No, akkor ha senkit nem zavart, hamarosan leírom a következőt... :)

Az a baj ezzel, hogy ha beszél róla az ember tényleg hülyének nézik...
Tegnap éjszakásban pont erről beszéltünk, aztán nem kicsit néztek rám furán a kollégák :D

És meglett a 100. hozzászólás is. :) Nagyon érdekes történet Rádiós! Én szívesen fogadom az ilyeneket, de ez egy hadtörténeti oldal... Ha senkit sem zavar én szivesen olvasom a továbbiakban is :) TÁMADJON FEL ÚJRA EZ A TÉMA! :) Hátha több veszekedés lesz... :D Senki se érezze, hogy hülyének van nézve, én a legkevésbé se vagyok szkeptikus :)

De mint mondtam, a Nokia valami csoda folytán a tokjában maradt. Nem is tört össze.
Kissé bonyolultabb ez az ügy...

Ebben nincs semmi természetfölötti:
Egyszerűen elromlott az összetört mobiltelefon...

Nos, akkor...

Fontos leszögezni: műszakilag leellenőrzött történet, kevés híján megjelent a Kapcsolat című, a 30-as előfizetőknek járó Westel újságban, ám az akkori igazgató az utolsó pillanatban mégis kiszedette a betördelt oldalt, mert úgy gondolta, hiába érdekes és valós, nem tenne jót a renoménak.

Időpont 2000 késő ősze, este kilenc-tíz óra között, helyszín a Tisza mente egyik eldugott szeglete. Fiatal pár autózik, amikor egy kanyarban a síkos úton megcsúszik gépkocsijuk, keresztbe fordul és eltalálja az út mentén álló fát. A két embernek azonnal vége lett – a halál oka az oldal irányú becsapódás, illetve az ennek nyomán kitört nyak.

A fiú vezetett, rajta és a lányon is volt karóra – amikor megtörtént a csattanás, a férfi órája összetört és megállt – ez jelezte a halál időpontját. A hölgy időmérője tovább ketyegett, s mindössze egy percnyi eltérést mutatott a valami csoda folytán tokjában maradt Nokia telefon órájával.

Fontos részlet, a lány édesanyjának szintén Nokia mobilja volt, s az pont annyi időt mutatott, mint a lány órája. Nos, az történt, hogy a halál után úgy negyed órával csörrent néhányat a mama telefonja – ám mire felvette, már elhallgatott.
Rossz érzése lett (anyai megérzés), s azonnal (!) elkezdte keresni. Ezek mint nem fogadott hívások természetesen megjelentek a rommá tört autóban lévő telefon kijelzőjén.

A baleset után fél órával jött arra egy autó, melynek sofőrje azonnal értesítette a hatóságokat. Utóbb megállapították, hogy a gépjárműben lévő mobilon nem volt kimenő (!) hívás az anya felé, sem a baleset előtt, sem utána. A mamát aznap nem is hívta a leánya.

A rendszeridőket (az érthetetlen bejövő és a nem fogadott kimenő hívásokat) a központ naplózta, abban nem volt eltérés. A mérnököket leginkább az lepte meg, miként épülhetett föl egy hívás a nélkül, hogy nem maradt nyoma – csak az édesanya mobilján.

73!

Miklós

Halljuk!

Nekem is. :)
Kalóz bajtárs, nem lesz sok nekünk ez a hangorkán? Vagy inkább a csönd?

Amúgy van pár történetem, de nem igazán háborúsak, ám téma szerint ide illenének. Ha nincs kifogás, leírnám őket...

Nem akarnék tolakodni, ha valakit zavar, kihagyom – hangsúlyozom, semmi köze a háborúhoz.

Hát igen. Én egy teljesen normális ember vagyok. A hangok is ezt mondják.

:)

Sokan szerintem félnek, hogy hülyének nézik amennyiben van erről véleménye. Persze a tökéletes elutasítást kivéve, azt meg minek leírni. Olyan mint a hivatalos vélemény az ufókról. Nincsenek, aki meg úgy gondolja, hogy vannak az hiteltelen.

Valahogy nagy csend lett itt!

Persze, legalább én is tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit hülyének néznek :D
Egyébként még kis srác korunkban rengeteget járkáltunk arra.
Egyszer éjszakai down-hill biciklizés során mentünk Fehérkőlápára, és akkor éreztem először ezt a furcsa érzést...akkor még nem tudtam, hogy arra fele harcok voltak, pár évre rá gyalog voltam ott, amikor kifordult a lépésem alatt a kövek alól egy aknaszárny, és több töltényhüvely valamivel odébb...
Akkor kezdtem el utánajárni, és tudtam meg, hogy a Lillafüredről Bükkszentkereszt - Kisgyőr irányába haladó ott tartózkodó magyar és német katonákat megszórták bombával. A Lófő tisztást szintén. Több katonasír van arra fele az erdő rejtekeiben...
Nem láttam soha semmi paranormálisat, de azóta is ha arra járok, akkor érzem a tekinteteket magamon...

Na! Gyűlnek azért a személyes történetek :) Ennek örülök. Mégis csak érdemes volt létrehozni ezt a cikket :)
Szeretek ilyen írásokat olvasni mint az alábbiak, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy léteznek ilyenek is.

Üdv!

Mai napig van itt a Bükkben olyan hely, ahol folyton érzem a tarkóm
on, hogy valaki figyel, pedig rajtunk kívül nincs ott senki.
Ismert helyről van szó, sok katona lelte halálát Fehérkőlápánál, és Lófő tisztáson..Akárhányszor járok arra, valahogy mindig érzem, és kiráz a hideg a gondolattól is...

Üdv mindenkinek!

Hasonló sztorim nekem is van.
Éppen egy szántóföldön botorkáltam, mikor fura hangokra lettem figyelmes!
Afféle csatazaj, csata előtti hangokra! Mikor hergelik magukat a katonák, pajzs ütögetés, kiabálás, hasonlók!
Megpróbáltam telefonnal felvenni a hangot, de sajnos elég szeles idő volt, és a felvétel használhatatlan lett :(
Másnap kimentem ugyan abban az időben, ugyan oda, de semmit nem hallottam!
Meg lehetne magyarázni a jelenséget, mivel a közelben volt egy kőbánya, ahonnan a kövek zubogását oda fújhatta a szél, illetve a dombon túl van egy gyerek tábor, ahonnan a kiabálás jöhetett, de valahogy az eredeti verzióm jobban tetszik :)

Kalóz nem gondoltam semmire nyugi :)
Mellesleg fura ez a 24-24 év...véletlen?!

A topichoz csak érdekességképpen akár csatlakozhatnék egy kis történettel. Mivel hivatalosan pártatlan szeretnék maradni, ezért csak a történetet írtam le ÉRDEKESSÉGKÉPPEN, tehát nem kell feltétlenül túlmisztifikálni.
A "Pilisi áttörés" képem alatti hozzászólásban olvashatjátok, egy körtefával kapcsolatban. A leírtak tények, nem fikció, a helyszín és a történet adott.

A hozzászólás: http://www.roncskutatas.hu/node/14458

Rossz az, aki rosszra gondol....Hullarablókkal nem szokásom barátkozni.
Az utolsó két sor is a barátom története, aki mellékelt képeket is (privátban). Ezen rendőrök jelenlétében ereszkedik le a megbontott, körbekordonozott útburkolat alá, ahol a munkások a középkori maradványokat találták. A lemészárolt család maradványainak kiemelése 2 napig tartott, ezért volt ez az ideiglenes megoldás, hogy a lakására vitte a csontokat.

Erről a topicról eszembe jutott egy régebben olvasott dolog:

http://www.hatarvadasz.hu/Irodalom/seboodon/index14.html

Ez érdekes volt Kalóz...az utolsó két sor saját vagy az is a sztori része?
A tiszt bíráskodásáról nekem is eszembe jutott egy történet, csak ott a részeg orosz lőtte fejbe saját tisztjét, amiért meg akarta akadályozni az erőszakot. Nem olvasott történet, szemtanútól hallottam -őt akarta az orosz-...

Legközelebb kitöréses katonákat fog szedni. Jó barátod lehet....

Ha jól emlékszem, Köpcsényi Gyula volt a halottlátó úr neve.

Érdekességként az egyik barátomtól:
"Tradícionális sváb család vagyunk, ahol nagy jelentősége volt a szeánszoknak. Nagyanyám örökölte a médiumi képességet és rendszeresen látott kísérteteket (abban a lakásban is, ahol most élek) és kommunikált az ősök szellemével. Utóbbi abban nyilvánult meg, hogy álmában találkozott drága szüleivel és nagyszüleivel, akik elmondták neki, hogy ki lesz a következő. Ez egy-két napon belül rendre be is következett.
Egyszer teszteltük: kora este apám kapott egy telefonhívást, hogy nagyanyám legjobb gyerekkori barátnője meghalt, de szüleim nem akarták felzaklatni éjszakára, így csak reggel tervezték elmondani neki. Reggel már úgy jött hozzánk, hogy: "Képzeljétek! Meghalt tegnap Gyöngyi néni, beszéltem vele álmomban."
Apácának készült és '44-'45 telén az óvóhelyen egy orosz meg akarta erőszakolni, de dédnagyapám dulakodni kezdett az orosszal, a géppisztoly is elsült, de végül senkinek nem esett baja a családból. A házban volt az orosz parancsnokság (XIII. Lőportár u. - ha jól emlékszem, de lehet, hogy ez már IX. Bárd u. volt) és az erőszak-kísérlet miatt az oroszt a felettese statáriálisan lelőtte az udvaron.
A történtek okozta lelki traumába nagyanyám majdnem belehalt, de mindenesetre erősen sokkos állapotba került. Az óvóhelyen egy férfi úgy gondolta, hogy talán egy kis természetes fény és levegő jót tenne, így a hátára vette és kivitte a félig öntudatlan nagyanyámat az utcára. Nagyanyám elbeszélése szerint, az utca tele volt halott katonákkal és ő látta köröttük a bolyongó szellemeiket.
Ezzel a történettel magyarázta azt, hogy hogyan és mikor alakult ki/aktiválódott benne a későbbi látó- és közvetítő képessége.

Kb. két éve belebotlottam egy lekaszabolt család középkori közös sírjába. Két napon át szedtem a maradványokat a 4 évestől az aggastyánig - úgy 5-6 fő lehetett itthon a kosarakban. Második éjszaka minden bútorom táncolt..."

Különben meg nem kell csodálkozni, mit várunk egy olyan világtól ahol a jelenlévő anyag jó részét nem is tudjuk érzékelni.( sötét anyag )

Tisztelt Kalóz, tökéletesen egyetértek veled minden téren, köszöm a hozzászólásodat!
Az általad említett halottlátóról hallottam már én is, megkeresem majd azt a történetet, amit említettél a halott katonákról és a halál körülményeiről. Az ilyenek nem lehetnek véletlen egybeesések. Àllítólag az I. Világháború idején is sok anya megérezte fia halálát álommal vagy egyébbel.

A hiperérzékenység szerintem sem hit kérdése, hanem valóság. Az, hogy ezt valaki önmagára nézve Isteni adománynak, csapásnak vagy egyszerű szerencsének fogja föl - már más lapra tartozik.

A rendőrség szolgálatában hosszú ideig dolgozott egy ember, aki a sundám-bundám mód elrekkentett tetemeket lelte meg nagy eséllyel. Úgy volt, hogy készíthetek vele egy interjút, ám egy felsőbb utasításra nemet mondtak. „Mert mit gondolnak majd a polgárok a rendőrségről, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozik - még annak ellenére is, hogy működött a dolog.” :)

Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe ezt a cikket:

http://www.betlehem.eoldal.hu/cikkek/a-tisztitotuzben-szenvedokrol/emman...

Simma Mária nem egy elborult elméjű nő volt, minden szavát elhiszem. A szellemek a segítségünket kérik valamiben, ezért nem kell tőlük félni, hanem hallgassuk meg őket. Ritka adottság, ha valaki ilyen érzékkel rendelkezik (buvarkund és Rádiós történetei nagyon jó példák erre).
Olvastam egy magyar halottlátóról is (sajnos nincs meg a cikk), aki a második világháború idején élt, s több érdeklődőnek elmesélte azok szeretteinek részletes halálát. Később ezek a rokonok megtudták a hazatérő bajtársaktól, hogy miként vesztette életét az illető, s szinte mindenben egyezett a halottlátó által elmondottakkal.

Kérem, aki nem hisz ezekben, ne terhelje az oldalt sületlenségeivel. Kímélje meg a többi tagtársat a himi-humi bejegyzéseitől.
Előre is köszönettel: kalóz14

Nos , érdekes dolgok jutnak az eszembe:

Volt egy hely gyerekkoromban ,a házunkkal majdnem szemben a 4-es út mentén úgy 150-170 méterre tőlünk( ma a "régi 4-es " , azaz 40-es út )ahol ösztönösen rossz érzés töltött el, ösztönösen féltem, és ezt ösztönösen kerültem.( Főleg este, ha játék közben arra keveredtünk. )
(Ha így adódott leginkább ez úgy jelentkezett, hogy na elég -húzás befele-hazafele.)
Kb: négy éve tudom ,hogy ott egy T-34/85-ös semmisült meg- aprólékokból lehetett azonosítani.
Szemtanú mondta el, apám is akkor tudta meg amikor én, és más sem mondta addig. Az elbeszélés miatt néztem meg , és a leírt helyszíntől kb: 70 méterre találtam meg a bontási mezőt.
A szemtanú szerint kb: " átment a sorompón ,-gyerekként végig figyeltem-, aztán ott hirtelen minden nyílásából fekete füst lövellt ki, gurult még valamennyit aztán az út szélén az árokban megállt, nem jött ki abból senki.. " ... " oda nem mehettem, később elmentünk a tanyából a front elől, nem emlékszem mi lett vele, de nyilván eltüntették mire visszajöttünk,... valaki tán mondta ,hogy szétrobbantották".
A roncsmező szétrobbantásra utalt ténylegesen.
Abban az időszakban amíg ez ott lehetett más nem igen láthatta fellelhető szemtanú, mert csak ez az egy mondta ezt a helyet. A többit ,-még másik 3 hk. roncs a környéken -sokak látták és írták le valamint jelölték meg a helyszínt ( nagyjából helyesen ).
Nyílván azok mivel nem a főút mentén voltak, később lettek eltakarítva és tovább voltak a helyükön.
Szóval nem tudtam gyerekkoromban, és mások sem a környezetemben.
Meghaltak benne.
Mi volt ez a furcsa iszony a közelében ?

Az hab a tortán ,hogy ettől 400-450 méterre, a házunk mögött -ahol naponta jártam el ,mert arra hortam a konyháról a tejet és az ebédet -gyerekként kb. 9 éves koromban , egy kezdődő nyári vihar előtti pillanatokban felrobbant mögöttem egy gömbvillám.
( Hónapokig kerültem nagy ívben, az adott esemény nyomán meg úgy berezeltem, hogy mire hazarohantam a három liter tejből csak cseppek maradtak a kannában. )
Szóval 5 éve tudom ,hogy ott meg egy aknavető állás volt és " mindenestől betemették), aminek közelében találtam repeszeket ami igazolhatja ,de mivel beépült és feltöltési szemetes föld is került rá nem kutathattam meg igazán és nem is vagyok rá kíváncsi a helymegjelölésen túl.
Szóval... érdekes.

Sok ilyen eset van, kedvelem ezt a témát :)
Bárcsak velem is történne valami ilyesmi, amikor terepen vagyok, megkönnyítené a munkát, ha látnék egy-két elhulló ezt-azt :)
Ami késik nem múlik :D Mindenesetre ezen beszámolók alapján - mint Rádiósé is - kijelenthetem, hogy én csak jobban hiszek az ilyenekben, de eddig se voltam szkeptikus..

Én a szellemtelepről olvastam egy cikket, Budapesten az Újpesti lakótelep egy régi temetőre épült és elvileg az ottani lakók beszámolója szerint hangokat,recsegő-ropogó-kopogó zajokat hallottak.

Az egyik kereskedelmi híradó kivonult a miskolci Avas lakótelep mindenféle relékkel meg potméterekkel, és a "fehír zaj" észlelésére sokol rádióval felszerelt szellemvadászainak akcióira is, a saját szememmel láttam, így nincs sok vesztenivaló:)

Nagyon elővigyázatosan kezelem ezeket a dolgokat, de valóban elég sok megmagyarázhatatlan esetet hallottam, és valóban vannak jól dokumentált dolgok is, amit hivatalos helyeken is jegyeztek. Pl. a hetvenes években valamilyen amcsi légitársaság gépein történtek fura dolgok pilóták szeme láttára, illetve a német tengeralattjáró flottában is történt "esemény", amit vizsgáltak utána. Ezeken kívül több dokumentált esetet hallottam, olvastam, amit hivatalosan is kutattak...hát nem is tudom...
A sztorikat nem akarom leírni, csak vitát generálnék és szerkesztőként amúgy is meg kell maradjak a realitás mezején. (Hacsak nem velem történne valami konkrét, mint rádióssal)

Na vigyázat ! Ennél kisebb dolgok miatt is kivonult már híradó. Lásd múltkori a " tank csőve kilóg a Tiszából Tiszajenőnél " akció.

Rádiós "kísérteties" a hasonlóság az én történetemmel...lehet, hogy mégiss csak van ezekbe a sztorikba valami?!...
Sankó írd le te is :)
Egyébkènt fura "véletlenek" vannak..Mostmár nekem is tetszik a rovat, értelmes és ide illő dolgokról van szó, ez volt a célom. :)

Igaz, messze vezet. Ha akarjátok, kitörlöm.

Még otthon laktam, édesanyám rosszul volt, kiment a mellékhelyiségbe és ott csendben összeesett. Ajtók zárva, én messze - mégis fölkeltem és kimentem. Jöttek a mentők - szerencsére nem volt komoly, azóta is egészségben köztünk él.

----

Édesapám halála után másfél hónappal történt - anyu egyedül aludt otthon. Volt apunak egy rádiója, amit még a kórházba is magával cipelt - nos, ez ott állt a szomszéd szoba asztalán. Fél egykor (ekkor távozott) megszólalt.
Anyu fölkelt, megpróbálta kikapcsolni - nem igazán sikerült. Végül kiszedte az elemeket. Azóta ez megismétlődött. A masina jó, semmi baja.

----

Ez is csak két eset a sok közül. Nem tudom a választ - max „hinni hiszek” bizonyos „dolgokban.”

Hát eddig nem hittem az ilyenben, de most a történetek alapján...tetszik ez a rovat.
Talán ez egyféle tudatalatti dolog lehet.
Ilyen sztorim nincs, de a tudatalattiba azóta hiszek, amióta egy éjszaka elestem és jól összetörtem magam táborban. Hazajöttemkor meséltem édesanyámnak erről. Ő rákérdezett, hogy nem véletlen Szerdai nap volt hajnali negyed 4-kor? Mert akkor felriadt hogy hozzá kiáltok.
És mit ad Isten teljesen egyezett a két időpont...
De ez már messzi a témától, de ezt azóta sem tudom megmagyarázni

Ilyen megelevenedő csata jeleneteket leíró történeteket már hallottam többször.

Engem érdekel. Nekem is van ilyen sztorim. Ha elmondod, akkor én is...

A helyszínt szándékosan nem írom le, mert nem szeretném, ha rommá járnák némely alakok.

Gyermekkoromban sokat (1975-től 1983-ig) jártam üdülni hazánk egyik eldugott szegletébe. Az egyik budapesti állami intézmény udvaráról indult a busz, s úgy két órás zötykölődés nyomán érte el az aszfalt végét, ahonnan a földúton mentünk tovább fél órát.

Ma is élénken él emlékezetemben az első alkalom. A mellékútról lekanyarodva pár száz méter után egy helyen furcsa hangokat hallottam: lónyerítést, csattogást és dörrenéseket. Visszafelé szintúgy. Aztán ez évről-évre pontosan ugyan azon a helyen rendre megismétlődött 1980-81-ig. Természetesen kérdezgettem róla a többieket, s láss csodát, minden esztendőben akadt olyan gyerek, aki szintén hallani vélte, amit én. S mivel a pontot nem árultam el, a válasz előtt nem tudhatta senki, én hol érzékeltem. Ők is oda lokalizálták.

Utóbb kamaszként (diákként nyaranta ott dolgoztam az üdülőben) elfeledtem az egészet – egészen 1989-ig, amikor kezembe került a megye régészeti topográfiája. (Akadémiai Kiadó, IV. kötet). Nos, abban megdöbbenve olvastam, hogy az adott helyen anno falu állt, amely egy kisebb ütközet nyomán tűnt el a felszínről.

Mondhatja erre valaki, biztos előre meséltek róla. Lehet, de akkor nagyon sok gyereknek kellett róla hallania előre. Természetesen ez is elképzelhető, bár (szerintem) kicsi az esélye.

Hab a tortán: az 1985-ös könyvben az áll, hogy korábban máshol keresték mind a falut, mind a csatát, s csak a kiadás előtt kevéssel sikerült pontosan belőni a helyszínt.

S hogy még kuszább legyen a kép: van nékem egy barátom, akivel olykor elmegyünk ide-oda kitelepülni - olvasatomban rádiózni - az országba. Az említett vidékre is eljutunk néha. Egy esetben én előbb érkeztem, szálláscsinálónak, s X. utnam. Csendes volt aznap, kérdeztem, mi a baja. Végül kibökte, éjjel az autóban furcsa hangokat hallott egy helyen, nem sokkal a betonút után. Én soha nem meséltem neki e kalandjaimról, őt pedig a legkevésbé sem izgatja a régészet.

Nem tudok semmit hozzáfűzni, leírtam, ahogy történt.

Rádiós kíváncsian várom :)
Egyébként senki sem lakik Biharnagybajom közelében? Vagy nem tud erről valaki valamit? Jár ki oda valaki?

Hááát, nekem lenne még egy saját történetem, de nem tudom, elmondhatom-e...? :o :)

Persze, hogy érdemes lenne foglalkozni. Kideríted hol van ez az erdő, megkeresed a tulajdonost, kérsz tőle engedélyt és már keresheted is. Sokan örülnének a mai napig, ha megtudnák, hol nyugszik eltűnt rokonuk, hogy méltón el tudják temetni őket.

Ravic a kijelentésedről vitatkozhatnánk további 100-200 kommentbe. :D VAN amire NINCS magyarázat! :)
'Miért van a kerek pizza szögletes dobozba?!'jó...fárasztó poén volt :D

Katonákból szellemek, szellemekből zombik, majd ittas alakok :D Tiszta népmese...
De még mindíg nem írt senki semmit a 'feltáratlan sírokra'. Érdemes lenne ezzel foglalkozni?? Vagy ez is legyen kitalált baromságnak titulálva?
KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET MINDEN KEDVES OLVASÓNAK ÉS TAGTÀRSNAK!

Remélem, a faluban nem általános népszokás, hogy a mindenféle "idegeneket" berúgatásuk után fagypont alatti hőmérsékleten magukra hagyják, mert jó heccnek tűnik, ebből lehet aztán a sok kihűlt stoppos kísértet...Az esküvő ezek után megtörtént? :)

Cigó összetörte magát, beleesett a bányatóba, fetrengett kicsit a porban, kutyák megtéphették. Soknak még ez se kellene, alapból mehetne a forgatásra, olyan ronda...

A magyarázat: a faluba udvarolt egy lányhoz egy idegen srác. A sógorjelölttel kimentek este, hogy végigjárják mind a 11 vendéglátóipari egységet (ahogy az nálunk szokás mindenféle idegenekkel). Az utolsónál már "befáradtak" rendesen, a sógornakvaló elszundikált ez a marha meg gondolt egyet és elindult, hogy majd csak visszatalál a barátnőjéhez. Az országúttal párhuzamosan fut egy kis folyó, a folyó túloldalán van a bányató. Arra vetődött, meglátta a fényeket és a híd előtt kb. 150 méterrel megpróbált átmenni a jégen. Az nem bírta ki és beszakadt alatta. Ott a víz kb. fél méter mély, az iszap szintén. Ahogy kómásan kecmergett ki, lemaradt a cipője, nadrágja, lógott rajta a hínár, a kabátját is elhagyta és ahogy a fejét törölgette, úgy feketére kente iszappal, a jobb lábát pedig elvágta valami kagyló vagy üvegdarab. Átért, ment tovább a másik felén, mikor a hídhoz ért, vissza akart menni a másik felére a folyócskának. Ekkor futott össze a cimborámmal. Az rászólt, ez észrevette Őt és elindult felé, miközben összefagyva, vérző lábát húzva azt hörögte, hogy "melegvizet" (ez utólag derült ki, mármint, hogy ezt akarta mondani).
Az első rémület után azért csak észrevette, hogy emberrel van dolga és utána segített neki. Lezuhanyoztatta, és miután nagy nehezen kiszedett belőle egy telefonszámot, elintézte, hogy érte jöjjenek.

És mi a magyarázat?

Mindenre van magyarázat. Egy jó barátom a falunk szélén található bányatónál éjjeli őr (sok ott a gépek körül a színesfém és a szomszéd városkában pedig a hiperpigmentált). Tavaly februárban történt, hajnal kettő-három felé. Felriad, hogy ugatnak a kutyák. Embert ugattak, mert ugye a hangból azt a gazdája felismeri. Félálomban felugrik, fel a kabátot, ki az ajtón és elindul az ugatás irányába. Egy kis hídon kell átkelni, hogy bejusson a gépek közé, merről a zaj jön. Odaér a hídhoz és a sűrű ködből, a híd tövénél álló lámpa sárgás-fehéres fényéből előbukkan egy zombi. Majdnem meztelen, csöpög róla a trutyi, az egyik lábát vonszolja, a fején csapzott, csimbókos hajszerű valami, a fél arca hiányzik és mély hangon hörög. Rákiált, hogy álljon meg, de az hirtelen felkapja a fejét és elindul felé. Ő (mesélte) majdnem összehugyozta magát, a pisztolytáskához kap és ha nincs az a szerencséje, hogy elszundikált és nem olyan bamba, hogy elfelejti a fegyverét magához venni, akkor (esküdve mondta) simán ledurrantja a "zombit".
Ebben az esetben valószínűleg már rács mögött lenne. Ugyanis nem zombi volt. Mert mindenre van magyarázat.

Minden relatív. Nyolc éve vagyok itt, ha nincs ez a cikk, szerintem soha nem írom le ezt a történetet...

Talán Búvárkund sem.