Egy kis batorito azoknak a kollegaimnak, akik unjak a szotarozast es meg akarnak tanulni nemetul…..

Azutan hogy megtanuljatok a der, die, das, den, des, dem, etc. mar nagyon egyszeru es logikus…

A multkoriban a kezembe akadt egy dortmundi kiadasu konyv a hottentottakrol, es elkondolkoztam …

A hottentottak fognak egy kengurut (Beutelratten) es beteszik egy ketrecbe (Kotter) es hogy a nap ne susse, letakarjak egy ponyvaval (Lattengitter)
Tehat a kenguru a ponyvas ketrecben Lattengitterkotterbeutelratten

Namarmost…van egy hottentotta gyerek aki dadog (Stotter) az egyszeruen igy hangzik hogy Hottentottenstotterkinder - az anyja pedig Hottentottenstotterkindermutter
Na most tegyuk fel hogy ennek a holgynek a ferje feltekeny, rajtakapja nejet egy masik ferfival es duheben felberel egy bergyilkost (Attentater), hogy olje meg miutan elvegzi a feladatat akkor a dadogos hottentotta gyermek anyjanak gyilkosa lesz ez megint cask nagyon egyszeruen hangzik nemetul – Hottentottenstotterkindermutterattentater

Es akkor amikor ezt a szerencsetlent elkapjak es job hijjan bezarjak a ponyvaval letakart kenguruketrecbe?
Hottentottenstottertkindermutterlattengitterkotter – beutelrattenattentater…..

Ugye milyen egyszeru?
Gyerekjatek az egesz……..:-)

Azért ezt leírni "egyszerű",de meghallgatnám,hogy ezt szóban hogyan mondod föl. :-D

Szerinem 10 olvasóból 9-nek most ment el a kedve a nyelvtanulástól. :-D

ugyanugy ahogyan az ipafai fapiparol szolo mondokat....:-)

Szép napot.

Én még azt hittem hogy a geschwindigkeitmesser /km.óra/ volt a leghosszabb német szó amivel találkoztam. :-D

az valoban ipa (az ipa szo az apos regies valtozata)

it's all greek to me....

ez csak az egyik oldala az eremnek
a masik

a szekely bacsi a fiaval megy az utcan amikor odamwgy hozzajuk egy angol turista es megkerdezi hol a foter
a bacsi nem erti
megprobalja nemetul, franciaul, spanyolul, de az oreg csak a vallat vonogatja
vegul a turista megunja es egy duhos kezlegyintessel otthagyja oket
kis ido mulva a fiu megszolal
apam, nem gondolja, hogy nyelveket kellene tanulnia?
mire az apja:
minek fiam, latod itt volt ez a turista, beszelt vagy hat nyelven es mire jutott vele??......

gothe es schiller forognak is a sirjukban......

persze hogy nem olyan nehez - egy kicsit kisarkitottam...

voci, erdekes amit kerdeztel, mert elgondolkodtatott

mert ugye "istenfaja"-rol mar hallottunk, ez a kereszt, a "kutyafaja"-rol is, ez volt ahova mindig pisilni jart, de "ipafa" az fogalmam sincs hogy micsoda......
(talan amivel a lanyat - es mivel az alma nem esik messze a fajatol - esetleg az asszonyt is, eldongette??.....)
:-)

valoban igazad van.....akkor ezek szerint a haromnegyed orszag rosszul tudja......

de en sem a kisujjambol szoptam ezt....

„Jakab pap kapuján…”

Nyelvcsiszolópapírlapok

Lukácsy András, kiváló kortárs írónk Elmés játékok, játékos elmék című élvezetes kötetében rövid kis értekezést közöl az úgynevezett nyelvgyötrésről.1 Miközben gazdag és jellemző példákat sorakoztat a latin auktoroktól, így Erinus csaknem két és fél ezer esztendő távlatából fennmaradt első klasszikusától („O Tite tute Tati tanta / Tyranne tulisti” – tulajdonképpen verstöredék) Grätzer József hírhedett magyar gyűjteménygyöngyeiig, filoszunk egyúttal így summáz: „Mi, magyarok szegények voltunk nyelvgyötrőben. Legalábbis nem sokat tartott fenn az emlékezet az ipafai pap fapipáján kívül.”2
Kovács Ágnes folklorista (1919–1990) és mások (pl. Matijevics Lajos, Faragó József, Fábián Imre vagy Gazda Klára) jóvoltából azonban immár tudjuk, hogy a magyar nyelv a megelőző századokban is kitermelte a maga csiszolását sajátosan szolgáló formulákat, csaknem proverbiumokká vált és jellemző hungarizmusokat.3 A kutatás és a feldolgozás során végül is az úgynevezett formulamesék típus katalógusában helyet kapott ’nyelvtörőket’ 23 jellemző és karakteres csoportban közölte. (MNK 2323A–Z*. Azonos betűvel kezdődő szavakból alkotott, vagy azonos illetve hasonló hangokat tartalmazó mesék. Gyermekmondókák, nyelvtörők.)4 „A nyelvtörőket olyan szavak, szókapcsolatok, szócsoportok alkotják, amelyeknek kezdőhangjai azonosak, vagy a szavakban ugyanazon magánhangzók ismétlődnek. Állhatnak olyan kifejezésekből, melyeket nehéz egymás után kiejteni, tehát kimondásuk sikeres vokális produkciót jelent” – írja Kovács Ágnes, a délvidéki néprajzkutatók eredményeire hivatkozva.5
Szemlézésünk előlegzéseként már most megnyugtathatjuk a nyelvéért aggódó olvasót: az anyag és az ezt szolgáló források bőségét tekintve korántsem oly gyengécske nyelvgyötrő-tárunk, mint ahogyan azt (Lukácsy) „András Mester” vélelmezte!
Az 1872-ben útnak indított Magyar Nyelvőr hasábjain mindenes szépíró, nyelvész (vagy csak amolyan népköltészet iránt szenvedelmes) elődeink „szójátékos mondóka; szóhabarlatok; sebesen mondandó; gyorsmondókák; mondóka; alliteratios mondoka; régi pohárköszöntések/!/” címszavak alatt közöltek/közlik ezt az izgalmas szókapcsolat-szócsoport családot. Kikövetkeztethető s legalább a 17. és 18. század fordulójáig visszavezethető „régiség” mivolta pedig ugyancsak figyelemre méltó, ha idevesszük az alábbi kútfőket, mint pl. Dugonics András (1820), Edvi Illés Pál (1835), Bezerédy /vagy Bezerédj/ Amália (1840), Ballagi Mór (1850), Gáspár János (1863) vagy Illésy György (1864) is.
Nézzük most végig a magyar nyelv/terület nyelvtörő gyorsmondókáinak legjellegzetesebb változatait, azok (tájföldrajzi, nyelvi kifejezés- és szófordulatszerű, gyakoriság alapú stb.) érdekességeit, s itt-ott a napi empíria által megállapítható életrevalóságukat. A Kovács Ágnes és Benedek Katalin által készített s most bemutatásul szolgáló huszonhárom nyelvtörő-gyorsmondóka csoportba összesen 547 változat tartozik. A XVII. század végétől az 1980-as évek közötti időszakban született írásos (nyomtatott, valamint kéziratos), tehát rögzített nyelvi formulák nyújtotta adalékok közül ismertség/gyakoriság (? – ez az összefüggés sajnos még nem tisztázott!) szempontjából legtöbb változattal az „Ókút, kőkút körül ireg-forog tarka-barka fényes farkú jércetyúk” –szókapcsolat formula szerepel. Első említése az MTA Kézirattárában őrzött Illésy György-féle hagyatékban olvasható (Debrecen, 1864). „Előéletét” jelzi, hogy – Kovács Ágnesék szerint – Bezerédy Amália és Gáspár János gyermekeknek szánt „népies” műköltészeti példái között is szerepel. Igaz, ez már a főváltozat oldalági rokonaként megjelenő „Két kút…”, „Két kék tyúk…” és/vagy „Két pék két szép kék képet tép…” verziójaként tűnik fel.6 [Így már persze érthető, hogy miért is ez a csoport vezeti a mennyiségi tabellát…] E képzeletbeli, illetve alkalmi statisztikai úton – meglehet kissé mondvacsinált – rangsorban az ún. ’Körülkarimásítalanítás’ típusú következik (48 említés).7 „Sajt, ha én téged körülkarimásítalaníthatnálak, mindjárt körülkarimástalanítanálak” – jegyzi minden bizonnyal már a XIX. század elején is ismert szókapcsolat-füzért Illésy György uram. E típus másik változatát is ő előlegezi már: „Ha én ezt a tálat megkáposztásítalaníthatnám…” kezdettel. Érdekes (és nem egyedülálló), hogy az utóbbi csoportra csak a történeti Bihar megyéből vannak számba vehető adatok. Ugyancsak, a sorban harmadik legnagyobb számban ’A csinai csikós csikaja’ típusú gyorsmondóka szerepel. A Dunától keletre csaknem minden jelentősebb táji-nyelvi kutatópontról (Kiskunság, Galga-vidék, Palócság, Tiszántúl, Partium) ismert nyelvpróbáló-mondóka mondat teljes egészében így hangzik Vozári Gyula első ismert lejegyzésében: „Iszik a csinai csikós csikaja a Tiszán, sárga cserép csengő cseng a csinai csikós csikaja nyakán”.8 A ’csinai csikós’-t – természetesen – másutt a ’csetneki; csöngölei; csatlaji; csetleji; csetleki; csattai; csaturki/!/’ váltja föl. A Csallóköztől Észak-Erdélyig – publikációk bizonyítják – ismert s talán a legegységesebb szöveg formulával gyakorolt ma is a „Nem minden szarka farka tarka, Csak a tarka fajta szarka farka tarka”-féle circulatum.9 Dugonics András ’Magyar példabeszédek és jeles mondások’ című jeles gyűjteményében olvashatjuk a témánkhoz tartozó egyik nyelvtörőt s annak kommentárját: „Jobb egy ludnyak, mint két tyúknyak – Ezt a közmondást arra szerzették, hogy megpróbállyanak valakit, ha vallyon ezt tizszer egymásután elmondhattya és ez ritkán esik.”10 Sajátos logika szerint idekerült az „Akkor isznak a betyárok (másutt molnárok – KVJ megjegyzése), mikor jó nyár jár reájuk…” variáns is Hajdú, Torontál, Brassó, Bihar megyékből; az 1876 és 1980 között húzódó egy évszázad jelentős folklórgyűjteményei alapján.11
A magyar folklórgyűjteményekben való szereplés gyakorisága szempontjából még említésre méltó a két tucatnyi változat mezőnyének első harmadából a „Kedves kollegám Károly! Kedden kedvem kerekedett kikocsikázni Kisküküllőbe. Kocsisom karja kitört. Kérlek, küldj két kiló karbolt kocsisom karja kezelésére. Köszönt Kálmán.”, a „Sárga cserép cin csészébe cukros csirke comb!”, valamint a sokfelé elhíresült, s lám Lukácsy által is fölemlegetett „Az ipafai papnak fapipája van, mert az ipafai papi pipa papi fapipa.” Ezek közül az elsőt és a másodikat viszonylag későn, 1912–18 között a Bihar megyei Nagyszalontán jegyezte le Szendrey Zsigmond12. Mindkettőn a kollégiumi diákköltészet (vagy annak utánzása) teljes egészében érződik. Hasonló, tréfálkozó-pajkoskodó eredetet gyanítunk a ’papi fapipa’ esetében is, bár Illésy Györgynél már a XIX. század közepén ott találjuk.13
A – nem csupán a mai felnőtt nemzedékek számára – szintén klasszikus nyelvtörő és -gyakorló a „Répa, retek, mogyoró, / Korán reggel ritkán rikkan a rigó…” formula mennyiségi szempontból is jegyzett – s adatok vannak arra, hogy már az 1800-as évek első harmadában ismert volt.14
A vizsgált gyorsmondókák s nyelvtörők, sajátos „circulusok” – több mint félezer változatot számláló! – típusai közül időben a legkorábbiakat is szemügyre vettük, így most ezekről szólunk röviden.
Ezek sorában elsőként a ’Kákom-bákom…’ típusú figyelemre méltó. SZENTSEI György 1600 és 1700-as évek fordulóján keletkezett énekes könyve így ír: „Egyik mondja másiknak: minde ellopták rákomat, nem vészik mákomat.” Dugonics András pedig a ’Kákom bákom ember’ kifejezéshez fűzött mondókaként közli egy évszázaddal később: „Hátamon a zsákom, Zsákomba a mákom, Mákomba a rákom. Kirágta a zsákom, Kihullott a rákom, Elszéllyedt a mákom. Ki szánja a károm, Fogja föl a rákom, szeggye fel a mákom.”15 Szintén Dugonicsnál találkozhatunk először a ’Szép síp-szó’ típusú formulával, amely az Edvi Illés által 1835-ben magyarként jellemzett nép nyelvi példái között hozza az alábbit: „(Zálogosdi, nehéz szók kimondásával) Soha sem hallottam szebb sipszót, mint a szászsebesi szép sipszó.”16 Hajdú, Bihar, Csanád és Brassó vármegyékből való feljegyzésekben ismert csak az elmúlt másfél évszázad intervallumában…! Szintén e (lejegyzés szempontjából) korai időszak jellegzetes, tréfás és nyelvi fejtörőként, próbaként jegyzett formulája a ’Kilenc kulcsa, pince kulcsa’ típusú. „Kilenc kulcsa, pince kulcsa, Kilenc puszta pince kulcsa.” – idézi be Edvi Illés az előzőhöz teljesen hasonló kontextusban.
Gáspár János 1863-ban közzé tett, s a korábbiakhoz képest jócskán kibővített, autentikus „népi” folklór szövegekkel dúsított „Csemegék…” című gyűjteménye viszont már a legtöbb és legjelentősebb gyorsmondóka és nyelvtörő formula típusát tartalmazza. Így például a „Kerekes kerekét kereken kerekíti kerekre”17, a „Meguntam gyönyörű Győrnek gyöngyvárában laktomat”18, valamint a szintén már elhalványult s nyelvi szempontból (ki tudja, miért is, de) kikopott „Gyönyörű gömbölyű gyömbér gyökér” típusú gyorsmondóka. Ha számszerűleg kevés adattal is, de Gáspár és Bezerédy „országosan ismert” gyűjtései mellett a Felvidékről, Bácskából és Bihar megye több településéről egyként ismerősnek tűnik.

Rövid ízlelgetés után is jó okunk van feltenni, hogy e nyelvi-szöveg formulák jó részében (nem csupán a lejegyző műveltsége miatt) megtapasztalható a nevelői törekvés, szándék és hatás, más esetben pedig egyes „alkotások” folklorizációja, mint pl. az „Ipafai papnak…” és hasonszőrűek esetében történt. Szendrey Zsigmond nagyszalontai gyűjteményében ez már egyértelműen feltűnik – s nincs is mit finnyáskodnunk, nyelvileg az a tendencia látszik, mint amit annak zenei aspektusában Bartók s Kodály és kortársaik megtapasztaltak.
Karinthy Frigyes legendás személyi titkára, a nevezetes Grätzer József, minden társas szórakozások atyja az 1920-as években csokorba szedte a nyelvgyötrők javát (Sicc címmel több tucat teljes és tematikus kiadást megért), amelyben régi és maga kitalálta típusai között az alábbiakat szerepeltette – így népszerűsége révén a széles körben vett társasági lelemény-ismeret állandó tartozékává váltak:

„Két pap – kék pap. Két kis kék pap két képet kap.
Két kék kőkút körül két szép tyúk kerül.
Jó nyár jár rája.
A bagi pap kapuján két kék vadgalamb búg.

Kilenc öles köleskazal.
Vasmag meg mágnesvas(mag).
Éjjeliőrellenőrzőóraszalag.”19

A jó emlékezetű s nem csupán a színészvilág vagy a logopédia művelői javának körében legendás Montágh Imre beszédnevelő műveiben, s az általa alapított iskola gyakorlatában ma is fontos mozzanat és módszer a beszédkészség és -technika fejlesztésére a nyelvtörők s -pörgetők használata.20
A mai általános iskolás nemzedék legifjabbjai, első osztálytól kezdve, artikulációs ügyességük fejlesztésére, beszédtempójuk fokozására – említett példatárunkból már ismerősként visszaköszönve – az alábbi sajátos szókapcsolatokon „nyelvelhetnek” egymással:
„Kongó boltban minden jó van.”, „Két kis kút körül két kis tyúk kerül.” vagy „Kerekes kerekét kereken kerekíti kerekre.”21
Rajtunk is múlik, lesz-e szükség az újabb században nyelvcserére!?

Irodalom
Ballagi Mór: Magyar példabeszédek. Szarvas, 1850.
Bezerédy Amália: Flóri könyve. Pest, 1840.
Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások. Szeged I–II., 1820.
Edvi Illés Pál: Miben áll a magyar nemzetiség? In: Magyar Hazai Vándor 5. Pest, 1835.
Faragó József–Fábián Imre: Bihari gyermekmondókák. Bukarest, 1982.
Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken. Bukarest, 1980.
Gáspár János: Csemegék… Kolozsvár, 1863. /3. kiadás/
Hernádyné Hámorszky Zsuzsanna: Ábécéskönyv, 1. osztály. Mozaik Kiadó, Szeged, 1995., 2000.
Kovács Ágnes: Hol kezdődik a mese? In: Népi Kultúra – Népi Társadalom XI-XII. 287–517. Budapest, 1980.
Kovács Ágnes: Nyelvtörők. In: Magyar Néprajzi Lexikon, 4. 52–53. Budapest, 1981.
Kovács Ágnes–Benedek Katalin: Magyar Népmese Katalógus, 9. Budapest, 1990.
Kriston Vízi József: Ki minek az irigye? In: Fordulópont , 20. sz. 19–24. Pont Kiadó. Budapest, 2003.
Lukácsy András: Elmés játékok, játékos elmék. Móra Kiadó. Budapest, 1985.
Matijevics Lajos: Tíz, tíz, tiszta víz. Hagyományaink 7. Újvidék, 1976.
Montágh Imre: Gyermekszínjátszók beszédnevelő könyve. Logopédia Kiadó. Budapest, 2002.
Szendrey Zsigmond: Nagyszalontai gyűjtés. Magyar Népköltési gyűjtemény XIV. Budapest, 1924.
Vozári Gyula: Szójátékos mondóka. Magyar Nyelvőr, III. (1874) 277.

en beutottem a google-ba hogy "ipafai fapipa" - nezd meg te is hogy mi jon ki...

(by the way i am not a mister i am a doctor....)

voci,
tisztelettel koszonom hogy ujra elismetelted, de mint a fentiekben is mondtam, en is elolvastam a wikipediat miutan felhivtad ra a figyelmemet es igazat is adtam neked.....(ha jol emlekszem azzal kezdtem elobbi hozzaszolasom)....

nem baj voci

az en koromban mar nem art ha neha ketszer is elmondanak valamit.....

koszonom kornel

ahogy itt mondjak - you made my day-

mindenesetre gondolom ismered a vodor es a viz tortenetet...
ha a vodor egyszer betelt, amit a tetejere ontenek az mar csak kifolyik belole..

voci
neked a bolcsassegrol annyit, ha nem szoltam volna, bolcs maradtam volna...:-)