Maradjunk inkább abban, hogy korábbi - 30.M. - szabványosított alkatrész, (mellmikrofon) felhasználásával újabb szabványú készülékekkel való( 41.M. telefon és a későbbi K-10-es központ)kompatibilissá tétele áll a háttérben. Más, meg kellene nézni a gazdájának, hogy milyen alapanyagok használtak fel a mellmikrofon idomszerének. Sokéves tapasztalatom szerint kb. 1941-42-től teljességgel megszüntették a sárgaréz felhasználását a telefonalkatrészeknél (is). Az 1945 után gyártott korábbi rézből készült alkatrészek kizárólag acélból és vagy alumíniumból készültek. Nekem 3 db 30.M. mellmikrofon van a gyűjteményemben és kivétel nélkül mindegyik sárgarézből készült. Ebben az összeházasításban elképzelhető, hogy 1945 után használták csak, de arra még nincs megfelelő dokumentáció, hogy ne használhatták volna korábbi időkben is. Megpróbálok alaposabban utánanézni a témának.

Zsolti ! Egyértelmű, hogy volt ilyen mellmikrofon 1945 előtt, de a képen látható kivitel már háború utáni gyártás.

Nem árt tisztázni a kérdést mielőtt elintéznénk azzal, hogy 1950-es évek és kész.
Maga a mellmikrofon, amely egy vastag bőrrel bevont alumínium lemez a rajta lévő kadmiumozott réz csuklópánttal és a CB.24-es szabvány kézibeszélő méretével megegyező idomszerekkel már jóval a második világháború előtt használatban volt. A 30.M. 10-es központkapcsolónál használt alkatrészről van szó. Szintén 1930-tól volt használatban a
Standard által gyártott fejhallgató is. Eredetileg ez kissé más kinézetű csuklóval készült és nem volt hozzá bőrpánt. A rádiósok jól ismerhetik ezt a 200 Ohmos fejhallgatót, rengeteg készült belőle (Standard felirattal és egy felkelő napot sugaraival ábrázoló logóval ) civil használatra is. A PATENT feliratú gumihüvelyeket már az 1930-as években is használtak, idehaza a Hellermann viszonteladója az Engel Károly-féle (EKA) elektromosgyár volt. A speciális gumi elágazóval egyesített és 41.M. csatlakozóval szerelt kábel, egyértelműsíti, hogy a szet 41.M. tbk-hoz is lehetett használva. A speciális csatlakozót úgy képezték ki, hogy toronyszerűen egymásba lehetett dugni őket, így a kézibeszélő mellett egy további beszélőkészlet is csatlakoztatható volt. A K-10-es központnál is használták természetesen, de ez nem zárja ki azt, hogy jóval korábban, a második világháború alatt ne használhatták volna a 41.M. tbk. kiegészítőjeként.

Köszönöm Uraim! Tudtam hogy számíthatok rátok.

Vajda

K-10-es telefonközpont mellbeszélője. Ötvenes évek.

Hansy! Neked nincs véletlen háborús darab? Megnézném, hogy miben tért el a kettő.

Volt majdnem ugyan ilyen háborús mellmikrofon, de ez már 50-es évek.

Úgy tudom, hogy háború utáni, nekem is van egy. A mikrofont ha szét szeded abban van évszám elvileg, bár később gyártott is lehet benne, ha az eredetit már kicserélték. Majd Rádiós megmondja a frankót.