Ugyan nem kérdeztem meg, de bízom benne, easternwarfront Tagtárs nem veszi a fejemet, hogy elcsentem s külön bemutatom a képét. A tolvajlás oka prózai: nem gondolom, hogy ennek a nevesített emléknek egy hozzászólás folyamban lenne a helye.

Rendkívül ritkán adódik ugyanis olyan helyzet, hogy egy második világháborúban harcolt magyar honvéd hetven évig földben pihent személyes felszerelési tárgya utólag hozzáköthető a hajdan volt Emberhez. Igen, így, nagy E-vel írva.

Külön köszönet illeti Leicz Péter urat, a sióagárdi önkormányzat igazgatási ügyintézőjét, hogy egy nap alatt kikereste az azonosításhoz szükséges adatokat.

http://postimg.cc/image/u5pietm4j/
http://postimg.cc/image/kz77rjgw3/
http://postimg.cc/image/ok33arlfn/

Szilágyi György, Sióagárd, 1908. VI. 14., édesanyja neve Lendvai Anna. Azonossági száma: 22-85-08-00-28,

1930. augusztus 20-án vonult be a 12. tábori tüzérosztályhoz Tolna helyőrségbe, ahol 1931. I. 20-ig szolgált. György nevű fia 1935-ben született. Vélhetően Ivano-Frankovszk környékén került hadifogságba, ahonnét 1945-ben tért haza. A kibocsájtó láger száma 58/1, 1945. XI. 15-én jelentkezett a szekszárdi laktanyában, majd Pécsen szerelt le 1946. VI. 25-én tartalékos honvédként. Az akkor felvett jegyzőkönyv szerint 38 esztendős, testalkata magas, arca kockás, haja gesztenyebarna, szeme barna, orra-szája rendes. Bal kezének hátulján egy mély szúrás nyoma látható. A baranyai megyeszékhelyen kapott vonatjegyet nem érvényesítette, vélhetően gyalogosan ment haza.
Nem sokkal később, 1946. X. 22-én halt meg Sióagárdon. Felesége hadiözvegyi, fia hadiárva ellátást kapott. György még ma is él.

Hátborzongató.

El kellene kérni a sisakját...

Frissítés: beszéltem György feleségével, Klári nénivel. Elmesélte, idősebb Szilágyi Györgyéknek Sióagárd-Leányváron volt tanyájuk, ott éltek. A felesége 1957-ben hunyt el, ő a fiával 1964-ben házasodott össze. A fiú soha semmit nem mesélt édesapja életéről. Mivel súlyos balesetet szenvedett, s elvesztette az emlékezőtehetségét, erre már nincs is remény.

Zárásként ismét és nyomatékkal leírom: ezek nem az én, hanem easternwarfront Tagtárs fényképei.