Luftwaffe Flak Wiedmann - gyártójel 'ÜÜ'
Sziasztok,
Az alcím lehetne talán még 'Jelvények és Szakkönyvek' is.
Ez a történet egy tegnap elhangzott szó, a 'nem helytálló' kapcsán jutott az eszembe és elgondolkoztam azon, hogy valójában mi is az, ami helytálló és mi az, ami esetleg vagy valósan nem helytálló.
A csatolt képen egy Luftwaffe Flak Jelvény képe látható. Szépen kidolgozott jelvény, jelenleg az egyik barátom gyűjteményét gazdagítja és szerintem foga is még jó ideig. Az Ő személyes hozzájárulásával osztom meg Veletek a képeket.
A hátlapon a tipikus 'ÜÜ' gyártójelet láthatjuk, ami nem is 'ÜÜ', hanem valójában a felső pontok E.Ferd. alatta pedig egy nagy 'W', ami gyártó neve E. Ferdinand Wiedmann, de a gyűjtők természetesen leleményesek és kitalálták, hogy így könnyebb leírni a gyártójelet.
No, de nem is ez a lényeg.
Marc Garlasco: The Flak Badges című könyve mondhatni teljesen átfogó és kimondottan a Flak Jelvényekkel foglalkozik. Ennek keretében természetesen bemutatja és fotókkal is alátámasztja a Wiedmann által gyártott LW Flak létezését ugyanúgy mint a Wilhelm Deumer LW Flak jelvényét és egy ismeretlen gyártó által készített változatot, a többi gyártó felsorolásával és képes illusztrációjával együtt. Tehát, a könyvet jelen esetben helytállónak fogadhatjuk el, a benne szereplő információk ugyancsak helytállóak, így érdemes elolvasni, mert sokat lehet tanulni belőle a gyártókról. Mint egy könyv ajánló keretében mindenképpen ajánlani is tudom a téma iránt érdeklődőknek. Másodkézből és néhány külföldi könyvportálon talán még elérhető.
Visszatérve: tehát, van egy jelvényünk, ami létezik, de egy másik szakkönyvből hiányzik vagy kimaradt, de nemcsak Wiedmann,hanem Deumer és az ismeretlen gyártó is. Fogós kérdés jelen esetben az is, hogy egy ismeretlen gyártónak beazonosított gyártó valójában ismert-e. Véleményem szerint betehetjük az 'Ismert gyártók kategóriájába', hiszen a leleményes gyűjtő társadalom fantázianevekkel ruházta fel őket, így beazonosításuk sok esetben meg is történt napjainkra és ezeken a fantázianeveken nevezzük őket.
Viszont, amikor szörfözgetünk a Neten, és beleszerelmesedünk mondjuk ebbe a képen látható Wiedmann jelvénybe, amennyiben pont eladó lenne vagy akár ebbe a Deumer-be ( jelenleg egy másik barátom gyűjteményét gazdagítja - ugyancsak a beleegyezésével osztom meg a képet róla http://s21.postimg.cc/ylbtyl72v/LW_Flak_zincker_Deumer_1.jpg - http://s27.postimg.cc/j98fw0wyb/LW_Flak_zincker_Deumer_3.jpg ), és felcsapjuk ellenőrzésként azt az könyvünket, amiből ezek a gyártók hiányoznak, akkor elbizonytalanodunk-e vagy elbizonytalanodhatunk-e emiatt, az eredetiséget illetően, hiszen egy úgynevezett olyan szakkönyvből maradt ki, mely mellé állítólag nem tudunk mellé tenni másikat.
Tehát, a közölt információk hiányosak és félrevezetőek lehetnek egy kezdő vagy akár egy haladó gyűjtő számára is. Megvontam a vállam, hogy egy kisebb hiba, de ettől még a világ nem dől össze.
Átlapoztam pár oldalt ( oké, az adrenalin szintem azért nem ugrott meg túlságosan )és szembesültem azzal a ténnyel, hogy a Heer Flak Jelvények gyártói leírása is hiányos. Sajnálatos módon kimaradt Paul Meybauer, Funke&Bruninghaus, LM - feltehetőleg Lind&Meyer és az Ismeretlen 'Pillow Crimp' típus.
Újabb lépésként a Páncélosokhoz jutottam el, ahol egyből egy elütést véltem felfedezni. Frank&Reif - Rief néven került bele a könyvbe. Kicsi hiba és felejthető. Viszont Gerbüder Wegerhoff, Paul Meybauer, Petz&Lorenz ugyancsak kimarad, 7 darab ismeretlen gyártóval együtt.
Habár Wilhelm Hobacher Páncélos Rohamjelvény gyártóként fent van a listán, de mellé van írva, hogy 'W.H.'. Ez a hiba senkit se tévesszen meg, mivel Hobacher a Páncélos Rohamjelvényeit és a Közelharcpántjait nem jelölte gyártójelével. Legalábbis tudomásom szerint, de javítsatok ki, ha tévedek.
További hibaként lehetne értékelni azt is az ilyen könyvekben, amennyiben a tételes felsorolásokban, melyek érintik a Luftwaffe, Heer és Haditengerész Jelvényeket, kimaradnak típusok, mint például az Éjszakai Rövidtávú és Hosszútávú Vadász, mintha nem is léteznének, úgy mint a Haditengerészet jelvényei bemutatásakor a Blokádtörő Jelvény hiánya is nagy űrt hagy maga után.
Melyek lehetnek azok a szakkönyvek, amelyek kielégítik a kezdő, haladó vagy akár a professzionális gyűjtők igényeit vagy szükséges-e egyáltalán ezzel foglalkozni és majd az egyén eldönti, hogy melyik szakkönyv éri el az ingerküszöbét egy hangzatosnak tűnő címen keresztül vagy belepillantva a könyvbe megragadják a benne látható képanyagok, esetleg a hozzá tartozó szakmainak tűnő vagy valóban szakmai leírások.
Ezek a gondolatok már régóta foglalkoztatnak, hiszen sok szakkönyvet gyűjtöttem be az elmúlt évek alatt.
Tudom, egyetlen szakkönyv sem lehet teljes, de egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire hiányos. Nem mindegy természetesen, hogy mikor íródott, mi volt az adott időszakban az elfogadott "csapásirány"...stb. A modern könyvek, melyek 2000 után íródtak és úttörője Frank Heukemes Általános Rohamjelvény című könyve és nemcsak a "hab a tortán" kategóriába tartoznak és ott maszatolnak, miszerint nagy vonalakban bemutatnak pár birodalmi jelvény típust, ezek közül is kiemelve egy-egy gyártót, melyet aztán "ízekre szednek" jól vagy rosszul az már más kérdés.
Végső következtetésként arra jutottam, hogy aki ír egy könyvet és belemerül a gyártók felsorolásába, abban az esetben mindenképpen törekedjen a tökéletességre, mert a kihagyott gyártók neveit és a szöveges részben elkövetett hibákat nem olyan egyszerű javítani, magyarázkodni pedig kínos.
Üdv,
Gábor
Szia Miklós,
Megtisztelő és köszönöm, de ez nem csak és kizárólag az én érdemem, bár bevallom, hogy ez a cikk vagy egyes részletei már 2 éve megfogalmazódtak bennem. A könyvet, melyet most górcső alá veszek, kölcsönkértem egy kis időre egy cimborámtól, hogy valóban törekedni tudjak arra, hogy valós dolgokat írjak le akkor, amikor rávilágítok benne lévő egyes kisebb / nagyobb hibákra, melyek tévútra vezethetnek kezdő vagy akár haladó gyűjtőket is.
Hibázni nagyon könnyű. A hibát meglátni is nagyon könnyű. Profi munkát végezni nem könnyű. Túlértékelni magunkat ugyancsak nagyon könnyű. Az egészséges középút pedig piszkosul keskeny és csúszós a széle.
Tanulni mindig jó és sosem szabad elfelejteni: „Tekints magad mögé! Ne feledd, hogy ember vagy!”
Remélem, jól idéztem!
Mindent el kell kezdeni egyszer és valahol.........bár ez már nem a kezdete valaminek, hanem a közepe vagy a vége. Majd meglátjuk!
Jó éjt!
Üdv,
Gábor
Szia Gábor!
Bevallom, rendkívül jó volt olvasni soraidat. Legfőképp azért, mert ismét tanultam valamit – s bár jelvényeket továbbra sem fogok gyűjteni, de legalább villoghatok a „tudásommal” a haverok előtt.
Köszönöm az értékes anyagot!
73!
Rádiós
Az 1. osztályú Vaskeresztek:
A további szakkönyv ajánló keretében egy kicsit tovább lapozgattam az általam említett könyvet és eljutottam a Vaskereszt 1. osztályokhoz. A könyv egy 'L/19'-es rézmagvas keresztet mutat be. A keresztről történő leírás helytálló, de én ( bár nem vagyok író ) kitértem volna arra is, amennyiben egy rézmagvas keresztet tárgyalok, miszerint az egy tévhit, hogy a rézmagvas kereszteket kizárólag a Haditengerészet egységei kapták. Ez a tévhit még az 1970-es és 1980-as években terjedt el a nagyvilágban és rengetegen be is dőltek neki. A rézmagvas keresztek történetét Stephen Thomas Previtera: The Iron Time című könyve teszi helyre. Használható könyv, mint Dietrich Mäerz Vaskereszt 1. osztály című könyve is.
Az általam már előzőekben említett könyv, mely sok hibát és nem helytálló információt közöl, ebben az esetben is hiányos gyártólistát mutat be, és megint találunk Kancellária kódot olyan gyártó neve mellett, mint például C.E. Juncker, Berlin ( 2-es ) kódja, pedig tudomásom szerint kizárólag jelzetlen és 'L/12'-es LDO-kódos 1.-2. osztályú keresztjei léteznek. Utóbbit 'L/12' a megfelelő helyen jelezte az író. Én kiírtam volna, hogy kizárólag jelzetlen, bár '2'-es a Kancellária kód. Külföldön ezt így teszik.
A szokásos hiba, melyet a Vaskereszt 1. osztályt nem gyűjtők természetesen nem is tudhatnak az az, miszerint a '11'-es gyártójeles Grossmann&Co valójában korai Deumer. Keresztjeit eladta Grossmann cégének, aki saját gyártójelével látta el a kereszteket.
A Kancellária listába valamilyen okból belekerült Ferdinand Hoffstätter '8'-as Kancellária kóddal, de véleményem szerint ez az állítás nem helytálló, hiszen 'L/19'-es gyártójeles LDO keresztjei ismertek csak.
Kimaradt a gyártójel nélküli '23'-es és a '24'-es, de bekerült a '25'-ös, aki tudomásom szerint nem készített 1. osztályt sem jelzett, sem pedig jelzetlen változatban. Javítsatok ki, ha tévednék.
Assmann kizárólag jelzetlen 1. osztálya ismert, nem ismert '35'-ös gyártójeles változata és az '52'-es Gottlieb&Wagner kizárólag 2. osztályt gyártott, szerintem.
Az adományozási dobozokról nem készült bemutató, de a sokkal ritkább papír védőkartonról igen. Csalóka a kép, hiszen az L/19-es kereszt mellé lett "beszúrva". Ezen kartonok ára súrolja egy átlagosan könnyen beszerezhető dobozos kereszt árát, így én hiányolom a doboz változatok megemlítését.
Az L-kódos listáról hiányzik az 'L15', per '/' jel nélkül, és a dupla gyártójeles változatú S&L sincs megemlítve ( 'L/16' és '4' egy jelvényen ).
Tehát, a gyártólista ismét hiányos, nem helytálló.
Mutatok egy cink magvas feltételezhetően Friedrich Linden készítésű keresztet ( kizárólag jelzetlen ), melyen az úgynevezett "cinkpestis" "buborékosodási" nyomokkal együtt, mely gyártó is kimaradt a 'nem vasmaggal szerelt" listából.
Saját gyűjtemény:
Előlap: http://s18.postimg.cc/yeramjzvd/a_EK1_by_FLL_3.jpg
Hátlap: http://s11.postimg.cc/6g5y8fvyb/a_EK1_by_FLL_6.jpg
Évszám: http://s30.postimg.cc/t9drqsakx/a_EK1_by_FLL_4.jpg
Üdv,
Gábor
www.rohamjelvenyek-shop.hu
www.rohamjelvenyek.hu