A napokban emlékezhetünk egy támadásra a Konrad hadművelet keretében. A német csapatok január 6-14-ig próbálkoztak a Pilis hegység havas tájain áttörni a Budapest védelmében harcoló bajtársaikhoz.
Olyan eredményes volt a támadás, hogy egészen Pomázig sikerült eljutniuk néhány nap alatt. Volt olyan orosz aki ijedtében Pilisszentkeresztről a hóban mezítláb inalt át a hegyen. Sajnos Hitler parancsára vissza kellett fordulni a páncélosokkal, hiába próbálta meggyőzni Himmleren keresztül a páncélosok támadását vezető Herbert Otto Gille.
Páncélos támogatás híján a gyalogság már nem tudott az ellentámadó oroszokkal szemben kitartani, harcolva visszahúzódtak Esztergom mellé, a Pilis szélére, ahol az Apátkúti-völgy vonalán még márciusig védekeztek.
Ezután a németek már soha nem kerültek ilyen közel az ostromlott fővároshoz.
Óriási harcok dúltak a hegyek között néhány napon keresztül. A behavazott erdők, hegyek között rengeteg fiatal katona vesztette életét, nagyon sokat sikerül exhumálni, de sokuk sírja talán soha nem fog előkerülni, és örökké itt maradnak ezekben a festői erdőkben.
Tegnap előtt éjszaka, tettem egy kis kirándulást, és egy hajdani Mg állás felett gyújtottam emlékükre néhány mécsest.

Nyugodjatok békében.

Falu Tamásnak van egy nagyon ideillő költeménye.Legyen ez emlék mindazoknak, akik már soha nem térhetek haza:

NÉVTELEN KATONA

Nem a dicső hadvezért zengem,
Ki tervezte a háborút,
Kinek nevét örök hír őrzi,
Kitől a világ lángra gyúlt.
Én az egyszerű embert zengem,
Kit mozgósított a plakát,
Akit a riadt állomásra
Sírva kísért a kis család,
Kit géppuska várt s lövészárok
S figyelte repülők neszét,
Kit bomba ért egy vad rohamban,
S ezer darabra tépte szét.
Akinek ezer darabjából
Ezer felé csorgott a vér,
S akinek sírját egyszerűen
Csak úgy hívják, hogy csatatér.
Kinek özvegy férjhez ment már,
Új apát kapott gyereke,
Aki nélkül meg nem zökkenve
Forog a világ kereke.
Kinek a neve elhalványult már
Sok hivatalos iraton,
Én azt, kit senki nem sirat már,
A siratatlant siratom.