A rég feledésbe merült 26-os emlékmű…

Az ezredemlékmű történetét közvetve 1926. október 10-éig vezethetjük vissza. Ezen a napon rendezték meg a magyar királyi 14. honvédgyalogezred ezredünnepét Esztergomban, mely egyfajta löketet adott a 26-os bajtársaknak, hogy ők is megrendezzék a saját ezredünnepüket. A huszonhatosok először az 1927. május 29-én Esztergomban felavatott hősi emlékmű leleplezési ünnepén jelentek meg szervezett csoportban, majd az első hivatalos ezredünnepet 1927. augusztus 28-án, a bihavai ütközet évfordulóján tartották meg, amely ünnepség egy kisebbfajta tradícióvá nőtte ki magát a későbbiekben, hogy minden év augusztusában megrendezik a saját ezredünnepségüket.

1930. szeptember 7-én, a negyedik ezredemléknap alkalmával Krámer Antal felszólalására elhatározták a bajtársak, hogy ezredemlékművet fognak állítani, és az ezred történetét is megíratják. Az emlékmű első tervezetét vitéz Bajor Ágoston festőművész készítette el, s helyéül a Szent Tamás hegy Ferenc József útra néző részét javasolta. A gyűjtést a belügyminisztérium a 128.017/1930 - VIII B.M. számú rendeletével engedélyezte. Ám ezt a magasztos célt a közbejött gazdasági világválság hiusította meg, de szerepet játszott még az is ebben, hogy Krámer Antal a volt császári és királyi 26. gyalogezred ezredese kénytelen volt Esztergomból véglegesen elköltözni. Az ötödik ezrednapon, 1931. szeptember 6-án sajnos már csak a gyűjtés felfüggesztéséről tettek bejelentést.

1934-ben miután a volt császári és királyi 26. gyalogezreddel nagy részben azonos területről sorozott nyitrai m. kir. 14. honvédgyalogezred volt tisztikarának sikerült szintén gyűjtés alapján oly összeget összehozni, amiből Esztergomban egy igen szép hősi emlékművet állíttatott fel, ez a körülmény akkora hatással volt a volt császári és királyi 26. gyalogezred kötelékébe tartozott tisztikarra és legénységre, hogy sürgető fellépésekből és megnyilvánult adakozási képességükből ítélve bizton remélhető volt, hogy egy újabb gyűjtési kísérlet teljes sikerrel fog járni. Ezen felbuzdulva 1934. július 3-án ismételten kérték a belügyminisztert, hogy engedélyezze újra a gyűjtést az ezredemlékműre. A gyűjtést Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyesített vármegyék, továbbá Nógrád és Hont közigazgatásilag egyesített vármegyék, egyben Győr, Moson, Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék, valamint Budapest székesfőváros és Győr szabad királyi törvényhatósági jogú város területére kérvényezték, a gyűjtés vezetésével pedig Dr. Etter Jenő ügyvédet, Esztergom szabad királyi város tiszti főügyészét, a volt császári és királyi 26. gyalogezred tartalékos hadnagyát bízták meg.

1934. november 3-án kiegészítették ezen kérvényüket, amelyből két pontot emelnék ki: "1. Az adománygyűjtés célja mint azt a 7467/1934 polgármesteri számú alapkérvényünkben részletesen előadtuk: a volt cs. és kir. 26. gyalogezred, továbbá az ezredhez tartozó hősi halottak emlékének Esztergomban egy művészi emlékmű - (a gyűjtés eredményéhez képest féldomborműves emléktábla, kő emlékmű vagy bronz szobor) - útján való megörökítése, valamint ezzel kapcsolatban az ezred történetének népies rövid alakban való megíratása és kiadása. 2. Az adománygyűjtés egyes személyekhez írt felhívó levél és csekklap kiküldése mellett terveztetik. Adományt közvetlenül senki nem vehet át, hanem a csekklapon az Esztergomi Gazdasági Bank Rt-nél nyitandó folyószámlán fog kezeltetni. A gyűjtéssel kapcsolatban jótékony célú előadások megtartása is terveztetik, melyek tiszta jövedelme teljes egészében a gyűjtés céljaira fordítandó."

Egy későbbi ezredemlékmű tervezetét Hajdú Rezső szobrász-művész készítette el, amely eszerint teljesen hasonló lett volna az esztergomi Kis-Dunaparton lévő bástyafalba már beépített 14-es honvédemlékűmhöz. A 2x2 méter nagyságú emlékművön relief-szerűen kiképzett három rohamozó katona van. A mű kerete fehér (haraszti) kőből, míg a dombormű bronzöntvényből készült volna. A terv szerint amennyiben az 1937. évi szeptember 12-iki ezrednapon a bajtársak elfogadják s az anyagi feltételek is meglesznek, akkor a munka nyomban megkezdhető, s a következő évben végre fel lehetne állítani Esztergomban a huszonhatos emlékművet is.

A tervezetet az 1937. szeptember 12-iki ezrednapon összegyűlt bajtársak kivitelre egyhangúlag elfogadták, s megválasztották az emlékmű bizottságot. A bizottság tagjai: Elnök Krämer Antal ny. ezredes. Tagok: Esztergomból vitéz Szívós-Waldvogel József, Kornháber Samu, Koffler Gyula, Makay László, Reviczky Elemér, Bauer Imre, dr. Eggenhofer Béla, dr. Etter Jenő, Gyarmathy Lajos, vitéz Zsámbéky Pál, Dorogról: vitéz Sághy Antal, Süttőről: Vargha Győző. Budapestről: Tibor Sámuel. Győrből: Martsa Dániel, dr. Velsz Aladár, Tápról: Lukács Dezső. A bizottságot a volt cs. és kir. 26. gyalogezredbe tartozott tisztikar és legénység kérte fel, hogy az ezred emlékének maradandó alakban történő megörökítéséről gondoskodjon. A tervezett huszonhatos emlékművel azon hősi halottak emléke is megörökítést nyert volna, akiknek neve a megszállott területekről való származásuk miatt addig még megörökítve sem volt. Az 1938-ban kiadott második számú Huszonhatos bajtársban azt olvashatjuk, hogy mihelyt a gyűjtés a 3000 pengőt eléri, nyomban megkezdhető a munka. Az emlékmű átadását az 1939. évi ezredemléknapra tervezték.

Az emlékmű költségeit társadalmi gyűjtés útján kívánták előteremteni, a beküldésre szánt összeget a 21.869. számú csekklapon kellett az Esztergomi Takarékpénztár Rt. Folyószámlájára átutalni. A gyűjtést az ezredemlékmű költségeire a Komárom és Esztergom vármegyék alispánja 18/26-8652. ai/1937. számú rendelete alapján engedélyezte. Esztergom szabad királyi város az Esztergomban felállítandó ezredemlékműre 700 pengőt szavazott meg az 1938. évi augusztus 31-i közgyűlésben, az Esztergomi Takarékpénztár Rt. pedig 200 pengőt adományozott e nemes célra.

Időközben a Kornháber Samu ny. ezredes elnöklete alatt működő emlékműbizottság értekezlete végérvényesen elhatározta, hogy az emlékmű elhelyezése céljára a Csernoch János út - Heischmann gyár - Repülőgépgyár által bezárt teret kéri el a város közönségétől s ezirányú kérelmét már benyújtotta a polgármesternek. Az emlékmű méretei és kivitele a gyűjtés eredményétől függött volna. 1939. augusztus 4-én Hajdú Rezső szobrászművész meg is tekintette az emlékmű felállítására kiszemelt területet.

1939. szeptember 3-án, a Felvidék visszacsatolása óta először ünnepelte meg a huszonhatos bajtársi szövetség az ezred emléknapját. Először történt meg, hogy a túloldali Esztergom-, Bars- és Hontmegyei bajtársak szabadon jöhettek át Esztergomba, hogy a régi bajtársi kötelékeket megújítva, együtt áldozzanak elesett bajtársaik emlékének. A terv szerint ezt az alkalmat szerették volna kihasználni arra, hogy az ezredemlékmű ügyét végleg dűlőre vigyék. Miután a régi hadkiegészítő terület túlnyomó-részben a visszacsatolt területen feküdt, az ott megindítandó gyűjtéstől azt várták el, hogy valószínűleg olyan eredménnyel fog járni, amely elegendő lesz az emlékmű költségeire.

1939. októberében a 26-osok emlékműbizottsága Kornháber Samu ny. ezredes elnöklete alatt ülést tartott, melyben a bizottság tagjai igen nagy számban vettek részt. Még a felszabadult területekről is eljöttek az új tagok. A bizottság az egyes bajtársak által kifejtett kívánságok figyelembevételével újból foglalkozott az ezredemlékmű elhelyezésének kérdésével. Az eddig kiszemelt Heischmann-gyár előtti teret az egész bizottság egyhangúlag alkalmatlannak találta az emlékmű felállítására. Több hely került szóba, így a belvárosi és a Kerektemplom előtti terek, az államépítészeti hivatal előtti háromszögletű tér, azonban a bizottság a vitéz Szívós-Waldvogel József nyugalmazott tábornok által ajánlott teret fogadta el: a szigeten a Knor vasgyár és a volt Tulipán-vendéglő közötti háromszögletű beszögelést, amelyen akkor útépítési anyag volt tárolva. Az emlékmű lécből és papírból összeállított makettjét fel is állították a bizottság előtt s mindenki elragadónak találta az ősi vár, a hatalmas bazilika és a szigeti gesztenyefasor által képzett háttért. A bizottság elhatározta, hogy a fenti hely átengedését nyomban kérelmezi a várostól, és felkéri a Szépítő Egyletet a tér rendezésének megkezdésére. Egyben kimondta azt is, hogy e helytől a jövőben eltérni nem fog és értesíti erről az emlékművet tervező művészt, Hajdú Rezső szobrászművészt is, hogy a kivitelre kerülő végleges tervet már e hely figyelembevételével készítse el.

1939. decemberében az emlékműbizottság ülésén végleges állást foglalt az emlékmű elhelyezésének kérdésében s azt a Mária Valéria-út és a Bírói-út keresztezése melletti téren (Oberth-féle telek mellett) kívánta elhelyezni. A telekrendezést és átengedését kérő beadványt a bizottság eljuttatta a polgármesteri hivatalhoz. Elképzelésük szerint az emlékmű az 1940. évi ezrednapra leleplezhető lett volna.

A szobor költségeire erőteljesebben megindított gyűjtés eredménye azonban alatta maradt a várakozásoknak, mert a Felvidék visszacsatolásával lényegesen megszaporodott ezredtagok az ezrednapon nyilvánított nagy lelkesedése nem jutott kifejezésre az adakozás készségnél. A szobor helyének keresése alkalmával sok kevéssé átgondolt és a rendelkezésre álló anyagi erőket figyelmen kívül hagyó követelést lehetett hallani.

Az emlékmű mind a mai napig nem készült el, amelynek okai között megtalálhatjuk a pénzhiányt, azt, hogy nem tudtak dönteni annak végleges helyén, s mindebbe szólt bele a második világháború, majd 1945 után a kommunizmus, s az emlékmű terve szép lassan és méltatlanul feledésbe merült...

Az eredeti cikk MTamas1987 tollából származik és 2006.06.02-án jelent meg a régi roncson.