1940.09.10. Ördögkút
Tisztelettel üdvözlök mindenkit!
Régi olvasó vagyok, de csak mostanában regisztráltam. Egy képet szeretnék megosztani, melyet a családi archívumunkban őrzünk, nagyapám hagyatékából. A kép 1940 szeptember 10-én készült, az erdélyi Ördögkúton. Gondolom, az ittenieknek nem kell elmondani, hogy előző nap mi történt ott! A katonák mellett a templom romjai, háttérben pedig bizonyára a teljesen leégett ortodox parókia van.
A kép hátsó oldalára ez van írva: "ÖRDÖGKÚTI EMLÉK, ERDÉLY 1940. szept. 10-én. Lövöldöztek közénk, le van ágyúzva a templom."
Ha esetleg van még valakinek Ördögkúton akkoriban készült fényképe, jó lenne, ha közzétenné!
Egyébként a kép számomra azért is érdekes, mert eddig sehol sem találtam forrást arra vonatkozóan, hogy a honvédség tüzérséget is bevetett volna ott.
Sajnos a kép elmosódott, rosszul fókuszált. Ezen nem tudtam javítani.
Feszültség szításról szó sincs, véleményt nyilvánítottunk, és a forrás korlátaiban egyet is értettünk :)
Elnézést kérek, nem akartam Kádár Gyulával kapcsolatban a feszültséget szítani, bizonyára nagyon nehéz lehetett neki és a hozzá hasonlóknak is 1945 után. A véleményem arra vonatkozott, hogy akit engedtek '45 után megszólalni és publikálni, az valószínűleg a pártállam szigorú felügyelete mellett és annak elvárásai szerint tehette ezt. Ráadásul neki ott volt ez a III/III-as dolog is.
Kádár Gyula visszaemlékezései léteznek a Hadtörténelmi Levéltár Tanulmánygyűjteményében (jelzete 2.556.), 388 oldal terjedelemben. Ismereteim szerint ez jelentősen eltér a könyvben megjelentektől.
Az ördögkúti történet már itt is volt téma:
http://www.roncskutatas.hu/node/14045
Egyébként Illésfalvi Péter-Szabó Péter-Számvéber Norbert: Erdély a hadak útján c. könyvében taglalják a témát, korrektül.
Akkor utólag is megkövetem, hogy a gépágyút nem tekintettem "ágyúnak" :)
"az erdélyi bevonulásban tizedesként résztvett nagyapám például a 36M Bofors löveget is "ágyú" néven tisztelte:)"
S nagyon jól mondta nagyapád, 20 mm felett ágyúnak számít! :-)
Az oldal nagy pillanatai közé tartozik ez a történelmi jelentőséggel bíró fénykép, köszönet a közzétételért. Az "ágyúzást" szerintem nem feltétlenül kell tüzérséggel azonosítani, az erdélyi bevonulásban tizedesként résztvett nagyapám például a 36M Bofors löveget is "ágyú" néven tisztelte:)
Ami Kádár Gyula visszaemlékezését illeti, az valóban lehet pontatlan,egyrészt azért mert a Ludovikától Sopronkőhidáig című műve még 1978-ban jelent meg és az gyakorlatilag az ÁVH részére készített visszaemlékezésének korstílusnak megfelelően átszerkesztett finomított változata - nem tudok arról hogy az "eredeti" fennmaradt volna - másrészt Kádár Gyula sem tudott kitérni az ÁVH beszervezési kísérletei elől. Azonban beszervezésének és működésének Ungváry Krisztián által publikált tényei szerint elég ügyesen "kimozogta" azt. A VKF 2 egykori vezetőjeként örülhetett, hogy túlélte az ötvenes éveket, ezért a "múltbéli dolgait ismerve" kitételt kicsit igazságtalannak tartom az ÁVH által beszervezni nem próbált "utókor" negatív megítéléseként:) Az is igaz, hogy egyik barátom, egykori vezérkari őrnagy nagyapja, amikor meglátta Kádár Gyulát a "Századunk" című tévésorozatban, valamikor a nyolcvanas évek elején, ezt mondta: "olyan rendes ember volt ez a Gyula, most miért kell ezt csinálni"
A lényeg, hogy szerintem soha sem fogunk abban a kérdésben tisztán látni, hogy valójában mi történt ott, csak a különböző szempontok szerint született visszaemlékezések forráskritikus szemlélése marad...
Teljes bizonyossággal nem tudom, csak a kutatgatásaim eredményeképpen mondom, hogy a szolnoki 10. Bethlen Gábor honvéd gyalogezred karcagi zászlóaljának katonájaként vonulhatott be Erdélybe. Onnan még hazajött, megvan az erdélyi emlékérme is. Aztán 1944. szeptemberének utolsó napjaiban, tartalékosként megint be kellett vonulnia - megint Karcagra - és hamarosan az október 6-án kezdődő orosz áttöréssel kibontakozó alföldi harcokban találta magát. Utána nincs semmi bizonyosság, hogy mi lett vele. Volt, aki a nyíregyházi harcokban látta elesni, egy másik bajtársa a tokaji híd felrobbantásánál látta meghalni. Ezekről vannak írásos, tanúk által aláírt feljegyzések is, de sajnos a háború után gyakori volt, hogy frontot járt és hazatért katonák úgy juttatták hadiözvegyi ellátáshoz az itthon maradt szerencsétlen asszonyokat, hogy a kérésükre ilyenféle nyilatkozatokat tettek. Tehát semmi bizonyos...!
A legérdekesebb, hogy az évekkel később, egy hazatérő hadifogolyvonaton az egyik ember megismerte fényképről, ráadásul egy csoportképen azonosította, tehát biztos, hogy ismerhette. Elmondta azt is, hogy milyen számú hadifogolytáborban van, Szibériában. Ennek is utánajártam, olyan számú hadifogolytábor nem volt, legalábbis ma nem tudni róla, pedig orosz segítséget is kértem.
Lehet tudni, hogy milyen alakulatban szolgált az erdélyi bevonulás idején?
Sajnos nem mesélhetett nekem, mert 1944 októberében eltűnt.Mióta az eszemet tudom, keresem mindenhol, tulajdonképpen azért is vetődtem ide és itt is ragadtam. Minden érdekel, amiről itt beszélgettek, és mindig bízok abban is, hogy hátha valaki közületek talál valami olyasmit, ami a nyomára vezetne! Van még néhány két akkori, erdélyi képem, azokat is felteszem majd ha megtanulom, hogy működnek a dolgok.:)
Nagyon jó darab ez a fénykép! Nagyapád nem mesélt esetleg az ott történtekről?
Megmondom őszintén, részleteket nem ismertem, így rákerestem neten az eseményre. Érdekes, hogy máig tisztázatlan, hogy mi történhetett. Mindenesetre Kádár Gyula verzióját (múltbéli dolgait ismerve) én kétségekkel fogadom...
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96rd%C3%B6gk%C3%BAti_m%C3%A9sz%C3%A1rl%...