Körülbelül másfél hónapja az Ipoly felé autóztunk és a naplementében keresőztünk egy órát Letkés mellett. Találtunk pár 1900. körüli pénzérmét egy szántón, így a következő hétvégén ismét megnéztük a területet. Sokáig semmi érdemlegeset nem leltünk, csak puskalőszer hüvelyének szétszántott cafatjait meg a szokásos szemetet. Aztán egy vízmosásban T. nekiállt egy helyen nagant hüvelyeket szedegetni vagy 20-30-at, ez is jobb, mint a semmi alapon. Én közben csak topogtam, mert a két azonos kereső nem tud közel dolgozni egymáshoz, zavarják egymást.
Miután meguntam az ácsorgást visszamentem a szántóra, rögvest találtam egy mai 50 Forintost, ami a nap leletének ígérkezett. Pár perc múlva pedig megtaláltam a jelvény felső részét. T. rögvest otthagyta a vízmosást miközben kedvese a fejét mosta, hogy minek kell azokat az értéktelen (nem egészen így fogalmazott) hüvelyeket szedegetnie, amikor efféléket is keresgélhetne. T. is el volt szontyolodva, én meg el voltam telve magamtól, így a magas lóról bátran mondhattam nekik, hogy ha megtalálják a jelvény másik felét, odaadom az enyémet. Nem sok esélye volt, szerintem más is így ítélt volna.
Miután arrébb sétáltak és elég messze volt ismét a két gép egymástól, köröztem a területen a lehetetlenben bízva, miközben T-ék néha odakiáltottak, hogy megvan, és persze nem hittem nekik. Aztán vagy 5 perc múlva, úgy 20-30 méterre valóban megtalálták a jelvény alsó felét.
Hitetlenkedés közben öröm és szomorúság kavargott bennem, de már nem tehettem mást, az övéké lett az én találásom is, legalább kis hiánnyal, de együtt volt a darab.
Még egy órát voltunk, de más érdemlegeset nem találtunk.
Aztán múlt héten ismét összefutottunk, T-ék úgy döntöttek, nekem adják a jelvényt, nálam jobb helyen lesz. Egy darabig szabadkoztam, de aztán nem tudtam ellenállni magamnak, igazság szerint mindig efféle találásokra áhítoztam, és remélem, futok még bele hasonlóba.