A cikket Sumi tagtárs kérésére küldöm be. Februárban már beküldtem a szerkeszkesztőknek, de nem sikerült kirakniuk.

Szovjet ILjusin IL-2 M3 Sturmovik csatarepülőgép lezuhanási helyének meghatározása Szentkirályszabadján

1944.12.20.

Jó pár éve egy szép napos tavaszi hétvégén Szentkirályszabadja felé vezetett gyalogtúrám útvonala. A községtől nyugatra található Meggyes puszta déli oldalán  haladtam el egy honvédségi radarállomás mellett. A földútról kissé letérve, a szántásban összegörbült szegecselt alumíniumdarabokat, és egy szétrobbant lőszerhüvelyeket találtam. Ekkor még nem foglalkoztam aktíva repülőgéproncs-kutatással, de azért elgondolkodtattak a leletek. Akkor még a radarállomásról kihajított szemétnek, fém lőszeresládák maradványainak gondoltam a fellelt alumíniumdarabokat. A rajtuk lévő deformitásokat, pedig a mezőgazdasági művelést végző traktoroknak tulajdonítottam.

Eltelt egy-két év és már-már elfeledtem a rejtélyes fémdarabkákat. Míg 2000-ben az egyre gyakrabban megjelenő helytörténeti monográfiák olvasása után megpróbáltam az összeállítani a hozzáférhető szakirodalomból a Veszprém megyei 1944-45-ös még beazonosítható repülőgép-lezuhanási helyszíneket. Ekkor került a kezembe Veress D. Csaba: A balatoni csata c. kötete, ami minden hadtörténet iránt érdeklődő számára alapmű. Ebben olvashatjuk a Margit-vonal áttörése (1944.dec.20-25.) c. fejezetben: „…A szovjet csata-és vadászrepülőgép kötelékek délelőtt 08-11 óra között egymást követő hullámokban bombázták és lőtték a Várpalota, Berhida és Veszprém körzetében lévő utakat. A támadó szovjet kötelékek ellen harcba vetették a jutasi repülőtérről a magyar 101/1. és német 53/2. vadászrepülő osztályok kötelékeit. A légi harcok során a magyar vadászok (Szentgyörgyi Dezső zászlós) lelőttek egy szovjet IL-2-es csatarepülőgépet, amely Szentkirályszabadjától délkeletre, a Berektó dűlőben zuhant le, és kétfőnyi személyzetével együtt felrobbant.[1] Vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós kb. 220 bevetéssel és 29 igazolt és 6 nem igazolt légi győzelmével a háború végére minden idők legeredményesebb magyar vadászpilótája lett.

A helyszín precíz megjelölése okán nem tűnt nehéz feladatnak a becsapódás pontos helyének felkeresése. Ebből a célból a faluban több idős helyi lakost meghallgattam a repülőgép 1944. december 20-ai pusztulásáról. Meglepve tapasztaltam, hogy a falutól DK-i irányban - mint ahogy a Balatoni csata c. kötetben olvashatjuk- senki sem emlékezik repülőgép-lezuhanásra, valamint semmiféle Berektó-dűlőre. Ezzel ellentétben Szentkirályszabadjától DNy-ra az esemény akkori szemtanúi felelevenítették egy szovjet „vadászgép” becsapódását az 1944. dec.20-ai időpontban, Meggyes puszta körzetében. Amikor pedig a könyvben megjelölt Berektó- (ill. Berektavi) dűlő felől érdeklődtem, azt szintén a községtől délnyugatra, ugyancsak Meggyes puszta térségében jelölték meg.

Ezt követően jutottam hozzá Veress D. Csaba Szentkirályszabadja évszázadai c. kötetéhez, ebben pedig ezt olvashatjuk:” …..a szovjet repülőgép a községtől DNy-ra (!) a Pósa-domb keleti oldalán, a Berektói-dűlőben , a Mészáros-féle földön lezuhant, miközben a földre csapódáskor egy-a gépben maradt –bomba felrobbant. A gép kétfőnyi személyzete meghalt. Adataik ismeretlenek, csak személyleírásuk ismert (a halotti anyakönyvből): az egyik 30 év körüli, vöröses szőke hajú, beretvált, hosszas arcú kék szemű, magas, szikár termetű férfi volt (ő volt a pilóta), a másik (a fedélzeti lövész) 16 év körüli, vöröses szőke hajú, beretvált, kerek arcú, kék szemű alacsony, zömök fiatalember ……”[2]

Nos tehát akkor DK vagy DNy ?

A helyszínt kérésemre, térképen történő lokalizálásakor három személy is a Szentkirályszabadjától DNy-ra található Meggyes pusztától kissé délkeletre található fenyves erdőcske déli oldalát jelölte meg.[3]

Pontosan ott, ahol én korábban a honvédségi radarállomás szomszédságában felleltem a deformált alumínium lemezeket.

Ugyanitt található az a régebben vízzel borított mély fekvésű terület, amit Berektói-dűlőnek neveztek a falu lakosai.[4] A második kötetben szereplő megjelölés, az adatközlők információi, és a dűlőnevek behatárolása után felvetődött bennem a kérdés, hogy az általam évekkel ezelőtt talált ismeretlen fémmaradványok az idősek által elbeszélt és a helytörténeti monográfiában is megemlített szovjet repülőgépből származhatnak?

Elhatároztam, hogy amint lehetőségem nyílik rá, újból felkeresem a helyszínt, és megpróbálok további bizonyítékokat keresni a szántás felszínén. A területre érkezvén szerencsémre éppen egy mélyszántás utáni időszakot sikerült kifognom, úgyhogy jóval több maradvány hevert a föld felszínén mint első odaérkezésemkor. A fellelt leletek: szegecselt deformált alumíniumdarabok, kék és zöld festéssel, fekete cirill betűs bakelit töredékek, plexitöredékek, 7,62 mm-es szovjet Mosin-Nagant lőszerek szétrobbant lőszerhüvelyei, (IL-2 Sturmovik „Beresin” típusú fedélzeti géppuskájából) nagyméretű gépágyúhevederek,( az IL-2-es  23 mm űrméretű Volkov Yartsev gépágyú lőszeréhez), 12.7 mm űrméretű lőszerekhez való hevedertöredékek (a 12.7 mm űrméretű ÚBT géppuskához), barna bakelit töredékek stb. Történész barátommal rövid diskurzus után- a fellelt roncsmaradványok, amik immár tárgyi bizonyítékok,- és az adatközlő szemtanúk visszaemlékezéseinek tükrében bizonyítottnak találtuk, hogy egy szovjet harci repülőgép lezuhanásának pontos helyszínét találtam meg,- tulajdonképpen teljesen véletlenül már évekkel ezelőtt.

Véleményem szerint a Vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós által lelőtt szovjet Iljusin IL-2 M3 típusú csatarepülőgép nem Szentkirályszabadjától délkeletre (Vörösberény felé) zuhant le, hanem attól délnyugatra Meggyes puszta délkeleti körzetében. Mint ahogy az 1998-ban kiadott Szentkirályszabadja évszázadai c. kötetben már helyesen olvashatjuk.

Azt kevéssé tartom valószínűnek, hogy két egyforma típusú, egyazon időpontban, ugyanolyan körülmények között lezuhant IL-2-es Sturmovikkal állunk szemben Szentkirályszabadja körzetében.

Miután a ködös párás időben a sérült csatarepülőgép lezuhant, az ütközés ereje a pilótát és a lövészt kirepítette a gépből. Így az elsőként helyszínre érkezők könnyen hozzáfértek ruházatukhoz, személyes tárgyaikhoz, csizmáikhoz, melyeket szinte azonnal eltulajdonítottak.[5]

Egyes értesülések szerint a helyszínre érkező német katonák egyike lőtte agyon a személyzet valamelyik még élő tagját.[6]

A repülőeseményt Vitéz Szentgyörgyi Dezső kísérőjétől Varjas Tibor tizedes közléséből ismerhetjük:

„Az északi parton repültünk Keszthelyig, majd átfordultunk a déli partra és jöttünk vissza. Siófoknál átrepültük a széles Balaton öblöt Kenese irányába. Észrevettem, hogy előttünk három gép jön szembe. Dezső int a gépből, hogy látom –e ami előttünk van. Intek vissza, hogy látom.

Az elöl haladó gépre a két hátsó rácsapásokat hajtott végre, majd négy rácsapás után jobbra fordulva Veszprém irányába elrepültek. Ezalatt annyira csökkent a távolságunk, hogy láttuk, egy IL-2-es jön szembe. Biztos eltévedt és túlságosan északra repült. Már egy vonalba kerültünk az orosz géppel, mikor Dezső bal fordulóval az orosz gép mögé került. Megnyomta a gépet, majd belehúzott és egy sorozatot engedett a gépbe. Erre hatalmas füst vágódott ki a gépből és zuhanni kezdett, majd be is csapódott és porrá égett. Az orosz pilóta kiugrott ugyan a gépből, de az ernyője nem lobbant be, mert nem volt elég magassága-az egész kb. 150 m-es magasságban történt. (…) Két kört csináltunk az égő gép körül, majd irány Veszprém. A leszállás után Dezső jelentette a harcálláspont parancsnokságnak, Scholtz századosnak, hogy Szentkirályszabadja és Veszprém légterében egy IL-2-es gépet lelőtt. Erre Scholtz százados mosolyogva azt mondta, hogy az előbb leszállt két német vadászpilóta ugyanennek a gépnek a lelövését jelentette.” A német pilóta, aki ugyanennek a gépnek a lelövését jelentette, -kissé elhamarkodottan, -az I./JG 53 egyik pilótája volt, valószínűleg Siegfried Göbel szakaszvezető (vagy Hommes szakaszvezető)[7]

2011. januárjában:

Horváth Gábor (Kanada) repüléstörténész  és Borisz Davidov munkája során sikerült a szovjet -CAMO RF – (Centralnüj Arhiv Minisztersztva Oboronü Rosszijszkoj Fegyeraciji -az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériumának Központi Levéltára) - segítségével fényt deríteni a Szentkirályszabadja határában lezuhant szovjet IL-2 M3 „Sturmovik” csatarepülőgép személyzetének kilétére az oroszok veszteségi kartonjai alapján.

Alakulat:  3. Ukrán Front 17. Légihadsereg, 189. csatarepülő hadosztály, SAD (Sturmovoj Aviacionnüj Divizion) 707. csatarepülő ezred SAP (Sturmovoj Aviacionnüj Polk)
Az  Iljusin IL-2-M3 „Sturmovik” csatarepülőgép
Gyártási száma: 1888103
Mikulin AM-38F motorszáma: 259873
Épült: Zavod 18., Kujbisev CCCP  (A 1888103 számú gép  1944.05.31-én épült a 18. sz. kujbisevi rep.gyárban, lezuhanásakor használt motorja még a gyári eredeti volt.) 
 
Pilótája: л-т Соломенцев Лев Николаевич  (Szolomencev Lev Nyikolaevics) hadnagy  (1921-1944.12.20.)   Született: Kurszkoj megye Dmitrovszkovo megye, Volkova község édesanyja:  Marta Gulova Jakovlevna lakcím: Sztalinogorszk 37. kerület 37-es háztömb
Lövész: с-т Логинов Николаevics Филиппович (Loginov Nyikolaevics Filipovics) őrmester

 (1916-1944.12.20.) felesége: Loginova Alexandra Sztepanova

lakhcím: Nyikolaevszkajai megye, Kahovka település, Ploretarszkaja utca 23.

Lev Nyikolaevics Szolomencev hadnagy adatai

Nyikolaj Filipovics Loginov őrmester veszteségi kartonja[8]

A bevetésről  az oroszok még ennyit jegyeztek fel:

„10-45 над целью ОШИ атакован 1 Ме-109, уходя от атаки спикировал вниз, ввиду плотной облачности экипажи его не видели больше. Другой источник: цель - Варпалота В ОБД - НБЗ в районе Оша-Бадьян.”
Ref.:  78-79, ЦАМО, ф. 20193, оп. 2, д. 9; 23, ЦАМО, ф. 20193, оп. 1, д. 67;

 10 45 célpont Ősi. Megtámadtak egy Messerschmitt Bf 109-est majd a támadás helyétől eltávolodva lefelé szállt és a felhős borult idő miatt (rossz látási viszonyok) többé nem látták. A másik forrás a célt Várpalota –vagy Osa –Bagján (?) Ősi –Szabadbattyán térségére teszi.

(Alatta a CAMO irattári számok láthatók)[9]

A repülőgép további sorsa: A becsapódás okozta nagy krátert 1945 után a szovjetek állítólag átvizsgálták, „felásták”, és a nagyobb épségben maradt repülőgép-alkatrészeket elszállították. Talán ezzel magyarázható, hogy más robbanással járó repülőgép-katasztrófákhoz viszonyítva aránylag kevés és apró leletanyag árulkodik a 60 évvel ezelőtt történtekről. (9.sz. melléklet)

Írásommal szerettem volna egy már nagyrészt ismert repülőesemény történetét pontosítani, emlékezni Vitéz Szentgyörgyi Dezső, Magyarország legeredményesebb vadászpilótájának egyik Veszprémhez közeli győzelmére. Ugyanakkor fontosnak tartottam felidézni két fiatal hősi halált halt szovjet repülős emlékét, akik parancsra, kötelességük teljesítése közben áldozták  életüket, és csapódtak repülőgépükkel több száz km-es sebességgel a szentkirályszabadjai határ földjébe. (10.sz. melléklet)

A lezuhant IL-2-essel kapcsolatos kutatások során derült fény a háború embertelenségének újabb bizonyítékára, melyet fontosnak tartok lejegyezni. 1945.03.23-án a Szenkirályszabadjától nyugatra található Meggyes pusztát elfoglaló szovjet előőrsök az egyik gazdasági épületben négy német  és két magyar katonát fogtak el. Vagy a kimerültségtől elaludtak, vagy más okból szakadtak el alakulatuktól. Ruháiktól megfosztva a közelben ásott harckocsi állás egyikének szélére állították őket, majd kivégezték valamennyit. Az esemény elbeszélője 12 éves kislányként szemtanúja volt a szörnyűségnek. A legyilkolt katonák 60 év múltán is jelöletlen gödörben pihennek. Földi maradványaik felkutatása a végtisztesség megadása céljából nehézkes, mert a helyszínre új gazdasági épületeket emeltek a későbbiekben.[10]

Az ezidáig kiemelt, legteljesebb magyarországi IL 2 M3 Sturmovik csatarepülőgép maradvány

1999 májusában történt Balaton vizéből, majd ezt követően 2003-ban Alsóörsön a part menti nádas mocsarából emeltek ki egy ugyanilyen IL-2 Sturmovik Mikulin AM-38F típusú motorját.

A 2007-ben megalakult Magyar Roncskutató Egyesület szintén feltárt az alábbi helyszíneken  IL-2 M3 Sturmovik maradványokat:

2011-ben  Kömlődön, és Dudaron, 2012-ben Héregen, 2013-ban orosz –magyar vegyes kutatócsoport: Seregélyes-Pálinkaházpusztán tárt fel egy IL-2 lezuhanási helyszínt, ahol emberi maradványokat és a pilóta személyazonosságát is sikerült meghatározni.

A kiemelt repülőgép-maradványok és alkatrészek a Szolnoki Repüléstörténeti Múzeumba kerültek.

Pálffy Sándor

Veszprém

2005-2013

Források:

1.Veress D. Csaba: A balatoni csata (II. átdolgozott bővített kiadás) Bp. Militaria K. 2000. 49.o.

2. Veress D. Csaba: Szentkirályszabadja évszázadai. Veszprém, 1998. 283., 286. o

3. Velegi László (szül: 1928, Szentkirályszabadja) Szentkirályszabadja, Hétvezér u.1. szóbeli közlése (Szentkirályszabadja 2000)

4. Balogh Józsefné (szül:1933, Szentkirályszabadja) Szentkirályszabadja, Petőfi S.u.

szóbeli közlése (Szentkirályszabadja 2000)

5. Hangodi László történész szóbeli közlése (Tapolcai Városi Könyvtár és Múzeum) (Vp.2005.)

6. Tóth Ferenc repüléstörténet-kutató közlése (Bp. 2005)

7.Horváth Gábor kutató (Kanada) közlése

8. Becze Csaba: Elfelejtett Hősök  A Magyar Királyi Honvéd Légierő ászai a II. világháborúban  33.p. Puedlo könyvkiadó 2006 Nagykovácsi

Mellékletek

1. sz. melléklet Vitéz Szentgyörgyi Dezső Magyarország legeredményesebb vadászpilótája

(forrás: www.vitezirend.co.hu)

02. sz. melléklet Az IL-2 M3 Sturmovik becsapódási helye kelet felől 2005

03.sz. melléklet az első alumíniumdarabok a szántásban

04.sz.melléklet  bakelit és műanyag töredékek

05.sz. melléklet  cirill betűs alkatrészek a Sturmovikból

06.sz. melléklet egy deformálódott zsanér 14-es gyári beütővel

07.sz. melléklet 14-es mint gyári beütő jelzés (rendeltetése a repülőgép összeszerelésnél volt)

08.sz. melléklet újabb alumínium darabokat vetett fel a talajművelés az IL 2 M3 csatarepülőgép roncsaiból (2005)

09.sz. melléklet  Összesítő kép a begyűjtött leletanyagból bal oldalon a pilótakabin ablakából származó plexidarabok, jobb oldalon meg a vas hevedertagok töredékei a csatarepülőgép V-Ya Volkov Yartsev 23 mm űrméretű gépágyúiból és a 12.7 mm űrméretű UBT géppuskából..

10.sz. melléklet   Az 1944. december 20-án Vitéz Szentgyörgyi Dezső légi győzelmeként lezuhant szovjet IL 2 3M    „Sturmovik” csatarepülőgép becsapódási helye DNy felől

11.sz. melléklet Lev Nyikolaevics Szolomencev hadnagy pilóta adatai

12.sz. melléklet Lev Nyikolaevics Szolomencev hadnagy pilóta adatai : 17 légi hadsereg 707-es csatarepülő ezred  Született: 1921-ben, Komszomol (BLKCM) tag, Kurszkoj megyében, Dmitrovszkovo  járás,    Volkova köszségben     Anyja neve: Gudova Marfa Jakovlevna

Címe: Sztalinogorszk város 37. kerület 37. ház

Jegyzék száma: 02699

1. sz. melléklet  Nyikolaj Filipovics Loginov őrmester fedélzeti lövész kartonja :

(1916-1944.12.20.)

felesége:      Loginova Alexandra Sztepanova

      Lakhcím: Nyikolaevszkajai megye, Kahovka település, Ploretarszkaja utca 23.

15 sz. melléklet 1999 májusában a Balatonból kiemelt IL-2 M3 Sturmovik csatarepülőgép a Szolnoki Repüléstörténeti Múzeumban.

16.sz. melléklet 1999 májusában a Balatonból kiemelt IL-2 M3 Sturmovik csatarepülőgép a Szolnoki Repüléstörténeti Múzeumban.

17.sz. melléklet Az IL-2 M3 perspektivikus képe

18.sz. melléklet  Az IL-2 M3 oldalnézeti képe