Minap olvastam a Magyar Sasokat ( Punka Gy., 2007) és korábban a M. Királyi Honvédség Fegyverzete (Bonhard A. et al. 1993) könyvet, érdekes ellentmondásokat fedeztem fel és remélem tud valaki támpontot adni.

A He112 beszerzés az egyik:
1 Előbbi könyv szerint a magyar fél nem akarta megvenni a felajánlott gépeket (a gyengébb motorok miatt '39-re már túl lassúak voltak).
2 A 2. szerint a németek zárkóztak el az eladástól a magyar-román viszály miatt. Utóbbi elméletet azért tartom valószínűtlennek mert aztán az ominózus 24 gépet azonnal eladták a románoknak.
Egy harmadik verzió szerint a gépből 36db-ot megrendeltünk, de mivel a német fél nem adott hozzá DB601 motort lemondtuk a dolgot és a licenc vásárlást is. Itt persze felmerül a kérdés, hogy mért nem építettek be más kevésbé modern, de az eredetinél izmosabb motort (DB600C, WM motortok, Fiat motorok beszerezhetőek voltak és a He ezek jó részével már dolgozott is akkor a DB600C pedig beépíthető volt a JJ210 tartóira lásd He111).
Melyik lehet az igaz?

Továbbá kérdésesnek tűnik számomra a gépek típusa is, mert elvileg B-2-t rendeltek, de az adatok alapján inkább B-0-k, az A változat motorjával (670Le a 700 helyett). De B-U, B-0u, B-Q is előfordul az angol nyelvű oldalakon. :)

Az egyikben könyvben ráadásul 3db a másikban 4db szerepel.

Egyébiránt mennyivel lett volna előnyösebb a He-k megvétele mint a CR.42 beszerzés (tudtommal '42 után a CR-ek használhatatlanok voltak, míg a 112eseket használták kiképzésre, a román He122-k pedig csatarepülőként a 20mm gépágyúk és a 120kg bombateher révén '43 végéig aktívak voltak)
Számomra legalábbis érthetetlen, hogy mért egy gyengébb fegyverzetű, elavult gépet vettek, főleg hogy a fő kifogás a max. sebesség tekintetében kemény 15km/h-val múlta felül (430-445km/h)a gyenge motorral kiküldött német próbagépet, amit a sorozatpéldányok erősebb motorja megoldott volna.

Másik számomra érthetetlen döntés a Héják és a Bf-109esek párhuzamos gyártása. Különösen, hogy már 1941-ben bebizonyosodott, hogy a Re2000 egy teljesen alkalmatlan típus és az olaszok se használták komoly mennyiségben (2 század) és a gép hazai gyártása még nem indult meg. Mért nem fordítottak minden forrást a Bf gyártásra (a mávag havi 8 gépes kapacitása jól megemelte volna a mennyiséget). A 70 megrendelt re2000 még el is fért volna gyakorlónak, de így '44re a légierőnek volt 270 gyakorlásra használható Héjája és 150 hadi használható Messerje (mínusz a folyamatos veszteségek). Ebben mi volt a ráció?

Mindkét döntést teljesen értelmetlennek látom mai szemmel. Csak azért veszünk egy gyenge gépet, hogy vegyünk valamit? Kicsit az Ansaldo CV35 eset köszön vissza.

Harmadszor: A WM–23 Ezüst Nyíl kapcsán olvastam több helyen, hogy a törzset a négy kapott He112-ről mintázták, az erősebb WM-14 motorral kombinálva. Ebből mennyi lehet az igazság? A jellegrajzok alapján se megerősíteni se cáfolni nem lehet...