Kedves Tagtársak! Nyilván nagyon sokan találkoztatok már az ónbetegségnek nevezett problémával. Azoknak, akik nem tudják, miről is beszélek - a hadifém kitüntetéseken megjelenő fehéres oxidáció, amely folyamatosan terjed a fémben tönkretéve azt. Ráadásul az egyik hadifém megfertőzi a másik hadifémet, ha összeérnek.

A kép a rohamjelvenyek.hu-ról származik

Nos, nemrég vettem egy új délvidék emlékérmet a régi csúnya helyett. Nagyon szép volt, ám ott éktelenkedett rajta egy kis ónbetegség már. Többen mondták már nekem, hogy az ilyen dolgokkal csak egyet lehet tenni - keresztet vetni rá és kidobni. Én, szokásomhoz híven, makacs voltam és nem hagytam annyiban.
Kicsit megpróbáltam utánanézni és találtam az interneten egy amerikai oldalt: http://metaldetectingworld.com/cleaning_coin_p19_zinc_tin.shtml

Összefoglalom azoknak, akik nem beszélnek angolul: A hadifémeket megtámadó ónbetegség igazából nem oxidáció. A lényege, hogy 13°C alatt az ón szerkezete megváltozik és a tetragonálisból (béta állapot) négyzetessé változik (alfa állapot). Ezzel együtt az ón fémes szerkezete tűnik el és szépen lassan nem-fémes porrá változik, majd a végén az egész tárgy szétporlad. A folyamat leggyorsabban mínusz 30°C-on zajlik le. Ez tehát az ónbetegség. Szerencsére van rá megoldás.
Az oldalon leírt módszert követtem és jelentem működik! Nagyon félve a szintén enyhén ónbetegségben szenvedő erdélyi emlékérmemmel kísérleteztem: Egy fazékba vizet töltöttem és a páraelszívó rácsára madzagot kötöttem. A ezzel a madzaggal lógattam bele a fazékba a medált úgy, hogy körülbelül a fazék kellős közepén legyen. Az oldal szerint pár óráig 100 és 160°C között kell tartani a tárgyat. Mivel a fazék közepén a víz tengerszint feletti magasság függvényében 100 +/- pár °C hőmérsékletre melegszik, így szerintem a legjobb módszer az, amit írtam, hogy a fazékba belelógatjuk. 2-3 óra elteltével vettem ki, az alatt folyamatosan után töltöttem a vizet és ellenőriztem, hogy mindig forrjon a víz. Az eredmény - vastag lerakódás a fazékon és az érem felszínén. Egy fogpiszkálót eltörve annak hegyes és tompa végével is dörzsölgettem az ónbetegség helyét, majd szintén az oldal tanácsa alapján sósavas fürdő következett. Én kb. 5%-os fürdőt készítettem, melyben kb. 1 másodpercig hagytam ázni. Ez után folyóvíz és folyékony szappan. Ismét savas fürdő és ismét folyóvíz és szappan. Igény szerint a fogpiszkálózás-savazás ismétlése...

Az eredmény: az érem kivilágosodott, de az ónbetegség eltűnt! Következett két komolyabb páciens - a délvidéki érem és egy tűzkeresztem, ami teljesen hadifém színű már. Ugyanúgy 3 órát főztem őket a fazékba lógatva folyamatosan forrásban lévő vízben, majd fogpiszkáló és savas fürdő. Az eredményt a képen láthatjátok!

Ez a délvidéki emlékérem alja, ahol korábban megjelent az ónbetegség. A betűk nehezen kivehetőek voltak már ott. A kezelés után ugyan csillogóan fémtiszta lett a terület, de 100%-osan ónbetegség-mentes! Mint láthatjátok, az állapota tökéletes lett.

Ez pedig a tűzkereszt úgy, ahogyan volt és úgy, ahogy most néz ki. Láthatjátok, hogy eredetileg szemből nézve az alsó keresztszáron és hátulról nézve a jobb és a felső oldalán már megjelentek az ónbetegség jelei. A kezelés után világosabb maradt ugyan a helye, de teljesen betegségmentes! Külön figyelmet érdemel az 1941-es szám az alsó keresztszáron - nehezen olvashatóból tiszta és szép lett! Az ónbetegség az alacsony hőfok következtében jelenik meg, így a legjobb védekezés ellene, ha mindig fűtött szobában tartjuk az érmeink. Én azért a biztonság kedvéért átkentem a két kitüntetést a kezelés után szilikonolajjal, hogy egy védőréteg legyen rajtuk. Kíváncsian várom az észrevételeiteket, javaslataitokat a témával kapcsolatban!

Szerző: Karsai Balázs