vagy szinte a legegyszerűbb megoldás, valakinek a valakije volt, aki magasabb körökben mozgott és benyomta...:)

Arra is lehetne gondolni, hogy esetleg az egyik szemét elvesztette és üvegszeme van. (Annak állása rögzített, csak a másik mozgatható...)

A hazaárulásról jutott eszembe egy történet.
A katonai szolgálatom alatt történt néhány, minden képzeletet felülmúló esemény, de egyet elmesélek, mert ép ésszel fel nem fogható!
MH .... számú RT Felderítő századnál voltam katona, a rendszer, akarom mondani a módszerváltás előtt! :). Ott egy VP02-esen műszerészként, a harcállásponton objektív kontroll kezelőként, ráadásul váltásparancsnokként teljesítettem szolgálatot.
Egy idő után rájöttem, hogy váltásparancsnokként egy adott évben plusz két nap szabadság járna nekem. Mikor ezt jeleztem a feletteseimnek, azonnal felvilágosítottak, hogy tévedésben vagyok. Majd megmutatták a állományi létszám besorolást, hogy papíron én egy PRV12-es kezelője vagyok, és még véletlenül sem váltásparancsnok. Tehát a plusz szabadság csak álom.
Nem is ez zavart a legjobban, hanem az, hogy ha netalán lett volna egy háború. Mondjuk 5 év múlva, és behívnak, akkor én mit csináltam volna a PRV12-esben??? Kezelni nem tudtam volna, amit a papírok alapján nem hittek volna el. Rögtön rám bizonyították volna a hazaárulást. Így lehet egy egyszerű katonából balek. :(

Nálunk is volt egy kopasz akit nyilt gerincel soroztak be.Ő is nyomta az ÜH-t mert csak azt a szolgálatott láthatta el. Még a végén kiderül, hogy ez a katona mesterlővész volt, oda elég egy szem is csak jó legyen! :)

Ki akar kutyavezető lenni?
40-ből 20-an jelentkeztek. El is küldték tanfolyamra a másik 20-at.
Teljesen értelmezhetetlen a képességek szándékos lecsökkentése! És felháborító, mondhatni hazaárulás.

Egyébként lehet a szándékosság...nálunk volt egy meglehetősen ügyetlen srác, akiből a kiképzés végére sztárt faragtak olyan megokolással, hogy a közösség embert formáló ereje és a tisztesek kiemelt odafigyelése szárnyakat adott neki...eközben folyamatosan pont azt csinálta, mint általában:)

Sógoroméknál a 6-os szemével, szemüveget nem viselő srác lett légimegfigyelő.
Nálunk is folyamatos volt a kocka-gömb művelet. Értetlenül álltam az ilyesmi előtt. Mintha szándékos lett volna,

Nekem erről egy 1984-es sorozáson, a várakozó sorkötelesek okítására vetített tanulságos szocreál fekete-fehér oktatófilm jut eszembe. Ami arról szólt, hogy a látszólag roma fiatalembert a sorozóbizottság alkalmatlannak nyilvánítja. Ezt követően a főszereplő fellebbez és addig küzd, hogy másodfokú orvosi bizottság bevonultatja sorkatonának. A film azzal zárult, hogy boldog örömmel szorítja magához a kopott gyakorlót a laktanyában... Ezek szerint a gyakorlatban is megvalósult néha.

Sajnos vannak ilyen dolgok. A háborúban nem igazán válogattak.

Amikor katona voltam, volt nálunk egy srác aki súly- és magassághatár alatti volt, fél szemére vak és nyilt gerince volt. Szegény...
Nos nem vitt papírt egyikről sem de kapott egy D-t. Elvileg nem is állhatott. Létszámhiányos század lévén a század pk. párszor beosztotta ÜH-nak de előtte mindíg megkérdezte vállalja-e.
Van ilyen.

A "profik" szerintem már akkor megtanulták a kétszemes célzást a szükség hozta gyakorlatban, viszont kétségtelen, hogy számtalan szolgálati ág van, ahol kiválóan teljesíthetett...annak ellenére hogy ez napjainkban szóba sem kerülne az esetében.

Ha jobban megnézitek csak a bal szeme "bibis" nem mindkettőre bandzsa.

Na erre vártam VÉGRE. Én sem akartam bunkónak tűnni hogy itt kigúnyoljak egy mára valószínűleg már elhunyt személyt. Tényleg elég furcsa hogy ilyen szemmel lehetett valaki egyáltalán katona. A szükség nagyúr!
Üdv
Balázs

Nem szeretnék bunkónak tűnni, de kikívánkozik, az első gondolat ami eszembe jutott, hogy ilyen mértékű szemtengely-ferdülés esetén "totális háborún" kívül nem veszik igénybe az embert...