Warning: Table 'roncskut_kut2.roncskutatas_cache_page' doesn't exist
query: SELECT data, created, headers, expire, serialized FROM roncskutatas_cache_page WHERE cid = 'https://www.roncskutatas.com/node/1837' in /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc on line 135
Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/bootstrap.inc on line 729
Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/bootstrap.inc on line 730
Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/bootstrap.inc on line 731
Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/bootstrap.inc on line 732 Kitörés emléktúra 2010.február 13 (szombat) | A II. Világháború Hadtörténeti Portálja
warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/common.inc on line 153.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Kedves Bajtársak!
Idén is megrendezésre kerül a "Kitörés emléktúra"!
Az emléktúra 2010.február 13-án (szombaton) kerül megrendezésre.
Találkozó: 16:00-kor a Görgényi út legvégében található erdei parkolóban. Megközelíteni a 11-es busz Nagybányai úti végállomásától lehet. http://www.bkv.hu/busz/11.html (a Törökvészi út egyenes folytatása a Görgényi út)
Az emléktúra két részbőláll. Egy rövidebb, kényelmes emlékmenetből, amely a Szépjuhászné megállóig tart. Majd onnan kezdődne a nagy emléktúra a Mány határában álló Kitörés emlékműhöz.
Tehát az első célállomás: Szépjuhászné, ahonnan az esti buszjáratokkal vissza lehet jutni a fõvárosba: http://www.bkv.hu/busz/22.html
Második (végleges) célállomás: Mány-Zsámbék közötti "Kitörés emlékmű". Erre azokat a bajtársakat várjuk, akiknek nem okoz gondot egy éjszakai 30-35 km-es éjszakai menetelés. A túrán megsérülteket, vagy akik bármilyen okból nem tudják azt folytatni, az egyik bajtársunk fogja mikrobusszal a fõvárosba visszaszállítani.
Tervezett érkezés:
1. Szépjuhászné, 22 óra
2. Mány, Kitörés emlékmű hajnali 5 óra
A Szépjuhásznéig tartó emléktúra során 4 helyszínt is érintünk, ahol magyar katonasírok találhatóak. Onnan a nagyobb túrára indulók még további két síremléket fognak érinteni.
A szervezõk gondoskodnak a Mány melletti Kitörés emlékműnél meleg teaosztásról, névre szóló emléklapok személyes átadásáról. Továbbá egy Rákóczi bankóért biztosítja bérelt buszokkal a visszautazást a kitörés egyik kulcspontjához, a volt Széll Kálmán térre (mai nevén: Moszkva tér).
A kis-emléktúra útvonala és menete a tavalyival megegyezõ lesz.
Az emléktúra alatt alkohol fogyasztása tilos, minden megjelenttõl elvárja a rendezõség az emléktúra szellemiségéhez hû fegyelmet. A részvevõk öltözzenek az idõjáráshoz megfelelõen, zseblámpát hozzanak magukkal. Koszorúk és emlékmécsesek elhelyezéséért elõre köszönetet mondunk. Ajánlott kupakkal védett mécsest hozni, mert a hagyományos kis teamécsest fél perc alatt elfújja a szellő. A részvétel ingyenes, csak elszántság kell.
Remélem minél többen megtisztelitek részvételetekkel az emléktúrát.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Február 13.-án lesz éppen a " Hadtörténeti Délutánok " sorozat újabb előadása, mely 13.30-kor kezdődik. Ugyan nem vagyok fővárosi és így nem vagyok képben a közlekedési lehetőségekkel, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy figyelembe véve a 16.00-ás találkozót a megemlékezés túrával kapcsolatban, valamelyik eseményről le kell mondanom. No, de ez már ez én problémám....
Üdv :
AchtungPanzer
Nah... tervezgettem ....
Számvéber Úr levele alapján az előadás kb 70 perces lesz, tehát olyan 14.45.-kor vége. A Fazekas utcában fel lehet pattanni a 11-es buszra melynek indulási időpontjai : 15:08 illetve 15:18. Menetidő : 17 perc, tehát valamikor 15:25 vagy 15:35 kor van a végállomáson. A kérdés már csak az, hogy milyen messze van az erdei parkoló az autóbusz végállomásától ?
A 11-es busz és az erdei parkoló közötti utat kb. 5 perc alatt lehet kényelmesen megtenni.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Kedves Eisbrecher !
Az ilyen jellegű közléseknél illik a forrást megjelölni.
Ha nem tévedek, ez a lista Számvéber Norbert Szakmai naplójában jelent meg.
Amennyiben tévednék a forrásod tekintetében akkor elnézésedet kérem.
Üdv :
AchtungPanzer
Kicsit belehúzunk, így remélem már 21 órakor odaérünk a Szépjuhásznéhoz.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
A listáról hiányzik Herman Maringgele W-SS hadnagy. Ő B.Laci utánajárása szerint a 2.SS lovas-ezred, 2. századában szolgált.
Rövid visszaemlékezés:
A forrás, amit több író is idéz Herman Maringale SS Untersturmführer (hadnagy)-t említve, Dr.Soós Pál, az Egyetemi rohamzászlóalj egykori tagja visszaemlékezéséből származik.
Csak a lényeget idézem, ne legyek túl hosszú:
"Közben összebarátkoztam a német katonákkal, az egységet irányító főhadnaggyal és Hermann Maringale SS-Untersturmführerrel is.........a szemközti meredek lejtő tetejéről géppisztolyos orosz katonák lőttek lefelé és a gépkocsim oldalát is eltalálták.Hermann Maringale - aki mindig egy szarvasagancs-foggantyús bottal közlekedett, s fegyverként csak egy revolvert viselt a derekán, valamint hosszúnyelű kézigránátokat akasztott a derékszíjára - izgatottan integetett felém.Közben az ebédszállító német katonát is magához intette.Mindkettőnknek adott egy-egy német géppisztolyt és néhány kézigránátot.Közölte, hogy most hárman visszaverjük az oroszokat.
Utasított bennünket, hogy kússzunk fel a hegyoldalon és amikor már jól megközelítettük az oroszokat dobjuk el a kézigránátokat, majd nagy hajrával és géppisztolytűzzel rohanjuk le őket.
.....Maringele macskaügyességgel haladt előre. Mi még félúton se jártunk, amikor az SS tiszt már 2-3 kézigránátot dobott az oroszok felé, majd felugrott és géppisztolysorozatokkal egyedül visszaverte az oroszokat.
......megkedvelte az Egyetemi rohamzászlóalj fiatal katonáit, s gyakran így bátorította őket: "Fiúk, ne féljetek! Én Sztálingrádnál is ott voltam és kijutottam épségben, egészségesen. Innen is ki fogunk kerülni!"
Különös módon igaza lett, legalábbis a saját személyét illetően. Hermann Maringale SS-Untersturmführer egyike volt azon keveseknek, akik a kitörés során élve jutottak át a szovjet ostromgyűrűn! "
Megtaláltam a német híradó (Wochenschau) a kitörés túlélőiről rögzített rövid felvételét. Ezt kerestem már rég óta!
A felvételen a túlélők között Herman Maringgele-t vélem felfedezni. a híradóban a Mária Teréziás hajtókás W-SS katona leemelése után vágás, új képsor és egy pár német tisztet mutatnak. Maringgele totenkopfos tányérsapkában, tölgyfamintás kabátban mesél középen. A felvételen afféle kecskeszakála van.Kép Maringgele-ről:
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Sziasztok !
Néhány sorban visszaemlékeznék a 2010-es túrára, ahogy én éltem meg.
A várban találkoztam csokis tagtárssal és miután meghallgattuk a szépszámú jelenlévő előtt megtartott Számvéber Norbert előadást ( témája : Páncélosok alkalmazása Budapest ostroma alatt ), gyorsan kocsiba vágtuk magunkat és irány a Görgényi úti parkoló, ahonnan a túra indult. Sajnos, út közben kiderült , hogy csokis tagtárs egyéb technikai okok miatt a túrán nem tud részt venni, de így is nagyon hálás vagyok neki, hogy a rajthoz elszállított.
A parkolóban már gyülekeztek az emléktúrán résztvevők, illetve néhány rendőr is tiszteletét tette, akik az autójuk mellől csendben figyelték a túrára indulókat. Előkerült egy tv-stáb is, akik rövid felvételeket készítettek. Majd eljött az indulás időpontja, kalóz14 szépen sorba állított minket és 117 fővel elindultunk. Rövid séta után megérkeztünk az első sírhelyhez, ahol kalóz14 tagtárs rövid visszaemlékezést olvasott fel, néhány szóban ismertette az eseményeket, majd rövid főhajtás után a résztvevők elhelyezhették koszorúikat illetve mécseseiket.
Az alkonyat fényei mellett indultunk tovább az erdőben, ahol a havas, de jól kijárt turista útvonalon nem jelentett különösebb gondot a haladás. Menet közben csendesen beszélgettünk, megpróbálván felidézni az akkori körülményeket. Így érkeztünk el a következő megemlékező helyhez , ahol a sírokat körbeálltuk és az előzőekben leírtak szerint rövid megemlékezést tartottunk. Ekkor már erősen sötétedett, így előkerültek már zseblámpák illetve fejlámpák.
Kis pihenő után továbbindultunk és az első komolyabb emelkedők leküzdése után egy lakott városrész széléhez értünk ( nem vagyok pesti, így elnézést hogy nem tudom pontosabban behatárolni ) ahol meglepetésre, kalóz14 tagtárs invitálására , egy az eseményeket megélt idős úr visszaemlékezéseit hallgathattuk meg.
Kölcsönös jókívánságok után indultunk tovább, átvágva ezen a lakott részen, ismét fás-erdős területre értünk, akol egy sétányon haladva értük el a következő emlékhelyet, ahol a szépen gondozott sírhely egy ismeretlen magyar katona végső nyughelye volt. Itt, mint ahogy eddig bármely sírnál, kalóz14 tagtárs ismét rövid visszaemlékezéseket olvasott fel, majd a tisztelet megadása után a koszorúk illetve a mécsesek elhelyezésére került sor.
Rövid szerelvényigazítás után indultunk tovább, mikoris kiderült, hogy a „ karhatalom „ azaz a rendőrség megkérte a szervezőket, hogy a százfős társaságot ne a közlekedés által is használt területek felé vigye, hanem az úttörővasút vonalán folytassuk utunk, immáron a negyedik sírhely felé. Nos, a behavazott vasúti talpfákon végrehajtott menet már előrevetítette, hogy nem lesz könnyű legyűrni az előttünk álló távot, a többtucat ember által porhóvá taposott , bokamagasságú
hóban egymás nyomában csúszkáltunk. Itt már láttam, hogy kezdő túrázó létemre is jó döntésnek bizonyult, hogy nem katonai bakancsban jöttem, hanem megfelelő talppal ellátott túracipőben.
Később letérve a vasúti vágányról haladtunk tovább immáron az erdőben, majd egy kisebb „ hegymászó „ feladat után értük el a kistúra utolsó megemlékezési helyét , ahol a szokásos ceremónia szerint róttuk le kegyeletünk.
Továbbindulva néhány hosszabb erdei emelkedő leküzdése után jutottunk el a „ Szépjuhászné”-hoz, ahol lehetőség nyílt egy kis pihenésre, étkezésre. Itt az eddigi csapatból többen befejezettnek tekintették a túrát és az emléklapok átvétele után a még közlekedő helyi járatokkal távoztak. Jelentősen azonban nem csökken a csapat létszáma, hisz a távozók helyére többen olyanok is érkeztek aki kimondottan csak a nagytúrának vágtak neki.
Tehát, rövid pihenő után, kettes sorba rendeződve 21.30-kor 87 –en elindultunk a nagytúrára.
Az rögtön az elején feltűnt, hogy az eddigi sétálós tempót, egy sokkal feszesebb menetsebesség váltotta fel. Rövid idő múlva, már egy erdőgazdaság nagykapuján masíroztunk be, hatalmas kivágott farönkök között haladva , majd kiérve a nyílt terepre megismerhettük a tél éjszakai arcát. A nagyobb menettempó miatt fázni nem kellett, de én rájöhettem, hogy az „ MN őszi álcakabát „ –on úgy átfúj a szél, ahogy kell. Az él elől törte a havat, mi pedig az általuk a hóba vágott keskeny ösvényen, egymás nyomába lépve, vagy legalábbis próbálva követtük őket. Én ekkor már a fejlámpa fénye által megvilágított lábnyomokat konokul figyelve haladtam és konstatáltam, hogy a lábaim kezdik jelezni az eddig megtett kilométereket. És tudtam, hogy ez még nagyon az eleje…
Így értünk el a következő sírhelyekhez, ahol csendes megemlékezés után alkalom nyílt egy kis frissítésre. Itt jegyzem meg, hogy az általam hozott SIÓ lime valamint meggylé szomjúságoltásra egyaránt alkalmatlan. Még szerencse, hogy kedvesem készített nekem finom teát is…
Egy viszonylag rövidebb szakasz után megérkeztünk ahhoz a bizonyos akadályhoz, melynek leküzdéséhez két mód is kínálkozott : 1. a kb. 80 kg alatti testsúllyal rendelkezők egyszerűen átbújhattak a kapu és a kapuoszlop közötti résen, 2. a testesebb vállalkozók a foghíjas létra segítségét igénybe véve, átmászhattak a kerítésen. Mondanom se kell, én az utóbbi csoportba tartoztam, de hála ég, minden probléma nélkül megoldottam a feladatot, éppúgy mint mindenki. Asszem, csak egy nadrágszakadásról érkezett hír, valaki részéről….
Átjutva az akadályon következett az amire sose gondoltam : a mintegy harminc centis hóba, az él által kitaposott ösvényben, melynek szélessége se sokkal több harminc centinél, menetelés a végeláthatatlan erdei úton. Egyre ritkábban pillantottam fel, hogy megnézzem merre megy az él,
hisz igen elkeserítő volt látni azt, hogy egy jó ideig csak haladunk majd nyílegyenesen, át az erdőn.
A felvett menetritmust egyre többször törte meg kényszerű pillanatnyi megállás, ami után újraindulni nem épp szívderítő dolog. Én már valóban csak üres fejjel csak mentem és mentem, olykor konstatálva, hogy a lábaim izmai, a combjaim, a vádlim már szikla keménységűre beálltak. Egy-egy megcsúszás után, ami nem volt ritka, a boka illetve térdízületek is jelezték hogy, ott sincs már minden rendben.
Egy trükköt azonban kieszeltem, próbáltam hasonló paraméterekkel rendelkező túratárs mögé kerülni a menet során, akinek lépéshossza megegyezik az enyémmel. Így a szűk, hóba taposott ösvényen pontosan az ő lépésnyomaiba lépve egészen könnyen lehetett haladni.
Azt, hogy mennyi ideig mentünk itt az erdőben így, arról fogalmam sincs, de akkor nem is érdekelt, csak reméltem, hogy valamikor egy kicsit hosszabb megállunk majd.
Aztán egyszer csak így is lett, egy tisztásra érve, a túra hatodik és egyben utolsó megemlékezési helyét értük el. Érdekes volt hallani, hogy ezen a helyen a kitörőket még repülőgépes támadás is érte és a sír melyet körbeálltunk épp egy ilyen támadásban elhunyt magyar katona nyughelye volt.
A rövid ceremónia után alkalom nyílt egy kis pihenésre, evésre, ivásra. Amúgy itt a hideg szél rettenetesen fújt…
Kalóz14 tagtárs itt rendelkezett aszerint, amit már az induláskor is tudtunk, vagyis hogy két részre bontjuk a csapatot, lesz egy haladósabb egység és egy komótosabb a továbbiakban. Gyorsan felmérve az állapotomat, az utóbbi egységhez csatlakoztam, melyhez mintegy 15 „ kitörő „ tartozott.
A tisztásról továbbindulva már egy traktor által megelőzőleg járt útvonalon haladtunk egy darabig, de a kis csapatunk lemaradóit több ízben is bevártuk. Persze a gond ezzel az volt, hogy míg mi megálltunk, hogy bevárjuk őket, addig pihenni tudtunk, mire ők beérkeztek, akkor azonnal indultunk tovább. Így rövid idő múlva ismét több száz méterre lemaradtak.
Rövidesen el is dőlt, hogy a lemaradók a Nagy Kopasz hegyi elágazásnál befejezik a túrát, vagyis lemennek a műútra ( a vadászházhoz ), ahol a kisbusz ( Zsiráf, ő volt a sofőr ) fogja várni őket. Miután megtudtam, hogy ahol most vagyunk az a túra távjának kb. 1/3-a és hogy előttünk áll egy komoly emelkedő a kilátóhoz,valamint tekintettel a szinte már görcsben álló virgácsaimra, én is úgy döntöttem, hogy a műút felé igyekvőkkel tartok. Amúgy ez sem jelentett azonnali megváltást, hisz mintegy három kilométeres ereszkedés várt ránk a hegyről.
Nagyon jólesett mindannyiunknak, hogy mikor a gyors csapattal elől haladó kalóz14 tagtárs hírt kapott a túrát befejezőkről, akkor az elágazásnál emléklapokat helyezett el, így amikor odaértünk, azokat át tudtuk venni.
A hatfős kis csapatunk megkapta a szükséges iránymutatásokat és elköszönve a túrát folytatóktól, megindítottuk vidám kis menetünk a műút irányába. Olyan fél órásra terveztük az utat, ami azért egy kicsit optimistának tűnt, végül az is lett…… A jól jelzett ( zöld háromszög ) turista útvonalat követve, minden elkavarás nélkül értük el a találkozási pontot ahol a kisbuszra várva jó kis beszélgetéssel ütöttük el az időt. Sőt, mivel a túra hatálya alól immáron kikerültünk, egy kis házi pálinka is előkerült…
Összegezvén : nekem nagyon tetszett a túra, főleg a hangulata fogott meg. Kezdőként megannyi tapasztalattal gazdagodtam ( edzés előtte, kamásli, kevesebb kaja a hátizsákba, inkább kis csokik, stb. hogy jövőre teljesíteni tudjam a távot, mert hogy ott leszek az biztos.
Szia !
Hűűű, a fényképész nem én voltam, remélem a kolléga valahogy eljuttatja hozzánk a felvételeket.
Mánybán az emlékműnél toporogva a hóban, mikor befutott a fiatalokból álló egység, akkor vezetőjük mondta, hogy Kalózék még csak Perbálon vannak a nagytemplomnál. Ez már valamikor reggeli öt körül volt. Véleménye szerint az még kb. 1,5 - 2 órás séta Mányig. Mivel a végső döntés az lett, hogy nem várjuk meg őket, így a fiatalokhoz csatlakoztam, akikkel az autóbuszokkal bementünk a Széll Kálmán térre. Ez még szerencsésen is alakult számomra, mert a Keletiben így pont elértem a Pécsre induló vonatom.
Sajnálom, hogy ezek szerint Kalózék elkavartak valahol, mert szép létszámú megemlékező lehetett volna ott együtt Mányban.
Üdvözlettel :
AchtungPanzer
Nem kavartunk el, hanem később indultunk, mint az a másik csapat, akik tőlünk függetlenül szervezték emléktúrájukat. Annak ellenére, hogy a buszokat én szerveztem le, s kérésem ellenére nem előbb értünk jött Perbálra, hanem a Kitörés emlékműnél várakozókat szállította be a fővárosba. Ha a buszok előbb Perbálra jöttek volna, kb. 15 perc alatt ott lettünk volna, s közösen emlékezhettünk volna meg az emlékműnél. Meleg tea és kaja volt, nem értem, hogy miért kellett onnan azonnal elhúzni a csíkot. S ahogy hallottam a tea és szendvics készítő bajtársaimtól, semmi mécses, koszorú vagy megemlékezés nem volt a másik csapatnak a végén, az emlékműnél.
Külön köszönet az emléklapokért Rádiós tagtársnak, illetve Steuermannak és BáróUhr-nak az önzetlen segítségükért.
Ha valaki készített képeket, kérem juttassa el a kaloz14@gmail.com elérhetőségemre.
Természetesen aki jelzi, annak én is elküldöm a képeim.
Előre is köszönettel: kalóz14
Ui: A pontosítás végett: összesen 156 fő vett részt az emléktúrán (újabb rekord!).
117-en indultunk, de út közben a Deák Gézáék, majd a soproniak is csatlakoztak, így azon 124-en meneteltünk. A Szépjuhásznénál újabb 32 fő csatlakozott, de annyian hazamentek a "kis-emléktúráról", hogy onnan már csak 89 fő indult a "nagy-emléktúrára". Ebből 63 fő érkezett be Perbálra, ahonnan 5 fő még gyalog elment a mányi Kitörés emlékműhöz. A másik emléktúrázó csoportot visszaszállító busz késése miatt, már csak 23 fő utazott el az emlékműhöz.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Tisztelt Kalóz tagtárs.
A túrán elmlítetted, hogy önkénteseknek lenne olyan lehetőség, hogy hadisírokat lehetne gondozni stb.
Írnál erről pár szót, hogy hol, mikor, kivel, szervezetten stb.
Köszönöm.
Először is szeretném megköszönni a túra szervezését és lebonyolítását. Az, hogy a túra vége nem úgy sikerült, mint ahogy jónéhányan szerettük volna, valóban nagy kár.
Mivel jelen voltam Mánynál, így válaszolni tudok azon kérdésedre, hogy miért is távozott oly hamar a másik társaság.
A fiatalember, aki a másik csoport vezetőjének tűnt számomra, próbálta ott tartani a fiatalokat illetve legalább az egyik buszt értetek indítani Perbálra. Sajnos, a többség addigra már mindenképp indulni akart a buszokkal a fővárosba és mivel a csoport létszáma jóval több volt, mint egy busz befogadóképessége, így mindkét busz elsőre Budapestre ment.
Személyes véleményem, hogy mindenki annyira el volt már fáradva, hogy örültek neki, hogy van két autóbusz a láthatáron ami rövid időn belül hazarepíti őket.
Csak javasolnám, hogy legközelebb a túra zárásával kapcsolatban érdemes lesz összehangolni a programot a többi túrázó csapattal, hogy mindenki tisztába legyen a pontos programmal. Ha mindez most is megtörtént, akkor meg le kell vonni a megfelelő következtetéseket...
Kedden voltam egy rövid film forgatáson a Hír tv stábjával. Pongrácz Gyuri bácsi (aki a kitörés emléktúrán is tartott egy rövid beszédet) adott tényfeltáró riportot a kitörésről, hadifoglyok lemészárlásáról. A riporthoz háttéranyagként a bevágásokhoz sajnos csak egydül én értem rá egykori egyenruhával rendelkezőként, ezért egyedüli katonaként vettek fel több jelenethez, ahogy az erdőben vonulva a kitörő "csapatokat" imitálom. A műsor 2010.márc.14-én, vasárnap 18:05-kor kerül a Keresztmetszet c. műsorba. Ha időtök engedi, feltétlen nézzétek meg!
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Láttam a műsort,gratulálok az egyszemélyes bemutatóhoz!!!!!!!Gondolom jól leizzadtál! :-D
Felháborítónak tartom,hogy annyi hős fekszik még dicstelenül hazánkban!!!Remélem ez a műsor felrázza a sok bürokratát.
Szerintem az ismert nyughelyeket regisztrálni kellene GPS-el,hogy a későbbiekben meg lehessen adni a végtisztességet!!!!!!Ameddig még lehet!!!!!!!!!
Ahogy Gyuri bá' említette, vezetésnek nem érdeke a sírokat bolygatni, mert, akkor megint kiderülne néhány újabb hazugság az eseményekről, amikkel a nép fejét tömték évekig...
Talán Április 11.-e után megváltozik a helyzet............Mostanában annyi "hiábavaló" dolgokon háborognak az emberek a médiákban,nem hiszem el hogy ilyen mélyen emberi dolgok meg senkit nem érdekelnek mint hogy halott katonák fekszenek szanaszét :idea: Joguk van a végtisztességhez!!!!!!!!!!
Az oroszokról meg már mindenki képben van................
Szerintem kevesen tartják őket baráti felszabadítóknak........
A tarkón lőtt magyar, német katonákra gondolok...
Amikor az orosz propaganda hirdette, hogy a németek milyen kegyetlenek, erre kiderülne, hogy az oroszok fegyvertelen katonákat lőttek agyon, végzett ki... Akik megadták magukat.
Sajnos az exhumálásokra sem pénz, sem akarat nincs a jelenlegi vezetés részéről.
Páran emlékeztek a feltárandó bunker rendszerről a Budai hegyekben folytatott eszmecseréről, amikor egy őrnagy nevű tagtárs rendőrségi szakemberként azt mondta, hogy mivel erre nincs pénz (feltárás, muzeummá alakítás), ezért berobbantanák hivatalosan.
A hazugságokról még egy történet: az "Egymillió lépés Magyarországon" c. sorozatban amikor az országos kék túra útvonalát végigjáró stáb a Budai hegyekhez ér a Pilis felől, pár idősebb túraegyesületi tag nyilatkozik. Elhangzik egy eset, amikor egy az erdő szélén élő családot mészároltak le a háború után. Egy rakás újságcikk jelent meg, hogy biztos egy kitörésből visszamaradt, bujkáló SS lehet a gyilkos. Aztán jött a pofáraesés: egy szovjet katonaszökevény követte el a rémségeket, akit elkaptak.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Erre írtam hogy a választások után talán más lesz a helyzet...........
Szerintem ebbe a kérdésbe beleavatkozhatna a Hadügy Minisztérium is,elvégre katonákról van szó!!!!!A német hadisír gondozó egyesület sem tesz semmit?Nem szabad hagyni"elülni"a témát,ameddig szó van róla addig létezik.Csodálom hogy az elvtársak csak hagyták el dzsungelesedni,nem tettek komolyabb lépéseket.Sok helyen,többek között soproni helytörténeti írásban is olvastam az oroszok által elkövetett hadifogoly kivégzésekről.Úgy tudom ez általános volt náluk.....Ezeket imádtatták velünk 40 éven át :idea:
Néha még a tarkón lövés humánusnak tűnhet a módszereikhez képest.............gondolok itt a puskatussal szét vert fejekre,elevenen elégetett emberekre aki a szénaboglyák alá bújtak...stb
Kedves Bajtársak!
Idén is megrendezésre kerül a "Kitörés emléktúra"!
Az emléktúra 2010.február 13-án (szombaton) kerül megrendezésre.
Találkozó: 16:00-kor a Görgényi út legvégében található erdei parkolóban. Megközelíteni a 11-es busz Nagybányai úti végállomásától lehet. http://www.bkv.hu/busz/11.html (a Törökvészi út egyenes folytatása a Görgényi út)
Az emléktúra két részbőláll. Egy rövidebb, kényelmes emlékmenetből, amely a Szépjuhászné megállóig tart. Majd onnan kezdődne a nagy emléktúra a Mány határában álló Kitörés emlékműhöz.
Tehát az első célállomás: Szépjuhászné, ahonnan az esti buszjáratokkal vissza lehet jutni a fõvárosba: http://www.bkv.hu/busz/22.html
Második (végleges) célállomás: Mány-Zsámbék közötti "Kitörés emlékmű". Erre azokat a bajtársakat várjuk, akiknek nem okoz gondot egy éjszakai 30-35 km-es éjszakai menetelés. A túrán megsérülteket, vagy akik bármilyen okból nem tudják azt folytatni, az egyik bajtársunk fogja mikrobusszal a fõvárosba visszaszállítani.
Tervezett érkezés:
1. Szépjuhászné, 22 óra
2. Mány, Kitörés emlékmű hajnali 5 óra
A Szépjuhásznéig tartó emléktúra során 4 helyszínt is érintünk, ahol magyar katonasírok találhatóak. Onnan a nagyobb túrára indulók még további két síremléket fognak érinteni.
A szervezõk gondoskodnak a Mány melletti Kitörés emlékműnél meleg teaosztásról, névre szóló emléklapok személyes átadásáról. Továbbá egy Rákóczi bankóért biztosítja bérelt buszokkal a visszautazást a kitörés egyik kulcspontjához, a volt Széll Kálmán térre (mai nevén: Moszkva tér).
A kis-emléktúra útvonala és menete a tavalyival megegyezõ lesz.
Az emléktúra alatt alkohol fogyasztása tilos, minden megjelenttõl elvárja a rendezõség az emléktúra szellemiségéhez hû fegyelmet. A részvevõk öltözzenek az idõjáráshoz megfelelõen, zseblámpát hozzanak magukkal. Koszorúk és emlékmécsesek elhelyezéséért elõre köszönetet mondunk. Ajánlott kupakkal védett mécsest hozni, mert a hagyományos kis teamécsest fél perc alatt elfújja a szellő. A részvétel ingyenes, csak elszántság kell.
Remélem minél többen megtisztelitek részvételetekkel az emléktúrát.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Locations
Szia kaloz14!
Már vártuk a hírt!
Bajáról az idén is többen ott leszünk!
Üdv:
G+G
hurrá ott a helyem˘!
:-x ...............
Szevasztok! Én még nem voltam ezen a túrán. Tudnátok pár mondatot írni mennyire kimerítő, mit érdemes vinni?
J.Peiper
Az első része a túrának kb. hány kilométer?
J.Peiper
A "Kitörés emléktúra" első felét képező rövidebb táv, kb. 4-5 km.
Cikk a tavaly előtti emléktúráról:
http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/smartsection/item.php?itemid...
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Köszönöm!
J.Peiper
Hely
Kedves kalóz14 !
Február 13.-án lesz éppen a " Hadtörténeti Délutánok " sorozat újabb előadása, mely 13.30-kor kezdődik. Ugyan nem vagyok fővárosi és így nem vagyok képben a közlekedési lehetőségekkel, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy figyelembe véve a 16.00-ás találkozót a megemlékezés túrával kapcsolatban, valamelyik eseményről le kell mondanom. No, de ez már ez én problémám....
Üdv :
AchtungPanzer
" Vezérünk a bátorság,
kísérőnk a szerencse. "
Hely
Nah... tervezgettem ....
Számvéber Úr levele alapján az előadás kb 70 perces lesz, tehát olyan 14.45.-kor vége. A Fazekas utcában fel lehet pattanni a 11-es buszra melynek indulási időpontjai : 15:08 illetve 15:18. Menetidő : 17 perc, tehát valamikor 15:25 vagy 15:35 kor van a végállomáson. A kérdés már csak az, hogy milyen messze van az erdei parkoló az autóbusz végállomásától ?
Üdv :
AchtungPanzer
" Vezérünk a bátorság,
kísérőnk a szerencse. "
A 11-es busz és az erdei parkoló közötti utat kb. 5 perc alatt lehet kényelmesen megtenni.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Hely
Szia !
Köszönöm a gyors választ. Ezek szerint meglehetősen tartalmas kis program vár rám február 13.-án ... :-)
Üdv :
AchtungPanzer
" Vezérünk a bátorság,
kísérőnk a szerencse. "
Idén is megrendezésre kerül a Kitörés 60, 35, illetve 25 emléktúra, február 6-áról 7-re virradó éjszaka.
Itt minden megtalálható róla: http://kitorestura.hu/
"Tiszteld a múltat, és éltesd tovább!"
Hely
Kedves Eisbrecher !
Az ilyen jellegű közléseknél illik a forrást megjelölni.
Ha nem tévedek, ez a lista Számvéber Norbert Szakmai naplójában jelent meg.
Amennyiben tévednék a forrásod tekintetében akkor elnézésedet kérem.
Üdv :
AchtungPanzer
" Vezérünk a bátorság,
kísérőnk a szerencse. "
Üdv!
Itt a forrás:
http://i33.tinypic.com/3463r53.jpg
http://i35.tinypic.com/be8tqb.jpg
(Azért tényleg nem ártott volna odaírni.)
[i][size=x-small][color=000000][font=Arial]Rozsdás[/font][/color][/size][/i] :lol: ...
Hely
Szia Rozsdás !
Frankók az eredeti doksiról készült felvételek.
A tagtárs által beírtak azonban inkább erre hajaznak :
http://szamvebern.ww2hunhistory.org/index.php/2009/04/23/a-budapestrol-1...
Üdv :
AchtungPanzer
" Vezérünk a bátorság,
kísérőnk a szerencse. "
Üdv!
Egy hibát találtam a listában:
24. Wegener SS-Hauptsturmführer (3. SS-páncélos-tüzérezred)
Szerintem valószínűbb:
Kurt Wegener SS-Hauptsturmführer 53. SS-lovasezred. (22. SS Kav. Div.)
Rozsdás
[i][size=x-small][color=000000][font=Arial]Rozsdás[/font][/color][/size][/i] :lol: ...
Kicsit belehúzunk, így remélem már 21 órakor odaérünk a Szépjuhásznéhoz.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
A listáról hiányzik Herman Maringgele W-SS hadnagy. Ő B.Laci utánajárása szerint a 2.SS lovas-ezred, 2. századában szolgált.
Rövid visszaemlékezés:
A forrás, amit több író is idéz Herman Maringale SS Untersturmführer (hadnagy)-t említve, Dr.Soós Pál, az Egyetemi rohamzászlóalj egykori tagja visszaemlékezéséből származik.
Csak a lényeget idézem, ne legyek túl hosszú:
"Közben összebarátkoztam a német katonákkal, az egységet irányító főhadnaggyal és Hermann Maringale SS-Untersturmführerrel is.........a szemközti meredek lejtő tetejéről géppisztolyos orosz katonák lőttek lefelé és a gépkocsim oldalát is eltalálták.Hermann Maringale - aki mindig egy szarvasagancs-foggantyús bottal közlekedett, s fegyverként csak egy revolvert viselt a derekán, valamint hosszúnyelű kézigránátokat akasztott a derékszíjára - izgatottan integetett felém.Közben az ebédszállító német katonát is magához intette.Mindkettőnknek adott egy-egy német géppisztolyt és néhány kézigránátot.Közölte, hogy most hárman visszaverjük az oroszokat.
Utasított bennünket, hogy kússzunk fel a hegyoldalon és amikor már jól megközelítettük az oroszokat dobjuk el a kézigránátokat, majd nagy hajrával és géppisztolytűzzel rohanjuk le őket.
.....Maringele macskaügyességgel haladt előre. Mi még félúton se jártunk, amikor az SS tiszt már 2-3 kézigránátot dobott az oroszok felé, majd felugrott és géppisztolysorozatokkal egyedül visszaverte az oroszokat.
......megkedvelte az Egyetemi rohamzászlóalj fiatal katonáit, s gyakran így bátorította őket: "Fiúk, ne féljetek! Én Sztálingrádnál is ott voltam és kijutottam épségben, egészségesen. Innen is ki fogunk kerülni!"
Különös módon igaza lett, legalábbis a saját személyét illetően. Hermann Maringale SS-Untersturmführer egyike volt azon keveseknek, akik a kitörés során élve jutottak át a szovjet ostromgyűrűn! "
Megtaláltam a német híradó (Wochenschau) a kitörés túlélőiről rögzített rövid felvételét. Ezt kerestem már rég óta!
http://www.reenactment.hu/filmhiradok.htm
(a KITÖRÉS feliratú)
A felvételen a túlélők között Herman Maringgele-t vélem felfedezni. a híradóban a Mária Teréziás hajtókás W-SS katona leemelése után vágás, új képsor és egy pár német tisztet mutatnak. Maringgele totenkopfos tányérsapkában, tölgyfamintás kabátban mesél középen. A felvételen afféle kecskeszakála van.Kép Maringgele-ről:
http://www.warintheair.com/Images%20-%20Waffen%20SS/Maringgelephoto.jpg
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Hely
Sziasztok !
Néhány sorban visszaemlékeznék a 2010-es túrára, ahogy én éltem meg.
A várban találkoztam csokis tagtárssal és miután meghallgattuk a szépszámú jelenlévő előtt megtartott Számvéber Norbert előadást ( témája : Páncélosok alkalmazása Budapest ostroma alatt ), gyorsan kocsiba vágtuk magunkat és irány a Görgényi úti parkoló, ahonnan a túra indult. Sajnos, út közben kiderült , hogy csokis tagtárs egyéb technikai okok miatt a túrán nem tud részt venni, de így is nagyon hálás vagyok neki, hogy a rajthoz elszállított.
A parkolóban már gyülekeztek az emléktúrán résztvevők, illetve néhány rendőr is tiszteletét tette, akik az autójuk mellől csendben figyelték a túrára indulókat. Előkerült egy tv-stáb is, akik rövid felvételeket készítettek. Majd eljött az indulás időpontja, kalóz14 szépen sorba állított minket és 117 fővel elindultunk. Rövid séta után megérkeztünk az első sírhelyhez, ahol kalóz14 tagtárs rövid visszaemlékezést olvasott fel, néhány szóban ismertette az eseményeket, majd rövid főhajtás után a résztvevők elhelyezhették koszorúikat illetve mécseseiket.
Az alkonyat fényei mellett indultunk tovább az erdőben, ahol a havas, de jól kijárt turista útvonalon nem jelentett különösebb gondot a haladás. Menet közben csendesen beszélgettünk, megpróbálván felidézni az akkori körülményeket. Így érkeztünk el a következő megemlékező helyhez , ahol a sírokat körbeálltuk és az előzőekben leírtak szerint rövid megemlékezést tartottunk. Ekkor már erősen sötétedett, így előkerültek már zseblámpák illetve fejlámpák.
Kis pihenő után továbbindultunk és az első komolyabb emelkedők leküzdése után egy lakott városrész széléhez értünk ( nem vagyok pesti, így elnézést hogy nem tudom pontosabban behatárolni ) ahol meglepetésre, kalóz14 tagtárs invitálására , egy az eseményeket megélt idős úr visszaemlékezéseit hallgathattuk meg.
Kölcsönös jókívánságok után indultunk tovább, átvágva ezen a lakott részen, ismét fás-erdős területre értünk, akol egy sétányon haladva értük el a következő emlékhelyet, ahol a szépen gondozott sírhely egy ismeretlen magyar katona végső nyughelye volt. Itt, mint ahogy eddig bármely sírnál, kalóz14 tagtárs ismét rövid visszaemlékezéseket olvasott fel, majd a tisztelet megadása után a koszorúk illetve a mécsesek elhelyezésére került sor.
Rövid szerelvényigazítás után indultunk tovább, mikoris kiderült, hogy a „ karhatalom „ azaz a rendőrség megkérte a szervezőket, hogy a százfős társaságot ne a közlekedés által is használt területek felé vigye, hanem az úttörővasút vonalán folytassuk utunk, immáron a negyedik sírhely felé. Nos, a behavazott vasúti talpfákon végrehajtott menet már előrevetítette, hogy nem lesz könnyű legyűrni az előttünk álló távot, a többtucat ember által porhóvá taposott , bokamagasságú
hóban egymás nyomában csúszkáltunk. Itt már láttam, hogy kezdő túrázó létemre is jó döntésnek bizonyult, hogy nem katonai bakancsban jöttem, hanem megfelelő talppal ellátott túracipőben.
Később letérve a vasúti vágányról haladtunk tovább immáron az erdőben, majd egy kisebb „ hegymászó „ feladat után értük el a kistúra utolsó megemlékezési helyét , ahol a szokásos ceremónia szerint róttuk le kegyeletünk.
Továbbindulva néhány hosszabb erdei emelkedő leküzdése után jutottunk el a „ Szépjuhászné”-hoz, ahol lehetőség nyílt egy kis pihenésre, étkezésre. Itt az eddigi csapatból többen befejezettnek tekintették a túrát és az emléklapok átvétele után a még közlekedő helyi járatokkal távoztak. Jelentősen azonban nem csökken a csapat létszáma, hisz a távozók helyére többen olyanok is érkeztek aki kimondottan csak a nagytúrának vágtak neki.
Tehát, rövid pihenő után, kettes sorba rendeződve 21.30-kor 87 –en elindultunk a nagytúrára.
Az rögtön az elején feltűnt, hogy az eddigi sétálós tempót, egy sokkal feszesebb menetsebesség váltotta fel. Rövid idő múlva, már egy erdőgazdaság nagykapuján masíroztunk be, hatalmas kivágott farönkök között haladva , majd kiérve a nyílt terepre megismerhettük a tél éjszakai arcát. A nagyobb menettempó miatt fázni nem kellett, de én rájöhettem, hogy az „ MN őszi álcakabát „ –on úgy átfúj a szél, ahogy kell. Az él elől törte a havat, mi pedig az általuk a hóba vágott keskeny ösvényen, egymás nyomába lépve, vagy legalábbis próbálva követtük őket. Én ekkor már a fejlámpa fénye által megvilágított lábnyomokat konokul figyelve haladtam és konstatáltam, hogy a lábaim kezdik jelezni az eddig megtett kilométereket. És tudtam, hogy ez még nagyon az eleje…
Így értünk el a következő sírhelyekhez, ahol csendes megemlékezés után alkalom nyílt egy kis frissítésre. Itt jegyzem meg, hogy az általam hozott SIÓ lime valamint meggylé szomjúságoltásra egyaránt alkalmatlan. Még szerencse, hogy kedvesem készített nekem finom teát is…
Egy viszonylag rövidebb szakasz után megérkeztünk ahhoz a bizonyos akadályhoz, melynek leküzdéséhez két mód is kínálkozott : 1. a kb. 80 kg alatti testsúllyal rendelkezők egyszerűen átbújhattak a kapu és a kapuoszlop közötti résen, 2. a testesebb vállalkozók a foghíjas létra segítségét igénybe véve, átmászhattak a kerítésen. Mondanom se kell, én az utóbbi csoportba tartoztam, de hála ég, minden probléma nélkül megoldottam a feladatot, éppúgy mint mindenki. Asszem, csak egy nadrágszakadásról érkezett hír, valaki részéről….
Átjutva az akadályon következett az amire sose gondoltam : a mintegy harminc centis hóba, az él által kitaposott ösvényben, melynek szélessége se sokkal több harminc centinél, menetelés a végeláthatatlan erdei úton. Egyre ritkábban pillantottam fel, hogy megnézzem merre megy az él,
hisz igen elkeserítő volt látni azt, hogy egy jó ideig csak haladunk majd nyílegyenesen, át az erdőn.
A felvett menetritmust egyre többször törte meg kényszerű pillanatnyi megállás, ami után újraindulni nem épp szívderítő dolog. Én már valóban csak üres fejjel csak mentem és mentem, olykor konstatálva, hogy a lábaim izmai, a combjaim, a vádlim már szikla keménységűre beálltak. Egy-egy megcsúszás után, ami nem volt ritka, a boka illetve térdízületek is jelezték hogy, ott sincs már minden rendben.
Egy trükköt azonban kieszeltem, próbáltam hasonló paraméterekkel rendelkező túratárs mögé kerülni a menet során, akinek lépéshossza megegyezik az enyémmel. Így a szűk, hóba taposott ösvényen pontosan az ő lépésnyomaiba lépve egészen könnyen lehetett haladni.
Azt, hogy mennyi ideig mentünk itt az erdőben így, arról fogalmam sincs, de akkor nem is érdekelt, csak reméltem, hogy valamikor egy kicsit hosszabb megállunk majd.
Aztán egyszer csak így is lett, egy tisztásra érve, a túra hatodik és egyben utolsó megemlékezési helyét értük el. Érdekes volt hallani, hogy ezen a helyen a kitörőket még repülőgépes támadás is érte és a sír melyet körbeálltunk épp egy ilyen támadásban elhunyt magyar katona nyughelye volt.
A rövid ceremónia után alkalom nyílt egy kis pihenésre, evésre, ivásra. Amúgy itt a hideg szél rettenetesen fújt…
Kalóz14 tagtárs itt rendelkezett aszerint, amit már az induláskor is tudtunk, vagyis hogy két részre bontjuk a csapatot, lesz egy haladósabb egység és egy komótosabb a továbbiakban. Gyorsan felmérve az állapotomat, az utóbbi egységhez csatlakoztam, melyhez mintegy 15 „ kitörő „ tartozott.
A tisztásról továbbindulva már egy traktor által megelőzőleg járt útvonalon haladtunk egy darabig, de a kis csapatunk lemaradóit több ízben is bevártuk. Persze a gond ezzel az volt, hogy míg mi megálltunk, hogy bevárjuk őket, addig pihenni tudtunk, mire ők beérkeztek, akkor azonnal indultunk tovább. Így rövid idő múlva ismét több száz méterre lemaradtak.
Rövidesen el is dőlt, hogy a lemaradók a Nagy Kopasz hegyi elágazásnál befejezik a túrát, vagyis lemennek a műútra ( a vadászházhoz ), ahol a kisbusz ( Zsiráf, ő volt a sofőr ) fogja várni őket. Miután megtudtam, hogy ahol most vagyunk az a túra távjának kb. 1/3-a és hogy előttünk áll egy komoly emelkedő a kilátóhoz,valamint tekintettel a szinte már görcsben álló virgácsaimra, én is úgy döntöttem, hogy a műút felé igyekvőkkel tartok. Amúgy ez sem jelentett azonnali megváltást, hisz mintegy három kilométeres ereszkedés várt ránk a hegyről.
Nagyon jólesett mindannyiunknak, hogy mikor a gyors csapattal elől haladó kalóz14 tagtárs hírt kapott a túrát befejezőkről, akkor az elágazásnál emléklapokat helyezett el, így amikor odaértünk, azokat át tudtuk venni.
A hatfős kis csapatunk megkapta a szükséges iránymutatásokat és elköszönve a túrát folytatóktól, megindítottuk vidám kis menetünk a műút irányába. Olyan fél órásra terveztük az utat, ami azért egy kicsit optimistának tűnt, végül az is lett…… A jól jelzett ( zöld háromszög ) turista útvonalat követve, minden elkavarás nélkül értük el a találkozási pontot ahol a kisbuszra várva jó kis beszélgetéssel ütöttük el az időt. Sőt, mivel a túra hatálya alól immáron kikerültünk, egy kis házi pálinka is előkerült…
Összegezvén : nekem nagyon tetszett a túra, főleg a hangulata fogott meg. Kezdőként megannyi tapasztalattal gazdagodtam ( edzés előtte, kamásli, kevesebb kaja a hátizsákba, inkább kis csokik, stb. hogy jövőre teljesíteni tudjam a távot, mert hogy ott leszek az biztos.
Üdv :
AchtungPanzer
" Vezérünk a bátorság,
kísérőnk a szerencse. "
Hely
Szia !
Hűűű, a fényképész nem én voltam, remélem a kolléga valahogy eljuttatja hozzánk a felvételeket.
Mánybán az emlékműnél toporogva a hóban, mikor befutott a fiatalokból álló egység, akkor vezetőjük mondta, hogy Kalózék még csak Perbálon vannak a nagytemplomnál. Ez már valamikor reggeli öt körül volt. Véleménye szerint az még kb. 1,5 - 2 órás séta Mányig. Mivel a végső döntés az lett, hogy nem várjuk meg őket, így a fiatalokhoz csatlakoztam, akikkel az autóbuszokkal bementünk a Széll Kálmán térre. Ez még szerencsésen is alakult számomra, mert a Keletiben így pont elértem a Pécsre induló vonatom.
Sajnálom, hogy ezek szerint Kalózék elkavartak valahol, mert szép létszámú megemlékező lehetett volna ott együtt Mányban.
Üdvözlettel :
AchtungPanzer
" Vezérünk a bátorság,
kísérőnk a szerencse. "
Nem kavartunk el, hanem később indultunk, mint az a másik csapat, akik tőlünk függetlenül szervezték emléktúrájukat. Annak ellenére, hogy a buszokat én szerveztem le, s kérésem ellenére nem előbb értünk jött Perbálra, hanem a Kitörés emlékműnél várakozókat szállította be a fővárosba. Ha a buszok előbb Perbálra jöttek volna, kb. 15 perc alatt ott lettünk volna, s közösen emlékezhettünk volna meg az emlékműnél. Meleg tea és kaja volt, nem értem, hogy miért kellett onnan azonnal elhúzni a csíkot. S ahogy hallottam a tea és szendvics készítő bajtársaimtól, semmi mécses, koszorú vagy megemlékezés nem volt a másik csapatnak a végén, az emlékműnél.
Külön köszönet az emléklapokért Rádiós tagtársnak, illetve Steuermannak és BáróUhr-nak az önzetlen segítségükért.
Ha valaki készített képeket, kérem juttassa el a kaloz14@gmail.com elérhetőségemre.
Természetesen aki jelzi, annak én is elküldöm a képeim.
Előre is köszönettel: kalóz14
Ui: A pontosítás végett: összesen 156 fő vett részt az emléktúrán (újabb rekord!).
117-en indultunk, de út közben a Deák Gézáék, majd a soproniak is csatlakoztak, így azon 124-en meneteltünk. A Szépjuhásznénál újabb 32 fő csatlakozott, de annyian hazamentek a "kis-emléktúráról", hogy onnan már csak 89 fő indult a "nagy-emléktúrára". Ebből 63 fő érkezett be Perbálra, ahonnan 5 fő még gyalog elment a mányi Kitörés emlékműhöz. A másik emléktúrázó csoportot visszaszállító busz késése miatt, már csak 23 fő utazott el az emlékműhöz.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Tisztelt Kalóz tagtárs.
A túrán elmlítetted, hogy önkénteseknek lenne olyan lehetőség, hogy hadisírokat lehetne gondozni stb.
Írnál erről pár szót, hogy hol, mikor, kivel, szervezetten stb.
Köszönöm.
J.Peiper
Hely
Tisztelt kalóz14 tagtárs !
Először is szeretném megköszönni a túra szervezését és lebonyolítását. Az, hogy a túra vége nem úgy sikerült, mint ahogy jónéhányan szerettük volna, valóban nagy kár.
Mivel jelen voltam Mánynál, így válaszolni tudok azon kérdésedre, hogy miért is távozott oly hamar a másik társaság.
A fiatalember, aki a másik csoport vezetőjének tűnt számomra, próbálta ott tartani a fiatalokat illetve legalább az egyik buszt értetek indítani Perbálra. Sajnos, a többség addigra már mindenképp indulni akart a buszokkal a fővárosba és mivel a csoport létszáma jóval több volt, mint egy busz befogadóképessége, így mindkét busz elsőre Budapestre ment.
Személyes véleményem, hogy mindenki annyira el volt már fáradva, hogy örültek neki, hogy van két autóbusz a láthatáron ami rövid időn belül hazarepíti őket.
Csak javasolnám, hogy legközelebb a túra zárásával kapcsolatban érdemes lesz összehangolni a programot a többi túrázó csapattal, hogy mindenki tisztába legyen a pontos programmal. Ha mindez most is megtörtént, akkor meg le kell vonni a megfelelő következtetéseket...
Mégegyszer mindent köszönök !
Üdvözlettel :
AchtungPanzer
" Vezérünk a bátorság,
kísérőnk a szerencse. "
Kedves Bajtársak!
Kedden voltam egy rövid film forgatáson a Hír tv stábjával. Pongrácz Gyuri bácsi (aki a kitörés emléktúrán is tartott egy rövid beszédet) adott tényfeltáró riportot a kitörésről, hadifoglyok lemészárlásáról. A riporthoz háttéranyagként a bevágásokhoz sajnos csak egydül én értem rá egykori egyenruhával rendelkezőként, ezért egyedüli katonaként vettek fel több jelenethez, ahogy az erdőben vonulva a kitörő "csapatokat" imitálom. A műsor 2010.márc.14-én, vasárnap 18:05-kor kerül a Keresztmetszet c. műsorba. Ha időtök engedi, feltétlen nézzétek meg!
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Hely
Íme az adás linkje, 36:25-nél kezdődik az interjú :
http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=10092
Üdv :
AchtungPanzer
" Vezérünk a bátorság,
kísérőnk a szerencse. "
Láttam a műsort,gratulálok az egyszemélyes bemutatóhoz!!!!!!!Gondolom jól leizzadtál! :-D
Felháborítónak tartom,hogy annyi hős fekszik még dicstelenül hazánkban!!!Remélem ez a műsor felrázza a sok bürokratát.
Szerintem az ismert nyughelyeket regisztrálni kellene GPS-el,hogy a későbbiekben meg lehessen adni a végtisztességet!!!!!!Ameddig még lehet!!!!!!!!!
Nyugaton a helyzet változatlan...
Outlander
Hely
Sajnos a fü most is zöldebb,ahol vannak sirok,eszt tapasztalatból
tudom.
Üdv:fador54
Hitem az ősi erényben!!
Senki nem lép az ügy érdekében a hivatalos szervek felől???Ezek az adatok köztudottak,és szemet hunynak.............. :idea:
Nyugaton a helyzet változatlan...
Outlander
Ahogy Gyuri bá' említette, vezetésnek nem érdeke a sírokat bolygatni, mert, akkor megint kiderülne néhány újabb hazugság az eseményekről, amikkel a nép fejét tömték évekig...
J.Peiper
J.Peiper!
Milyen hazugságokra gondolsz konkrétan a kitörés kapcsán?
.................................
Talán Április 11.-e után megváltozik a helyzet............Mostanában annyi "hiábavaló" dolgokon háborognak az emberek a médiákban,nem hiszem el hogy ilyen mélyen emberi dolgok meg senkit nem érdekelnek mint hogy halott katonák fekszenek szanaszét :idea: Joguk van a végtisztességhez!!!!!!!!!!
Az oroszokról meg már mindenki képben van................
Szerintem kevesen tartják őket baráti felszabadítóknak........
Nyugaton a helyzet változatlan...
Outlander
A tarkón lőtt magyar, német katonákra gondolok...
Amikor az orosz propaganda hirdette, hogy a németek milyen kegyetlenek, erre kiderülne, hogy az oroszok fegyvertelen katonákat lőttek agyon, végzett ki... Akik megadták magukat.
J.Peiper
Azt hittem valami újdonságról informálsz!
http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/konyv/u/bibJAT00300922.html
.................................
Sajnos az exhumálásokra sem pénz, sem akarat nincs a jelenlegi vezetés részéről.
Páran emlékeztek a feltárandó bunker rendszerről a Budai hegyekben folytatott eszmecseréről, amikor egy őrnagy nevű tagtárs rendőrségi szakemberként azt mondta, hogy mivel erre nincs pénz (feltárás, muzeummá alakítás), ezért berobbantanák hivatalosan.
A hazugságokról még egy történet: az "Egymillió lépés Magyarországon" c. sorozatban amikor az országos kék túra útvonalát végigjáró stáb a Budai hegyekhez ér a Pilis felől, pár idősebb túraegyesületi tag nyilatkozik. Elhangzik egy eset, amikor egy az erdő szélén élő családot mészároltak le a háború után. Egy rakás újságcikk jelent meg, hogy biztos egy kitörésből visszamaradt, bujkáló SS lehet a gyilkos. Aztán jött a pofáraesés: egy szovjet katonaszökevény követte el a rémségeket, akit elkaptak.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
Erre írtam hogy a választások után talán más lesz a helyzet...........
Szerintem ebbe a kérdésbe beleavatkozhatna a Hadügy Minisztérium is,elvégre katonákról van szó!!!!!A német hadisír gondozó egyesület sem tesz semmit?Nem szabad hagyni"elülni"a témát,ameddig szó van róla addig létezik.Csodálom hogy az elvtársak csak hagyták el dzsungelesedni,nem tettek komolyabb lépéseket.Sok helyen,többek között soproni helytörténeti írásban is olvastam az oroszok által elkövetett hadifogoly kivégzésekről.Úgy tudom ez általános volt náluk.....Ezeket imádtatták velünk 40 éven át :idea:
Néha még a tarkón lövés humánusnak tűnhet a módszereikhez képest.............gondolok itt a puskatussal szét vert fejekre,elevenen elégetett emberekre aki a szénaboglyák alá bújtak...stb
Nyugaton a helyzet változatlan...
Outlander