Ha semmi rendkívüli nem jön közbe, én mindenképp megyek!

Csak pontosítás végett: a kegyeleti kitörés emléktúra szervezői nem azonosak a teljesítménytúrázók által szervezett kitörés emléktúrával. Az ő honlapjuk: kitorestura.hu

A kegyeleti Kitörés Emléktúrákról jól ismert barátom, Petrovszki Gyuri felhívása:

https://www.facebook.com/events/377647509070428/?pnref=story

Szia,

a linkelt meghívon indulás időpontjának 14:00 h, helyének a Nagybányai úti végállomás van megjelőlve.

Gondolom ugyanazon túrákról van szó.

Üdv :

AchtungPanzer

Kedves Achtung Panzer!

Igen, ugyanarról a túráról van szó. Ellenben az emlék karszalagot csak az kapja meg, aki már 14 órától részt vesz a hosszabb túrán. Aztán 18 órától a Szépjuhásznénál lehet csatlakozni a további 40 km megtételéhez. Így viszont, aki az elejétől, azaz 14 órától indul a 11-es busz végállomásától, az nagyjából 50 km-t fog összesen megtenni.

Kedves Bajtársak!

Az idei február tizenharmadikai kis kitörés emléktúrán - a kerek évfordulóra való tekintettel, illetve a Hadtörténelmi Kulturális Egyesület jóvoltából - ismét lesz "Tapintható történelem" oktatás.
https://www.facebook.com/Hadtortenelmi.Kulturalis.Egyesulet
Ennek lényege, hogy az említett hagyományőrző csoport második világháborús magyar, német és szovjet felszereléseket, ruházatot, hatástalanított fegyvereket bemutat, ismerteti használatát, működését, viselését, stb. Mindent meg lehet fogni, tapintani, hogy jobban átérezze minden érdeklődő a 70 évvel ezelőtti kor akkori vívmányait, afféle kis időutazás életérzéssel. Külön kiemelném, hogy e "Tapintható történelem" rendezvény politikamentes, kimondottan oktatási céllal mutatja be a tárgyakat az érdeklődőknek! Rendőrségi bejelentés megtörtént, az ittas személyeket, illetve a bemutatóhoz és az emléktúrához méltatlan viselkedésű egyéneket a rendezőség eltávolítja!
A "Tapintható történelem" program INGYENES, egy órás lesz, közvetlen az emléktúra előtt.
Időpontja: 2015. február 13 (péntek) 17:00
Helyszín: Görgényi út legvégén (Törökvészi út folytatása) az erdei parkolóban (kb. 600 méterre a 11-es busz végállomásától).
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

és mi van februar 14-én ? kicsit össze vagyok zavarodva..

14-én az van, amire neked is jönnöd kell, barátom.
Az egy másik rendezvény.
http://www.kitorestura.hu

Ha minden igaz a 25 ős lesz az én távom.

Ha szerencsénk lesz, hó is lesz.

A Budai-hegyekben jelenleg is bokáig érő hó van, annyira nem melegszik fel a levegő, hogy elolvadjon, csak egy-két tisztásnál, ahol délben többet éri a nap. Ami megnehezíti az idei emléktúrákat, az a brutális fa pusztulás, törés, ami a novemberi rianás óta szinte járhatatlanná teszi az erdőket. Az erdészek kitartó munkájának köszönhetően, a túristautak 80-90 %-a járható, ki lettek vágva az útra rádőlt fák, gallyak.

.

Tisztelt Túrázók!

Ugyan már régebben elkészültek, de tájékoztatatlak Titeket, hogy ma ideérnek hozzám az emléklapok.
S ugyan szokás szerint nem én terveztem azokat, hanem Kalóz, de azért remélem, nem lesz bennük hiba.

Békés emlékezést kívánok!

Baráti 73!

Rádiós

P. s.: A korábbi évekhez hasonlóan aki igényli, annak utólag szívesen lepecsételem a Tábori Posta bélyegzővel a lapot. (1945. II. 11. vagy 13. - ahogy kéritek.) Csak a föladás kerül pénzbe, a visszaposta ingyenes. A címem privátban elkérhető.

Köszönöm a lehetőséget. Jó volt a túra. Nem érzem a lábaim :)

Üdv: Lövészárok

Egyet értek! Jövőre is megyek, csak kevesebb menázsival mert így is a fele megmaradt.
Fél nap alvás után már érzem a lábam :D

Sziasztok !
Az első olyan Kitörés túrám volt, amin végig is mentem. Én is túlmértem az ellátmányt, ilyen hosszú távon tényleg felesleges többletet cipelni. Így egy napot rápihenve, a sajgó térdem, bokám kenegetve, a 200 forintosnyi bőrhiányt a sarkamon kezelgetve már alig várom a jövő évi kitörést... :)
Az utolsó 10 km az sokat kivett belőlem, főleg a hegyoldalon rézsút történt áttörés kínzott meg nagyon. Szerencsére, az eltévedt csapatba nem voltam benne, így a fennsíkról Mányba az ereszkedés már könnyen ment.
Az emléklap kiosztást már nem vártam meg, többekkel a buszmegállóhoz sétáltunk, hogy a járatot elérjük. Lehetne az emléklapot esetleg postai úton pótolni ? A költségeket természetesen állom.
Üdv :
AchtungPanzer

Köszönet a túráért a szervezőknek, újra egy remek élménnyel ajándékoztak meg minket.

A talpaim bizseregnek, a vádlik, combok beállva. :D

Én benne voltam a zsámbéki fennsíkon eltévedt kitörő- csoportnak. Akkor, persze nem örültem a ténynek, de, így visszanézve, még életszerűbb volt a kitörés. :D

Az elmúlt években én is sok kaját vittem magammal, de idén 6 darab zsömlére (fasírtos, sült húsos)korlátoztam a fejadagot. A túra végére megmaradt 2 és fél darab...
Hidegben az ember kevésbé fogyasztja a hideg/ fagyott szendót. :)
A 3 szelet csoki jobban lecsúszott. :)

Tisztelet a túra egyetlen, kutya bajtársának! :)
Szegényke igencsak vacogott Mánynál. :(

A lényeg: jó túra volt és méltóképpen megemlékeztünk hőseinkről.

J.Peiper, "a torkánál ragadtad meg a kérdést"
Mivel benne voltam az eltévedt csoportban, bicegve, cuppogó vizes bakancsban Mány felé, átéreztem a Kitörést túléltek szenvedését... Ha egyik bajtárs, nem siet segítségünkre, a, "páncélkocsijával", nem tudom, hogy jutottam volna el a frontvonalig. Az Isten áldja tettéért!
Mikor fáradtan, fázva, lefeküdtem a jeges földre a bográcsnál, mondtam is a bajtársamnak, hogy ez most egy olyan jelenet, mint amikor a Mária Teréziás katonát lesegítik a páncélosról a filmhíradóban...

Köszönöm a hozzászólásotokat, s kimondottan örülök, hogy ennyien eljöttetek a roncsról! Valóban megtiszteltetés volt egy ilyen remek csapattal menetelni éjszaka, zord időben, akik bebizonyították, önzetlenségükkel, elszánt hozzáállásukkal emberi nagyságukat. Kimondottan örülök annak, hogy a sok nehézség ellenére, a gondolatok a hetven évvel ezelőtti harcosok megpróbáltatásaira emlékeztettek Benneteket, hiszen közösen érezhettük át küzdelmük egy részét. Egyébként olyan hideg volt, hogy a hátizsákomban lévő energiaitalból jégkása lett, de volt, akinek megfagyott a teája.
RÁDIÓSNAK ÓRIÁSI KÖSZÖNET! - az emléklapokért ismét. Leírhatatlanul jó érzés, hogy ilyen derék embereket ismerhettem meg itt az oldalon, akik önzetlenül segítenek (pl. emléklap) és akik drága idejüket nem otthon a gép előtt kockulva, vagy gyorsétteremben feneket meresztve töltik, hanem embert próbáló időben, éjszaka nekivágnak a Budai-hegyeknek, s igazi férfiként megtesznek közel 50 km-t.
Összesen 123 fő vett részt az emléktúrán, s közülük 89-en értek be a célba a Mány határában álló kitörés emlékműhöz. Az "eltévedés" a Töki-szakadéknál nem volt vészes, hiszen mi a Zsámbéki-fennsíkon tettük meg ugyanazt a távot, amit az "eltévedtek" lent, lakott területen áthaladva tettek az emlékműig. Nem szeretném név szerint megnevezni azt a bajtársat, aki "rossz irányba" vitte az emléktúrázóknak e részét, de mindenki tanult az estből, s legközelebb csak a rendezőkre hallgassatok, várjátok be őket, hiszen legalább hárman ott voltak e célból sereghajtóként.
A részletes beszámolót pedig, amint időm engedi megírom.
Köszönettel: Kalóz

x

Volt eseteleg valaki közületek a teljesítménytúrázók programján. Akár résztvevő, akár állomáson hagyományörző?

Jelen.

Mi is.. 20 km nél volt a vége

Mi is.. 20 km nél volt a vége

Az meg hogy lehet? Ilyen táv nem volt. :)

Nem ,de 3 órás bokaműtét ,szárkapocstörés ,csavarozás stb sem volt a programban!

Sajnálom. Majd legközelebb menjünk együtt és nem lesz baj. Azok jártak jól, akiken csúszásgátlós szöges talp volt.

A vizslára büszke voltam, végigment, a célban virslivel etettem az asztal alatt.

Nem én törtem ,hanem a haverom. Mindenki csúszkált sokan elestek ,csak 50 fölött kicsit könnyebben sérül az ember.

Anyácsapusztán voltam olyan este 8-tól reggel 7-ig az állomáson.., Königgel össze is futottam.

Tisztelt Tagság!

Kalóz kicsit túloz. Örömmel segítettem, s ez a minimum.

Aki igényli, lepecsételem a lapját a szokásos Tábori Posta bélyegzővel. Vagy II. 11., 12. vagy 13. - ahogy tetszik, írjátok le a borítékban egy cetlire.
A küldés visszafelé ingyenes!

Magyar Hírlap - Lázin Miklós András
Budapest, 1145 Thököly út 105-107.

Küldjétek bátran.

Én és a testvérem sikerrel teljesítettük a 60km-es távot 16:30-as indulással és 8:30-as beérkezéssel. itt is volt néhány esés, de komolyabb baj nem történt.

Akkor találkozhattam is néhányotokkal.17:15-ös indulás és 7:45-ös érkezés. Tehát anyácsapusztán találkozhattunk, csak nem ismerjük egymást "ofline":-)
Azért normafa után nagyon durva volt a terep. A tükörradiálos surranómmal álló helyben csúsztam.Bár szerintem a legdurvább a 25 km vége utáni szakasz a hegyoldalban volt. A mérlegem 3 nagy esés+ egy becsúszás a vadkerítésbe.

Úgy tűnik a 7.-ei túra ilyen szempontból szerencsésebb volt. A terep teljes egészében járható volt, igaz a " sziklalépcsős " ereszkedés itt is izgalmas volt, de sérülésről nem tudok. Legnagyobb bajban itt a túrabottal közlekedők voltak, a jeges sziklákon nem nagyon találtak megfelelő támaszpontot, így őket jó volt minél előbb megelőzni.

Volt pár szép esés, de ezeket figyelmen kívül hagyva elértük a saját vonalakat. Egy szakaszon az erdei lejtős út teljesen le volt fagyva, ott a hátulsó felünkön lecsúsztunk, mint egy vízicsúszdán :D Előfordult viszont, mikor nem volt ilyen csúszós a terep hogy a fékezést, faölelösen oldottam meg :D Egyébként Zacskóstejjel mindketten Bocskayban voltunk, a hátizsákomon általában lötyögött egy spirituszfőző, erről esetleg felismerhetők voltunk.

Nagyon sokszor terveztem hogy elmegyek a kitörési emléktúrára, de az utolsó pillanatban mindig visszakoztam.Oka gerincműtétem volt, és stabilizátor van gerincembe csavarozva,ezért is nem akarok magamnak bajt okozni,a nehéz terep miatt.De ha enyhe,hómentes idő lesz ott fogok lenni az biztos.

Nem tudom, szerintem az enyhe időben rosszabb lehet. Akkor minden csupa sár. Mi a hegyekben végig hóban mentünk, minden probléma nélkül. Mány környékén meg frankon le volt fagyva a sár, így az sem csúszott. Ha enyhe lett volna az idő, asszem nehezebb lett volna a dolog.
Mondjuk, ahogy írod is, gerincműtét után szerintem se kellene kockáztatni ...

Én megfogadtam, hogy többet nem. Egyáltalán nem élveztem a túrázást mert mindenhol azt kellet lesni, hogy mibe kapaszkodjak, hogy ne törjem össze magam, miközben persze én is sietnék és a nyakamba lihegnek. Egyébként zöld pufajkában voltam bajszos ábrázattal, NDK-s hátizsákkal.

Én a múlt heti 35km-es kegyeleti túra után fogadtam meg hogy a hatvanasra nem megyek, de mégis mentem, úgyhogy szerintem jövőre találkozunk! :D

Hát ilyen szempontból én skalpvadász vagyok. A kihívásért és a kitűzőkért megyek. Még gondolkoztam a vaskereszt témán, de az fix hogy 10x nem csinálom végig. Nem a távval van gond(ezt igazolja a kinizsi 100 és a mátra 115 is)hanem a monoton csúszkálás, és mire egy állomáson elkamilláztam volna a kiállított tárgyakon mindig felráztam magam, hogy sietni kell mert el kell érni reggel a 8:49-es buszt.

Kár ilyesmit megfogadni, mármint hogy nem megy valaki. A hangulat mindenképpen megéri, az időjárás évről évre változik. Persze mindenki maga dönti el.

Nálam is nagy motiváció volt a felvarró és a kitűző.

Egy rohamsisakos-katonaköpenyes hölgynek a nyakába lihegtem egy darabon, de csak mert nem volt jó világítása...

A 2015.feb.13 pénteki kis kegyeleti emléktúrán huszonöten voltunk. Előtte a "Tapintható történelem" óra is jó volt, de bevallom, több emberre számítottunk.
Aki szeretné, hogy elküldjem a túrákon készült képeket, kérem írjon a
14kaloz14@gmail.com
elérhetőségemre, illetve, ha neki van képe, akkor kérem kűldje át.
Előre is köszönettel: kaloz14

Ahogy én érzékeltem, a 7.-ei túrán sokan voltunk vidékről, így egy héttel később, a rövidebb távra, már nem nagyon lett volna értelme ismét Pestre utazni.

Szívesen részt vettem volna a "tapintható történelem" órán, de dolgoztam...
A péntek 17:00 talán nem volt túl szerencsés időpont. :(

KITÖRÉS EMLÉKTÚRA 2015

BUDAPEST – MÁNYI KITÖRÉS EMLÉKMŰ (NAGY EMLÉKTÚRA) 2015.II.7 (szombat)

Idén két emléktúrával adózhattunk a Kitörésben elesett hősök emléke előtt. A kereken hetven évvel ezelőtti Budapest ostromának és a kitörésnek az évfordulóján egy szombati 50 km-es és egy péntek esti kis 8 km-es emléktúrával emlékeztünk meg azokról a magyar és nemzetünk szövetséges katonáiról, akik katonai esküjükhöz híven teljesítették a reménytelen, de hősi eposzba illő feladatot, a KITÖRÉST.
Február 7-én, szombat délután 14 óra után nem sokkal elindult 67 fős emléktúrázó csoportunk a 11-es busz Nagybányai úti végállomásától a zöld jelzésen fel, az Árpád-kilátóig. Itt egy rövid kilátásban gyönyörködés után, illetve felidézve az erre kitörők egy csoportjának visszaemlékezését, elindultunk az alig száz méterre lévő egykori bunkerek felé, amelyeket a Cartographia vállalat Budai-hegyek térképe is jelöl az Országos Kék Túra és az Árpád-kilátó mellett. A két berobbantott, veszélyesen omladékos egykori bunker bejáratnál mindenki szemtanúja lehetett, hogy a második világégés óta se pénz, se szándék nem volt arra, hogy feltárják e bunkereket.

http://www.kephost.com/image/Fqsu

Ha belegondolunk, hogy a színvonalasnak mondható Discovery és egyéb tudományos, történelmi témájú filmcsatornákon micsoda felhajtással mutatnak be tized ekkora feltárásokat Angliában és az Egyesült Államokban profi felszereléssel, régészekkel, szakemberekkel felvonultatott csapatok, akkor minden értelmes ember értetlenül áll az ilyen helyszínek előtt. Pedig micsoda filmeket lehetne forgatni egy-egy ilyen feltárásról, légvédelmi bunkerekről, lezuhant repülőgépekről, lövészárok rendszerekről, azok feltárásáról, amelyekben bővelkednek a Budai-hegyek. De ezt a témát már kiveséztük régebben itt, a roncskutatók oldalán. Akkor egy rendőr őrnagy írta, hogy amennyiben feltárna egy önkéntes csapat bármely ilyen bunkert, akkor azt hivatalosan utána nekik kellene berobbantaniuk. Hiába álmodozunk mi magyar emberek bunker múzeumokról, jelenleg semmilyen szándék nincs ilyenekre, csak egy bizonyos népcsoportról szabad megemlékezni, filmeket készíteni, új múzeumot nyitni (amit még a legvadabb kommunizmusban sem tettek), kiállításokat, emlékévet tartani. Politikailag inkorrekt lenne, ha ebbe jobban belemélyednénk. Az esetleges fegyverraktárak felbecsülhetetlen értékű eredeti készletét pedig hivatalosan megsemmisítenék, ahelyett, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum remek szakemberei esetleg hivatalos papírokkal, okmányokkal ellátva értékesíthetnék azokat külföldi gyűjtőknek, illetve egy részét hatástalanítva a hazai gyűjtőközönségnek. Holott ez nem elhanyagolható bevételt jelentene a múzeumnak, az államnak. Miért ugrik be minderről a gyerek korunkban agyon szajkózott, belénk sulykolt úttörőnóta "a múltat végkép eltörölni" sora? - na, bocsánat a kitérőért, kissé elkalandoztam. Innen a Látó-hegy 374 m magassági pontjánál lévő egykori védőállásokhoz vonultunk, ahol tavaly egy magyar katona szerény maradványait találtuk egy védelmi állásban.

http://www.kephost.com/image/Fqsl

Akkor ígértem egy cikket képekkel a feltárásról, végül személyeskedések, viták miatt, jobbnak láttuk pár szerkesztővel, ha ettől eltekintenénk. A lényeg, hogy a jelenlegi ideiglenes fejfánál megemlékeztünk a kitörésről, felidézve egy harci cselekménnyel, illetve a remek nappali látási viszonyoknak köszönhetően az egész belátható terület védelmi harcainak elemzéséről, a lehetséges harcokról. Utólag nagyon nehéz rekonstruálni egy adott helyszínen a harci eseményeket. Annyit tudunk, hogy a front 1944. december 30-án vonult itt át, akkor kerítették hatalmukba a szovjet csapatok. Azonban a február 11-ei kitörés során ugyanúgy erre is történtek harci cselekmények. A szélrózsa minden irányából előkerült magyar, német és szovjet kilőtt hüvelyek, repeszek elhelyezkedéséből csak következtethetünk több verzióra, feltevésre gondolhatunk. Végül egy perces néma vigyázzállással adóztunk az itt elesett magyar katona emléke előtt. Elhangzott még egy ígéret, felhívás: még ebben az évben, Hősök Napján (május utolsó vasárnapján) felállításra kerül egy végleges, tartósabb fejfa (köszönet mindazoknak, akik felajánlották segítségüket). E leendő programról majd áprilisban jelentkezem. Az egykori harcálláspontról a zöld és kék (OKT-Országos Kék túra) jelzésre értünk, ahonnan pár száz méter megtétele után balra, a kék (OKT) vonalon haladtunk a festői Kecske-sziklák alatt, az Oroszlán-szikláig.

http://www.kephost.com/image/Fqsh

Itt kis időre megálltunk, elgondolkozván azon az értelmetlen barbarizmuson, amelyet ismeretlen szovjet katonák követtek el magyar erdészek beszámolói szerint. Az ostrom után nem sokkal ugyanis teljesen érthetetlen okból lerobbantották az itt álló oroszlán fejét a sziklatömbről, amelyet még a harmincas években faragtak ki az itt álló sziklából.

http://www.kephost.com/image/Fqsj

http://www.kephost.com/image/FqsK

Innen a kék jelzésen a Homok-hegyet (340 m) másztuk meg, ahol egykori légvédelmi állásokon, lőszertároló bunkerek szépen megmaradt és lelkes önkéntes csoportoknak köszönhetően kitisztítva (hajléktalanok után hátrahagyott több konténernyi szemét volt bennük) élvezhetően megnézhette, megvizsgálhatta bárki.

http://www.kephost.com/image/FqsH

A sárga turista jelzés és kék jelzés (OKT) találkozása (Vadaskerti emlékmű) mellett odaértünk a második katonasírhoz. Sajnos ennek a nemzetiszínű kis tábláját "ismeretlen magyar katona 1945" felirattal, ismeretlen barbár kezek széttörték, amelyet szintén lelkes amatőrök, lelkiismeretes hazafiak pótoltak (jelenleg fekete felirattal).

http://www.kephost.com/image/FqsI

Innen még 4 helyszínt érintettünk, ahol ismeretlen magyar katonákról emlékeztünk meg, ennek részletes leírása megegyezik a lentebb olvasható "Kis kitörés emléktúra" beszámolójával, mivel teljesen azonos útvonalon haladt (helyhiány és az ismétlések elkerülése végett, a megértéseteket köszönöm). Szépjuhászné parkolójánál este hat előtt már gyülekeztek azok a résztvevők, akik innen csatlakoztak a nagy emléktúra még innen negyven km-es távjához. A túra menetének rövid ismertetése után, kettes sorokba rendezve a fegyelmezett tömeget, örömmel fogadtuk a hírt, miszerint 118 fő jelent meg (a 14 órától megjelent 67 főből öten elköszöntek, így nélkülük egészült ki itt a létszám). Külön felemelő érzés volt, hogy érkeztek bajtársak Szentgotthárdtól - Balmazújvároson át az ország számos pontjáról, sőt az elcsatolt Felvidékről is (egy apa és 16 éves fia, illetve tőlük függetlenül egy fiatal pár).

A menet a Pozsonyi hegy irányába, a Szakadék utcán végiggyalogolva, a luxus villákat elhagyva, egy mezőn át érte el a Vadaspark kerítését. Itt sok időt felemésztett, amire egyesével mind a 118 ember átmászott. Egy régi turistaúton, - jelenleg jelöletlen úton - haladtunk tovább, amíg el nem értük az első ismeretlen katona exhumált sírhelyét, az úttól jobbra. A közelben található Sztrilich Pál Cserkészpark cserkészeinek és Julianna Major lakóinak köszönhetően mindig van friss virág e sírhelyen. Kitörésben résztvevő katonák harci visszaemlékezését felidézve, gyertyák gyújtásával, koszorúk elhelyezésével róttuk le tiszteletünket e katonasírnál.

http://www.kephost.com/image/Fqsn

Majd utunkat folytatva elértük a Vadaspark kerítésének másik végét, melyen átkelve balra fordulva feljutottunk a Vadasparki hegyek gerincére. Visszaemlékezésekben is olvasható, hogy a kitörésben részt vevő harccsoportok gyakran a hegygerincen haladtak, így idejében észlelték a repülőket, amelyek vagy kegyes élelmet, utánpótlást ejtőernyőn dobott le - vagy azokat az ellenséges gépeket, - amelyek golyózápora elől még időben fedezékbe húzódhattak. A kitörők ellen hajtóvadászatot indító szovjet csapatok sem tudtak így meglepetést okozni, mivel csakis oldalról közelíthették meg a kitörőket, akik fentről időben észrevették őket.
A hegygerincen haladva hamarosan a Nagy-sziklafal felett található hármas katonasírhoz értünk, ahol már tisztássá szélesedik a hegytető. Itt is leróttuk kegyeletünket egy perces néma vigyázzállással, koszorúinkkal és emlékmécseseinkkel, valamint egy kitörésben részt vett katona visszaemlékezése hangzott el, ami minden bizonnyal itt, vagy a közelben történt.

http://www.kephost.com/image/Fqs7

Innen a Szarvas-árkot Észak-Nyugat felé elkerülve az új zöld kereszt jelzésen a Nagy-Kopaszra (559 m), annak is a legtetejére, a Csergezán-kilátóhoz mentünk, ahol megálltunk egy kisebb pihenőre, étel-ital fogyasztásra, ami igazán jól esett. Megemlítendő, hogy utunk során, megdöbbentett valamennyiünket a természet kegyetlen ereje, a fagykár, amely a Budai-hegyekre még december elején lecsapott. Óriási karókká csonkult fák meredeztek az ég felé, kettétört, derékban széthasadt életerős fahasábok akadályozták néhol utunkat.

http://www.kephost.com/image/FqsL

Az erdészek így is ember feletti munkát végeztek, hiszen az általunk érintett turista útvonalak 90%-ban meg voltak tisztítva, járhatóvá voltak téve. Néha olyan érzése támadt az embernek, mintha egy tüzérségi csapás után ment volna az erdőben, akkora volt a fagykár pusztítása. Minden jó érzésű, egészséges nemzeti öntudattal és természetet szerető embernek elszorul a szíve ezt a pusztulást látva. Szerencsére már megkezdték a gyűjtést a fagykárok okozta károk helyreállítására, az erdő több száz hektáron való újratelepítésére (aki teheti, kérem adományozzon):

http://www.oee.hu/hirek/egyesuleti-hirek/sos_bajban_adomanyvonal

A Nagy-Kopaszról Nagykovácsi felé haladva kereszteztük a zöld jelzést, de erre merőlegesen folytattuk utunkat jelöletlen turistaúton a Széna-hegy (475 m) irányába. Nagykovácsi Nyugati végéből induló sárga jelzést elérvén, a Fekete hegyeken át haladtunk tovább (Fehér út néven is jelöli a térkép). Az erdőből leereszkedve Perbál felé, a Békás-patak és vadkerítés kétszer is kalandosan nehezítette az emléktúránk útját, s melynek áthaladásán mindig bevártuk az egész csapatot.

http://www.kephost.com/image/FqsR

Végig a sárga jelzésen haladva értük el Perbált, ahol a templom előtti háborús emlékműnél koszorúztunk és emlékeztünk meg a közelben lemészárolt könnyebben sebesült kitörő katonákról, s az őket kísérő két ápolónőről és német parancsnokukról, akiket a szovjetek bestiális kegyetlenséggel karóba húztak, miután a két ápolónőt megerőszakolták.

http://www.kephost.com/image/Fqsd

Itt 5 fő elköszönt tőlünk,s egy helyi kis vendéglátó helységben megvárták a hamarosan érkező hajnali 4 órás buszjáratot, azzal utaztak vissza Budapestre. Innen az aszfaltúton Tökre meneteltünk, ahol a temető előtt található egy kopjafa. Ezt pár éve állíttatta azoknak a volt bajtársaiknak az emlékére német veterán bajtársak szövetsége, akik a kitörés során itt sebesültként lettek összegyűjtve, lefektetve, majd egy T-34-es harckocsival átgázolva rajtuk a felismerhetetlenségig széttrancsírozva.

http://www.kephost.com/image/Fqsx

Innen felkanyarodtunk a töki szőlőknél, a présházak mellett ahol az első jobbra kanyarodó földút mellett található Árvay Zoltán hdgy. és 3 bajtársának sírja, illetve egy hölgynek, aki idáig részt vett velük a kitörésben. A roncskutatás oldalán a "Kitörés emléktúra 2011.feb.20-án hajnalban Tök településnél" képnél részletesen olvasható e kitörő csoport tragikus története, akikről kegyelettel megemlékeztünk. Hála Istennek, 2014-ben Árvay Zoltán hdgy. unokája írt az említett képhez, így felvettük vele a kapcsolatot. Az egykori hős hadnagy unokája a legnemesebb hozzáállással és önzetlen segítséggel elkészített már egy kisfilmet a kitörésről, illetve a Hősök Napjára együtt újítjuk fel nagyapja és bajtársai sírját, s helyezünk el egy ismertető táblát a történtekről (van fénykép is Árvay Zoltán hadnagyról, családjáról, halotti anyakönyvi kivonat, stb. - egyszóval remek kordokumentumok). Majd a Nyakas-hegy (281 m) felé haladva tovább - ahol a szovjetek első arcvonala húzódott - lekanyarodtunk a völgybe (Völgyi út, ahol a háború előtt, a közeli kastélyához, a tulajdonos gróf úr gépkocsival járt), onnan a sárga jelzést keresztezve, a zöld kereszt jelzésen balra folytattuk utunkat az erdőben, enyhén lefelé haladva. Az erdőből kiérvén Anyácsapuszta házait értük el, amely mellett elhaladva, a Légvédelmi Múzeum irányába, visszakanyarodtunk az erdőbe. Itt egy titkos, eldugott emlékművet rejt az erdő egyik szeglete. A hatalmas kő emlékművön magyarul és németül "A véretek hullt értünk!" felirat, illetve a magyar SS hadosztályok pajzsos jelzései, továbbá a Budapest erődben felmorzsolódott 8. SS-lovashadosztály "Florian Geyer" pajzs jelzésében a kard és lófej, és 22. "Maria Theresia" SS-önkéntes-lovashadosztály pajzs jelzésében a búzavirág van belevésve, illetve a 4. SS "Polizei" páncélgránátos-hadosztály farkashorog szimbóluma (pajzs nélkül). Több kitörésben résztvevő kisebb harccsoport itt érte el a saját vonalakat, ezért állították ide és ezért látni az emlékmű tövénél egy bekeretezett képben egy szemüveges német altisztet.

http://www.kephost.com/image/Fqsa

Innen furcsa módon visszafelé, a volt szovjet állások felé haladtunk egy jelöletlen erdei úton, majd onnan fel meredeken egy vadcsapáson a Töki-szakadék magas pereméig (309 m). Végig libasorban tudtunk csak haladni a nehéz terep és a szűk csapás miatt, ezért a sárga jelzésre visszatérve, - amely egy normál erdei autóútnak felel meg - tartottunk egy kis pihenőt, bevárva a többieket. És itt történt meg az első hiba az emléktúra során, mivel eddig egyetlen sérülésünk sem volt és egyszer sem tévedtünk el - hála Istennek! Amikor a Töki-szakadékból kiérkező bajtársak egy része kiérkezett már, óráknak tűnt a várakozás. Ezért elindultunk többek kérésére, - hogy a jól bejáratott lábak, ízületeik ne merevedjenek le - a sárga jelzésen Dél felé, amely a Töki-szakadék mellett halad közvetlen, majd onnan a Zsámbéki-fennsíkra ér ki. Ott vettük csak észre, hogy csupán két tucatnyian értünk ki a Zsámbéki-fennsík széléhez, a zöm lemaradt. Utólag kiderült, hogy a Töki-szakadékhoz vezető kaptatón, annyira lemaradt, szétszakadt a társaság, hogy a közepén haladó kb. ötven fős zöm az elejét már nem érte be, s egy rutinos, ám fáradt emléktúrázó (nevét nem írom) elindultak a sárga jelzésű turistaútról egy jelöletlen erdei úton lefelé Tök-Zsámbék felé, nem várva be a menet végén haladó rendezőket. Ennek az "eltévedt" csoportnak a nagyobb része (utólag kiszámolva 24 fő) Tök településre visszaérve bevárta a legközelebb Budapestre induló buszt, s ezzel számukra véget ért az emléktúra. Azonban e csapatnak a nagyobb része folytatta a túrát, a magyar virtust felélesztve, az aszfalt úton vágott neki gyalog az utolsó kellemetlen kilométereknek Zsámbékon át haladva. Gyakorlatilag ugyan azt az utat tette meg a kettévált csapat, csak a rendezőkkel, szervezetten fent ment a Zsámbéki-fennsíkon az egyik csapat, míg az "eltévedtek" lent mentek, a lakott területen át. A Szomor közelében lévő, egykori légvédelmis laktanya (ma múzeum) felé közeledve értük el a Zsámbék felé eső oldalon álló kettős-keresztet, amely mellett lefelé haladva hagytuk el a sárga turistajelzést a házak között lefelé ereszkedve, egy kanyarnál jobbra, s értünk ki a műútra. Innen hamarosan elértük a Mány - Szomor elágazást, ahonnan Mány felé kanyarodtunk. Kavics- és kőbánya mellett elhaladva értük el Alsóörspuszta magasságában a Mány előtt található kitörés emlékművet. Ekkor már várt az a két bajtárs, akik addigra elkészítették a forró teát, a finom hagymás-zsíroskenyeret, amely fogyasztása nagyon jól esett a kimerült beérkező emléktúrázóknak. Végül a hideg és az idő szűke miatt (már reggel 8 óra volt), hogy együtt tarthassuk a végső főhajtást, megemlékezést, ketten rendező bajtársammal elkezdtük beszállítani az "eltévedt" csapat egy lemaradó részét gépkocsinkkal. Ez pár kanyarral hamar megoldódott, s így hamar együtt volt ismét az emléktúrázók hada. Ekkor összesen 89 kimerült bajtárs sorakozott fel az emlékmű előtt oktatási alakzatba, s hallgatta meg Kokovay Gyula egykori hadapród visszaemlékezésének felolvasását, aki itt érte el többedmagával sikeresen a saját vonalakat. A Rádiós tagtárs jóvoltából elkészült emléklapok névre szólóan kiosztásra kerültek, s a maroknyi csapat újabb elismeréssel, élménnyel távozott haza. Volt, akikért kocsikkal jöttek az ismerőseik, a többiek a helyi buszjáratokkal utaztak vissza Budapestre.

Érdekességként megemlítendő, hogy az emléktúra kezdetétől a végéig, egyetlen alkalommal sem találkoztunk rendőri egységekkel, akik a tavalyi év kivételével, eddig mindig megjelentek.

Végül hadd mondjak köszönetet még egyszer minden bajtársnak, akik önzetlenül segítették és emelték az emléktúra színvonalát. Továbbá azoknak, akik ebben mai eltunyult, értékét vesztett világban, a mostoha időjárás ellenére velünk tartottak. Valóban megtiszteltetés, hogy ilyen barátaim, bajtársaim között lehettem ismét.

Remélem jövőre még többen leszünk!

A 8 KM-ES KITÖRÉS EMLÉKTÚRA (KIS EMLÉKTÚRA) 2015.II.13 (péntek)

A Görgényi út végén található kis erdei parkolóban gyülekezett a kis emléktúrára érkező csapat, ahol a Hadtörténeti Kulturális Egyesület néhány önzetlen, lelkes tagja kedveskedett egy kis bemutatóval. A "Tapintható történelem" során érdekes és ritka tárgyakat tekinthettek meg a résztvevők, melyekről részletes ismertetést, illetve kérdéseikre kimerítő választ kaptak.

http://www.kephost.com/image/FqsV

http://www.kephost.com/image/FqsZ

Az emléktúra a tavalyival azonos útvonalon indult, melynek során a Budai hegyekben fellelhető katonasírokat kerestük fel. A kettes sorba rendeződés, majd a létszám megállapítása után – 25 fő -, nekivágtunk a Homok hegynek (340 m), ahol az első katonasír található. A tervezett útvonal szinte egy az egyben az előző években rendezett túrákkal megegyező volt. Az egykori légvédelmi állás és egyben útelágazás közelében található katonasírnál az emlékmécsesek és koszorúk elhelyezése mellett Garád Róbert egykori rohamtüzér visszaemlékezése hangzott el, aki itt, a Törökvészi út legvégén érte el az erdőt a legendás Bill apóval (Billnitzer Ernő altábornagy, a rohamtüzérek legendás parancsnoka). Majd egy perces néma főhajtással adóztunk az elesettek emléke előtt. Innen meredeken balra felkanyarodtunk a sárga jelzésen a Nyéki hegyre (334 m), majd a tetejéről lefelé haladva, egy előre megjelölt helyen, balra letértünk a sárga jelzésről, s egy újabb légvédelmi lőszertároló kisbunkert értünk el. Innen végig az egykori tüzér ütegek máig jól kivehető és követhető lőállásait követve értük el a védvonal másik végében húzódó kisbunkert.

http://www.kephost.com/image/Fqsr

http://www.kephost.com/image/Fqsi

Ez is szépen kitisztítva, rendben tartva (köszönet érte a II. Kerületi Önkormányzatnak, az Óbudai JOBBIK aktivistáinak és pár kevésbé ismert névtelenségbe burkolózó önzetlen önkéntesnek), s innen alig 15-20 métert haladva, a második katonasírhoz értünk.

http://www.kephost.com/image/Fqst

A katonasírok erdei utak, ösvények találkozásánál vannak, mert itt ásták be magukat a szovjetek és lepték meg a kitörőket. Az erdészek a magyar katonák nyughelyét kövekkel, faágakkal jelölték meg, majd a rendszerváltás után a sírokra felkerültek a keresztek és a feliratok. A földi maradványokat a Vitézi Rend a budaörsi katonatemetőbe szállíttatta. A német és orosz katonák a mai napig jeltelen sírokban fekszenek. Itt is leróttuk kegyeletünket, a gyertyák és koszorúk elhelyezése után folytattuk utunkat a Hűvösvölgy felé. A harmadik exhumált katonasírhoz a hűvösvölgyi busz- és villamos végállomások mellett elhaladva értünk.

http://www.kephost.com/image/FqsD

A villamos sínek felett húzódó töltés tetején áll a magányos, ám jól ismert katonasír, amely mellett a sárga turistaút folytatódik. A mécsesek és koszorúk elhelyezését követően itt is egy perces néma vigyázzállással adóztunk az elesett hősök példamutatása előtt.

Ezután folytattuk utunkat a Kis-hárshegy felé, át a Nagykovácsi úton, végig meredek, kanyargós úton felfelé haladva. A gyermekvasút sínpárját elérve, balra fordultunk a síneken, alig egy kilométert haladva, balra lekanyarodtunk, s a Széher utca irányába fordultunk, majd az erdő szélénél jobbra befordultunk egy erdei kis ösvényre, amely a "Négy katona sírjához" vezet.

http://www.kephost.com/image/Fqs6

Itt a sírhely nehéz megtalálásáról, elhanyagolt állapotáról, majd felújításának történetéről és egy közeli 17 éves lakos visszaemlékezéséről hallhattak előadást a megemlékezők. Innen egy jelöletlen erdei kis úton kapaszkodtunk fel a célállomáshoz. A Szépjuhászné megállóhoz érve ért véget e kis emléktúra. Itt névre szóló emléklapot kapott mindenki (az emléklapon fel lett tüntetve, hogy "kis" emléktúrán vett részt, megkülönböztetésül a szombati nagy emléktúrán kiosztott emléklapoktól). Érdekességként megemlítendő, hogy a legifjabb emléktúrázó egy 7 éves kisfiú volt és annak 10 éves nővére, akiket a szombati nagy emléktúrákról jól ismert édesapjuk kísért el. Továbbá szemmel láthatóan több volt a kis emléktúrán a korosabb, idősebb korosztály, a legidősebb túrázó 62 éves volt. Végül hadd köszönjem meg valamennyi résztvevőnek, hogy eljött, illetve Rádiós tagtársak és a hagyományőrzőknek az önzetlen segítségét! Remélem, jövőre ismét találkozunk!

Pompás túra volt, gratulálok a szervezőknek, jövőre remélem lesz lehetőségem megismételni.

( bónusz a leírásban, hogy szerepelek az egyik képen...:) )

Üdv : AchtungPanzer

Köszönjük a szívhez szóló és részletes leírást!