Egy dömpernyi fegyver, 1956 október
1956-os történet. Első hallásra talán „Urban legend”, de több család idősebbjei egybehangzóan adták elő, úgy hogy valami biztos van benne.
Október végének vészterhes napjaiban „igény merült fel” a lakosság részéről kézifegyverekre. Ahol történetünk játszódik, a főváros peremén egy faluszerűen zárt közösség. A társasági élet központja az italbolt, előtte háromszögletű kis tér.
Na, erre a szabad területre borított le egy dömpernyi kézifegyvert egy élelmes helybéli fiatalember. Ki tudja, hol szerezte? Pisztolyok, puskák, géppisztolyok, kupacban álltak a hozzájuk való lőszerrel együtt.
Ezt a halmot a szorgalmas lakosság egy órán belül eltüntette. Ki-ki hazavitte, amiről úgy gondolta, hogy még jól jöhet…
Az események elültével, megjelentek a pufajkába öltözött karhatalmisták, és rendőri támogatással sorra járták a házakat és az elrejtett fegyvereket megpróbálták begyűjteni. Érdekes módon öt puskánál többet nem sikerült fellelni… Hogy hol lehetnek? Ezt a kedves olvasók fantáziájára bízom.
A történetnek még nincs vége. A ház elé – ahol a fiatalember és családja lakott – egy szép napon oldalkocsis motorkerékpár kanyarodott. Két orosz katona (egyikük tiszt) és egy pufajkás magyar tolmács érkezett. Bezörgettek. A srác ajtót nyitott. Kérdezték XY itthon van? A gyerek – noha ő maga volt az – rezzenetlen arccal mondta, hogy igen, de hátul alszik.
-Na, hívja csak ide!
Hősünk türelmet kért, majd kilépett a hátsó ablakon és a gyümölcsösön keresztül szépen elmenekült. Eljutott a pályaudvarra és felszállt egy nyugat felé tartó szerelvényre. Persze a vonaton igazoltatták, lebukott. Győrnél leszállították. Egy marhavagonba zárták és elindították vissza, Pestre. Egy papírra segélykérő sorokat firkált és Tatabányán kidobta a levelet a peronra. Egy derék vasutas megtalálta és útnak indította a küldeményt. A címzett egyik idős szomszédjuk volt, aki azon kevesek közé tartozott, akik valóban harcoltak a németek ellen. Az öreg intézkedett és a srác másnap otthon volt.
Az ügynek semmi egyéb következménye nem lett.
Már csak egy kérdés maradt: a fegyverek, a kocsma elől, ugyan hová lettek...?
Buvarkund. Ha nem is fegyverek – de lőszerek lehet,hogy akadnak :) http://www.youtube.com/watch?v=Qub-A8OCcQs&feature=related
Ha, teszem azt, ma egy kocsma elé legórnának egy raklapnyi AK-t, egyéb vasat, azért az is eltűnne. ÁM! Ahogy feltehetőleg akkor is volt, az onnan vételezők némelyike, valamint a szemtanúk is értékes adalékokkal szolgálnának a szerveknek.
A forradalmat megelőző és azt követő rendszereknek a megmondóemberei nem változtak, tudták ott, ki, mennyit vitt el, így valószínű, hogy kádár vendégszeretetét élvezték páran, ha nem szolgáltatták vissza a csúzlikat.
Ám, így is elég sok maradt lakossági felhasználásban, mint tartós fogyasztási cikk, erről anno olvastam is egy statisztikát.
Nem biztos, hogy mindig mindennek utána kell járni! Ez így jó, jópofa kis történet, amit hagyjunk meg a helyiek legendájának!
Kutattam egy Liberator dolgai után a legtöbb nyom egy jégverembe mutatott, ahol legalább egy , de inkább több komplett motor van és sok alkatrész, persze teljesen épen! Kiástuk és ez jött elő:
http://www.roncskutatas.hu/node/3136
http://www.roncskutatas.hu/node/3137
http://www.roncskutatas.hu/node/3138
http://www.roncskutatas.hu/node/3139
http://www.roncskutatas.hu/node/3146
http://www.roncskutatas.hu/node/3148
http://www.roncskutatas.hu/node/3149
http://www.roncskutatas.hu/node/3152
http://www.roncskutatas.hu/node/3131
Persze ez sem rossz, de messze elmarad az elmondottaktól. Volt már mikor arra gondoltam, hogy meg kellett volna hagyni a falu legendájának úgy ahogy volt......
Azért a Dutra szép darab!
Szerintem ezeknek a történeteknek van valami valóság alapjuk. Nekem egyszer egy biztonsági őr mesélt hasonló sztorit, neki is az idősek mesélték, tőlem nem messze lévő faluban történt a dolog, a háború után minden fegyvert összegyűjtöttek és a környező erdőben elásták. Ki tudja lehet ez is igaz.
"Bp. XII. Istenhegyi úton. Alapásás közben találtak egy csomó fegyvert, elmondása szerint volt közöttük mindenféle karabély, géppisztoly stb"
Hát, ez pl. nincs messze történetünk színhelyétől...
Kedves Rádiós !
Kérlek nézz utána, hogy az MKH melyik évben költözött a Gyöngysor utcába, mert bizony 2002-ben még a Soroksári úton működött a FÉG telephelyén:) Ezek szerint ez a rendőrkapitány a jövőbe látás képességével is rendelkezett :)))
Végül is, az élet cifrább történeteket is produkált már.
A történet 1956-ról szól, amikor az emberek fegyverraktárakból, laktanyákból, rendőrségi épületekből frissen szereztek fegyvert, nem pedig régóta rejtegetetteket vettek elő, így akár elő is fordulhatott...A fegyverek maradványai pedig a környékbeli kutakban vannak:)
Naftalin :))))))))))
Ez jó volt:)
Én inkább egy fekete Pobjeda gépjárműre tippelnék.
Na, Rádióshoz is bekanyarodik nemsoká' egy "oldalkocsis motorkerékpár" :)))
Néhány embernek elmeséltem, leírom hát: anno, úgy 2002 táján mint újságíró privát beszélgetésbe keveredtem az egyik Kecskemét környéki település rendőrkapitányával.
Csevegtünk mindenféléről, aztán a szó az illegális fegyvertartásra fordult. Elmondta, hogy a tanyákon egészen elképesztő dolgokat szoktak találni az utódok nélkül elhaló idős emberek után.
Véletlenül vagy sem, de hirtelen tudott mutatni pár képet: akadt ott a villámgépkuskától a 48-as flintáig minden, ami szem-szájnak ingere – bezsírozva és elrohadva egyaránt. Kérdeztem, mi lett ezek sorsa, mire azt felelte „nagy komoly nézés” mellett, hogy ezeket mindig szabály szerint megsemmisítik.
Aztán váratlanul hozzátette: a ló****t fogom én ezeket a szépségeket a kohóba küldeni – ...-ban él egy ügyes kezű mester, az a 91-előtt érvényes törvény szerint és módon lehatástalanítja, majd irány a Gyöngysor utca pár kitalált papírral és sztorival „oszt passz.”
Azt is mondta, az összes beosztottja „fegyverbuzi.”
Sokat gondolkodtam azóta ezen a párbeszéden. Egyrészt mutatja, hogy maguk a rend őrei is mennyire értelmetlennek találnak bizonyos szabályokat, másrészt viszont dühítő, hogy nekik lehet másnak meg nem.
Ha úgy nézem, hogy (esetleg páratlan) emlékek menekülnek meg a beolvasztásról - örülök. Ha viszont úgy, hogy ezzel gyakorlatilag a rendőr egyenrangú szintre süllyed a bűnözővel, a hajam az égnek áll.
Nem vagyok naív: azóta nem egy civillel találkoztam, aki ugyan ezt csinálja.
A kérdést nem mi fogjuk megoldani, a fenti sztori is csak inkább morgolódás-moralizálás volt.
Nagyon jó sztori:) De hova lettek a fegyverek:)))
Nem tudom, hová lettek. Nagyon sok embert személyesen ismertem, akikről itt szó van. Az öregúr pedig egy különlegesen jó fej valaki volt. Kb.tíz éve halt meg.
Sok helyre van azokból befalazva az biztos.. :)
Jó sztori! Te tudod, hová lettek egyébként?