Hetven év után újra magyarul

Ülök a rádió előtt és folynak a könnyeim. A fülhallgatóban tisztán kivehetőek a Budapestről érkező jelek, amellyel a Budai Várban lévő híradókatonák és amatőrök hívják Liskit az éterben. A 19. majd 12. könnyű hadosztály hajdani állásai körülölelik a tűző nap elől fedezéket nyújtó sátrat, amely alatt orosz barátaink összeállították a rádióállomást. A müszer mutatója kileng; a húsz méteres sávon RA/HA5CBM/P-t hívja a HA5 KDR/P vétel. Nehezen lelem a mikrofon gombját - utólag megtudom, tőlem kétezer kilométerre is érezték, valami szorítja a torkomat. Felelek, létrejön az összeköttetés. Hetven év után újra magyar szó zeng a légben, Scsujécsétől É-ÉNy-ra - tolmácsolom Lippai Péter ezredes, a debreceni lövészdandár parancsnok-helyettesének szavait. Sorban jönnek a magyar és külföldi amatőrök, izzik a sáv. Váratlanul szünetet kérek - a Várból oroszul szólal meg Károly barátom: a béke és a barátság őszinte, tisztán belülről fakadó gondolatát tolmácsolja. Az emberek körülöttem csendben, komoly arcal merednek a hangszóróra. Budapest elnémul, néhány másodpercig vágni lehet a csendet.
Hirtelen tízen akarnak megölelni. Kapok egy pohár vodkát. Tényleg sikerült!

Köszönet és hála mindenkinek, aki segített, hallgatott minket!

73!

Rádiós