés mögül új tagot toltak ki, és az átkelés tovább folyt. A legszörnyűbb az volt, hogy az innenső parton a töltés még a németek kezén volt, és onnan géppuskával lőtték a partraszállókat, akiknek csak kis százaléka maradhatott életben, és ezek is több méter mély vízben, illetve sárban kerestek fedezéket az egyébként sűrűn benőtt ártérben. Mellettem egy huszár ezt látva odaszólt hozzám: - Alezredes úr kérem, ha ezek saját embereikkel így bánnak, mit csinálhatnak az ellenségükkel?"

forrás: http://mc-bubu.atw.hu/lapjaim/2_vilaghaboru/2_vh_helyszinei_1.html

Tomka Emil naplója egyébként nagy segítségemre lett volna 2 héttel ezelőtt, amikor -mint utóbb kiderült- tiszta időpocsékolás képpen kivonultam a Velencei tó melletti Kápolnásnyéktől 1-2 km-re délre, hogy az 1945 január 22-24-én történt események nyomait kutassam.
Tomka Emil 1944 dec 8-tól december 20-ig Kápolnásnyéken tartózkodott. Naplójában kisebb-nagyobb harci eseményekről beszámol, amik pontosan bemérhetők a vázlataiban is meghatározott magassági pontoktól.
Persze ez sem az, amit én kerestem, mert a '45 január 22-24-én már a Konrad hadművelet keretében támadtak, Budapest felmentéséért, '44 decemberében pedig még csak védekeztek, a Margit-vonal ezen a szakaszán.
Kint a terepen több órás bolyongás után mindössze 1db. puskalőszer hüvely, 1 db zsebóra maradvány, 1 db lópatkó, repeszek tömkelege, és egy fogaskerék jött, amiről utóbb kiderült, hogy vetőgépalkatrész. :-?
Persze akkor még nem tudtam, hogy hol és mit keressek... 8-)

A teljes Tomka Emil féle napló elérhető itt, ha a kereső felső sorába beütöd a nevét: http://nfo.arcanum.hu/muzeumi/opt/a080226.htm?v=pdf&a=start sajnos maga a napló nem linkelhető az oldalról, ezért választottam ezt a nyakatekert megoldást :-)

Köszönöm a linket, a naplót egyébként még a múlt héten megtaláltam, de az oldal úgy látom nagy segítségemre lesz a következő harctér kutatásaimhoz! 8-)

A 15. kerékpáros zlj részei (valószínűleg a 2. század lemaradt töredékei) német alárendeltségben 12.05-06-án részt vettek az Ercsi környéki harcokban.

Van visszaemlékező, de nem lett a dolog rendesen bedolgozva a könyvbe, mert a kézirat lezárása után kaptam meg a memoárt.
Egészen pontosan három adat említi a dolgot.

Pontosítanám amit írtam.
Ungváry szerint a Magyarországi harcokkal kapcsolatban kiadott Szovjetúnió Hőse kitüntetések száma 382.Ebből az Ercsinél végrahajtott folyamátkelés(ek)nél 115 lett kiérdemelve.

Köszönöm ezeket az értékes "adalékokat" azt esetleg meg lehet határozni, hogy a folyamátkelés "zöme" mely folyamkilométerek közé esett pontosan? (Azért kérdezem, mert a szigetújfalui római kikötőerőd vízalatti részeit még fogjuk az idén kutatni, esetleg ránéznénk erre is :-) )

Én is köszönöm!

Tenki, úgy tudom, a német légierő egyáltalán nem tudott védelmet nyújtani a túlparton védekező német, magyar csapatoknak. Aznap és másnap is köd volt...

Kedves Némedi László !

Küldtem privát üzenetet.

Legyen egy térkép is, ha már beszélgetünk róla:

[url=http://www.postimage.org/image.php?v=aVHzsyi][img]http://s4.postimage.org/Hzsyi.jpg[/img][/url]

Újra itt csak hibás adatok miatt töröltem az adatlapom.

Eddig a következő leletek kerültek elő Ercsiből: - Szovjet rohamsisak a Duna partról
- Szétlőtt német sisak szintén a Duna partról (kompátkelő Szigetújfalu és Ercsi)
- Magyar légoltalmi sisak (eredeti festéssel, bélés nélkül)
- Magyar rohamsisak (kert budi pucoló volt korábban :-o de az eredeti zöld festésnek a nyomai megmaradtak)
- kilőtt géppuska, puska hüvelyek
- Pak 37 (???) kilőtt ágyúhüvelyek
- 43-as német kulacs
-Wehrmacht üzemanyag hordótető 1943-as
- 41-es magyar távcső (DE!!! Nem Magyar Királyi Honvédség van beleütve hanem simán "Honvédség tulajdona"
- Wehrmacht kanál 1941-es birodalmi sas beütéssel

Eddig ennyit találtam. (Abszolút NEM dicsekvésből) Tehát valóban megéri kutatni...

A "41"-es magyar távcső már háború utáni, a szám nem évszám, hanem a MOM hadiüzemi kódja, ez már inkább az Ercsi laktanya későbbi működéséhez köthető :-)

Én úgy tudom - és itt is írták -, hogy a honvédség a mai napig használja gyakorlatozásra Ercsi északon az erdős területeket.

Köszönöm az Infót a távcsővel kapcsolatban...nem tudtam mit kezdeni vele :-) Ercsi déli részén szoktak lenni a hadgyakorlatok. Tavaly is volt:
http://fmh.hu/fooldal-legfrissebb/20090827_hadgyakorlat_kezdodott_ercsiben

Sajnos a laktanyát széteszi a fene. Főleg, hogy egy kretén kamionsofőrnek hála a "Sóhajok hídja" ami a leglátványosabb része volt az utcáról, leomlott. Teljesen szétlopták a mozdítható dolgokat a helyi "dögevők" ( Már elnézést kérek, de számomra fájó dolog, hogy talán még egy 12 évvel ezelőtt nyugodt városka ma egyenesen egy "halálzóna" bizonyos embereknek hála. Minden tönkremegy...)

Ki tudja...és a támadó repülőkről mit ír? Ergo szovjet vagy német vagy magyar?
Tulajdonképpen nincs infó arról, hogy Ercsi térségében hány és milyen típusú repülőgépek zuhantak le? És netán helyszíni adatok?