Igaz, ezt már sohasem fogjuk megtudni, amennyiben nem japán volt, viszont mondhatott néhány mondatot a továbbajándékozáskor, hogy honnan szerezte, mert így életszerű. Nyilván nem büntetőjogi vagy tudományos értelemben vett "bizonyításról" beszélünk, de a darab történetét biztosan érdekesebbé tenné. Amit írtam, nem szemrehányóan tettem, csupán a jövőre szóló tanulságként, ha valaki olyan darabhoz jut, amit előző tulajdonosa még a háború során, vagy azt követően hadifogolyként kapott, akkor nem árt a részletes történetet lejegyezni, mert azzal is gazdagodhatunk.

Engem még a repülős tiszt érdekelne. Orosz volt? Japán? Magyar?
Ha orosz volt, miért volt együtt fogságban egy magyarral?
Ha japán, akkor pláne kevés kézen ment át a csat.
Ha magyar, honnan került hozzá? Akkor hosszabb is lehetett a "kezek útja"...

Milyen sok kézen? A képaláírásban megosztott ismeretek szerint: ismeretlen repülős tiszt-"Laci bácsi"-dinyaj tagtárs:) A bizonyítható történet az lett volna, amit "Laci bácsi" a csat átadásakor megoszt.Legalábbis annyiban, hogy mit mondott róla, mint volt hadifogoly, tagtársunk meg közzéteszi. Elhittem volna. Az oldalon lévő tárgyak 80%-ában valóban még ennyi lehetőség sincs.

Az ilyen sok kézen keresztülment tárgyaknak, nagy eséllyel már nincsenek korrekt történeteik.
Igazságtalan lenne dinyaj, tagtárstól ezt számon kérni.
Csak kisbetűkkel, jegyzem meg, hogy itt a roncsos fórum feltöltött képek 80%-nak nincs bizonyítható története...
Hogy patina van e vagy nincs, számomra semmit nem von le az övcsat jelentőségéből.
A világnak ama távoli szegletéből vajmi kevés tárgy jut el hozzánk.
Ritkasága miatt, nyugodtan tekinthetünk rá úgy mint, Pearl Harbor-tól, a kapitulációig végigharcolt háború mementója. Bárkié lehetett, de biztos, hogy viselte mikor felesküdött a császárra...
Gratulálok hozzá, a Bácsi jó helyre ajándékozta.

Sajnos Laci bácsi már nem él,többet már nem tudunk meg erről a csatról.Egyébként 3 kicsi zöld folt volt rajta. Egy borítékban volt úgy kaptam.Nibelungen tagtársnak írom ,hogy a hátulja teljesen sima semmi extra még egy beütő sem.

Még egy apróság: Amennyiben a csat átvételekor az idős emberrel ( jaj de utálom a "bácsi" szót mert jelenleg általában lekicsinylő értelemben használják az idősekkel kapcsolatban ) alaposan elbeszélgetsz, hogy milyen fegyvernem melyik egységétől esett fogságba, melyik hadifogolytáborban, hogyan találkozott azzal a tiszttel, akitől kapta, mire emlékszik vele kapcsolatban, miért adta neki stb. és ezt a történetet itt közzéteszed, még sokkal érdekesebb lenne a csat, mint mondjuk így, ami ugyanúgy néz ki, mint egy árverési oldalon pénzért megvásárolható, történet nélküli fényes darab. Ennek a csatnak az igazi eszmei értékét a története adná, ez még az oxidnál is fontosabb volna, ha már az lekerült róla...

Hát ezt sem hittem volna, egy itteni tagtárs gyűjteményébe japán tárgy kerül! Még a tengerentúlon sem gyakoriak a japán tárgyak, ám azért több van belőlük. De, hogy itt egy ilyen..? Nagyon szép, büszke lehetsz rá!

(Gépház: fogalmazás!! Japán tárgy miért nagybetű?! Szerk.)

Ezért írtam, hogy a "patina" fogalmán belül is különböztetni kell megjelenési formáit: A patinának - ókori pénzeknél - gyakorlatilag az éremtest anyagát nagyobb vastagságban malachittal azonos ásványi keménységűvé alakító változata - amit numizmatikai fogalomként kizárólagosan neveznek "patinának" - több száz év alatt alakul ki, általában nedves, de nem savas talajban, elsősorban valamiért a kopott, használatban lecsiszolódott érméken. Míg az épületeken látható zöld "nemespatina" néven tisztelt bevonat nem ilyen hosszú idő alatt jön létre, közös tulajdonságuk viszont,hogy az első, feléjük vezető lépés, az oxidálódás :) Ezen a csaton szerintem is fekete rézoxid volt - ha csak nem valami nedves fészerben tartották - amit a lentebbi okokból éppúgy rajta hagytam volna :)

A patina a zöld színű rézhidrokarbonát, nem gondoltam volna, hogy több száz év alatt alakul ki. Ezen a csaton valószínűleg fekete réz-oxid volt. A réz(esetleg bronz) felületén nedves körülmények között patina, száraz körülmények között fekete réz-oxid keletkezik.
Ma már megoldott, hogy mesterségesen "patinázzák" az épületek fém tetőszerkezetét, ill. egyes szobrokat.
Üdv: Az alkímista

Már csak az a kérdés, hogy mit tekintünk "patinának" a numizmatikában például a malachittal azonos összetételű - és keménységű - rézhidrokarbonát bevonatot tekintik annak, a réz és bronz érmék felületén, ennek kialakulása sok száz éves nagyságrend, így a militáriák itteni témaköre kapcsán ez nem jöhet szóba. Míg mondjuk építészeti vonatkozásban valóban így nevezik az oxidálódott rézfelületen 30-40 év alatt kialakult különféle rézsókból álló nem megkeményedett, porló bevonatot is:) Az alaptémához visszatérve: Ennek a csatnak a hadifogolytáboros története éles ellentétben áll csillogóvá tett kinézetével, én nem szedtem volna le róla, a még lehet, a hadifogolytáborban kezdődött oxidálódás "eredményét" mert hitelesebb kinézetet kölcsönzött volna a történetéhez képest.

dinyaj Tagtárs!
Mint tudjuk ez egy szemérmes oldal, ahol nem illik árakat írni.
Én sem teszem, csak megosztom veled.
http://www.germanmilitaria.com/Japanese/photos/J002866.html
Becsüld meg mert ritka jó darab!
Üdv
Nibelungen

A Tieden/enyémen :-) nagyon szép a patina.
Azon szerintem maradhat.

Akkor az 1904M-en is ott fog maradni, ugye Nibelungen tagtárs? :D

Gratulálok hozzá, de jó lenne látni a hátulját is!
Az oxidréteg eltávolítása nem minden esetben amatőr hiba.
Nekem volt már olyan régi csatom amelyen az oxidáció miatt nem voltak láthatóak a részletek. Különbséget kell tennünk az oxidáció és a patina között. A patina eltávolítása tekinthető inkább szarvashibának.

Mint amatőr, megkérdezném, hogy miért kár, hogy az oxidréteget eltávolította? Rozsdásan kevésbé látványos szerintem. De mint írtam is: amatőr vagyok a témában, tanulni szeretnék a profiktól.

Viselve:

http://medals.extra.hu/uploads/photos/8454.jpg

Ne gondolkozz végletekben, de a "szidolozás" előtt körbe kérdezhettél volna, akár itt is:)

Akkor most már így el is dobhatom?

Nagyon nagy kár volt az "oxidréteget" letakarítani róla, amatőr hiba!