A Horthy-korszakban használt tábori távbeszélőink.
A Horthy-korszakban, a Magyar Királyi Honvédség által használt távbeszélő készülékeink közül
több példány már be lett mutatva ezen az oldalon, azonban rendszerezésükre, az egyes típusok megjelenésének kronológiai ismertetésére, gyártóinak bemutatására eddig nem került sor.
Korábbi írásaimban már megjegyeztem, hogy az 1907-ben rendszeresített, 7M. zengőjeles távbeszélő készülék volt az első, hadműveleti célra használt telefonunk. Ez a típus volt az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének standard katonai készüléke, amelyet az impériumváltás után a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg, majd a Nemzeti Hadsereg és végül a Magyar Királyi Honvédség egyaránt használt. Egészen 1930-ig - a 30M. (egységes) távbeszélő készülék bevezetéséig - egyeduralkodónak számított idehaza. A 7M. zengőjeles készüléket hangzótávírónak is nevezték, ezen készülék kézibeszélőjének nyelébe volt szerelve a hívó nyomógomb, amely segítségével Morse jeleket lehetett továbbítani. Nagy hátránya volt, hogy alapból nem tudta a csengőjeles üzemmódot. Ezen hiányosságát a Nagy Háború során kezdetben forgatható polaritásváltóval, majd külön induktoros és csengető egységgel pótolták. Hazai gyártói közül az: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Újpest, az Ericsson Magyar Villamossági Rt. - ezelőtt Deckert és Homolka - Budapest és a Telefongyár Rt. Budapest gyárakat ismerjük. Ausztriában féltucat gyártója volt ennek a típusnak, ezek bemutatásától most eltekintenék. Ehhez a típushoz 1923-ban rendszeresítettek egy tízvonalas, a keresztlemezes váltó elvén működő, fónikus telefonközpontot, a 23M. központi kapcsolót:
http://postimg.cc/image/6c1ne1nq5/
http://s17.postimg.cc/tp4sbfxov/k_p0003.jpg
A sorban következő típus a 30M. egységes távbeszélő készülék a megfelelő kiegészítő berendezéseivel, már valamennyi üzemmód mellett használható volt. A zengőjeles alapkészüléket ki lehetett egészíteni egy csengőjeles ( induktoros ) pótkészülékkel, amelyet az alapkészülékkel összekötve egyesített csengő és zengőjeles üzemmódban, önálló helyitelepes LB, továbbá önálló központitelepes CB, illetve önálló automata üzemmódban is lehetett használni. A fenti üzemmódok részletes leírását több kiadvány is tárgyalja, a leghasznosabb összefoglalóját az 1939-es kiadású Katonai Zseb-Lexikon 144-146 oldalai között olvashatjuk. A készülék, csakúgy mint a 7M., keményfa ( tölgy) házba került beépítésre. Speciális nyitószerkezetet, valamint sárgaréz ( később alumínium )sarokvédőket kapott.
Eddigi ismereteink alapján kizárólag a Standard Villamossági Rt. készítette. Cserélhető mikrofonbetétje is speciális, ún. 'solid cap' segédmembrános mikrofon, amely eredetileg az amerikai Western Electric cég szabadalma. Ez érthető is, hiszen a Standard és jogelődje az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.( rövidítve: EIVRT ) kezdetben a Western Electric, majd az 1920-as évek közepétől a szintén amerikai ITT többségi tulajdonában volt, ezáltal az amerikai tulajdonos valamennyi szabadalmát megszerezte.
A készülék négypólusú kézibeszélő, valamint kétpólusú csatlakozói sorszámozottak voltak, ez utóbbira a "csak gyengeáramra " feliratot gravírozták. A készülék faházának tetejére, illetve a futurit anyagból készült kezelőlapjának aljára egyaránt beleütötték a sorozatszámát. Nem tudni pontosan milyen nagyságrendben készítették magát az alapkészüléket, jómagam a legmagasabb sorozatszámnak a 7500-as nagyságrendűt láttam eddig. Nem sok példány vészelte túl az elmúlt évtizedeket. Jobbára szerszámos ládának átalakított, kibelezett, vagy szúette roncsok kerülnek csak elő. Viszonylag komplett - a bőr vállszíjtól eltekintve - példányt eddig mindössze egy darabot találtam, általában vagy a kézibeszélő, vagy a póthallgató hiányzik belőlük a doboz tetején lévő betűző ábécét már nem is említve.
Az alábbi képen, balról jobbra haladva, megjelenési sorrendjükben láthatók a tárgyalt készülékek:
http://postimg.cc/image/5iq3stt0x/
A kép jobb szélén a 30M. továbbfejlesztett változata, a már bakelitházas és bakelit kézibeszélővel rendelkező 39M. készülék látható. Működési elvét és felépítését tekintve lényegi eltérés nincs a két változat között, de utóbbi típus már préselt bakelitházba került beépítésre, amely előállítása gazdaságos volt és a fával szemben tartósabbnak mutatkozott. Továbbá a 39M. kapott egy ellenőrző nyomógombot, illetve már cserélhető dobozhallgatóval rendelkezik és a rezgőjét egyszerűsítették. Létezik liba színűre festett szerelvényű, illetve fekete színre fényezett változata is. A liba színűek bakelitházában a Telefongyár Rt., illetve a Kábelgyár Rt. "Futurit" márkaneve szerepel, amíg a fekete szerelvényű változatokban nincs benne a Futurit bejegyzés. Sokáig csak Telefongyár Rt. Budapest gyártásúakkal találkoztam, de nemrég az egyik gyűjtőtársam Németországból visszamentett egy Svéd és Társa cég által gyártott változatot:
http://postimg.cc/image/pthvv21sr/
http://postimg.cc/image/p4e45eefb/
Szerencsére ebből a 39M. készülékből az utóbbi években egyre több példány bukkant fel az ismert hazai és külföldi aukciós oldalakon és sok példányuk hazakerülhetett Ausztriából, Németországból.
Mindig is érdekelt annak a kiderítése, hogy ha az alapból zengőjeles 30M. készüléknek van csengőjeles pótszekrénye, illetve automata hívóműve, akkor vajon mit használhattak a 39M. alapkészülékhez. Amikor egy Svéd és Társa által gyártott különös LB készülékre bukkantam, tudtam hogy megtaláltam a megoldást.
http://postimg.cc/image/v914lvkqd/
Ebben a segítségemre volt még két adalék. Az egyik, a barátom Svéd és Társa által gyártott és az előbb bemutatott 39M. alapkészülékének megléte, a másik pedig Hansy barátunk 39M.-hez való ködfénylámpás telefonközpontja. Ennek a kapcsolási rajzán ugyanis látható egy automata hívómű, de eltérő csatlakozó kiosztással, mint az én 30M. fadobozos számtárcsám.
http://s15.postimg.cc/ck50ehmm3/K_zpont_019.jpg
Erre akkor jöttünk rá, amikor sikertelenül próbáltuk meg Hansy központjára ráilleszteni a 30M. hívóművet, amely sehogyan se akart megfelelően illeszkedni.
Hansy telefonközpontjához való és feltételezhetőleg bakelitházas hívóműhöz még nem volt eddig szerencsém.
Az LB készülékeket bemutató középső képen lévő koronás beütős, alacsony sorozatszámú és szövetkábeles 41M. készülékről már értekeztem korábban és Hansy tagtárs is bemutatott egy általa Németországból visszamentett korai példányt. A jobb oldalán lévő változat viszont több szempontból is érdekes. A zárszerkezet alján egy kis kör alakú lemezt elhúzva egy telefonközpontos jack dugót lehet dugaszolni a készülékbe. Ez nem későbbi átalakítás eredménye hanem gyári megoldás, amelyet a kapcsolást bemutató alumínium táblákon is láthatunk. Több példány is felbukkant már az utóbbi időben, de mind kizárólag 510XXX, 520XXX sorozatszámmal, az 1950-es évek elejéről. Egyszer láttam egy német nyelvű füzetecskét, amelyben az FF33-as tábori készülék hasonló módon egy Hell géptávíróval volt összekötve. Tudomásom szerint a Telefongyár idehaza még az 1950-es években is gyártotta a Hell géptávírót egy kis módosítással az eredeti dizájnhoz képest. Azonban nem hagyott nyugodni a dolog, kellett hogy legyen 1945 előtti példánya is ennek a különleges kivitelű telefonnak - gondoltam. Az egyik gyűjtőtárs segítségével a kétely végleg elosztott. Egy külföldi gyűjteményben megtaláltuk ennek a különleges változatnak, a Horthy-korból származó előfutárát, az elmaradhatatlan barna színű szövetkábellel és koronás beütőkkel ékesítve.
A sorozatszáma az általam eddig látott legalacsonyabb: 000738. Mindig tanul újat az ember :)
http://postimg.cc/image/5j1v6camp/
http://postimg.cc/image/r4cd57mor/
Kedves Ági!
Köszönjük hozzászólását.
Ezek nagyon érdekes és izgalmas anyagok, ha kérhetem, töltse föl őket, vagy legalább egy részüket. A postimage.org-ra jöhet - ha gondot jelent, szívesen segítek a munkában.
73!
Rádiós
Kedves Ági!
Nagyon érdekes, köszönöm szépen a nagypapa leírását. A "puturit vászonba préselt" megjegyzés különösen figyelemre méltó. Az anyagnév - valójában "Futurit" - a Kábelgyár Részvénytársaság saját fejlesztésű korabeli műanyagja, ismertebb nevén préselt bakelitje. Korábban már írtam, hogy mennyi mindent készítettek belőle ( rádiókáva, telefonházak, darálók, kasszabetétek stb.) Eddigi kutatásaim szerint a Telefongyár Rt. gyártói jelzésű feketére fényezett idomszeres készülékeiben nem volt "Futurit" beütő, csak az ún. liba színűekben, illetve a Svéd és Társa által készített készülék(ek) házában. Az említett "rugós kamójú bőrzsinór", voltaképpen egy bőrből font 80 cm hosszú, egy-egy karabinerben végződő bőrszíj, amelynek segítségével a kézibeszélőt nyakba lehetett akasztani. Ezt csak a korabeli leírásokból és illusztrációiból ismerem, sajnos fellelhető példányával még nem találkoztam. Szerintem sokunkat érdekelne minden olyan ezzel kapcsolatos dokumentum, amely a birtokában van. Érdemes lenne feltölteni őket. Előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Zsolt
Tisztelt tagtársak!
Nagyapám 1940-ben Sopronban szolgált tüzérként.A jegyzetfüzetében ezt írta: 39m mintájú puturit vászonba préselt zengő jeles távbeszélő készülék amely áll 1 hármas készülékből még pedig egy mikrofon egy fejhallgató és egy hangváltó azután van egy föld lemez és egy csavarhúzó ezután jön az ebonit lemez,ezután hármas készülék dugaszalja és az egyes fülhallgató dugaszolója,azután egyes huzal csavarja és a kettes huzal csavarja és a zöld csavar azután jön a rezgő gomb és a váltó gomb,alul három részből áll 1 darab kettős száraz dura elem mely 3 voltos a másikba van egy papír skatulyába 1darab kettős villámhárító szénpár és egy tartalék mikrofon és a kézi készülék táblázata a harmadikba egy egyes fülhallgató rugós kamojú bőrzsinór.
Távmondat:Bécsi domb felül ellenséges repülő raj közeledik,kérjük a tábori tüzérek tüzet rájuk összpontosítanyi,aláírás Soprony IX.7.1940 adta xy vette xy
Van még több is nevekkel.Tűzparancs is.Ha valakit érdekel leírom.
Szia Szabi!
Köszönöm szépen szíves megjegyzésedet. Jó ötletnek tartom az elképzelésedet. Szívesen hozzájárulok egy cikksorozattal az újság fennmaradásához, természetesen anyagi ellenszolgáltatás nélkül, önkéntes alapon. Amennyiben ismersz valakit a szerkesztőség tagjai közül, kérlek jelezd ezt feléjük. Előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Zsolt
Kedves Zsolt001! Engedd meg, hogy laikusként gratuláljak a cikkedhez és egy javaslattal éljek; kis változtatással el tudnám képzelni a "haldokló" Katonaújság hasábjain. Rögtön jelezném is, hogy semmi anyagi hasznom nem származna ebből, csupán csak előfizetője vagyok a lapnak és szurkolok, hogy ne szünjön meg. Egy szándék vezérelt ezen hozzászólás megírásakor, hogy egy ilyen remekre sikerült cikk amilyen ez is, segítene, hogy továbbra is fennmaradjon a a sokunk által kedvelt folyóirat. Üdv. Szabi
Köszönöm ! Esküszöm kipróbálom !
Hansy! Rendkívül egyszerű a zengőjelű készülékeket letesztelni. Elég hozzá egy 4,5 V lapos elemet beletenni a teleptartóba és bekötni a helyes polaritásnak megfelelően. Amennyiben jó a mikrofonbetéted és nincs nagyon elállítódva a rezgőd, nem lehet probléma. A mikrofont egyszerűen megrázod és amennyiben hallod benne a szénszemcsék rázkódását akkor rendben van minden, nincsenek összeégve a szemcsék. A V1 és V2 vonalágakat rövidre zárod és mehet a próba, a beszédváltó lenyomásával a fúváspróba ( jó-e a mikrofonbetét, ill. a hallgató ), illetve a hívógomb ( kihajtható Morse billentyű)lenyomásával a rövidre zárt vonalágak mellett megszólal a "muzsika". Ebben az esetben nem ajánlom, hogy a füledhez rakd a hallgatót!
Bubu! Köszönöm az elismerést. Igazándiból nagy felújítást - leszámítva a 30M. csengőjeles pótszekrényt - nem igényeltek a készülékek, de alapos kitakarítást, az alkatrészek, vezetékek ellenőrzését azt igen :) Persze ha politúrozni, vagy ha nikkelezni kell attól sem ijedek meg. Néhány éve már magam csinálok mindent, ha időm engedi. A bemutatott készülékek minden példánya működőképes.
Ez Múzeumok Éjszakája esélyesnek hangzik :) Vagy épp Ludovika fesztiválra sem lenne utolsó program
Lehet róla szó. Majd privátban megbeszéljük... De Neked kell fotózni, én arra alkalmatlan vagyok.
Miklós ! Szeretettel várlak !! Nem semmi kis produkció lenne, ha a 38M központtal összekötnénk a 39M és 30M telefonokat. Azon keresztül adnám le a MOM-féle 18M szögtávcsőn megállapított tüzérségi koordinátákat. De ha még hozzá lehetne kötni egy Hellt, akkor lenne az igazi a kéj....:-) A kertben több harcálláspont kialakítására is van hely, csak drót kérdése az egész...:-)
A két tárcsa között alapvető külömbség, hogy az Ericsson félének három érintkezője volt és híváskor az egész ház forgott az alaplemezen (újjkorong,számlap = ház) és lapos csigarúgó húzta vissza a házat. Míg a legtovább használt CB 35-ös típusnál az újjkorong forgott csak, mivel ez húzta fel az oszlop rúgót ami biztosította a regulátor és máltai kereszt mozgását.
De itt az a lényeg szerintem, hogy van olyan eszköz mely a magyar híradó és híradástechnika szépen meg maradt emlékei. Sajnos kevés maradt fel ezekből az eszközökből. A képen látható eszközök szépen karbantartottak jó állapotúak, minden elismerés a felújítonak.
Szia Bubu!
Köszönöm a bejegyzésedet, amelyet az írásomhoz fűztél. Eredetileg arról volt szó, hogy a 30M. fadobozos Standard ( Western Electric ) hívóművem ( http://postimg.cc/image/hhcoh5nrj/ ) kialakítása olyan, hogy Hansy későbbi szabvány és már nem a Standard Villamossági Rt., hanem a Telefongyár Rt. által gyártott 38, vagy elterjedtebb nevén a 39M. tízvonalas telefonközpontjához nem illeszthető. Az 1920-as években a m. kir. posta üzemében kizárólag a már bemutatott 30M. fadobozos hívóműben látható Standard ( Western Electric ) számtárcsa volt használatban 1928-tól. Ezt megelőzendően kísérleti jelleggel 1924-től a M.Á.V. már használt ilyen rendszert, amelynek központja a Keleti p.u. területén volt. Ezen kedvező tapasztalatok figyelembevételével szabványosította a m. kir. posta először a CB.24-es készülékein az említett hívóművet, dacára annak hogy az Ericsson Magyar Villamossági Rt. volt az a hazai cég, amely elnyerte az új szabványú CB és LB készülékre kiírt tendert ( CB/LB.24-es) egy másfajta hívóművel, ez a típus azonban csak időben később és némi módosítással lett szabványosítva a CB.35-ös, bakelitházas készülékeken. Az alábbi képen látható az Ericsson MVRT Budapest cég által ajánlott típus, amely hívőművel a tenderre beadta a pályázatát: http://www.telefonmuzeum.hu/modules.php?name=gallery2&g2_itemId=6955 Végül pedig ennek módosított változata, amelyet a CB.35-ös készülékekről ismerhetünk. Szándékosan választottam gyűjteményem egyik legritkább kincsét egy zöld színű bakelitházas készüléket, amely típussal állítólag egykoron felszerelték a Honvédelmi Minisztérium épületét: http://www.telefonmuzeum.hu/modules.php?name=gallery2&g2_itemId=6810
Visszatérve a Standard Villamossági Rt. hívóműveihez, 1930-as évek derekán megpróbálkozott egy új típusú automata hívóművel, amellyel mindössze 1-2 évig ( 1935, 1936 ) szerelte fel készülékeit. http://www.telefonmuzeum.hu/modules.php?name=gallery2&g2_itemId=3370 Ez a modell vagy nem válhatott be, vagy pedig az akkor már mindkét hazai cégben többségi tulajdont szerző amerikai International Telephone and Telegraph Co. - ismertebb nevén ITT - nem tartotta szükségesnek, hogy magyar leányvállalatai kétfajta hívóművet gyártsanak.
Az 1945 előtti időszakban a Telefongyár Rt.-nek nem létezett saját szabadalmi automata hívóműve, ilyet csak 1949-től gyártott: http://www.telefonmuzeum.hu/modules.php?name=gallery2&g2_itemId=5541&g2_... A vizsgált időszakban készülékein pedig a már bemutatott CB.24-es és CB.35-ös készülékekről megismert hívóművet használt, megvásárolta ezek licenszét.
A központot életre kelthetnénk - ha egyszer lenne időm lemenni Hozzád egy napra, s magad is ráérnél. Komolyan elgondolkodtam, kiveszek egy nap szabit júniusban valamikor és lemegyek. Csinálhatnánk egy csomó jó fotót a reparálásról, vagy akár kisfilmet is. Amolyan Horthy-műszaki nap címmel No?
Aranyos vagy Miklós, de én szégyen szemre csak statikai modellként tekintek eme tárgyakra, " beindításukhoz " cseppet sem konyítok. Pedig biztosan nagy élmény lenne pl. a központ vagy az R/3-as...
Jaj! Hogy nem szakad le amaz ég!
Ne írj ilyet Hansy! Lassan nagyobb „híred” lesz, mint nekünk kettőnknek együtt. 
Köszi Elnar, de az említett Urak mellett én egy csak egy műkedvelő kisiparos vagyok....:-)
Elnézést, hogy bele kotyogok. A CB központok kialakulásakor több különböző mechanikai és "elektonikai" elven müködő hívómű volt alkalmazásban. Telefontársaságonként is változó volt, hogy melyik típust használják. Itt a "kivezetések" száma és az érintkező rugok száma és funkciója is fontos. Egyes elvi vagy bekötési rajzokon ezért szerepeltetik a számtárcsa rugóinak funkcióját és bekötését a készülékbe, ha cserére kerül a sor, esetleg más típusra, lehessen tudni a szerelőnek a helyes bekötést.
Én még láttam néhány tárcsa típust amit a M.K.Posta használt a 20-as években.
Tudod, Miklós, ezzel az emberek többsége úgy van hogy nézi, nézi, megállapítja, hogy érdekes - de nem szól hozzá, mert lövése sincs :D Nekem mondjuk kifejezetten tetszik, hogy újabb villanyos kollégával bővült a Hansy-Rádiós duó :)
A cikk meg akár egyenesen mehetne a Tudástárba.
Valóban, 53:50-től látható a készülék :)
https://www.youtube.com/watch?v=NKFt2pMXYz4
Köszönöm Miki. Tisztában vagyok vele, hogy "rétegzene-kedvelő" vagyok :) Nem a hozzászólások mennyisége a lényeg, hanem hogy a témakör iránt érdeklődőknek örömet szerezzek.
Gyönyörű leírás, tiszta szívből gratulálok és köszönöm a köz nevében. Remélem, kap annyi hozzászólást mint egy rozsdás vas – vagy a Samos.
Köszi Hansy, megnézem én is az említett részt :)
Nagyon szép cikk ! Most néztem éppen a Youtub-on az Egy óra múlva itt vagyok c. sorozatot. Az 5. részben a Márkus László által alakított főhadnagy irodájának előteréből egy 7M.-en beszél a tiszti szolga....:-D
Szép leírás. Gratulálok hozzá!