Szilágyi György
Ugyan nem kérdeztem meg, de bízom benne, easternwarfront Tagtárs nem veszi a fejemet, hogy elcsentem s külön bemutatom a képét. A tolvajlás oka prózai: nem gondolom, hogy ennek a nevesített emléknek egy hozzászólás folyamban lenne a helye.
Rendkívül ritkán adódik ugyanis olyan helyzet, hogy egy második világháborúban harcolt magyar honvéd hetven évig földben pihent személyes felszerelési tárgya utólag hozzáköthető a hajdan volt Emberhez. Igen, így, nagy E-vel írva.
Külön köszönet illeti Leicz Péter urat, a sióagárdi önkormányzat igazgatási ügyintézőjét, hogy egy nap alatt kikereste az azonosításhoz szükséges adatokat.
http://postimg.cc/image/u5pietm4j/
http://postimg.cc/image/kz77rjgw3/
http://postimg.cc/image/ok33arlfn/
Szilágyi György, Sióagárd, 1908. VI. 14., édesanyja neve Lendvai Anna. Azonossági száma: 22-85-08-00-28,
1930. augusztus 20-án vonult be a 12. tábori tüzérosztályhoz Tolna helyőrségbe, ahol 1931. I. 20-ig szolgált. György nevű fia 1935-ben született. Vélhetően Ivano-Frankovszk környékén került hadifogságba, ahonnét 1945-ben tért haza. A kibocsájtó láger száma 58/1, 1945. XI. 15-én jelentkezett a szekszárdi laktanyában, majd Pécsen szerelt le 1946. VI. 25-én tartalékos honvédként. Az akkor felvett jegyzőkönyv szerint 38 esztendős, testalkata magas, arca kockás, haja gesztenyebarna, szeme barna, orra-szája rendes. Bal kezének hátulján egy mély szúrás nyoma látható. A baranyai megyeszékhelyen kapott vonatjegyet nem érvényesítette, vélhetően gyalogosan ment haza.
Nem sokkal később, 1946. X. 22-én halt meg Sióagárdon. Felesége hadiözvegyi, fia hadiárva ellátást kapott. György még ma is él.
Hátborzongató.
El kellene kérni a sisakját...
Frissítés: beszéltem György feleségével, Klári nénivel. Elmesélte, idősebb Szilágyi Györgyéknek Sióagárd-Leányváron volt tanyájuk, ott éltek. A felesége 1957-ben hunyt el, ő a fiával 1964-ben házasodott össze. A fiú soha semmit nem mesélt édesapja életéről. Mivel súlyos balesetet szenvedett, s elvesztette az emlékezőtehetségét, erre már nincs is remény.
Zárásként ismét és nyomatékkal leírom: ezek nem az én, hanem easternwarfront Tagtárs fényképei.
https://postimg.cc/pmPxy7r1
https://postimg.cc/Mv2zJXSw
https://postimg.cc/CRJ08NfM
https://postimg.cc/ykms1B1Z
https://postimg.cc/d71Yjy82
Kedves Easternwarfront!
Igyekezni fogok. :)
Kedves darab! Sióagárd itt van tőlünk Szekszárdtól 8-10 km-re!
Angel
Folyamatban van a sisak keresese, talan jelentkezik a tulajdonosa. Szemely szerint nekem tetszik a sisak, hangulatos, asott darab, szurke atfestessel, nevvel. Engem a tortenet erintett meg benne igazan, roppant erdekes volt latni ahogyan kibontakozik egy szerencsetlen sorsu magyar katona elete es halala egy 70 evig fold alatt levo, korrodalt rohamsisak csupan tenyernyi epen maradt reszenek koszonhetoen. Lehetseges, hogy nincs kulonosebb hadtorteneti jelentosege es nem is egyedi esetrol van szo de en orulok, hogy sikerult kibogozni a szalakat es tobbe mar nem "csak" egy asott magyar sisak hanem Szilagyi Gyorgy sioagardi lakos elhagyott sisakja. A hadi szerintem is tulzas, sokkal kulonlegesebb darabok is jol elvannak magangyujtemenyekben de ketsegtelenul figyelemre melto darab amit erdemes lenne hazahozni.
Nehany nevesitett sisak a sajat gyujtemenyemben is van, akad koztuk beazonositott es meg ismeretlen katonahoz tartozo is. Ha Miklos szeretne meg kutakodni esetleg akkor innen is merithet.:-)
Gelencser Gyorgy 1944 http://postimg.cc/image/u29xn61qb/
Tamasi Jozsef .....falva, 192? http://postimg.cc/image/at3mi4qbn/
Tari Alberth Ausztria http://postimg.cc/image/nnawqhv0j/
Bertenyi Istvan Szeged
Meszaros Ferenc http://postimg.cc/image/lu80269tv/
Ruzsa http://postimg.cc/image/jb3x6m6gz/
Torok http://postimg.cc/image/a5qyn3pkz/
Grófom, van valami hír?
Nos, ez mind rendben van és helyes.
Csak nem értettem és most sem értem, miért kell rögtön hadit kiáltani.
Ha én lennék a rokon, és érdekelne a dolog, akkor meg is sértődnék ha nem nekem adnák, sőt küzdenék és áldoznék érte, hogy az enyém legyen.
Szilágyi György egy volt a frontot megjárt, sisakját elhagyott honfitársaink közül. Nem voltak kevesen. Így, hogy a rokonokat nem érdekli - a név ellenére is- tucatárú, hiszen nincs kinek átadni. Így világszenzációt kiáltani szerintem értelmetlen.
Ha a Hadi átveszi is, az csak azért lesz mert Miklós "bentfentes" és nem akarják megbántani. Múzeumlátogatói szempontból is végiggondolhatod!
Itt van Szilágyi György sisakja. Tudunk az érdemeiről? Voltak egyáltalán? Elesett a háborúban? Egyik sem. Akkor mitől más mint a többi? Mert benne a neve? Nagyapám holmijaiban is benne a neve és sok ásott cuccban is benne a név de ez így kevés.
Főleg, hogy nem jelent semmit a családnak.
Itt egy "helyi" link:
http://www.roncskutatas.hu/node/3452
Mióta felkerült, sokszor megnéztem. Szerintem a maga nemében egyedülálló. Nem tudom, hogy bárkinek van-e még ilyen, beleértve a Hadit is. Szerencsére nagyon jó helyen van de egy sort sem olvastam arról, hogy múzeumban a helye. Nagyságrendekkel értékesebb lelet minden szempontból, annak ellenére, hogy nem köthető hozzá név. Hogy kicsit haza is beszéljek, a Zrínyi lemezeket sem követelte oda Rádiós.
Igen, ismerem az érzést bár nem ugyanazt. Kiástunk egy csajkát (saját kezünkkel!) rajta egy név. Ritka név, "lenyomozható" volt az IQSYS-ben. Fogságbaesés hely pedig egyértelműsíti a dolgot. Donkanyart megjárt frontveterán. Ott megsebesült, itt fogságba esett. Két hét múlva már halottként regisztrálták a fogolytáborban. Rokonokat felkerestem, nem érdeklődtek. Innentől kezdve semmi értelme ráerőszakolni senkire a csajkát. Hiszen csak egy csajka, amin van egy név (a másik oldalán még egy másik is) de ez senki másnak nem jelent semmit. Nekünk, akik foglalkoztak vele, kiásták, "nyomoztak", megmaradt az élmény. Meg a csajka is. Biztosan rosszul fogalmazok és ezért nem értitek meg, bár mások is az én véleményemet osztották.
Lábjegyzetnek még annyit, hogy nem tartom kutatásnak az IQSYS böngészését mielőtt félreért valaki.
Nem igazán értem miért nem kezelte ezt jó helyen Miklós. Oroszországban, ahol újkori történelmünk legnagyobb tragédiáját szenvedtük el, találnak a föld alatt egy nevesített siakot. Szerintem ez önmagában is fantasztikus. Az meg, hogy a sisakban található elmosódott, rozsdás rétegeken átütő adatfoszlányokból nyomára akad a sisak tulajdonosának leszármazottaira, beszél velük, az maga a csoda. Ha ettől valakinek nem futkos a hátán a hideg azt csak sajnálni tudom...
Köszönöm a megerősítéseket!
Furcsa, hogy csak én vagyok extramélyen ostoba.....
Amúgy semmi baj Miklós, belefutottál abba amibe a kezdő kutatók szoktak. Csinálsz még pár ilyet és megtanulod a helyén kezelni.
Marcinak igaza van! A helyi tájházban vagy a Zoliéknál lenne a legjobb helye.
A család nem kéri. Pont. Én vagy a helyi tájháznak adnám át, vagy Tálosi Zoliéknak a Bakamúzeumba (Szekszárd csak pár km onnan.) Lehet e helyeken sem lenne állandóan kiállítva, de véleményem szerint nagyobb figyelmet kapna.
A hadi pincéjében "raktárban" 1 alakommal volt szerencsém bejutni. Vadász eszközöket szállítottunk. GEV ládákban álltak a fegyverek, mindenen címke és jobbról balra pakolják. Néhol berúgták a polc alá... max 1 hétig kint lenne vagy felcímkéznék és be a sufniba". Inkább a családnak adnám. Biztos lenne aki értékelné a családban. Én örülnék ha nagy apám 2 fivérének a sisakjai előkerülnének.
Egy hasonló történet!
http://index.hu/kulfold/2014/01/14/46_ev_utan_kerult_vissza_a_vietnami_s...
Akkor átjavítom Ivano-Frankovszkra a Dont.
Nos, ami újdonság van a témában, hogy a sisak nem a Don-kanyarból került elő, hanem jóval közelebbről, Ukrajnából, Ivano Frankovszk környékéről. Ez kb. 200 km a mostani magyar határtól. Ott 1944-ben folytak harcok, vagyis emberünk nem a Don mentén eshetett fogságba, hanem már majdnem itthon. Hacsak valaki más nem használta a sisakját...(aminek ugyebár az esélye igen csak a 0 felé közelít...)
Írtam a barátunknak, meg próbálja szerezni a sisakot.
A család nem igen tart rá igényt, ezért javasoltam a hadit. Aki segít hazahozni, annak szépen megköszönöm a munkáját. Mivel nem vagyok otthon a sisakok országokon át történő utaztatásában, a gyakorlottabb tagtársakra (Gróf Almásyra és a kép gazdájára) bízom a dolgot - azzal az ajánlattal, hogy ha kell és tudok, szívesen segítek.
Ha kell majd összedobjuk a pénzt. :)
En a csaladnal tudnam elkepzelni igazan, szerintem ott lenne a helye. Mindenesetre megprobalok a sisak jelenlegi tulajdonosanak a nyomara lelni hatha haza lehetne hozni.
"Ítéleted, mely szerint ez csak egy sisak a sok közül (szerintem) a masszív és (engem) egészen elképesztő extramély ostobaság kategóriájába tartozik."
Értem. Tehát a te nyomozásod unikális. Végülis végre csináltál valamit, legyél is büszke rá! Bár nem tudom, hogy Leicz úr jogkövetően járt-e el, ugyanis ez nem személyes tárgy.
De ha már így van, emelj föl az extramélységből és világosíts fel, hogy mitől extrább ez a dolog mint a harctérkutatók által szinte naponta előásott "nevesített" tárgyak? Itt is van/volt a roncson sok. Egyiket sem követelted a múzeumba. Vagy rosszul figyeltem?
"Hátborzongató". Micsoda? Komolyan nem értem. Bármelyik háborús tárgy ismert vagy nem ismert története az lehetne. Rudi aprópénzei sokkal nagyobb tragédiát hordoznak mint tárgyak.
Köszönet Rádiósnak a nyomozásért!
Sok sikert és kitartást kívánok Miklós!
Ha sikerül, annyi süllőt sütök neked, amennyi beléd fér!
Ez egy nagyon különleges sisak és szerintem is haza kéne juttatni!
Kedves wcsaba!
A Don-mentén valahol. Kiásói azok a fiúk, akiket a 2012-es voronyezsi túránkon megismertünk. A képet Gróf Almásy fotója alá töltötte föl easternwarfront.
Sankó, ha hazajön - először ez legyen meg. Nem ismersz Te még engem igazán...
Bármiben le merem fogadni, hogy az a sisak sosem lesz a hadiban kiállítva.
:(
Volt már különb dologra is példa, amire konkrétan szartak...
:(
Nos, az a Te történeted, ez meg az enyém. (Értem alatta a nyomozást.) S ez szerintem szép, a sisak pedig a hadiba való.
Ítéleted, mely szerint ez csak egy sisak a sok közül (szerintem) a masszív és (engem) egészen elképesztő extramély ostobaság kategóriájába tartozik. Természetesen ettől Te még érezhetsz-gondolkodhatsz úgy, ahogy leírtad – én meg amúgy, ahogy fentebb közöltem, hiszen ez egy szabad ország.
Jogos.
Én egy díszített német 3,7 centis hüvelyt juttattam vissza a családnak. Még az kézírását is felismerték a papának. Azóta is nagy becsben van tartva, ráadásul környékbeli előkerülés...
És melyik múzeumban? Mindegyikben van/lehet sisak bőven.
Én úgy gondolom, hogy a családnál lenne a helye, ha az illető fia nem beszámítható, akkor esetleg az unokánál ha érdekli. Ha nem, akkor csak egy sisak a sok közül. Talán a sióagárdi helytörténeti gyűjteménynek számíthatna még, ha van olyan.
Így jártam egy csajkával. Név rajta van, történet előkerült. Családi érdeklődés-nincs!
Egyébként csak egy egyszerű csajka, hiába van "sztorija"....Kellene a múzaumnak? Melyiknek? Két nevesített (egyiken két név) és három monogrammos csajkát sikerült ásni. Régebben itt is volt sok hasonló történet. Megértem a lelkesedést de szerintem annyira nem szép a történet mint ahogy kinéz.
A táborszám alapján a Mordin ASzSzK területén Zubova Poljana-n volt fogságban
Hol találták a sisakot Miklós?
Bárcsak megkapná a sisakot a családja. Az biztos, hogy benne lenne a műsorban!