Werwolf tagtársunk cikke:

Történelmi előzmények röviden:

Írország függetlenségi vágya, elszakadási szándéka Angliától, hosszú időre tekint vissza. Az ír függetlenség elnyerése előtt, többször fegyveres konfliktusra került sor, a két nép között. Ezek sorában, – talán, mint az egyik legmeghatározóbb eseményt – meg kell említeni, az 1916-os húsvéti felkelést, (1916. ápr. 4.*) amely előre vetette a függetlenségi háborút, 1919 – 1921 között, mely lezárásaképp, megszületett az Ír Szabadállam. (1921. dec. 6. Angol–ír szerződés megkötése.*) Az 1916-os felkelés, a nyugati hadszínterek megmerevedett arcvonalainak, egyik áttörési lehetőségét sugallta a német hadvezetésnek. Hogy minél több brit erőt le tudjon kötni a felkelés, Németország fegyverzettel igyekezett támogatni, az Ír mozgalmat. Ezért az írek, a függetlenségük elnyerése után, az új hadsereg felállításakor, számba vették egyes német felszerelési cikkek, lehetséges rendszerbe vonását.

http://s23.postimg.cc/3mc5l4fnf/image.jpg
(Az Angol-Ír szerződés záró oldala, az aláírásokkal.Forrás: Internet.)

A típus kiválasztása:

Az új hadsereg, a különböző felszerelési cikkeit, fegyverzetét, innen-onnan szedte össze, ami miatt a hadsereg kinézete, elég színes képet mutatott. A leendő, rohamsisak sem volt önálló fejlesztés. Arra sem idő, sem anyagiak nem álltak rendelkezésre. Természetes volt tehát, hogy az európai államok, katonai szertáraiban meglévő típusok közül válogattak.

(A rohamsisak, mint a nemrég befejeződött, első modern háború, új felszerelési cikke, ekkor még gyermekcipőben járt. A nagy háború alatt, a szükség és a csapatok minél gyorsabb felszerelése miatti kapkodás, magában hordozta, némely típus hiányosságait. Ezeket a problémákat a háború alatt sem oldották meg kellőképpen. Legalábbis, az elsőként megjelent típusok, nem estek át komolyabb fejlesztéseken. A béke beköszöntével, fejlesztésük eleinte háttérbe szorult.*)

A rohamsisak kiválasztásakor, az angolokkal szemben érzett ellenszenv, erősen dominált. Emiatt, a hozzájuk köthető felszerelési cikk, ami ez esetben meghatározó látványelem is volt, a keresett típusok listájának végén kullogott. Pedig az I. Világháborúban harcoló ír ezredek, ezt viselték, mint a brit nemzetközösség többi tagja.

http://s23.postimg.cc/sxgv1mo8r/image.jpg
(Steel helmet Mk. I. Tervező: Leopold John Brodie mérnök. A szerző gyűjteményéből.)

A válogatás során elsőként, a francia Adrian M15-öst vizsgálták meg. Kézenfekvő volt az elsőbbség, ugyanis 1926-ban, – bár kis példányszámban és csupán kiképzési céllal – az Ír Hadsereg már használta a típust, külön jelzésrendszer, vagy homlokjelvény nélkül. Hivatalosan rendszeresítve sem volt és a hadseregnél, amolyan átmeneti állapotot jelentett használata. A döntéshozók, már-már a kornak megfelelő, követelményeket támasztottak, hadseregük leendő rohamsisakjával szemben. Bár, azért a formatervezés is nagyban számított az íreknek, mégsem lepődhetünk meg azon, hogy a francia sisakot nem találták megfelelőnek. (Az Adrian M15 rohamsisak, hidegen sajtolt, viszonylag vékonyra hengerelt (0,7-0,8 mm) acéllemezből, négy fő alkotóelemből álló, (Úgy mint, sisakharang, első, valamint hátsó vértek és a szellőzőlyukat rejtő taréj.*) szegecseléssel összeillesztett szerkezete, szinte már megalkotásakor elavult volt. Ellenálló képessége alapján, jelentősen alulmaradt, a vele egy időben, a harctereken használt más típusokkal szemben.*)
http://s23.postimg.cc/its55h7i3/image.jpg
(Francia Adrian M15 rohamsisak, I. Világháborús francia

színekben, a gyalogság emblémájával. A szerző gyűjteményéből.)

Végül, 1928-ban, az új rohamsisak hivatalos bevezetését követően, a még használatban lévő Adrianokat kivonták, selejtezték. Mivel az Mk. I. sisak bevezetését mindenképpen, kerülni akarták, egyéb lehetőség híján, a német Stahlhelm Model 16 mellett döntöttek. (Talán nem véletlenül, mint akik ezzel is, a „szomszéd” orra alá akarnak borsot törni.* )
http://s23.postimg.cc/pmsi1qybf/image.jpg
(Német Stahlhelm Model 16 rohamsisak, I. világháborús német Feldgrau színben. A szerző gyűjteményéből.)

(Valószínű, hogy sok más típus nem is akadt akkoriban. A meglévő három rendszernek (Francia, angol és német.) voltak egyes variánsai, például arcvédő rostéllyal ellátott altípusok, melyeket a háború későbbi szakaszában, az új fegyver, a harckocsik személyzete számára fejlesztettek ki, vagy inkább, – pontosabb szóhasználattal élve – barkácsoltak. Létezett az angol rendszernek egy érdekes változata, a portugál M16 típus, amely rakott szoknya kinézetű harangjával, inkább színházi kelléknek tűnt. Svájc ekkor már jó minőségű, modern sisakkal rendelkezett, (M18) amely viszont, mégsem keltette fel az ír döntéshozók érdeklődését. Az amerikaiaknak volt még néhány kísérleti példányuk. Ilyen volt a „Liberty Bell” is. (1918-1920) Viszont ezek a próbálkozások sem léptek túl a „nullszériás” fázison. Sőt, olyannyira nem, hogy végül is, a meglévő US M1917-es sisakjuknak – mely gyakorlatilag, az angol Mk. I. koppintása volt – csupán, csak a bélés és állszíj rendszerét fejlesztgették, ( US M1917 A1) s igazán jelentős, modern rendszerű darabbal, csak jóval később, 1941–42 körül jelentek meg, US M1 rendszeresítési elnevezéssel. Megjegyzem, nem találtam adatot arra, hogy az írek, egyáltalán számba vették volna, az amerikai lehetőségeket.*)
http://s23.postimg.cc/6qmthwwfv/image.jpg
(Amerikai kísérleti sisak 1917-18-ból. Model–2 típusjelzéssel. Forrás: internet.)
http://s23.postimg.cc/kpexgmwcb/image.jpg
(A Liberty Bell, melyet nem kedveltek a katonák.A tervezetet végül, 1920-ban törölték, a kis számban legyártott példányt, selejtezték. Forrás: internet.)
http://s23.postimg.cc/w5lceoaij/image.jpg
(Portugál M16 rohamsisak. Forrás: Internet.)
http://s23.postimg.cc/6x0il05kr/image.jpg
(Svájci M18 rohamsisak. A modern kornak megfelelő, jó védelmet nyújtó, kiváló anyagminőségű típus. Forrás: Internet.)

Visszatérve a kiválasztott német M 16-ra, kiderült, hogy magától a gyártótól, nem lehetett beszerezni a típust. Bár a dublini német konzulon keresztül lépések történtek a sisakok elfogadása és megvásárlása ügyében. Ám a versailles-i békediktátum, ekkor még megtiltotta Németország számára, hogy hadfelszerelési cikkeket, vagy fegyverzetet exportáljon. Így, le kellett gyártatni a kellő példányszámú darabot, – megfelelő, saját ipari kapacitás híján – valamely győztes állammal.

(Itt azért álljunk meg egy kicsit! Nem teljesen világos számomra, miért nem tudtak az írek – mint a győztes oldalán álló fél – tízezer darab német, esetleg osztrák–magyar sisakot, vagy sisakharangot szerezni, akár zsákmányként is, vagy jóvátételként, miközben az újonnan megalakuló Lengyelországot, a balti államokat, vagy kicsivel később, Afganisztánt elárasztották ezekkel a sisakokkal. Az újdonsült, önálló ír kormány, tán gyakorlatlan volt még, vagy nem vesződtek, a pár ezer sisak beszerzése körüli esetleges panamával, hisz akkoriban, a belpolitikai helyzet is fontosabb lehetett ennél.*)

Nem maradt más, az írek mégiscsak a szomszédjukhoz fordultak. Az angolok, természetesen segítőkésznek bizonyultak. Rendelkeztek megfelelő mennyiségű szerszámmal és elegendő gyári kapacitással, a kiválasztott sisaktípus legyártásához.

A présszerszámokat, Németországból szerezték be, egyszerűen leszerelték őket az üzemekből. (Természetesen jóvátétel fejében. Ebben az esetben, szó sem volt tiltott exportról. Vajon, mi másra kellett Angliának, a német sisakok gyártásához használt gyártósor, ha nem arra, hogy az íreknek sisakokat gyártsanak velük?*)

Megszületik a rohamsisak:

A sisakok legyártásáról végül is, a londoni székhelyű, brit, Vickers Ltd. -el egyeztek meg. A nagy múltú cég számára, nem volt ismeretlen a hadianyag gyártás, valamint ehhez a profilhoz szükséges, acél alapanyag előállítása. Többek között, rohamsisakot is gyártottak a háború idején, a cég sheffield-i gyárában. A megállapodás megszületett, megkezdődött a munka. Az Ír Szabadállam önálló haderejének felszereléséhez, a költségvetés szűkös kereteket szabott meg, ezért takarékosság jellemezte a sisakok legyártását is.
http://s23.postimg.cc/q77j4frjv/image.jpg
(Az ír M1927 rohamsisak. A szerző gyűjteményéből.)

A kiválasztott rohamsisak kialakítása, az acéllemeztárcsa, tíz lépésben történő sajtolásával és után-edzésével volt elérhető. Ezt a technológiát, csak a német M16 gyártásához kikísérletezett, kiváló minőségű alapanyag viselte el. (Króm-nikkelacél ötvözet + 2% szilícium.) Ha ugyanezt az alapanyagot gyártatták volna le az írek a saját sisakjukhoz, az jócskán megemelte volna a költségeket. Így maradt, a Vickers felhalmozott Mk. I-hez való mangánacél készlete, amely csupán két-három lépésben történt megmunkálást igényelt. Az angol "Brodie" sisak harangjának forgástengelyére vetített sugara, hajlatai, nem voltak oly nagy mértékűek, élesek, mint a német vetélytársáé. Az M16-os élesebb rádiuszainak, a harang és a vért közötti, markáns törésvonalak kialakításához, a rendelkezésre álló mangánacél lemeztárcsa nem igazán volt alkalmas. Ezért aztán a végtermék, a kívánt típusra csak messziről hasonlító, helyenként – hajlataiban – erősen torzult, gyűrődött, főként a visszahajtásoknál, peremezéseknél, megrepedezett. Súlyában is, érezhetően elmaradt a német M16-hoz képest.

(Nem találtam adatot, hogy vajon mekkora selejtezési aránnyal dolgozott a Vickers de gyanítom, a mangánacél megnehezíthette, az elfogadható sisakok készítését.*)
http://s23.postimg.cc/6o2xv2ssb/w91.jpg
(Német M16 balra, ír M27 jobbra. Érzékelhető a különbség. A szerző gyűjteményéből.)
http://s23.postimg.cc/segd63m7v/w92.jpg
(Jól látszik, a sisak anyagának, a gyártás során történt gyűrődése.
A szellőzőcsap beszerelésekor, a sisakharang körkörösen behorpadt.
Ez az összes Vickers M27 gyártmányára jellemző. A szerző gyűjteményéből.)
http://s23.postimg.cc/9d6xcld17/w93.jpg
(A sisak homlokél belső, visszaperemezett része. Felül az ír M27, alul a német M16.
A szerző gyűjteményéből.)
http://s23.postimg.cc/pvuo5f0hn/w94.jpg
(Az állszíjkampókat rögzítő szegecs elhelyezése között is, szembetűnő a különbség.
Balra, a német M16, jobbra, az ír M27. A szerző gyűjteményéből.)

A gyatra darabok átvétele körül, némi botrány alakult ki. A brit céget eleinte, szándékos minőségrontás vádjával illették. Végül aztán elfogadták, hogy az olcsóság, a minőség rovására ment.

Az sisak gyártásával kapcsolatban érdekesség, hogy a szellőző kialakításán nem változtattak. Az eredeti szellőző csapok meghagyásának, egyáltalán nem volt értelme, hisz az ír hadsereg, nem vezetett be a sisakhoz homlokpáncélt. Az is érdekes, hogy nem figyeltek arra vagy nem érdekelte a gyártót és a felhasználót sem, hogy a német M16 és M18 típusoknál, a szellőző csap kialakításából következtetni lehet a sisak méretére. Ugyanis a németek, az M16, M18 sisakokhoz a homlokpáncélt (Stirnpanzer, vagy Stirnschild*) csak egy méretben gyártották és a sisakon való biztos felfekvés miatt, a különböző méretű sisakokra más és más kialakítású, szellőzőcsapot rögzítettek. (Lépcsős, alátétes, vagy alátét nélkülit.*)

Ezzel ellentétben a Vickers által gyártott M27-es sisakoknál, a szellőző csapokat, össze-vissza keverték. Volt, hogy egy sisakon, a jobb és bal oldali szellőző, nem is volt egyforma kialakítású. Természetesen, – költség kímélő okokból – a szellőző csapokat, a németországi gyártók raktárakból hozatta el a Vickers, akár csak a vértek belső oldalán lévő speciális állszíj rögzítő kampók alkatrészeit, melyeket az ír sisak gyártásánál fel is használtak. ( Természetesen szintén jóvátételként.*) Az állszíjazatot rögzítő kampók elhelyezésénél sem figyelt a Vickers, a pontos másolásra. Inkább a fülvért középrészére szegecselték, nem pedig a vért alsó pereméhez közel, mint a német M16 sisaknál. Így aztán a „rút kiskacsa” nem hogy szépült volna, inkább egyre csúfabbá vált a gyártási folyamat előrehaladtával. Végül is, 1927-ben megtörtént a sisakok leszállítása. Írországban, összeszerelésüket követően, azon nyomban ki is osztották a csapatoknak. Rendszeresítési elnevezése M1927 lett.

A rohamsisak kialakítása, gyártójelzések és felhasználása:

Összesen, 10021 db. M27-es rohamsisak készült. A sisaktesteket a festésig bezárólag, Angliában készítették el, a bőr elemek készítése és a sisakok végleges összeállítása, Írországban történt. A sisak eredetileg, feketébe hajló, sötét zöldes szürke árnyalatú, rendkívül vékony, matt festést kapott. Az archív képeken látható, hogy a sisakok jelentős része csillog. Ennek oka, a nem megfelelő kezelés, valamint a gyatra minőségű festés. A sisakok tisztítása, törölgetése során azok felülete kifényesedett, a festés könnyen lekopott.
http://s23.postimg.cc/7ckz5i69n/w95.jpg
(A foltokban megmaradt eredeti, sötét zöldes-szürke szín. A szerző példánya.)

Később előfordultak – már az írek által – teljesen feketére festett példányok. (Ennek valószínű oka, az évek során megsérült festések javítása lehet.*) Az elkészült sisakok, a vért belső oldalában, a tarkó vonalában, megkapták a Vickers gyári beütő jelzését a „V.LTD” betűket, valamint „H” betűt és egy gyártási sorozatszámot.

(Térjünk vissza kicsit, a szakasz elejére, ahol a legyártott mennyiségről van szó. Ezt az adatot, -10021 db – több külföldi publikációban is olvastam, sőt, Mike Sulivan is ennyit említ írásában. Vagy ebben az adatban tévednek, vagy a jelölés értelmezésében, amely a sorozatszámot jelöli. Ugyanis, a saját gyűjteményemben lévő példány sorozatszáma (?) „H10034”.* )
http://s23.postimg.cc/z66s8yb7f/w96.jpg
(Vickers Ltd, Helmet 10034. Alatta, H40 /27.)
http://s23.postimg.cc/8z5lczsxn/w97.jpg
(A bélés jó minőségű bőrből készült, amely már egy ír cég munkája.
Kialakításában, a német M16 másolata. A szerző gyűjteményéből.)

A beütő második sora „H40” majd utána a típusjelölést tartalmazza, „/27" vagyis M1927. A bőr bélést a német M16 alapján alakították ki, gyakorlatilag annak másolata volt. Az állszíjazat bőr részeivel együtt az egészet, egy ír cég készítette, jó minőségben. Az állszíjazat fém csatlékait, a Vickers a német M91 állszíjjazat csatlékairól másolta, elnagyolt öntött alumínium kivitelben. Egyszerűsítésként – a német darabbal szemben – csak egy csúszó-húzó állító kengyelt használtak, az állszíjazat hosszának beállítására. A bőrdíszműves cég, a gyártójelét, a bőr béléskarika belső oldalán helyezte el: „T. Smith & Son.” Alatta: „Dublin. 1927”. Utána a méret jelölés: „S”, „M”, vagy „L”. Ugyanis a sisakokat három méretben gyártották. A jobb felfekvést itt is – akár csak a német M16-nál – lószőrrel töltött, vászon béléspárna biztosította, melyeket a bőr bélésfülek hátuljára varrt, kis zsebekbe lehetett elhelyezni. Rajta a gyártó tintabélyegzője, amely a gyártási évszámot is tartalmazta: „Hilton Bros. 27”. Majd alatta nagy számjegyekkel: „1", „2", vagy „3". Rejtély, vajon miért kellett, az egyébként méretben, kialakításban, teljesen egyforma párnákat megszámozni. A bélést a sisakhoz nem sasszegekkel rögzítették, mint a német sisaknál, hanem három 1/4" -os (kb. 6-7 mm*) réz szegeccsel, mely alá egy 9/16"-os (kb. 14-15 mm*) alátétet helyeztek.
http://s23.postimg.cc/fe97nep17/w98.jpg
(A bélés szegélybe ütött gyártójelzés és a méretjelölés, egy „S” betű.
A harang belső oldalán látható, a későbbi légó használatra utaló, fehér festés. A szerző gyűjteményéből.)
http://s23.postimg.cc/t92ws4u2j/w99.jpg
http://s23.postimg.cc/cnvach2yj/w991.jpg
( Az állszíj csatlékainak összehasonlítása. A réz darabok, az eredeti német M16 sisakból,
még a szürkék a Vickers elnagyolt utánzatai, alumíniumból. A szerző gyűjteményéből.)
http://s23.postimg.cc/ucn143epn/w992.jpg
(A béléspárna a gyártóbélyegzővel és a sorszámozással. A szerző példányából.)
http://s23.postimg.cc/uryax40mz/w993.jpg
(A bélést rögzítő réz szegecs, az alátéttel. A szerző gyűjteményéből.)

A sisak homlokrészén, eleinte feketére festett, réz lemezből préselt jelvényt helyeztek el. Később, a jelvényt meghagyták festetlenül. A jelvény, korábbi tisztviselői fejfedőkön alkalmazott motívumok alapján készült. Több ágú csillagforma az ágak között hajlított végű sugarakkal. A csillagforma belső részén, körgyűrű, rajta körben felirattal ír – Gael – nyelven: „Óglaig na h-Éireann” vagyis, „Ír Önkéntesek”, vagy „Ír Katonák”. Később az „Ír Védelmi Erők” kifejezéssel definiálták a jelentését. A gyűrű belsejében dupla „FF” betűk: „Fianna Fail”, amely, a Republikánus mozgalom rövidítése. (Egyes publikációk szerint, külön létezett, tiszti változat is, amely csillogó arany színezésű volt.*) A jelvényt két lehajtható kampó rögzítette a sisak elejére szegecselt kis réz fülek segítségével. Ezért a hátoldala, valamelyest elállt a sisak homlokrészének síkjától. Az archív képeken látható, hogy nem minden esetben volt feltéve a katonák sisakjára a jelvény. Az elálló jelvény gyakorlatokon, harcászatok során csak akadályt jelenthetett és ezért, valamint a sérülések elkerülése érdekében szándékosan levették. Több képen látható, hogy a sisakok behorpadtak megsérültek. Ennek oka, a nem megfelelő alapanyag, amely miatt a sisak nem volt megfelelően ellenálló arra a célra, amire eredetileg szánták. A sérült és a használattól eldeformálódott sisakok felfekvése is instabillá vált. Az elhasznált, leharcolt felszerelési cikket mégis, több mint tíz éven át használták.
http://s23.postimg.cc/6phh28jzv/w994.jpg
(A homlokjelvény. Forrás: internet.)
http://s23.postimg.cc/rqc40wcvv/w995.jpg
(Rögzítő fülek a homlokrészen. A szerző gyűjteményéből.)
http://s23.postimg.cc/cp9tjmu63/w996.jpg
(Menetelő ír katonák, a 30-as évek elején. Jól látszik, hogy nem mindegyik sisakon van homlokjelvény. Forrás: internet.)

Az M27-es sisak leváltása.

Az M27-es sisak 1939-ig maradt szolgálatban, 1930-as években társat is kapott, méghozzá az olyannyira gyűlölt angol „kalap” az MK. I. típus megreparált, felújított példányait, amit az angolok kivontak, s talán pont az ír ezredek hordták őket még, az I. világháborúban. Később, csatlakozott az Mk. I. továbbfejlesztett változata, az Mk. II, melyet természetesen szintén az angolok gyártottak és szállítottak az írek részére. Később, az MK. II. teljesen kiszorította az öreg, elavult M27-est.
http://s23.postimg.cc/bcs4hqwqj/w997.jpg
(Egyenruha modernizálás az Ír haderőben, a 30-as évek közepén. A baloldali katona, már az új típusú egyenruhát hordja. Rohamsisakja a régi Mk. I, melyet az angolok felújítottak. A nagy szegecsek a sisakharang oldalán, az utólagosan gyártott bélést rögzítik. Legalább valaki megvette a „ráncfelvarráson” átesett, régi Mk. I-eseket. Forrás: internet.)
http://s23.postimg.cc/cgc8tphdn/w998.jpg
(Az angol gyártású Mk II. rohamsisak amely kiszorította az M27-ket. A 30-as években
modern bélésrendszer, rugalmas vászonheveder állszíjazat jellemezte. A szerző gyűjteményéből.)
http://s23.postimg.cc/6e97gyibf/w999.jpg
(Civil légo felhasználású M27-es sisak. Forrás: internet.)

A haderőből kivont Vickers sisakokat, a polgári védelem vette át, fehérre festve, homlokjelvény nélkül, esetenként plusz beütőkkel ellátva az eredeti jelölés mellett. ( Homlokjelvény, csak katonai szolgálatú sisakokon volt megtalálható.) Később, teljesen kivonták és raktárakban helyezték el őket, ahol feledésbe merültek. Talán, mert az Ír függetlenség jelképe maradt, s mivel viszonylag keveset gyártottak ebből, a kissé félresikerült típusból, a gyűjtők körében keresett darabbá vált. Sajnálatos de már az egyébként is kevés megmaradt példányból, további mintegy 4000 darabot, az 1970-es években, egy laktanya építkezési projekt alkalmával, a talajba dózeroltak.

Pár fotó, az M27-es sisak használatáról, a 20-as 30-as évekből. Forrás: internet.

http://s23.postimg.cc/9osz33iuz/w9991.jpg
http://s23.postimg.cc/g51xt6rej/w9992.jpg
http://s23.postimg.cc/6gt33slyz/w9993.jpg
http://s23.postimg.cc/ftkhgfayj/w9994.jpg
http://s23.postimg.cc/cdsd6vdq3/w9995.jpg

*: A szerző megjegyzései.

Forrás :

Mike Sulivan publikációja: The Model 1927 Irish Free State helmet.

Ludwig Baer: Die geschichte des deutschen Stahlhelmes.

Joseba Revuelta publikációja.

Bayerisches Armeemuseum Ingolstadt: Stahlhelme vom Ersten Weltkrieg bis zur Gegenwart.

Internet.

Fotók:

Saját rohamsisak gyűjtemény.

Internet.

Werwolf