""""""""Ám a halálozási arány nem lett volna olyan magas, mint a kitörők között.""""""""""

Akkor és ott egyik lehetőség "halálozási aránya" sem volt becsülhető, így ez a döntés ezek alapján nem értelmezhető.

Sztalingrádban fogságbaesettek közt is meglehetősen magas volt a halálozási arány. Nem beszélve don-kanyar-i Hőseinkről. S akik Budapesten fogságba estek, azok is a veszteségben vannak.
A szovjetek nem írták alá a genfi egyezményt, nem is bántak kesztyűs kézzel a foglyokkal, ezt azért megtapasztalták a katonák. Élelmezésükről, fűtésről meg nem tudtak gondoskodni, foglalkoztatásukról annál inkább.
Senki sem akart fogságba esni.
Meg Budapestről aránylag könnyebbnek tűnt hazajutni, mint pl. Uriwból.

Sziasztok!

Budapestet Hitler parancsában erőddé nyilvánította,és az utolsó töltényig történő védelmét rendelte el.
A kitörés engedélyezését az OKH magának tartottan fent a felszabadításra indított Konrad 1-3 hadműveletek eredménye függvényében.
Amikor a mentésre kezdeményezett hadműveletek során a támadás gerincét képező 4.ss páncéloshadtest kb. két harccsoport méretűre zsugorodott,leállították a támadást.
Az hogy mi várt a lakosságra az orosz csapatok beérkezése után,talán tükrözik a Székesfehérvár visszafoglalása után a talált állapotokról készült német jelentések.
Szerintem a védők a kitörés előtt kicsit túl óvatosak voltak,néhány páncélost nem biztos hogy fel kellett robbantani még idő előtt-hogy ez mennyiben befolyásolta volna a kitörés eredményét azon lehetne beszélgetni.
Az is valószínű hogy néhány veterán katona a kijutás ravaszabb módját választotta-átöltöztek.
Azt tapasztalom,hogy egyre nagyobb a kutatói érdeklődés az események iránt, egyes amerikai kutatók munkáikban már második sztálingrádként emlegetik.Többen ezt a kutatási irányt választották.
Sok sikert mindenkinek
Aiceman

Több dolog is felvetődött a részetekről.
Összehangolni a kitörést a felmentő csapatok támadásával.
Amikor a felmentő sereg legközelebb volt a városhoz, (január első heteiben a Pilisben), a német városparancsnok mereven igyekezett tartani magát Hitler utasításához: Semmit nem hátrálni, a várost tartani kell.Abban az időben még több ember és hadianyag állt a rendelkezésére, mint február 11-én, amikor valóban már az utolsó töltényeket töltötték csőre. Januárban még nehezebben tudta volna magát Hitler előtt exkuzálni. A fenyőgyöngyénél egy vendéglőben elhelyezett német rádió állomás mellesleg kommunikált a pilisi csapatokkal, akik Pomáznál fordultak vissza, egy szemtanú szerint.Amennyiben a felmentők közelebb kerültek volna, megoldották volna a találkozást. Egyébként a felmentő seregek NEM azért próbáltak bejutni a városba, hogy kihozzák a bent lévőket, hanem, hogy ellátmányt biztosítsanak a további harchoz.
A megadás a csapatok számára is rémálom lett volna, rettegtek az orosz hadifogságtól, és nem ok nélkül. A kitörés kudarca után rengetegen lettek öngyilkosok inkább, mint az oroszok kezére kerüljenek.(Pl: Diós árok u. 2 számú ház kertjében 26 SS katona vetett végett az életének)
A háború történetében nem volt rá precedens, hogy amennyiben volt lehetőség a kitörésre, a németek ne próbálkoztak volna vele.
A kitörés előtt több okból kellet megsemmisíteni a járműveket. Állandósult az üzemanyaghiány. Olyan helyen voltak a harcjárművek (Pl:Naphegy), ahonnan nem tudtak volna feltűnés nélkül a kezdő pontig eljutni. (A Bécsi Kapu tér környékére.)
A Szél Kálmán tér- Széna tér és környéke szinte teljesen járhatatlan volt járművek számára, még a kitörők első gyalogos hulláma is nehezen jutott át a harckocsi árkokon.Csoda volt, hogy a Városmajor út környékén volt ami át tudott törni, de az is elakadt a fogaskerekű alatti barikádon, ott lőtték szét.(Bár a Szarvas Gábor utcában is akadt el német páncélos)

A halálozási arány nem lett volna ilyen magas.
De ma már szinte biztosra vehető az, hogy a kitörést elárulták/lehallgatták. Legerősebb érvként az hozható fel, hogy akik nem a megbeszélt időpontban, hanem egy órával előtte indultak, sokkal kisebb támadást kaptak, mint a többiek. Az átjutottak is tőlük kerültek ki leginkább.
Nevekre nem emlékszem, de tudom, hogy valamelyik komoly szakirodalomban olvastam (A budapesti csata, talán), de már régebben.

Az árulás valószínűsíthető, de sikert inkább az útirány jelenthetett. Wolf alezredes volt a legeredményesebb a Déli pályaudvar-Istenhegyi út-János hegy -Szépjuhászné-Petneházy rét-Fekete hegyek útvonalon. (Ungváry: Budapest ostroma)

A legfrissebb kutatások szerint nincs bizonyíték az árulásra. Amennyiben jól emlékszem Gosztonyi kezdte ezt a verziót népszerűsíteni, de hivatalos alapja nincs.
A kitörők első hulláma csak a szerencsének köszönhette a viszonylagos sikereit. Az oroszokat ugyanis meglepetésszerűen érte a kitörés, annak ellenére, hogy számítottak rá, és várták, de pontos adatokat nem tudtak. A támadás hevessége miatt rengeteg alakulat menekülőre fogta, pl Budakeszi irányába is hömpölygött a riadt tömeg, a Béla király úton is tumultuózus jelenetek alakultak ki a menekülés miatt, tehát elég hátul is voltak bajok.
A Virányos utcában a kitörők kb. kétezer főből álló tömegének őrjöngő menekülése ébresztette fel valamilyen alakulat parancsnokságát.
Gondoljátok, hogy aludtak volna a tisztek, ha várják a kitörést?
Az első hullámban egyébként rengeteg halott és sebesült maradt a Szél Kálmán tér környékén, és ezeknek a látványa, jajveszékelése megriasztotta a hátrébb lévőket, és neki sem mertek indulni. Persze ettől a ruszkik viszont kicsit rendezni tudták a sorokat. Billnitzer Ernő csoportja 22-23 óra körül viszonylagosan csendes Olasz fasor (Szilágyi Erzsébet) elején harc nélkül haladt át, és ki is jutottak a városból valahol a Törökvész körül. Beszámolnak, hogy róla, hogy a környező kapualjakba, ablakokba húzódtak be sokan, főleg a sebesültek, és csendes megadással vártak.
A legnagyobb kitört csoport (Wolf) valóban szerencsésen olyan irányban indult el, ahonnan az oroszok kiürítették az állásaikat.
Amennyiben a ruszkik tudták volna hol és mikor történik a kitörés, MINDEN erőt arra a környékre helyeznek, több védősávot is kialakítanak, ahol hullámtörőként felmorzsolják a kitörést, hiszen nem is túl széles sávról van szó, kb a Déli pu.-tól a Margit-hídig.
Ennek ellenére a kitörők nagy részét főleg a városon kívül, a hegyekben semlegesítették.
A ruszkik azért voltak valamilyen szinten felkészültek a kitörésre, mert mint már írtam, a németek minden esetben megpróbálkoztak vele, ha volt rá mód.
Mellesleg nem volt nehéz az irányt kiokoskodni, ez volt a legkézenfekvőbb irány, a ruszkik sem voltak teljesen hülyék, tudták,hogy mit várhatnak és merre.

Egyetértek Csokis hozzászólásával. Még annyit hozzátennék, hogy volt még egy pillanat, amikor egy kitörés sikerrel járhatott volna, mégpedig Pest kiürítésekor. Itt nagy számú erő szabadult fel, a németek pedig a tervét is kidolgozták, de persze ekkor még nem engedélyezték a kitörést, így elvetették.

De a Pest kiürítése, és a kitörés közt eltelt majdnem egy hónap nagyon sokat segített a nyugatabbra lévő csapatoknak rendeződni, vagy akár erődíteni, Európa nyugati részeinek pedig elkerülni a vörös vészt. Hogy ez arányban volt e a veszteségekkel, az véleményem szerint megítélhetetlen.

Éppen ez volt a cél! Hitler azért ragaszkodott makacsul a város tartásához, hogy rendezni tudja a sorokat, időt nyerjen.
Magyarország több okból is fontos hadszíntér volt. Miután a szőröstalpúak összebratyiztak a fajtájukkal, már nem állt rendelkezésre a román olaj, a Kaukázus, meg már főleg.
Az ajkai olajmezők ezért nagy jelentőséggel bírtak a birodalom számára. Olyannyira, hogy a keleti hadszíntéren tevékenykedő páncélos alakulatok kétharmada itt
operált az országban.
A tábornokok nagy részének ez nem is nagyon tetszett, mert az oroszok már ott lihegtek a nyakukban.
A ruszkiknak mellesleg az volt az érdekük, hogy minél gyorsabban elfoglalják Budapestet, de ez már túllépett a katonai célokon. A háború utáni, új Európa képét alakítgatták már ekkor.
Az orosz hadvezetés szinte kaput nyitott a védőknek, hogy elmenjenek, de a németek ezt talán észre sem vették.
Az ostrom elhúzódása miatt később meg éppen már az volt a cél, hogy minél nagyobb számú foglyot, hullát, sebesültet tudjanak felmutatni, igazolván miért is volt ilyen nehéz elfoglalni a várost.

Üdv!

Az ajkai olajmezők nem elírás véletlenül... :) Szerintem zalai olajmezők voltak akkoriban.
A zalai olajmezők jelentőségére valamint a német és szovjet tervekre vonatkozóan jelent meg 2010-ben egy tanulmány a Marcali Múzeum című könyvben. Nagy Csaba: Háborús krónika - Marcali 1944/45. című cikkében adatokkal és beszámolókkal bizonyítja, hogy egyrészt a Margit-vonal kilométerekkel hátrébb húzódott, mint ahol a front 1944. decemberében megállt és csak tavasszal, 1945. márciusában indult újabb szovjet támadás. Az adatok szerint gyenge alakulatok álltak szemben a szovjet csapatokkal, akik ennek ellenére sem folytatták tovább támadásukat, holott így elzárhatták volna a zalai olaj útját a Német-birodalomba. A következtetés szerint Sztálin érdeke az volt, hogy a nyugati szövetségesek ellenében ki tudjon tartani a német hadsereg, amíg ő elfoglalja Berlint - így engedte kitermeltetni a zalai olajat és nem akadályozta meg azt.

Igazad van, valóban elírtam, két napja egy nyavalyás környezeti tanulmánnyal szenvedek, ahol a hazai barnakőszén-telepek szerepelnek, még tele van a fejem terület nevekkel.

Így igaz! Az ardenneki offenzíva nagyjából addig tartott, amig  a zalai kőolaj...

Feltette:kispajtás. Ideje:2013. február.3

Megemlékezés a kitörés 68-ik évfordulójára.
https://www.youtube.com/watch?v=dLo2MLNxV_s

kispajtás

Az egy ilyen kor volt...

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Uyv6p_8oqnY#!

Otto Wöhler tábornok, a Dél Hadseregcsoport főparancsnokának válasz üzenete:

"Német katonák! Magyar fegyvertársak! Abban a pillanatban, amikor hősi harcotok véget ér és katonasorsotok beteljesedik, köszönt benneteket még egyszer a hadsereg és a hon! Hálával és mély tisztelettel hajol meg Németország és Magyarország hős fiai előtt. Eskütökhöz híven az utolsó lélegzetig és a végső odaadásig kockáztattátok életeteket. Egyenlőtlen harc volt, amit többszörös túlerő ellen kellett vívnotok; s ez annál magasabbra emeli példamutató vitézségetek. Kötelességtudatotok és állhatatosságotok lehetővé tette a vezetésnek és a csapatoknak, hogy a nyugat-magyarországi arcvonalon harci intézkedéseket hajtson végre az ellenség ellen, amelyek meghiúsítják azt a tervét, hogy az egész hadszínteret összeomlassza, hogy Magyarországot lerohanja és Bécs alá vonuljon. Húsz szovjet hadosztályt, több nehézfegyver-seregtestet és megközelítőleg ezer repülőgépet vontatok magatokra és kötöttetek le. Eredményes védekezésetek jelentősen meggyengítette az ellenség harci erejét. Minden vöröskatona, akit leterítettetek, minden páncélos, amelyet megsemmisítettetek, minden repülő, amelyet lelőttetek, gyengítette az ellenséget, amely a német és a magyar nép megsemmisítésére özönlik előre. A történelem magasabbra fogja értékelni a kultúra- és néppusztító bolsevizmus elleni hajthatatlan ellenállásotokat annál a katonai sikernél is, amit minden idők egyik legnagyobb városharcában vívtatok ki, s idealizmusotokat, amellyel a keleti sztyeppe-özön elé álltatok. Budapest védőrsége mindig a kötelességteljesítés ragyogó példaképe marad az európai nemzetek közössége számára. Felrázó példátok elátkoz minden gyáva lemondást, emberi nagyságotok a jövő forrása, dicsőséges tetteitek az életet jelentik. Olyan szellemet tanúsítottatok, Budapest katonái, amely által Németország és Magyarország ismét új magasságokba emelkednek fel. Nagyon reméljük hogy egykor majd viszontlátjuk egymást egy nagy, szabad hazában. Tiétek segítő kezünk bajtársak, kik áttörtétek a Budapest körüli gyűrűt! Üdv és hűség a Führernek! Üdv Magyarország Nemzetvezetőjének!"