Reflexvisier

Ahogyan számos nagy újítás is, már a két háború között megjelent a fedélzeti fegyverek irányzóeszközeinek új módja, a tükörreflexes berendezés. Nem szeretném a dolgot bonyolítani, de a használathoz meg kell érteni a működését. A rendszer az egyenlő beesés elvét használja fel a paralaxis (az irányzás és a fegyverek irányvonala nem párhuzamos) kiküszöbölésére. Egy pontszerű fényforrás sugarát kollimáló (a fénysugarakat párhuzamossá alakítja) lencsékkel vetítik a felette levő 45 fokban döntött plánparalel (mindkét oldala tökéletesen párhuzamos) lemezre, a reflexüvegre. Az így felvetített szálkereszt az egyenlő beesés elvén mindig a pilóta elé esik úgy, hogy a szem és a szálkereszt vonala párhuzamos a fegyverek irányzási vonalával. Ennél fogva, ha a pilóta mozgatja a fejét, se hajlik el az irányzás vonala, csak némileg eltolódik, de a fegyverekkel párhuzamos marad. Persze csak képletesen párhuzamos, mivel a fegyverek irányzása nem párhuzamos, hanem valamennyi egy pontra van irányozva egy meghatározott távolságban. Mindemellett függőlegesen is irányozhatóak. Tehát az egyenlő beesés elvén, amikor a G erők hatására mozog a pilóta feje, akkor is bátran lehet célozni, az eltérés minimális. Mindemellett a fény természetesnek hat, máskülönben nehéz lenne a célt és a keresztet együtt nézni. Később a vadászgépekben használt (ma már személyautókban is) Head Up Display (HUD) is ezen az elven működik. Mindemellett az ilyen eszközzel mindkét szemét nyitva tarthatja célzás közben a pilóta, ami nem csökkenti a látómezőt, valamint nem vész el az a rövid reflexidő, amíg a pilóta fél szemét behunyja, célra tekint és a pupilla is alkalmazkodik.

A szálkereszt nem csak célzásra, de távolságbecslésre is szolgált. A korai, Revi 4-ben még csak egy kör szolgált a távolságbecslésre, ami 36 mil széles volt A mil a távolságbecsléshez használt egyik mértékegység.. 1 mil egyenlő 1000 méter távolságból 1 m-el. A kör tehát 6 x 6, vagyis 36 mil átmérőjű volt. Ez a méret tudatosan lett kiválasztva. Hogyha a kör 1000 m távolságban 36 m-t jelöl, akkor 300 m távolságban 10,8 m. A korszerű vadászrepülőgépek átlagosan 10-11 m fesztávolságúak, ezért amikor kitölti a kört, kb. 300 m távolságban van. A képzés során is azt tanították, hogy akkor tanácsos csak tüzelni, hogyha a cél „kitölti a Revit”, vagyis 300 m-en belül van. A kör kapott még egy függőleges és egy vízszintes osztást is.A Revi 12-nél szálkeresztben lévő kör, függőlegesen és vízszintesen is 6 szakaszra volt osztva. Mindegyik szakasz 6 mil volt. A körön kívül még 2-2 jelölés is volt. Az első kb. 15 méter (48 mil), ami egy többüléses egymotoros gépnek (pl: Sturmovik) felel meg. A második pedig 19 méter (60 mil), ami a kétmotoros gépekhez igazodott. Ezek 17-20 méter fesztávolságúak voltak. A rendszer másik érdekessége, hogy ha a pilóta szeme közelebb került az üveghez, kisebbnek látta a szálkeresztet, távolról pedig nagyobbnak, így a távolságbecslés mindig korrekt volt. Nagyobb, egyenesen haladó célokat lehet nagyobb távolságból is támadni, de a fegyverek szórása miatt a lövedékek jóval nagyobb hányada kerüli el a célt ami hamar felemészti a lőszerkészletet. Kb. 500 m alatt nem is kell figyelembe venni a fegyverek röppályáját, ilyen rövid szakaszon egyenesnek tekinthető. Kivételt csak a rövid csövű nagy kaliberű fegyverek jelentenek, de ezekkel inkább közelről tüzeltek csak. Néhány nemzet légereje (Szovjetunió) a céltávolság beállítását is lehetővé tette, de valójából ez feleslegesnek bizonyult. Egyrészt mert a támadási távolságokon elenyésző volt az esés, másfelől, nem igazán éltek vele légiharc közben, hanem egy átlagos távolságra állították. Hiba esetén még volt egy tartalék keretirányzék is a műszer jobb oldalán.A Revik legszembetűnőbb különbsége a többi irányzóhoz képest, hogy két üveglapja van. Eddig az reflexüvegről volt, szó, ami a szálkeresztet tükrözi. A reflexüveg elé került egy másik, színezett üveg, amit erős fényben használtak. Csökkentette az üveg hátfalán a tükröződést, és erős napfényben is segített. Természetesen tompította a vakító napfényt, és jobban kivehetővé vált a célkereszt. Ha nem volt rá szükség le lehetett hajtani. Ez valamennyi változaton szerepelt a Revi 16 b –ig, ahol egy idő után elhagyták.

A Revi 4 és a későbbi 12 a szálkereszt rajzolatától eltekintve szinte megegyezett. A fő elem egy függőleges fémcső, aminek a lenyitható alján van a fényforrás. Ez egy egyszerű 15 W-os izzó, ami a fedélzeti áramkör 24 V-át használja fel. A cső legalján van egy tekerhető kapcsoló, amivel bekapcsolni, majd a fényerősséget állítani lehet. Legfelül a cső végén pedig az egyik konvex lencse látható, ami végül a reflexüvegre vetíti a fényt. Mögötte a színezett üveg. A műszert 4 csavarral rögzítették, amivel egyúttal a -vízszintbe- beállítását is végezték. Végül pedig egy kis párna védte a lefejeléstől, ami sok súlyos balesetet okozott (néha párnával is). A Revi 16 legjelentősebb újítása, hogy új fényforrást alkalmaztak. A műszer már a korábbi „cső” elé kapott egy dobozt, amiben az erősebb és egyenletesebb szórású forrás volt. Ezt egy tükrös fordítóval átirányították a doboz előtti csőbe, és fel a lencsékhez. Még egy kis adalék a német individualizmushoz, hogy szinte az összes repülőgépen középre, pont a pilóta tekintete elé helyezték a célzó eszközöket, kivéve a németeket. Valószínűleg azért került jobbra és lejjebb, mert a repülési idő csak kis hányadában volt rá szükség, ezért többnyire csak zavaró. Röviden ennyit a Carl Zeiss Jena művek három legfontosabb fedélzeti fegyverirányzást segítő optikai eszközéről.

http://www.colkid.com/reviC12D.gif

Az eredeti cikk a régi roncson jelent meg 2006.11.06-án levi986 jóvoltából