A Horthy-korszakban, a Magyar Királyi Honvédség által használt távbeszélő készülékeink közül
több példány már be lett mutatva ezen az oldalon, azonban rendszerezésükre, az egyes típusok megjelenésének kronológiai ismertetésére, gyártóinak bemutatására eddig nem került sor.

Korábbi írásaimban már megjegyeztem, hogy az 1907-ben rendszeresített, 7M. zengőjeles távbeszélő készülék volt az első, hadműveleti célra használt telefonunk. Ez a típus volt az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének standard katonai készüléke, amelyet az impériumváltás után a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg, majd a Nemzeti Hadsereg és végül a Magyar Királyi Honvédség egyaránt használt. Egészen 1930-ig - a 30M. (egységes) távbeszélő készülék bevezetéséig - egyeduralkodónak számított idehaza. A 7M. zengőjeles készüléket hangzótávírónak is nevezték, ezen készülék kézibeszélőjének nyelébe volt szerelve a hívó nyomógomb, amely segítségével Morse jeleket lehetett továbbítani. Nagy hátránya volt, hogy alapból nem tudta a csengőjeles üzemmódot. Ezen hiányosságát a Nagy Háború során kezdetben forgatható polaritásváltóval, majd külön induktoros és csengető egységgel pótolták. Hazai gyártói közül az: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Újpest, az Ericsson Magyar Villamossági Rt. - ezelőtt Deckert és Homolka - Budapest és a Telefongyár Rt. Budapest gyárakat ismerjük. Ausztriában féltucat gyártója volt ennek a típusnak, ezek bemutatásától most eltekintenék. Ehhez a típushoz 1923-ban rendszeresítettek egy tízvonalas, a keresztlemezes váltó elvén működő, fónikus telefonközpontot, a 23M. központi kapcsolót:

http://postimg.cc/image/6c1ne1nq5/

http://s17.postimg.cc/tp4sbfxov/k_p0003.jpg

A sorban következő típus a 30M. egységes távbeszélő készülék a megfelelő kiegészítő berendezéseivel, már valamennyi üzemmód mellett használható volt. A zengőjeles alapkészüléket ki lehetett egészíteni egy csengőjeles ( induktoros ) pótkészülékkel, amelyet az alapkészülékkel összekötve egyesített csengő és zengőjeles üzemmódban, önálló helyitelepes LB, továbbá önálló központitelepes CB, illetve önálló automata üzemmódban is lehetett használni. A fenti üzemmódok részletes leírását több kiadvány is tárgyalja, a leghasznosabb összefoglalóját az 1939-es kiadású Katonai Zseb-Lexikon 144-146 oldalai között olvashatjuk. A készülék, csakúgy mint a 7M., keményfa ( tölgy) házba került beépítésre. Speciális nyitószerkezetet, valamint sárgaréz ( később alumínium )sarokvédőket kapott.
Eddigi ismereteink alapján kizárólag a Standard Villamossági Rt. készítette. Cserélhető mikrofonbetétje is speciális, ún. 'solid cap' segédmembrános mikrofon, amely eredetileg az amerikai Western Electric cég szabadalma. Ez érthető is, hiszen a Standard és jogelődje az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.( rövidítve: EIVRT ) kezdetben a Western Electric, majd az 1920-as évek közepétől a szintén amerikai ITT többségi tulajdonában volt, ezáltal az amerikai tulajdonos valamennyi szabadalmát megszerezte.
A készülék négypólusú kézibeszélő, valamint kétpólusú csatlakozói sorszámozottak voltak, ez utóbbira a "csak gyengeáramra " feliratot gravírozták. A készülék faházának tetejére, illetve a futurit anyagból készült kezelőlapjának aljára egyaránt beleütötték a sorozatszámát. Nem tudni pontosan milyen nagyságrendben készítették magát az alapkészüléket, jómagam a legmagasabb sorozatszámnak a 7500-as nagyságrendűt láttam eddig. Nem sok példány vészelte túl az elmúlt évtizedeket. Jobbára szerszámos ládának átalakított, kibelezett, vagy szúette roncsok kerülnek csak elő. Viszonylag komplett - a bőr vállszíjtól eltekintve - példányt eddig mindössze egy darabot találtam, általában vagy a kézibeszélő, vagy a póthallgató hiányzik belőlük a doboz tetején lévő betűző ábécét már nem is említve.

Az alábbi képen, balról jobbra haladva, megjelenési sorrendjükben láthatók a tárgyalt készülékek:

http://postimg.cc/image/5iq3stt0x/

A kép jobb szélén a 30M. továbbfejlesztett változata, a már bakelitházas és bakelit kézibeszélővel rendelkező 39M. készülék látható. Működési elvét és felépítését tekintve lényegi eltérés nincs a két változat között, de utóbbi típus már préselt bakelitházba került beépítésre, amely előállítása gazdaságos volt és a fával szemben tartósabbnak mutatkozott. Továbbá a 39M. kapott egy ellenőrző nyomógombot, illetve már cserélhető dobozhallgatóval rendelkezik és a rezgőjét egyszerűsítették. Létezik liba színűre festett szerelvényű, illetve fekete színre fényezett változata is. A liba színűek bakelitházában a Telefongyár Rt., illetve a Kábelgyár Rt. "Futurit" márkaneve szerepel, amíg a fekete szerelvényű változatokban nincs benne a Futurit bejegyzés. Sokáig csak Telefongyár Rt. Budapest gyártásúakkal találkoztam, de nemrég az egyik gyűjtőtársam Németországból visszamentett egy Svéd és Társa cég által gyártott változatot:

http://postimg.cc/image/pthvv21sr/

http://postimg.cc/image/p4e45eefb/

Szerencsére ebből a 39M. készülékből az utóbbi években egyre több példány bukkant fel az ismert hazai és külföldi aukciós oldalakon és sok példányuk hazakerülhetett Ausztriából, Németországból.
Mindig is érdekelt annak a kiderítése, hogy ha az alapból zengőjeles 30M. készüléknek van csengőjeles pótszekrénye, illetve automata hívóműve, akkor vajon mit használhattak a 39M. alapkészülékhez. Amikor egy Svéd és Társa által gyártott különös LB készülékre bukkantam, tudtam hogy megtaláltam a megoldást.

http://postimg.cc/image/v914lvkqd/

Ebben a segítségemre volt még két adalék. Az egyik, a barátom Svéd és Társa által gyártott és az előbb bemutatott 39M. alapkészülékének megléte, a másik pedig Hansy barátunk 39M.-hez való ködfénylámpás telefonközpontja. Ennek a kapcsolási rajzán ugyanis látható egy automata hívómű, de eltérő csatlakozó kiosztással, mint az én 30M. fadobozos számtárcsám.

http://s15.postimg.cc/ck50ehmm3/K_zpont_019.jpg

Erre akkor jöttünk rá, amikor sikertelenül próbáltuk meg Hansy központjára ráilleszteni a 30M. hívóművet, amely sehogyan se akart megfelelően illeszkedni.
Hansy telefonközpontjához való és feltételezhetőleg bakelitházas hívóműhöz még nem volt eddig szerencsém.

Az LB készülékeket bemutató középső képen lévő koronás beütős, alacsony sorozatszámú és szövetkábeles 41M. készülékről már értekeztem korábban és Hansy tagtárs is bemutatott egy általa Németországból visszamentett korai példányt. A jobb oldalán lévő változat viszont több szempontból is érdekes. A zárszerkezet alján egy kis kör alakú lemezt elhúzva egy telefonközpontos jack dugót lehet dugaszolni a készülékbe. Ez nem későbbi átalakítás eredménye hanem gyári megoldás, amelyet a kapcsolást bemutató alumínium táblákon is láthatunk. Több példány is felbukkant már az utóbbi időben, de mind kizárólag 510XXX, 520XXX sorozatszámmal, az 1950-es évek elejéről. Egyszer láttam egy német nyelvű füzetecskét, amelyben az FF33-as tábori készülék hasonló módon egy Hell géptávíróval volt összekötve. Tudomásom szerint a Telefongyár idehaza még az 1950-es években is gyártotta a Hell géptávírót egy kis módosítással az eredeti dizájnhoz képest. Azonban nem hagyott nyugodni a dolog, kellett hogy legyen 1945 előtti példánya is ennek a különleges kivitelű telefonnak - gondoltam. Az egyik gyűjtőtárs segítségével a kétely végleg elosztott. Egy külföldi gyűjteményben megtaláltuk ennek a különleges változatnak, a Horthy-korból származó előfutárát, az elmaradhatatlan barna színű szövetkábellel és koronás beütőkkel ékesítve.
A sorozatszáma az általam eddig látott legalacsonyabb: 000738. Mindig tanul újat az ember :)

http://postimg.cc/image/5j1v6camp/

http://postimg.cc/image/r4cd57mor/