1956-os történet. Első hallásra talán „Urban legend”, de több család idősebbjei egybehangzóan adták elő, úgy hogy valami biztos van benne.

Október végének vészterhes napjaiban „igény merült fel” a lakosság részéről kézifegyverekre. Ahol történetünk játszódik, a főváros peremén egy faluszerűen zárt közösség. A társasági élet központja az italbolt, előtte háromszögletű kis tér.
Na, erre a szabad területre borított le egy dömpernyi kézifegyvert egy élelmes helybéli fiatalember. Ki tudja, hol szerezte? Pisztolyok, puskák, géppisztolyok, kupacban álltak a hozzájuk való lőszerrel együtt.
Ezt a halmot a szorgalmas lakosság egy órán belül eltüntette. Ki-ki hazavitte, amiről úgy gondolta, hogy még jól jöhet…

Az események elültével, megjelentek a pufajkába öltözött karhatalmisták, és rendőri támogatással sorra járták a házakat és az elrejtett fegyvereket megpróbálták begyűjteni. Érdekes módon öt puskánál többet nem sikerült fellelni… Hogy hol lehetnek? Ezt a kedves olvasók fantáziájára bízom.

A történetnek még nincs vége. A ház elé – ahol a fiatalember és családja lakott – egy szép napon oldalkocsis motorkerékpár kanyarodott. Két orosz katona (egyikük tiszt) és egy pufajkás magyar tolmács érkezett. Bezörgettek. A srác ajtót nyitott. Kérdezték XY itthon van? A gyerek – noha ő maga volt az – rezzenetlen arccal mondta, hogy igen, de hátul alszik.
-Na, hívja csak ide!
Hősünk türelmet kért, majd kilépett a hátsó ablakon és a gyümölcsösön keresztül szépen elmenekült. Eljutott a pályaudvarra és felszállt egy nyugat felé tartó szerelvényre. Persze a vonaton igazoltatták, lebukott. Győrnél leszállították. Egy marhavagonba zárták és elindították vissza, Pestre. Egy papírra segélykérő sorokat firkált és Tatabányán kidobta a levelet a peronra. Egy derék vasutas megtalálta és útnak indította a küldeményt. A címzett egyik idős szomszédjuk volt, aki azon kevesek közé tartozott, akik valóban harcoltak a németek ellen. Az öreg intézkedett és a srác másnap otthon volt.
Az ügynek semmi egyéb következménye nem lett.
Már csak egy kérdés maradt: a fegyverek, a kocsma elől, ugyan hová lettek...?