;Épp egy tujabokornak ástunk gödröt, amikor elôkerült egy II. világháborús magyar lövedékhüvely. Ez valamikor hatodikos-hetedikes koromban történhetett -; emlékezik vissza Benkô József, aki most már, tizenegyedikes korára, gazdag magángyű;jteményt tudhat magáénak. A barátoktól, ismerôsöktôl, a felkeresett veteránoktól beszerzett, az ócskapiacokon lealkudott tárgyak bôséges csokrát állította ki a Don-kanyari áldozatok emlékére az unitárius egyházközség tanácstermében, de néhányuk megjárta már Magyarországot is.

A tervek szerint Csíkszeredába, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre is ellátogat majd a tárlat. A majdani kiállítás elsô darabjai a golyóhüvelyek voltak, aztán egy Maros-völgyi kirándulás során a fiatal kutató egy magyar rohamsisakra bukkant. Bár már gyerekkora óta vonzotta a történelem, ettôl az idôszaktól kezdve még inkább kezdte érdekelni. Úgy véli, hogy ezt a hajlamát az anyai nagyanyjától örökölte, akárcsak egy gazdag régipénz-gyű;jteményt (melynek legôsibb darabja egy 2300 éves görög pénz) is.

A fiú a nagyszülei múltja után kezdett kutatni, a családi gyűjteményben régi fényképekre, személyes tárgyakra talált. Elsôsorban a magyar hadsereg második világháborús megmozdulásai vonzották, könyveket vásárolt, dokumentálódott, történészekkel beszélgetett el. Gyakran körbejárta a marosvásárhelyi és szászrégeni ócskapiacokat. Tavaly és tavalyelôtt nyáron biciklijére pattant, felkereste a Maros megyében még élô veteránokat, elbeszélgetett velük, tárgyakat gyûjtött tôlük. Fiatalsága gyakran jelentett akadályt, mert néhányan nem vették komolyan, azon a véleményen voltak, hogy egy gyermek még nem tudja ezeket a dolgokat felfogni, sokan bizalmatlanul viszonyultak hozzá.

Azok a veteránok viszont, akik megbíztak benne, és akiktôl sok-sok információt és tárgyat kapott, most büszkék rá. Melyek a kedvencei? -; tettük fel a kérdést a kiállításon. Mindenik fontos számára -; érkezett a válasz, de ha igazán döntenie kellene, azokra voksolna, amelyeket a veteránoktól gyű;jtött, és ismeri történetüket, tudja, merre jártak, hogyan, mire használták az adott tárgyat. De szívéhez azok is közel állnak, amelyekre maga talált rá a frontvonalakon. Úgy érzi, abban, hogy ez a gazdag kiállítás létrejöhetett, sokat köszönhet szüleinek, barátainak, köztük Asztalos Sándornak, Soós Zoltánnak valamint a veteránoknak, akik munkájában segítették.

A hobbiján túl mi az, ami még vonzza? -; faggattuk. A lányok, mondja nevetve, de aztán kiderül, hogy már jó ideje komoly kapcsolata van. A Szász Adalbert Sportlíceum atlétika-középtávfutás szakos diákjaként az extrém sportok sem állnak tôle távol, fôleg a hódeszkázás és a görkorcsolya. Történelem vagy a hadtörténeti szakon kíván továbbtanulni Budapesten vagy Kolozsváron. Tervbe vette a székelyföldi frontvonalak felkutatását, az ott még élô veteránok felkeresését. Az összegyûjtött anyagból egyszer majd egy könyv kerekedik ki, de ehhez még sokat kell tanulnia, olvasnia – teszi hozzá. Magánkiállításának egy állandó tárlaton szeretne helyet találni.

[Megjelent a marosvásárhelyi Népújsag 2006. január 21-i számában]