A harckocsik védelmét leginkább az adja, hogy kellő vastagságú páncélzattal elszigetelik a külvilágtól a személyzetet. Ez azonban egy eléggé élhetetlen környezetet hoz létre. A forró alkatrészeken elillanó olaj és benzinszivárgások, valamint a fegyverek álltal generált lőporgázok veszélyesek, sőt halálosak is lehetnek a személyzetre, ami miatt a beltér levegőjét folyamatosan cserélni kell. Mindegyik járművét nincs lehetőségem leírni, ezért a Párducét írom le. Ez összetettebb, mint az elődeié és nagyban hasonlít a Tigrisekére, néhány részlettől eltekinve. A levegőztetést három szekcióra lehet itt osztani, a toronyra, a toronykosárra és a jármű elejére. A legérdekesebb a toronyé, kezdjük ezzel.

A lövéskor kitáguló hüvely és a zár nem engedett sok gázt a ki a lövés folyamán, de a hüvely kivetésekor sok lőporgáz kerülhet a toronyba. Ez teljesen elfogadhatatlan lenne, mert a lőporgázok irritálják a nyálkahártyákat, rosszullétet okoznak és az elégetlen lőporszemcsék még robbanásveszélyesek is lehetnek. Már egy-két lövés után teljesen elviselhetetlen lenne a torony levegője, ezért két rendszert is beépítettek ez ellen. Az elsőszámú a Rohrausblasvorrichtung-nak (szó szerint „csőkifújó rendszer) nevezett eszköz, aminek a feladata, hogy minél kevesebb gázt engedjen a toronyban a hüvelykivetés során. A rendszer igen egyszerű, a hüvely kivetésekor a zárszerkezet mögött lévő csőből egy másodperces, 10,5 bar nyomású légfúvással visszanyomják a gázokat az ágyúcsövön keresztül a szabadba. Az ehhez szükséges nyomást egy, a toronypadlóra szerelt kompresszor biztosította. Ez egy egydugattyús, léghűtéses sűrítő volt, amit az előtte lévő toronyforgató szerkezet hajtott ékszíjon keresztül. A hajtásába még egy centrifugális kuplungot is beiktattak, ami nagy motorfordulat esetén leoldotta a kompresszort, nehogy túlpörgesse azt. A levegőt egy 5 l-es tartályban tárolta, amit 7 másodperc alatt töltött újra. A kompresszor még egy Ciklon légszűrőt is kapott, hogy se az ágyúcsőbe, se a kompresszorba ne jusson szennyeződés. Ezt a „csőkifújót” 1943 árpilisától szerelték a Párducokba. (A Királytigrisnek is volt ilyen)

A lövegből és a toronygéppuskából beszivárgó kevés gázt egy, a toronytetőre szerelt ventilátor távolított el. Igen komoly, 120 W teljesítménnyel 12 köbméter levegőt szívott el percenként, amit egy gégecsövön, a teknő alján lévő elszívó alagútjába fújta. A friss levegő pedig közvetlenül a ventilátor feletti nyíláson áramlott a toronyba. Korábban ez a rendszer nem elszívással működött, hanem a kinti levegő befújásával nyomta ki a toronyból az elhasznált levegőt.

Az elülső rész szellőztetése a váltóház burkolatán keresztül törént. A váltóműnek volt egy borítása, amit rákötöttek a jámű alján lévő szellőztetőalagútra, amiben mindig alacsony a nyomás, ezért kiszippantotta a levegőt. A váltómű elején nyitott volt a burkolat, ahol beáramlott a levegő, majd tovább az alagútba… Ezzel még némi léghűtést is adott a váltónak, aminek egyébként olajhűtése is volt. Így, hogy folyamatosan a vátló burkolatába áramlott a levegő, vélhetően az arról elpárolgó olajgőz nem is került a küzdőtérbe. A friss levegő a tetőn, közvetlenül a lövegtámaszték tövében elhelyezett szellőztetőn engedték be. Ennek az átersztését egy csappal lehett is szabályozni. Nincs erről adat, de biztos, hogy ez és a tornyon lévő is szűrővel volt ellátva, hogy a por és a füst ne juthasson be. Valószínüleg valamilyen papír, vagy szövetalapúval.

A toronykosár elszívórendszere még nem szerepelt a korai Párducokban, de a kurszki ütközetekre ez is belekerült. Ennek nem is a szellőzés volt a fő oka, hanem a motor elégtelen hűtése. Hogy ezen enyhítsenek, a generátor is hűtést kapott. Ehhez a hűtőlevegőt egy csövön keresztül szívta a tűzfalon lévő lyukon át a küzdőtérből maga a generátor. Szerény mértékű szellőztetés, de fontosabb volt a generátor hűtése, mert túlmelegedésnél visszaesik a teljesítménye, vagy akár tüzet is okozhat.

Végül a már tárgyalt, ám nem tisztázott szellőző alagút. Ez a teknő legaláján, a torziós rudak alatt fekvő lapos téglalap alakú alagút (a németek csatornának –Kanal- hívták, hívhatjuk annak is) ami a tűzfalon át a motortérbe torkollik. A motortérben folyamatosan dolgozik 70 Le teljesítményt felemésztve a két ventillátor, ami kifelé nyomja a levegőt. Ez hozza létre a motortérben és így az alagútan a szívóerőt. Mint látjuk a szellőztetés és a hűtés szorosan kapcsolódnak a Párducnál. Érdekesség, hogy a Tigrisben lévő alagút nem a motortérbe, hanem a kipufogócső hűtésébe ment. A cső motortéren belüli részének volt egy burkolata, amiben levegő áramlott, hogy a cső hőjét elvezessék a ventillátorokhoz, amik a szabadba továbbították. A Párducnál is megvolt mindez, csak nem voltak összekapcsolva. Ott kipufogóhűtés a motortérből szívta a hűtőlevegőt, nem közvetleneül a szellőzőböl (később a két, majd háromágú kipufogócsővel segítettek be a hűtésnek).

1944 októberében bevezették a dallamos hangzású Kapfraumheizung-ot (küzdőtérfűtés). Ez egy elég egyszerű szerkezet volt. A bal oldali ventilátor fölé került egy másik, ettől lett olyan könnyen felismerherhető a jelenléte, mert a bal oldali ventillátor „tornya” jóval magasabb. Ha bekapcsolták, akkor ez oldalra terelte a levegőt, két szögletes lyukon át a mellette lévő dobozba, amiből a motortéren át a küzdőtérbe (a torony alá és a vezetőhöz) vezették a meleg levegőt (állítólag, mert képet erről még nem láttam….).

A háború végén a németek el szerették volna látni páncélosaikat vegyi fegyver elleni védelemmel is. Ez nem teljesen valósult meg, mert csak a mérgesgáz érzékelők kerültek fel a harckocsikra. A védelmet nem a mai túlnyomásos rendszerrel akarták megoldani, hanem a szigeteléseket tökéletesítették. A küzdőtér eleve vízhatlannak volt tervezve, bár nem volt túl megbízható rendszer. A hagyományos szellőzőnyílásokat ilyenkor lezárták volna, hogy csak a szűrőn keresztül jusson levegő a küzdőtérbe. A párducban a toronykosár elé, nagyjából a kardántengely fölé került ez a szűrő. Két-két egységből állt a rendszer: két cyklon szűrőből a por ellen, és két Dräger féle aktív-szén szűrőből, ami megkötötte a mérgező gázokat. Ezt Schutzlüftungsgerät 0.6-2-nek (védő-levegőztető berendezés) nevezték a 0,6 m3/perc teljesítménye és a kettőzött rendszer miatt. Sorozatgyártásra nem kerültek a szűrők, csak a már említett érzékelők kerültek ki a frontra.

Az eredeti cikk lakat986 tollából származik és 2007.08.23-án jelent meg a régi Roncson.