A vértestolnai temető német hadisírjai
Hadisír feltárás Vértestolnán.
Több éves történet végére került pont az elmúlt hét során. A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai végre elkezdhették a Vértestolnai temetőben feltárni azokat a német katonákat, akik meglehetősen méltatlan körülmények között, jeltelen sírokban nyugodtak.
Évekkel ezelőtt Somogyi Gábor barátommal kezdtük el a kutatást Vértestolna körül. Gábor, és a akkori Wiking Kutatócsoport tagjai már régóta vizsgálták a környék ll. világháborús történetét.
1945 elején a német csapatok Agostyán felöl véres harcok árán átverekedték magukat a Vértes hegység útjain, ennek számtalan emlékét találtuk az erdőben, főleg az utak mentén. A harcok tetőpontja az Agostyáni átjáróban volt, ahol az oroszok keményen ellenálltak. Egy páncélgránátos alakulat megkerülte a páncéltörő állást, és hamarosan szétzilálták az orosz védelmet.
Innentől kezdve egy lejtős úton lezúdultak a Gorba tetőről a támadó alakulatok, és közeledtek Vértestolna felé. A falu melletti útelágazásnál 75mm-es orosz ágyú, és rejtőzködő harckocsi várta őket… Egy német páncélost megsemmisítettek, viszont innentől kezdve már Ők is prédává váltak, hiszen a támadók is tudomást szereztek jelenlétükről, és egy másik német tank leszámolt velük.
A szétlőtt orosz tank, és a reteszállás maradványait megtaláltuk az út menti bozótosban. Felismerhetetlen fém alkatrészek, szétfolyt alumínium az úttól néhány méterre…
Nagyvonalakban ennyi a hivatalos feljegyzett története a falu körüli harcoknak néhány mondatba sűrítve. Viszont a mögötte rejlő emberi sorsokról valószínűleg köteteket lehetne írni. Tucatnyi, sok száznyi, sok ezernyi, emberi sors és tragédia, amelyek részletei beleivódtak a behavazott januári táj sötétjébe. A fegyverek dörgése immár 67 éve nem verődik vissza a környező hegyekről, és a háború istenének lába már nem járja a halál táncát a repesz szaggatta fák között.
Ellenben itt hagyta néhány hűséges és néma szolgáját, akik a Vértestolnai temető agyagtakarójába dermedve várták, hogy ismét szólhassanak a naphoz: Itt vagyunk…
A temetőben magyar és német sírok is vannak, megjelölve, gondozva, rajtuk gyakran friss virággal bizonyítva a helybeliek jó szándékú gondoskodását. Ellenben a helyiek többet is tudnak…
Néhány évvel ezelőtt a temetőben munkagéppel dolgoztak, amikor a föld alól csontok fordultak ki, német katonák csontjai, akik a ravatalozó épület felé vezető járda alá voltak elhantolva. Akkor visszatemették az alkalmi sírt, és egyenlőre megállt a történet, amíg egy napon Soma barátommal megtaláltuk a falu egy idős lakóját, aki elmondta nekünk a dolgot. Haladéktalanul felvettük a kapcsolatot a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség hazai megbízottjával, akivel évek óta jó és baráti kapcsolatot ápolunk. Néhány napon belül terepszemlét tartottunk a temetőben, a helyi önkormányzat munkatársaival, akik maximálisan segítőkészek voltak.
Ezek után kissé lelassultak az események, közben folyt a háttér munka, és újabb információk kerültek napvilágra. Kiderült, hogy a faluban egy idős hölgy kezébe nyomtak a németek egy papírlapot a visszavonulásukkor, tételesen felsorolva az itt elhantolt bajtársik nevét, rangfokozatát. A hölgy Gábornak megmutatta a féltve őrzött lapot, amelyen hatvanhárom név volt felsorolva.
Végre elhárult minden akadály és elkezdődhetett a munka. Közben az is kiderült, hogy ez a lista a német munkatársaknak is megvan, ez alapján bízni lehetett benne, hogy a testek egy része legalább azonosítható lesz. Egyébként sajnos a felsorolás nem pontos, sok név pontatlanul van feltüntetve.
Sajnos kicsit nagy volt a nyüzsgés és az érdeklődés a feltárás során, ezért el kellett szeparálni a munkaterületet az érdeklődőktől, mert bármilyen jó szándékból is, de kicsit lassították a munkát.
A ravatalozó felé vezető út alól eddig húsz holttest került elő. Ebből négy katonán részlegesen rajta hagyták a felszerelést, Őket eléggé összevissza hantolták el. Ennek az az oka, hogy már másodszor temették őket el, mert az első temetés után néhány nappal a túlságosan fagyott földbe ásott sekély sírból elkezdték a disznók kitúrni a maradványokat. Ezért a bajtársaik kihantolták, majd ide temették őket mélyebben. A többi katona maradványai szabályos rendben egymás mellé vannak temetve. Sajnos csak néhány katonának maradt meg az azonosító cetlije használható állapotban, viszont volt, aki mellé úgynevezett „sírüveget” helyeztek benne leírva a katona adatait. Az exhumálás során nagyon gondosan, aprólékosan kell dolgozni, szinte régészeti módszerekkel. Figyelmesen vizsgálják, mérik a csontokat, keresik a sérüléseket. Minden momentum segít egy-egy katona esetleges beazonosíthatóságában, de valószínű, hogy így is lesznek olyan maradványok amelyek nem lesznek egyértelműen nevesítve. Jelenleg a munka kezdetén tartanak, remélhetőleg mind a hatvanhárom katona előkerül.
Sokan úgy gondolják, hogy a személyi azonosító cédula megléte minden esetben egyértelművé teszi a személy beazonosítását. Sajnos ez a gyakorlatban nem mindig van így. A háború során sok esetben a németországi adatok, kartonok is eltűnhettek, megsemmisülhettek, tehát néha nagyon nehéz dolga van a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársainak, akik lelkiismeretes munkával mindent megtesznek, hogy egy-egy család információt kaphasson eltűnt hozzátartozóiról. A sikeresen beazonosított katonák családját a vöröskereszt munkatársai próbálják megtalálni, és értesíteni.
A temetőben folytatják a munkát, a sírok mélyen őrzik titkaikat, de lassan feltárulnak, és választ adnak a kérdésekre. Előlépnek az eltűntek, a némák, az elhagyottak, Ők, akik otthonoktól távol idegen földben nyugodtak.
Talán megnyugvást talál a nyughatatlan, és békét a békétlen: Nem vagytok elfeledve, a falu őrizte az emléketeket, kerestünk benneteket, és most megtaláltunk. Lesznek akik hazamennek Németországba, de akik nem, azok is örök békét találnak bajtársaik mellett, a budaörsi temető zöldellő hantjai alatt.
17.10-nél egy érdekes momentum,ami talán elkerülte a nagyérdemű figyelmét,vagy orosz is volt közöttük ,vagy szerzet német szuvenír.....
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Orden-otechestvennoy-voyny_A0078505.jpg
Egyébként itt megtekinthető a Sírjaik hol domborulnak? c. műsor az exhumálásról szóló része:
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=726998&pid=1034396
Laci! Mányról Tarjánba meg a környékbeli falukba járt a váltás.Ide jöttek a leharcolt csapatok pihenőre.Biztos hogy nálunk, és a környező falvakban is volt valamiféle kötözőhely vagy kisebb tábori kórház. A szomszéd néni még pontosan emlékszik a katonákra is akik náluk voltak elszállásolva.
Egyébként Fritz Barsuhn tizedes a 3. lovasdandár katonája volt. A dandáron belül, mint a táblán is látszik, a 31. lovasezred 1. századában szolgált.
Közben Soma barátom kiigazított, kiegészített néhány dolgot az írásban, ezeket most idemásolom:
"Kis javítás! A környék a Gerecsében van nem a Vértesben. A ravatalozóhoz vezető út alatt lévő katonák egy öreg bácsi elbeszélése alapján,az első német alakulat volt a Konrad hadművelet alatt amelyik behatolt a faluba. "Az oroszok már kivonultak Tolnáról.Hajnalban egy német féllánctalpas jármű közeledett az úton tele géppisztolyos katonákkal. Ahogy a temető elé értek az oroszok tüzet nyitottak a falu melletti kereszteződénél berendezett reteszállásból. Az első lövéssel telibe találták őket. Azonnal meghalt mindenki.Utána elszabadult a pokol,a németek a falu másik széléről minden fegyverből tüzet nyitottak. Mihelyt kicsit elcsendesedett a lövöldözés a falubeliek rögtön nekiláttak eltemetni szerencsétleneket,de annyira fagyott volt a talaj hogy csak a temetőben lévő bombatölcsérbe tudták őket rakni és egy kis földet hordani rájuk." Ezeken a katonákon volt felszerelés. A többieket a templomkertbe hordták ott fektették sorba őket,és vitték később a temetőbe. Sok katonát szedtek össze a Vértestolna és Tarján közötti erdőből is. A fejfákon lévő időpontok és a névsoron lévő katonák halálozási időpontja elég nagy szórást mutat. Valószínű máshonnan is hoztak sebesülteket akik a faluban hunytak el."
Az egészen biztos, hogy máshonnan is hoztak sebesülteket, a hadisírosok szerint itt egy kötözőhely is volt... Azt viszont nem értem, hogy Mányból hogyan kerültek ide katonák akár sebesülten, akár holtan, hiszen elég messze van. Bajnán volt egy tábori kórház a kastélyban, de ez nem az az irány, tehát nem kórházba akarták szállítani őket. Amennyiben egyszerű felcserállomás kellett, az meg szerintem volt közelebb is.
Esetleg azt tudom elképzelni, hogy sok leharcolt, vagy visszavont alakulat erre haladt át, magukkal hozva a sebesültjeiket. Bár nem vagyok tisztában vele, hogy a németeknél hogyan is kezelték a sebesülteket "logisztikailag"...Mennyit mozgatták, szállították őket, lehet, hogy igyekeztek valamilyen a kezükön lévő nagyobb város felé vinni őket...Nem tudom.
A Sirjaik hol domborulnak c.műsorban részletesen foglalkoznak a feltárással.Nagyon megható riport.
Sziasztok!
Gratulálok nektek, és további sokk sikert és kitartást a munkátokhoz!
Üdv:G+G
Kicsit más téma, de ide vág valahol. Van egy halotti értesítőm egy bizonyos fiatal emberről:
Nachname:Hargasser
Vorname:Peter
Dienstgrad:Gefreiter
Geburtsdatum:30.11.1923
Geburtsort:Wollerding
Todes-/Vermisstendatum:15.11.1944
Todes-/Vermisstenort:ca.2 km ostw.Sarkad/Miskolc
Ez a Sarkad a Sarkadi tanya közvetlen Tiszalúc mellett van, Sajóhídvég felé. A Tisza 2-3 km-re kanyarog a tanyától. A szüleim arra felé laknak, ezért is vásároltam meg a kártyát, így lett egy kicsit személyes az ügy. A volksbund.de szerint ismeretlen helyen nyugszik.
Feltételezhető, hogy a környékbeli falvak valamelyikében van jeltelen (?) sírban? Esetleg korabeli információ arról, hogy a Tiszát védő csapatok hol, hogyan temetkeztek?
Tervezem, hogy utána nézek a dolgoknak, az OK, hogy polgármester, pap, stb. helyeken kell kezdeni, de nagy segítség lenne, ha esetleg hivatalos feljegyzés alapján lehetne elkezdeni a keresést.
Üdv
Bár Laci nem írta le, de ezzel sincs még vége a történetnek.
A Vértes, és Gerecse térségében folyó harcokban hősihalált halt német, és magyar katonák nyugszanak még Tardos, és Tarján temetőiben is. A körülmények szinte azonosak.
Természetesen ezekben az esetekben is elmondható hogy tud már róluk a Német Hadisírgondozó munkatrsa, folynak az egyeztetések a helyzet megnyugtató megoldása érdekében. Ahol tudunk mi is hozzájárulunk információgyűjtéssel, illetve ahol kell némi lobbitevékenységgel a polgármestereknél.
A további részletekről természetesen Laci, vagy valaki más majd beszámol.
Nachname: Andres
Vorname: Bruno
Dienstgrad: Obergefreiter
Geburtsdatum: 24.08.1923
Geburtsort: Jerlaucken
Todes-/Vermisstendatum: 18.01.1945
Todes-/Vermisstenort: nordw.any (Mány lesz, csak elírás)
Nachname: Barsuhn
Vorname: Fritz
Dienstgrad: Obergefreiter
Geburtsdatum: 17.05.1924
Geburtsort: Spargillen
Todes-/Vermisstendatum: 23.01.1945
Todes-/Vermisstenort: nördl. Many
Hier ruht in Frieden
BAAR von BAARENFELS, Paul
Leutnant
22.11.1924 Rohrbach
26.01.1945 Mány
ZgFhr. 1./ReitRgt 31 / 3.KB
Budaörs - Gedenkbuch
Köszönjük a hozzászólásokat. Amint lesz újabb információ, bővítem az írást.
A szomorú a keleti front kapcsán az, hogy a háború után kényszerből el kellett felejteni a sírokat, katonákat. '45-'46-ban simán tudták volna felkutatni, azonosítani és valamilyen formában tisztességesen eltemetni az itt-ott elhantolt bajtársakat, ami a legfontosabb, a családjaikat értesíteni. De a győztesek másként gondolták, most a távolból millió és millió darabos puzzle-ként vívja szélmalom harcát az elhivatottak maroknyi csoportja.
Tisztelet az elesetteknek, kitartás a hadisírosoknak.
Nagyon szép történet! Igazi sikertörténet. Elismerésem azoknak akik utánajártak az eseményeknek és nem tágítottak addig amíg el nem érték céljukat. Csokis nagyon szépen fogalmaztál az írásodban, az elesett katonák iránti tiszteleted példamutató. A parancsot teljesítő katonák megnyugvást lelnek végre és nem jeltelen sírban fekszenek elfeledve. Legyen békesség lelkükben.
Szia Laci!
Gratulálok, nagyon jó kis cikk! :)
(Akkor szerintem le is lehet venni az általam kitett hírt, miszerint "16 német katonát találtak Vértestolnán".)
Üdv, gy
Jó írás, szép.
Egy kis grammarnazi off:
"visszatemették az alkalmi sírt, és egyenlőre megállt a történet,"
Nem hiszem, hogy egyenlőre állt meg a temető. Példa: 1, Az egyenlet két oldalát egyenlőre kell hozni. 2, Egyelőre ennyit tudtunk tenni.
Ugye hogy nem ugyanazt jelenti a két szó? 1 n betű, de mégse ugyanaz a szó.