Árpád-vonal
Az északkeleti Kárpátok hágóit lezáró erődítések legbelső, nem összefüggő védelmi vonala. A folyóvölgyekben futó út- és vasútvonalakat zárta le a nagyobb településeknél. Műszakilag megerősített támpontok, fa- föld- és betonerődök, a völgyekben út és műszaki zárak alkották. Fontosabb támpontjai: a Tatár-hágó felől a Fekete-Tisza völgyében Kőrösmező ‹Jaszinya›, Tiszaborkút ‹Kvaszi›, Rahó ‹Rahov›; a Tarac-folyó völgyében Királymező ‹Usztycsorna›, majd erődítések a Tiszáig; a Toronyi-hágón át a Husztra ‹Chust› vezető úton Ökörmező ‹Mezsgorje›; a Vereckei-hágón át a Munkács ‹Mukaèevo› felé vezető völgyben Volóc (Volovec); az Uzsoki-hágó felől az Ung völgyében Fenyves-völgy ‹Sztavnoje›. Létesítése Kárpátalján az 1939. évi, Észak-Erdélyben és a Székely-földön az 1940. évi visszacsatolásokat követően kezdődött, s 1944 nyaráig tartott, a magyarországi harcok kezdetéig. délnyugaton a Székely határőrség, középen a IX. magyar hadtest (1944. aug. 30-tól 2. magyar hadsereg) és a Moldvából visszavonuló 8. német hadsereg, északnyugaton az 1. magyar hadsereg védte. Az országhatáron, az Árpád-vonal biztosítási öveként építették ki a Szent László-állást, a Kárpátok előterében, Galíciában a Hunyadi-állást.

Attila-vonal
A német hadászati-hadműveleti védelem pesti hídfőt védő, önálló támpontokból álló védelmi rendszere. 1944. szept. 22-től építették ki. Szárnyaival a Dunára támaszkodott, összekötötte a Karola-vonalat a Margit-vonallal. Három védőövből állt. A külső Dunaharaszti - Vecsés - Ecser - Maglód - Valkó - Gödöllő - Szada - Veresegyház - Csomád - Alsógöd; a közbülső Soroksár - Soroksárpéteri - Pestszentimre - Pécel - Isaszeg - Kerepes - Mogyoród - Fót - Dunakeszi; a belső (az Attila-vonal-III.) az akkori peremvárosok: Csepel - Pestszenterzsébet - Pestszentlőrinc - Rákoskeresztúr - Rákoscsaba - Cinkota - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest külső szélén húzódott. A budai oldalra nem terjedt ki. Kiépítéséhez I. világháborús terveket is felhasználtak. Nem épült ki teljesen, katona, idő, technikai eszköz és fegyver hiányában. Védelmét magyar és német csapatok közösen látták el. Déli szektorában állították meg a 46. szovjet hadsereg offenzíváját 1944. nov. elején. A szovjet-román csapatok 1944. nov.-dec. folyamán csak lépésről lépésre tudták magukat „átrágni" rajta. Budapest védelmi rendszere Az Attila-vonalon belül kiépített hat védőállás. Az első reteszállás volt. Rákos vasútállomásnál vált el az Attila-III vonaltól, s a Rákos-patak déli partja mentén a Dunáig húzódott. A teljes félkört bezáró második jelentette a csökkentett területű pesti hídfőt, a külső körút (Könyves Kálmán - Hungária - Róbert Károly körút) vonalában építették ki. A harmadik ennek reteszállása volt, arccal északnak. A Józsefvárosi-Keleti pályaudvar elágazásánál vált ki a másodikból, a Kerepesi útig a vasút, onnan az Aréna (ma Dózsa György) út - Dráva utca vonalán húzódott a Dunáig. A teljes félkör negyedik védte a belső kerületeket, a Haller - Orczy - Fiumei - Rottenbiller - Szinyei-Merse út - Ferdinánd-híd - Csanády utca vonalán. Az ötödik a nagykörút, a hatodik a kiskörút mentén épült ki, a pesti hídfő kiürítésének fedezésére. Megerődített támpontokat rendeztek be a Népligetben, a Kerepesi-temetőben és a Városligetben. A budai oldalon nem építették ki előre védővonalakat. Védőállásokat 1944. dec. végétől a Margitszigeten, a Ferenc-hegyen, a Törökvészen, a Pasaréten, az Orbán-hegyen, a Farkasréti-temetőben, a Sas-hegyen és a Kelenföldi-pályaudvartól a déli összekötő vasúti híd felé a vasúti töltésen létesítettek. A belső védőövet a Margit körút - Alkotás út - Kis-Gellért-hegy - Gellért-hegy vonalában alakították ki. Arccal északnyugatnak reteszállás húzódott a Kékgolyó utca - Németvölgyi út - Mártonhegyi út, illetve arccal délnyugatnak a Horthy Miklós (ma Bartók Béla) mentén. Különösen megerődítették a Műszaki Egyetemet, a Gellért-hegyet (a Citadellát) és a Várat.

Dorottya-állás
A Margit-vonal nyugati szektora (Balaton - Dráva) mögött a Principális-csatorna nyugati partjára támaszkodó ellenállási vonal. Kerecseny - Magyarszerdahely - Nagykanizsa - Fityeháza - Murakeresztúr vonalában építették ki. 1945. ápr. 1-2-án a 2. német páncéloshadsereg ellenében az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg gyorsan áttörte.

Gizella-állás
A Róza-állás és a Karola-vonal között északnyugat-délkelet irányában húzódó, a Karola-vonalat keletről lezáró támpontok rendszere. Déli pontja Sátoraljaújhely, ettől északra a Ronyva-patak jobb partján a Széphalom - Alsóregmec - Felsőmihály terepszakaszt követte. Felsőmihálynál kapcsolódott a Róza-álláshoz. 1944. nov. végétől az 1. magyar hegyidandár és a 4. német hegyihadosztály három hétig feltartóztatta a 18. szovjet hadsereget a Gizella-állásra támaszkodva.

Hunyadi-állás
Az északkeleti Kárpátok hágóit lezáró erődítések legkülső vonala. Nem képezett összefüggő védelmi vonalat. Műszakilag megerődített támpontokból, völgyzárakból, műszaki zárakból és az azokat fedező beton-, fa- és földerődök, illetve reteszállások rendszeréből állt. A Kelet-Beszkidekhez és a Máramarosi-havasokhoz vezető utakat zárta le a völgyek bejáratánál. déli végpontja a Csorna Hora előterében lévő Zabie ‹Zaibe, Zsabje› és Mikulicsin ‹Jaremcsa›, fontosabb támpontjai a Javornik és a Gorgan előterében a Tatár-hágó felé vezető utakon Delatynig ‹Gyeljatyin›, majd az Arsica előtti Sztaryj Mizuny, a Toronyai-hágó előtt Zielona, a Vereckei-hágóba felvezető úton Stryj ‹Sztrij›, északi végpontja a Magura lábainál az Uzsoki-szoros felé vezető völgyben Turka. A német Észak-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoksága szorgalmazta a Hunyadi-állás előretolt állásának kiépítését (Prinz Eugen-Stellung). Ehhez hozzá is kezdtek, de a magyar csapatoknak nem volt elég erejük és eszközük két erődvonal egyidejű építéséhez Galíciában. - 1944. júl. második felében a 4. Ukrán Front elől az 1. magyar hadsereg és a XI. német hadtest a Hunyadi-állásba vonult vissza, majd augusztusban a Hunyadi-állásra támaszkodva az Árpád-vonalba.

Jenő-állás
A Balaton - Sió-csatorna - Duna között húzódó megerődített terepszakasz a Margit-vonal keleti szektorának előterében. nyugati szektora Siófok - Balatonszabadi - Mezőkomárom között a Sió-csatorna bal partján húzódott. Simontornya és Dunaföldvár között természetes akadályra nem támaszkodó keleti szektora Simontornya - Cece - Alap - Alsószentistván - Előszállás - Baracs - Kisapostag - Dunaföldvár (Duna) vonalában húzódott. Balszárnyát a Duna bal partján kialakított Solti hídfő fedezte. Tábori jellegű erődítésekből állt. 1944. nov. 10-től magyar műszaki csapatok kezdték meg kiépítését. 1944. dec. első harmadában a német LVII. páncélos- és LXXII. hadtest magyar és német alakulatai nem tudták a Jenő-állásban feltartóztatni a még építés alatt álló Margit-vonal keleti szektora felé előretörő 3. Ukrán Front 4. gárdahadseregét, amely a természetes akadállyal fedezetlen keleti szektort támadta.

Kapos-állás
A Balatontól délre a Kapos folyó mentén kiépített állások össze nem függő rendszere. Balszárnya a Jenő-állásra (a Sió-csatornára) támaszkodott. Főbb támpontjai és reteszállásai: Pincehely - Döbrököz - Dombóvár - Szabadi - Nagyberki - Taszár - Kaposvár - Kaposfő - Kiskorpád. 1944. dec. 1-2-án a szovjet 57. hadsereg és 4. gárdahadsereg menetből áttörte.

Karola-vonal
A német hadászati-hadműveleti védelem Észak-Magyarországot lezáró, előre kiépített egyik fő eleme a Kárpát-medencében. A Mátra, Bükk és a Zempléni-hegység déli lejtőin építették ki. Jobbszárnya Aszódnál csatlakozott az Attila-vonalhoz. Aszód - Hatvan szakasza lezárta a Zagyva völgyében a Balassagyarmatra és a Salgótarjánba vezető utakat, a nógrádi bánya- és iparvidéket. A Mátra előterében az Ecséd - Nagyréde - Gyöngyös - Abasár terepszakaszon, a Bükk előterében az Egerszólát - Egerszalók - Andornaktálya - Szomolya - Noszvaj vonalon húzódott. A Karola-vonal második vonalát a Mátrafüred - Gyöngyössolymos, illetve az Egerbakta - Sirok terepszakaszon létesítették. Balszárnya a miskolci irányt (borsodi hadiüzemek) és a Hernád völgyét zárta le a Bodrogra támaszkodva. Fontosabb reteszállásai a Tibolddaróc - Emőd - Tiszaluc - Tisza folyó - Tokaj terepszakaszon, majd a Bodrog folyó jobb partján a Hegyalján és Sárospatakon át Sátoraljaújhelyig húzódtak. Sátoraljaújhelynél csatlakozott hozzá a Gizella-állás. 1944. nov.- december folyamán a 6. német hadsereg védte a 2. Ukrán Front főerőivel szemben, amelyek csak fokozatosan tudták magukat „átrágni" rajta. Mátrai szektorát a XXIX. német hadtest dec. 20-án ürítette ki.

Klára-állás
A Margit-vonal mögött az Északnyugat-Dunántúlt Komárom - Kisbér - Veszprémvarsány - Zirc - Veszprém - Balatonfűzfő vonalában lezáró tábori erődítések rendszere. Sündisznóállásokból állt. Fővédőöve a Bakonyszentkirály - Zirc - Lókút szakaszon a Győr - Veszprém vasútvonaltól nyugatra húzódó magaslatokon épült ki. Jobbszárnya az Eplény - Veszprém-D (pályaudvar) szakaszon a 8-as főút Márkó - Kislőd - Devecser közti szakaszát zárta le. Veszprémtől délre fővédőöve a Geleméri-major - Litér - Magyaros-hegy vonalon húzódott. A főellenállási vonal itt Villonya - Kiskovácsi között volt. Második állásának jobbszárnya a Veszprém-DNy - Csatárhegy - Nemesvámos - Veszprémfajsz - Alsóörs vonalon épült ki, balszárnya a Gic - Bakonytamási - Pápateszér - Csót közötti országút mentén. Harmadik állása a Nagydém - Lovászpatona - Vonyola terepszakaszon létesült. 1945. márc. 23-25. között a 3. Ukrán Front főerői és a 2. Ukrán Front 46. hadserege nehézség nélkül áttörte a visszavonuló 6. német hadsereg és a 6. SS-páncéloshadsereg fedező erőit.

Margit-vonal
A német hadászati-hadműveleti védelem legfontosabb, előre kiépített eleme a Kárpát-medencében. Létesítését az OKH 1944. szept. 22-én rendelte el a Dunántúlon. A 220 km hosszú terepszakaszon, önálló támpontokból álló, három védőövet magába foglaló állásrendszer nyugati szektorát a Dráva (Gyékényes) és a Balaton (Balatonszentgyörgy), keleti szektorát a Balaton (Balatonvilágos), a Velencei-tó és Érd között építették ki. Rudolf Konrad, a hegyicsapatok tábornoka parancsnoksága alatt, a magyar Országos Erődépítési Parancsnokság, a német 13. erődítési sáv-parancsnokság irányításával magyar, német és szlovák műszaki csapatok a polgári lakosság bevonásával építették. A főellenállási öv főellenállási vonala a Duna - Nagytétény vasútállomás - Szent László puszta - Baracska-D - Kápolnásnyék-D - Kisvelence-D - Velencei-tó északi partvonala - Dinnyés - Nádor-csatorna nyugati magaslatai - Belsőbáránd - Pötölle - Tác-D - Polgárdi-D - Füle-D - Balatonfőkajár-D - Balatonakarattya-DK - Balaton északi partvonala - Keszthely - Fenékpuszta - Zala-folyó torkolata - Határárok-csatorna - Pat - Iharosberény - Márjás-patak - Csurgó - Gyékényes - Dráva terepszakaszon húzódott. A Duna-Velencei-tó között a fővédőöv második vonala Kismarton-É - Martonvásár-D - Baracska vasútállomás - Pázmánd-D vonalon épült ki. A főellenállási öv és a második védőöv 16-20 km harcászati mélységben épült ki. A fővédőöv 2-3 állásból állt, amelyek mélysége 5-7 km volt. A második védőövben 1-2 állást építettek ki. A védőövek lövész- és összekötőárkokból, körvédőképes támpontokból, fa-, föld- és betonkiserődökből álltak, amelyeket műszaki zárakkal, aknamezőkkel, harckocsiakasztókkal, drótakadályokkal is védtek. A védőövek előtt átlagosan 5 m széles, 3 m mély harckocsiárok volt. A Margit-vonalba eső településeket körkörös védelmi állásokkal erősítették meg. Maximális hadműveleti feladata az Ostmark (Ausztria), így az Alpesi Erőd felé vezető utak lezárása, az osztrák iparvidék védelme. Minimális hadműveleti feladata a zalai olajvidék (1944 második felétől a még német kézen lévő területek kőolajtermelésének 80 %-a), a dunántúli magyar ipar-, vegyipar, kőolaj-finomító és bányavidék, a nyugat-magyarországi mezőgazdasági körzetek fedezése, valamint Budapest nyugati irányú átkarolásának megakadályozása volt. A nyugati szektort a 2. német páncéloshadsereg, a keletit a 3. magyar és a 6. német hadsereg védte. Nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a keleti szektort 1944. dec. 20-tól a szovjet 4. gárda- és 46. hadsereg, a nyugatit 1945. márc. 30-tól az 57. szovjet és az 1. bolgár hadsereg gyorsan áttörte.

Olga-állás
A Margit-vonal mögött a fővédőöv peremvonalától átlagosan 25 km mélységben húzódó harmadik védőöv neve. A Balatonfűzfő - Péti-hegy - Peremarton - Pétfürdő - Várpalota - Csór - Iszkaszentgyörgy - Moha - Sárkeresztes - Borbála-major - Borbála-puszta - Zámoly - Forna-puszta - Csákvár - Bodmér - Szár terepszakaszon húzódott. 1945. márc. 16. után szerepe volt abban, hogy a 6. SS-páncéloshadsereg ki tudta vonni magát a 3. Ukrán Front főerőinek bekerítő hadművelete alól.

Pesti hídfő
A Margit- és a Karola-vonalat összekapcsoló, az Attila-vonallal védett hadműveleti szintű német-magyar támpont. Védelme 1944 őszén merült fel azzal, hogy 1945 tavaszától a pesti hídfőből lesz megindítható egy nagy erejű német ellentámadás. A Honvéd Vezérkar szept. 11-én adott utasítást a pesti hídfő műszaki kiépítésére, okt. 12-én rendelte védelmének megszervezésére a VI. hadtestparancsnokságot (parancsnok Farkas Ferenc altábornagy). Hitler nov. 3-án nevezte ki a pesti hídfő parancsnokává Hermann Breith páncélos tábornokot, a III. német páncéloshadtest parancsnokát, nov. 23-án erőddé nyilvánította ‹Festung Budapest› a pesti hídfőt. Dec. 1-től parancsnoka Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer, dec. 5-től Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer und General der Waffen-SS und General der Polizei, a IX. SS-hegyihadtest parancsnoka. Szálasi nov. 29-én nevezte ki Hindy Iván altábornagyot, az I. magyar hadtest parancsnokát Budapest teljhatalmú katonai biztosává, dec. 29-én Vajna Ernőt kormánybiztosává, de szerepük a német vezetés árnyékában egyre inkább névlegessé vált. A pesti hídfő védelmét ténylegesen Breith, Pfeffer-Wildenbruch, majd dec. 17-től Usdau Lindenau alezredes, a német parancsnokság vezérkari főnöke vezette.

Prinz Eugen-állás
(Prinz Eugen-Stellung, Jenő herceg-állás) az 1. magyar hadsereg 1944. máj. közepére megszilárdult arcvonala mögötti megerődített vonal Galíciában. A magyar főellenállási vonal mögött 10-15 kilóméterre húzódott, Ottynia és Majdan Sredni kivételével más helységen nem vezetett át. Keletebbre helyezkedett el az Északkelet-Kárpátok átjáróinak bejáratát ugyancsak Galíciában lezáró Hunyadi-állásnál. Kiépítésére 1944. máj.- július között a német Észak-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoksága az 1. magyar hadsereg közvetlen műszaki alakulatain és munkaszolgálatos századain kívül az arcvonalban lévő magyar seregtesteket is utasította. A Prinz Eugen-állást a német hadvezetés az 1. magyar hadsereg második védőállásának, egyben Stanislau, Nadworna és Delatyn körvédelmi támpontjának szánta. A rendelkezésre álló műszaki erők és eszközök elégtelensége miatt csak részlegesen sündisznóállásokkal és légvédelmi óvóárkokkal) épült ki. A lemberg-sandomierzi hadművelet alatt a magyar arcvonalat ért szovjet támadás előtt 3 nappal az 1. magyar hadsereg parancsnoksága a csapatokat határozott időpont nélkül, 3 ütemben előbb a Prinz Eugen-állásba, majd a tüzérség részére előkészítetlen Frundsberg-állásba kívánta visszavonni. Ez nem valósult meg, a magyar alakulatok tervszerű visszavétele helyett kikényszerített, olykor pánikszerű visszavonulás következett be. A 16. magyar gyaloghadosztály júl. 23-án este még a Prinz Eugen-állás mögé tért ki, de a többi magyar seregtest az átkaroló szovjet hadmozdulatok miatt már nem állhatott meg a Prinz Eugen-állásban.

Róza-állás
A Karola-állás mögött kiépített támpontok rendszere. A Sajó (Rima) - Hernád völgyét zárta le Putnok és Kassa között. A Hernád völgyét Garadna - Vilmágy-D - Regéc - Nagybózsva - Felsőmihály; a Bódva völgyét Edelénynél és a Szögliget - Bódvaszilas; a Sajó völgyét a Bánréve - Serényfalva - Gömörszöllős - Aggtelek terepszakaszon zárta le. 1944. decemberben a 40. szovjet és a 4. román hadsereg a XVII. német és az V. magyar hadtest ellenében lépésről lépésre tudta magát „átrágni" a Róza-álláson.

Solti hídfő
A Duna bal partján kialakított, a dunaföldvári átkelőt védő állásrendszer, amely összekötötte a Duna-védelem Dráva-torkolat - Paks szakaszát a Csepel-szigetivel, illetve a pesti hídfővel. Műszaki megerődítése néhány támpont és harckocsiárkok kiépítéséből állt, körülbelül 22 km kiterjedésű volt. Védelmét 1944. okt. 12-től a Fővezérség-közvetlen Matolcsy-csoport (a Szegedről kiszorult 1. légvédelmi tüzérdandár, parancsnoka Matolcsy Elek vezérőrnagy), okt. 30-tól Kesseő-csoport (Matolcsy vezérőrnagy sebesülése miatt új parancsnoka Kesseő László vezérőrnagy) látta el. Két védőkörletbe soroltan állományába tartozott az okt. 8-án megalakított Solt gyalogezred két zászlóalja, egy SS-rendőrzászlóalj, a 105. és VIII. légvédelmi tüzérosztály, két német aknavetőüteg, valamint a Duna jobb partján állásban lévő 8., 15., 88. tábori tüzérosztály és tartalékként a lőszer hiányában gyalogságként alkalmazott 152. sorozatvető tüzérosztály A solti hídfő déli szakaszát okt. 30-án érte először a 46. szovjet hadsereg budapesti offenzívája, a hídfőt a 34. gárda-lövészhadosztály támadta. Nov. 4-én Dunaegyházánál vissza kellett venni a védővonalat, amelyet 11-éig az SS-rendőrezred egy másik zászlóalja, majd a 10. magyar gyaloghadosztály erősen leharcolt 18/III. zászlóalja védett. Ettől eltekintve nov. 13-ig a Kesseő-csoport kitartott az eredeti állásokban. E napon, a 40. szovjet gárda-lövészhadosztály harcbavetését követően Solt elesett. A solti hídfő legbelső állásait nov. 13/14. éjjel ürítették ki, hajnalban felrobbantva a Duna-hidat.

Szent László-állás
Az erődvonalak az Északkeleti-Kárpátokban középső, nem összefüggő vonala. Az Árpád-vonal előretolt állásrendszereként a Kelet-Beszkidek és a Máramarosi-havasok hágóit, illetve azok megközelítési útjait zárta le a korabeli magyar határon. Létesítését egy időben kezdték az Árpád-vonallal. Műszakilag megerődített völgyzárakból és reteszállásokból állt. 1944. augusztusban megkönnyítette az 1. magyar hadsereg visszavonulását az Árpád-vonalba, de hosszabb ideig nem tartották.

Ursula-állás
Az Olga-állás mögött hevenyészetten kiépített támpontok rendszere, amely a Bakony- és a Vértes-hegységet elválasztó Móri-árkon átvezető (győri, tatai, pápai irány) utakat zárta le. Fehérvárcsurgó - Bodajk - Söréd - Csákberény vonalában húzódott, Zámolynál csatlakozott az Olga-álláshoz.

Zsuzsanna-vonal
Az Északnyugat-Dunántúlon kiépített ellenállási öv a bécsi hadászati irány egyik lezárására a Rába folyó mentén. Jellegét tekintve tábori erődítési elemekkel kombinált folyóvédelem Győr - Rábaszentmihály - Mórichida - Rábaszentandrás - Sárvár - Rábahidvég - Körmend fő támpontokkal, az átkelési pontok védelmére összpontosítva. Északi szárnya a Dunához, déli szárnya a Birodalmi Védőálláshoz csatlakozott. 1944. szept. végétől német irányítással főként magyar munkaszolgálatosok építették ki, ám nem sikerült befejezni. A dunántúli hadműveletek során üldözésbe átmenő szovjet csapatok (Győrnél a 46. hadsereg, Szany - Mórichida között a 4. gárda-hadsereg, Répcelak - Sárvár között a 9. gárdahadsereg, Ikervár - Vasvár között a 26. hadsereg) 1945. márc. 18-19-én menetből áttörték.

Az eredeti cikk altjeger tollából származik és 2007.02.03-án jelent meg a régi roncson.