Szia Robi!

Itt Veled szerintem egyetlen normális, tisztességes embernek sincs baja. Így nincs is kétség a becsületed felől. :)

Az ár - ha oktató - olykor elfogadható. De ez úgy is kiderül a szövegből. :)

Én kérkedem a rádiókkal? :)

Summa summarum: tessék maradni, és okítani bennünket!

Baráti 73!

Miklós

A Hitlerjugend csatok nagyon érdekes relikviák,mert nagyon sok gyártó készítette őket és nagyon változatos anyag, színösszetételben.
Ezeket a csatokat majd 13évig folyamatosan gyártották és ebből kifolyólag a leggyakoribb és legolcsóbb ilyen tárgyak.
Persze ebből is vannak igen ritka darabok, de egy mezei gyűjtőnek mint magam is a verdefényes kevésbé ritka darabok is megfizethetőek.

Sziasztok!
Nem vesztem el csak elakadtam a mocsárba :-)
Akkor honnét is kezdjem?
Megpróbálom az elején.
A napokban sok megkeresést kaptam és úgy tűnik minta ha levélírok összebeszéltek volna.
Kértek,kérték, hogy tegyek fel valamit.
Sokat gondolkodtam rajta, mert az eltelt párhónap alatt ( míg nem publikáltam ) sem szűntek meg a megkeresések övcsat témakörben. Mit tegyek tettem fel magamnak a kérdést?!
A kulisszák mögött osszam az "észt" vagy jöjjek vissza?
Megpróbáltam, de privátban többen kétségbe "vonták" a tiszta szándékot mögötte.
Mintha költözködnék máshová. Nem akarom megmagyarázni, sokan úgyis tudjátok, hogy mire gondolok, gondoltak.
Itt is vannak barátaim és többen mint ahányan lájkolják, vagy hozzászólnak a cuccaimhoz.
Nem vagyok frusztrált az érdeklődés hiánya miatt.
Más.
Az árkérdés.
Sok üzletet segítettem összehozni az itteni Tagtársak között.
Én sem vagyok időmilliomos és bevallom sokszor nyűg a sok kérdésre válaszolnom.
Mit lehet tenni, hogyha az eladó és a vevő sincs tisztában az árakkal?
Itteni példa.
Volt egy eladó 155/39-es SS övcsat és nem tudta az eladó, hogy mit kérjen érte (100ezret) szeretett volna, de az annyit nem ért. Lealkudtam a vevőnek 70ezerre és mindenki elégedett volt. Nekik is felhoztam az én ritka 155/40-es SS csatomat ami tavaly Weitze aukciós házában 2000€ összegben kelt el.
Muszáj árakat felhoznunk, hogy egy valós árképet kaphasson a laikus, tapasztalatlan gyűjtőtárs.
Soha nem azért teszem ezt nyilvánosan, hogy kérkedjek, villogjak a darabjaimmal.
Ha esetleg valakinek sikerül egy ritkább darabhoz hozzájutnia akkor ne apró pénzért váljon meg tőle.
Én még soha senkit nem csaptam be az árakat illetően, azért sem mert, én tagtársaknak nem szoktam eladni csatot, de úgy általában sem.

:)
Adását vettem, igyekszem. :)

OFF: A közéletben szerintem már elég amatőr van, csak nem rádióznak:)))) Még több olyan érdekességet a fórumra, mint a Silley log volt!

Az ár szerintem sem feltétlenül szükséges, de néha kell - ezt botorság lenne tagadni. Erre írtam, hogy „oktató, de nem kioktató” céllal megosztható. Szerintem az írás környezete eldönti a kérdést. :)

Engem is kérdeztek itt már, anno kezdő roncsosként (talán a Samos-ról) – leírtam, nem volt belőle semmi probléma. Igaz, azóta nem futottam bele effélébe – köszönhető ez annak, hogy az éterszennyező vasak keveseket izgatnak. :(

De nem adom föl!!! :) Még több amatőrt a roncsra (és a közéletbe)!!!

"Szabad-e árakat leírni egy fórumon? Ez mind olyan kérdés amit ha leírunk, feltárunk akkor vagy mély hallgatást, vagy irigységet kapunk válaszul."

Nos ezeknek a gyűjteményi tárgyaknak a lényegét nem az áruk adja, hanem - szerintem - egyrészt a történelmi kor általuk hordozott üzenete, másrészt a tárgyi esztétikum, ami szintén lehet gyűjtői szempont, mint annyi más.

Az ilyen típusú, elsősorban hadtörténeti és nem kereskedelmi jellegű oldalon, az ár közzététele teljesen szükségtelen, mert itt nem lényeges körülmény. Esetleg rosszabb anyagi helyzetű, vagy más preferenciájú emberek még felesleges kérkedésnek is vehetik, ami számba vehető magatartás az egyszerű irigységen túlmenően. A visszaigazolásnak talán mindenki örül aki fáradozik egy gyűjtemény kialakításán, ezt itt megteszem magam is, még a gyűjtői közösségen kívülről is, mivel remek állapotú és érdekes gyűjteményi darabokat teszel közzé. Elnézést, hogy sem a "mély hallgató" sem az "irigy" skatulyába nem fértem bele, ezzel túlléptem az idézőjelbe tett tipizáláson:)

Engem még mindig a Heer csatok érdekelnének Robi! Remélem azokból is lehet majd látni pár darabot hamarosan.
D.

Minden elismerésem!

Én csak azért, hogy azt írjam, hű de szép, hú de jó, nem akarok hozzászólni, de ezek gyönyörű darabok...

Élvezettel olvasom az írásaidat, nagyon sokat lehet tanulni belőlük.

Lenne egy kérésem. Egyszer tegyél már fel egy képet, amin az összes csatod egyszerre szerepel. :)

Feltéve, ha tudsz panorámaképet készíteni... :)

Nagyon gyönyörű tárgyak egytől egyig és nem gondolhatja egyetlen igazi szenvedélyes gyűjtő sem hogy ezek a darabok nem jelentősek vagy hogy nem gyűjtemény az ami ilyen dolgokat vagy akár rádiókat tartalmaz. Az hogy egy két dolog jobban érdekli a többséget az nem azt jelent hogy nincs értelme gyűjteni és megmutatni másoknak. Nekem speciel nagyon tetszik és én is szeretnék a gyűjteményemben látni legalább egy még ha nem is ilyen ritka de legalább eredeti csatot, csak sajnos ami mutat valahogy az már nem egy gyenge összeg sajnos:( És mivel ebben az országban élünk ezért mindenki köztük én is az olcsóbb relikviákat gyűjtöm (tisztelet a kivételnek. Sajna ez van.
Én nem irigylem akinek van rá pénze mert én is ezt tenném a helyében nem beszélve azokról a gyűjtőkről akik évekig gyűjtenek egy darabra. Mind a két típusú gyűjtőt tisztelni kell! Ahogy egy barátom mondja akár egy félig szétrohadt sisakról: "a történelem egy darabját tartod a kezedben" és nekem mindig ez van a fülemben ha valami ilyen dolog kerül a kezembe.

Üdv:Attila.

És akkor a csatokhoz: nem értem, miért készült egy-egy sorozatból X, a másikból X-Y ezer példány. Tönkre ment a verőtő? Lebombázták a gyárat? etc. etc...

Ha pedig egyetértesz velem, nem lehetek UTOLSÓ mohikán. :) :) :) Lévén, akkor már ketten biztos vagyunk. :)

Kedves Robi!

Mindig ámulok és megemelem a kalapom, ha a hozzászólásaid és az egyes cikkeidet olvasom. Nem akarok itt felesleges tiszteletköröket tenni, de azt leszögezem, számomra (ez fontos kitétel) nagyon vonzó és elismerésre méltó, hogy megosztod kedves tárgyaid és (ami legalább ilyen, ha nem fontosabb) nem lebecsülendő tudásod a közzel.

S most, ha nem haragszol, tételesen ide idézem gondolataid, s a magam esze (!!!) szerint igyekszem felelni rájuk.

1., Nem kell az értékük felől megközelíteni őket, lehet a "szépségük" kidolgozottságuk irányából is.
Teljesen egyetértek. Az "értékes" nézőpont eleve nem jó, ha tetszik, hibás kiindulási alap. Pont, mint a rádióknál: ezek épp olyan műszaki/történelmi/személyes emlékek, mint amazok. Ám az is áll, hogy nagyon nehéz valamit csak a másik irányból figyelni. Ehhez (minden nagyképűség nélkül vallom) kell némi intelligencia, a pengeélen történő mozgás biztossága.

2., Érdemes-e ilyen tárgyakat gyűjteni? Érdemes-e őket megosztani a nagyérdeművel?

Mindenképpen. A tudás magában, elzárva egy ember fejében semmit - ismétlem: semmit - nem ér. Ezért írtam a becsülésről szóló passzust. Amely Rád épp úgy vonatkozik, mint sok, "megosztó" emberre. :)

3., Szabad-e árakat leírni egy fórumon? Ez mind olyan kérdés amit ha leírunk, feltárunk akkor vagy mély hallgatást, vagy irigységet kapunk válaszul.

Szerintem ez inkább privátba való, de tudom, seregnyi esetben fizikai képtelenség csöndben maradni. Inkább úgy közelíteném a kérdést, hogy ne kioktató, hanem oktató legyen az információ. Ennek mibenléte pedig az írás környezetéből minden gondolkodó ember számára kiderül, világosan ki kell, hogy derüljön. S ezt egyáltalán nem vélem idealisztikus elképzelésnek. Mert ha valaki nagyképűen oszt észt, dobálódzik árakkal, az inkább visszataszító, mint vonzó. A puszta, lényegre szorítkozó tényközlés viszont elfogadható.
Az irigység olyan, amilyen. Nem kell vele foglalkozni. :)

4., Kell-e az embernek a visszaigazolás egy gyűjtői közösség részéről, arról, hogy jó úton jár?
Szerintem a visszaigazolás olyan, mint az éhezőnek a falat kenyér. Ha nem így lenne, butaságot állítana a jó pap holtig tanul kitétel. Márpedig az igaz, de piszokul. :)
Kívülről gyakran könnyebb észrevenni egy hibát, mint bentről. Az intelligencia pedig segít.

5., Szabad-e ezekkel a hangokkal, hallgatásokkal törődnünk? Érdemes-e a bennünket kívülről ért impulzusokkal foglalkoznunk?

Ha építőek, nem bántóak, barátiak, etc. etc. - akkor mindenképp meg kell hallgatni őket. A döntés ellenben az egyéné. S legyen az bármi, azt a másiknak tiszteletben kell tartania. Ha ezt követően is jönnek a "tanácsok" - nos, az szerintem már szemtelenség, s nem kell vele foglalkozni.
Impulzusok pedig úgy is naponta érik az embert, egész élete során. S azok, ha tetszik, ha nem, úgy is alakítanak bennünket. De itt is csak az intelligencia számít, az illedelmi határok át nem lépése.

6., Engem érdekel a mélysége, még ha nem is szólok hozzá. S szerintem nem egyedül állok. Csak butaságot tudnék mondani, azt meg minek? :)

Egy szint fölött szerintem már nem az számít, egy adott tárgy mibe kerül, hanem sokkal inkább a vele érkező tudás a lényeges. S itt a lényeg: az messze-messze többet ér, ha tetszik, megfizethetetlen a tárgyhoz képest.

Meg a többit amiről nem szólt a fáma.

ZB tárat meg pumpát! : ))))

Persze hogy kell ide a gyűjteményes darab, különben honnan tudjam mit ástam ki?

...gyönyörű...

Valóban szépek, köszönjük a képet!

"Kell-e az embernek a visszaigazolás egy gyűjtői közösség részéről, arról, hogy jó úton jár?
Szabad-e ezekkel a hangokkal, hallgatásokkal törődnünk? "

Persze, jól esik a visszaigazolás, de szerintem nem szabad hagyni, hogy más ízlése határozza meg a mi gyűjteményünket. Azért mondom ezt, mert van aki például szereti az ásott, rusztikus dolgokat (is), másnak csak a gyári fényű dolgok jönnek be, és mindkét félnek megvannak a jogos érvei. Tehát ki-ki magának kell eldöntse szerintem hogy mi, és miért tetszik neki. És akkor az anyagi részébe bele se mentem, mert sajnos az is szempont.