A két példa azért nem teljesen összevethető, mert a kiegyezés okából államjogi szinten kifejezetten ügyeltek arra, hogy az 1848-as honvédek megemlékezéseit semmi se zavarja, a ténylegesen dübörgő gazdaság közepette, sok vizet már nem zavartak szegények, vagy részt vettek az új államrend biztosította lehetőségekben, vagy meghasonlottak. Az ükapámat szintén lefényképezték akkor, aki a felvidéki Taksonyfalváról önkéntesen a honvédseregbe állt 18 évesen, a családi legendárium szerint azért, mert el akart szökni az őszi betakarítás elől, viszont szerencsével túlélte a szabadságharcot. Szerintem a magyar honvédekre egészen nyugodtan lehet emlékezni jelenleg is, beleértve a második világháború időszakát is. Az a baj, hogy az ilyen megemlékezésekre az ország egyre inkább szűkülő értelmes részének van igénye, így nem biztosít "nézettséget". Amire az ostoba, népszerűnek szánt műsoraiból kiindulva már a köztelevízió is ügyelni próbál, bár oda néhány nyúlfarknyi tudósítás befért, vszont ez a "közművelődési" figyelemfelkeltéshez kevés, tekintve hogy a doni katasztrófa minden évben megérne egy tematikus estet, mint bármelyik nemzeti ünnepi műsor, mert ugye általában vesztes háborúk dicső kezdetét ünnepeljük, így egy ilyennek is lenne helye, ahol a katasztrófára és annak tanulságaira koncentrálunk. A hazánkat megszálló, más országok katonáit, vagy a megszállóként hazánkat elfoglaló idegen hadseregekhez szegődött hazánk fiait, pedig véleményem szerint elsősorban ünnepeljék abban az országban amelynek érdekében cselekedtek, ha akarják, megszálló országtól függetlenül! Lettországban a napi politikai igények mentén történik mindez, az egykori Szovjetuniótól, a mai Oroszországtól való függetlenség kinyilvánítása jegyében.

Ez is összetett kérdés.
Nem voltam megelégedve a 15.-ei tv műsorral de volt egy érdekesség amit láttam. Eszerint 1902-ben(!!) lefényképezték a 48-49-es veteránok egy részét a kitüntetéseikkel együtt, ráadásul úgy, hogy a különböző egységek rendszeresen tartottak-mert tarthattak- összejöveteleket, megemlékezéseket. Mindezt a Monarchiában! Biztosan akkor is volt némi hiszti de ez egy elgondolkodtató példa azoknak akik manapság problémáznak. Arról nem is beszélve,hogy a visszanyaló fagyi esetét látjuk hiszen az Unió hívta fel a lett figyelmet a különböző nézetek megjeleníthetőségének elősegítésére! Persze nyilván a buzikra gondoltak Brüsszelben.

Szerintem egy nemzeti szocialista is küzdhetett tisztességgel a hazájáért.
Mi gyertyát szoktunk gyújtani mindegyikért.
Viszont valóban jó lenne ha sokan különbséget tudnának tenni az eszmék közt.
Nemrég egy köztemetőben gyújtottunk mécsest egy katona sírjánál amit nem rég tettek rendbe. Az egyik arra járó sustorogva gúnyosan az olasz fasisztákról motyogott valamit majd elment. Szomorúnak találtam ,hogy egy emberbe idős korára sem szorult annyi ész ,hogy egy egyszeri magyar baka messze állt a fasiszta eszmétől.
Ezzel a hozzá szólásommal természetesen semmiféle vitát nem áll szándékomban generálni.

Különbséget kellene már tenni végre a fasiszták,és a hazájukért tisztességgel harcolók között! A tengelyhatalmak katonái közül, mennyien lehettek ténylegesen náci felfogásúak? Szerintem maximum 5%.

Nem tudom, én egyetlen doni, vagy egyéb, magyar honvédekre történő megemlékezésen nem tapasztaltam ilyesmit. De ti bizonyára jobban tudjátok...

Sajnos ez igaz. Ott megemlékezhet bárki tisztességesen. Sőt még a veteránok is emlékezhetnek.
Nálunk kezd odáig degradálódni a dolog,hogy ha nyilvánosan meg merek gyújtani egy mécsest már közellenség vagyok.

Ellenben velünk, ahol lassan a doni évfordulóra, vagy a kitörésre való megemlékezés is fasizmussá válik. Röhejes.