1902. május 31-én ért véget a második angol-búr háború, amely 1899-t?l 1902-ig tombolt, és Dél-Afrikában addig nem látok károkat okozott. Egyben a világ tudatába véste, többek között, a „koncentrációs tábor” és a „kommandó” fogalmakat.

A háború hajdanán a világ minden részér?l önkénteseket vonzott Dél-Afrikába. Nagy-Britannia oldalán ezerszámra harcoltak önkéntesek az angolszász országokból „a királyn?ért és a birodalomért”. A búrok oldalára is érkeztek önkéntesek, még a távoli Magyarországról is. A magyar önkéntesek száma pontosan ugyan nem ismert, de minden valószín?ség szerint nem voltak többen húsz f?nél.

Az akkori Osztrák–Magyar Monarchiából körülbelül 2000 szakmunkás dolgozott az önálló Transzváll búr állam aranybányáiban. Ezek nagy része délszláv származású volt, de rangosabb állásokban – mint például orvos, mérnök, vagy tisztvisel? – voltak osztrákok és magyarok is. Az egyik osztrák, Adolf Zboril például a Transzváll Állami Tüzérség századosa lett. Neki köszönhet? az az érdekesség, hogy a „Transvaalse Staatsartillerie” egyenruhájának mintáját az akkori magyar huszároké képezte, ami annak ellenére, hogy a helyi id?járás nem kedvezett neki, nagyon népszer? lett a tüzéreknél.

A magyarok közül legtöbben hivatásos katonák, vagy legalább is katonaviselt emberek voltak. Ez némi gondot jelentett a búroknak, mert nekik nem volt reguláris hadseregük, csupán egy állampolgárokból szervezett milícia-rendszerük. E milíciákat nevezték „kommandónak”.

A két búr köztársaság - Oranje Szabad Állam 'Oranje Vrijstaat' és Transzváll - adminisztratív járásokra volt osztva. A járás civil vezet?je a 'landdrost' (bíró) volt, míg a katonai parancsnokát 'komandantnak' hívták. A járások szavazókerületeikben, (Wyk, vagy Wijk) a búrok nemcsak politikai képvisel?iket, hanem katonai parancsnokaikat is maguk választották meg. Minden állampolgárnak egy jól m?köd? puskát, 30 töltényt, egy lovat és egy nyerget kellett készenlétben tartani békében is. Több szavazókerület állt össze egy kommandó létrehozására. Volt olyan, ahol csak 200 kommandós volt, de volt, ahol l 000.

(A 'kommandó' szót Dél-Afrikából Winston Churchill, a Morning Post haditudósítója vitte be a világ szókincsébe, amikor a II világháború során a brit különleges alakulatokat 'Commando' névre keresztelte.)

1886-ban, Transzvállban aranyat találtak. A brit birodalom, akkori gyarmatosító politikája értelmében, elhatározta, hogy Britannia nagyobb dics?ségére e kincseket meg fogja szerezni.

1899. Október 11-én a búrok, több brit provokációra reagálva, az Oranje Szabad Államból és a Transzvállból megtámadtak a britek Natal tartományát. Hamarosan komoly harcok alakultak ki. A nagyobb csaták között Talana, Elandslaagte, Dundee és Ladysmith települések nevei találhatók. Az utóbbi várost, akárcsak a távoli Kimberley-t, és az onnan is még jóval északabbra fekv? Mafeking-t, a búrok ostrom alá vették. Ekkor lett híres Robert Baden-Powell ezredes, a cserkészmozgalom feltalálója. A britek hajón küldtek er?sítést a véd?knek. Nem sokkal kés?bb a britek ellentámadást indítottak a durbani kiköt?b?l és Fokvárosból.

Ennek következtében két f?vonalon támadtak a britek. Az úgynevezett nyugati arcvonalon a brit csapatok az Oranje Szabad Államon keresztül kellett, hogy támadjanak. A keleti arcvonal Natalban húzódott, ahol a britek sokkal nehezebb körülmények között, hegyes

terepen keser? harcokat vívtak a jóval kisebb létszámú búr kommandókkal szemben.

Mindkét fronton komoly csatákat vívtak, közöttük Modderriviernél, Magersfonteinnél, Colensonál, Spion Kopnál, és Hlangwané-nál. Ezekb?l az összecsapásokból a külföldi önkéntesek is alaposan kivették részüket.

A háború elején, a búrokat segít? külföldiek száma körülbelül 1600-ra tehet?,

és a következ? csoportokból állt: 400 holland, 300 német, 300 francia, 125 orosz, 100 olasz, 200 ír és vagy 100 skandináv. Volt még egy belga csapat, és amerikaiak is jöttek. Ezek a számok nem pontosak. Újabb kutatások szerint a háború négy éve folyamán mintegy

2000 idegen önkéntes harcolt a búrok oldalán.

Nehezíti a pontos összegzést az is, hogy a búrok kommandó rendszere sajátos volt, és egyrészt kevesebb írásos anyaguk volt, mint például a reguláris brit hadseregnek, másrészt pedig nagyon sok búr anyag a háború alatt és után elveszett.

Ezek az önkéntesek több okból jöttek Dél-Afrikába harcolni. A legtöbbje idealizmusból érkezett harcolni a kis búr köztársaságok mellett a számukra zsarnoknak látszó angolokkal szemben. Volt olyan is, aki szerencsét akart próbálni, vagy egyszer? kalandvágyból jött.

A nagyobb külföldi szabadcsapatok az els? pár csatában komoly veszteségeket szenvedtek. A hollandok és a németek Elandslaagténál 1899. október 21-en, a skandinávok f?leg Magersfontein-nél (december 11-tén) létszámuk felét vesztették el. Legalább három ír szabadcsapat harcolt a gy?lölt angolok ellen. Többek között létezett egy "második ír dandár" is. Ezt a 150 f?b?l álló dandárt egy Arthur Lynch nev? ausztráliai ír vezette. Azóta kiderült, hogy nemcsak ír, hanem francia, német, olasz, orosz, görög, bolgár, és 'osztrák' katonák is harcoltak a dandárban. Valószín?leg az 'osztrákok' között több magyar is volt.

Külön említést érdemel a francia gróf Georges de Villebois-Mareuil ezredes Idegen Légiója, amelyet 1900 márciusában több önkéntes csapat maradékából szervezett meg. Villebois-Mareuil egy híres levelet küldött a francia Idegenlégió Algírban tartózkodó tagjaihoz. 2-3000 legionáriust várt, akiket azzal próbált motiválni, hogy nagy szükség van rájuk, mert a búroknál hiányzanak az olyan katonák, akikben annyi hevesség volna a támadásra, mint bennük. Villebois-Mareuil - akit a búrok tábornoknak neveztek ki -

1900. májusi halálával a búr háborús Idegen Légió története is véget ért.

Kis számukat tekintve, a magyar önkéntesek általában más nemzetek szabadcsapataiban harcoltak. A háború elején, az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgárai, nyilván nyelvi

okokból, a német kommandóban harcoltak. Van tudásunk ebb?l az id?b?l, egy osztrák-magyar alakulat létezésér?l. A parancsnok neve egy bizonyos Illés volt. Kés?bb a kötelék rövid id?re Luzsénszky Félix parancsnoksága alá került, és utána szétszóródott.

Kés?bb felbukkant egy másik osztrák-magyar egység is, amelyr?l sokkal többet tudunk. Ez volt az osztrák Anton von Goldegg báró kis csapata, amelyik a háború utolsó reguláris csatájából alaposan kivette a részét. A búrok 'Bergendal', a britek 'Dalmanutha' néven emlegetik a csata helyét.

Az önkéntesekb?l nem hiányoztak a színes egyéniségek sem, és ez alól a magyarok sem képeztek kivételt. Például gróf Tibor Péchy (Pecci) osztrák-magyar hadnagy, aki korábban a Transzváll Államban dolgozott, Camillo Ricchiardi olasz ezredessel és Termini Merese

olasz ?rnaggyal együtt az Olasz Légiót szervezte meg. Ez a 100 f?b?l álló csapat végigharcolta Natalban a Tugela folyónál folyó védelmi csatákat (Colenso, Spion Kop), de Ricchiardi sebesülésével, majd betegségével felbomlott. Ez után gróf péchújfalvi Péchy Tibor - hogy a teljes nevét adjuk - magyarokkal és osztrákokkal együtt harcolt,

egészen az utolsó reguláris csatáig, Bergendal (Dalmanutha-ig). Érdekesség, hogy Péchy Tibor az akkori pápának, XIII. Leónak unokaöccse volt, noha a Szabolcs megyei fiatal hadnagy maga evangélikus vallást gyakorolt. Ez nem árthatott a vallásos kálvinista búroknál sem! Ami viszont ironikus: Péchy annak idején a 12. közös (cs. és kir.) huszárezrednél szolgált, és az ezredtulajdonos - azaz a parancsnok - éppen a walesi herceg volt!

Talán a legérdekesebb karakter az ismert harcosok közül báró Luzsénszky Félix volt. Úgy t?nik, anyagi gondjai lehettek, és ez késztette távoli útjára a 45 éves volt huszártisztet. Mint a 'Magyarország' cím? lap haditudósítója, kalandos úton érkezett a Transzváll Köztársaság f?városába, Pretoriába. Viszont már öt nap múlva letette az állampolgári esküt, ami azt jelentette, hogy fegyveresen is harcolhatott. Valószín?, hogy az akkor létez? osztrák-magyar, Illés kontingensnek egy rövid ideig parancsnoka is lett. Viszály alakulhatott ki a két önkéntes vezér között, mert röviddel ezután szétesett a kis csapat.

Luzsénszky ezután az osztrák Goldegg csapatában harcolt. A létez? információ szerint hazatérte után 1900-ban a báró jó pénzt keresett egzotikus haditörténeti elbeszéléseivel. Egy utalás a rozsnyói 'Sajó Vidék' cím? hetilapban például úgy utalt rá, mint 'a transzválli

magyar önkéntesek kommandánsa', ami egy kis túlzást tartalmazott!

Simon Vilmos hadnagyot sem lehet említés nélkül hagyni. Az egyik csetepatéban, amikor Simon hadnagy a német kommandóban szolgált, ötödmagával egy brit csapdába esett. A britek egy szemtanú szerint 60-70-en voltak, azaz legalább tizenkétszeres túler?ben. Felszólították Simonékat, hogy adják meg magukat, de ? jó tüzel?állást találva, nem engedett. Több óráig tartó t?zharc után, a német kommandó végre felmentette ?t és embereit. A 'Korps Goldeggben' valószín?leg o volt a parancsnokhelyettes. Simon Vilmos Bergendalnál a kulcsfontosságú Johannesburg Rend?rségnél (ZARP) az osztrák-magyar Goldegg csapat összeköt?tisztje volt.

Gyulafalvi Bulyovszky Károly huszárhadnagy a Szabad Államban harcolt 1899 és 1900-ban, a Vetrivier és Sandrivier harcokban is reszt vett, majd Johannesburgba utazott a lapjának riportjait feladni. Õ is azon haditudósítók között volt, akik írtak is, harcoltak is,

mint például a brit oldalon Winston Churchill. Õ volt, tudomásunk szerint, az egyetlen a magyarok között, aki a búr háborúról könyvet irt. Ezt 1900-ban 'Boer-angol t?zben' cím alatt adta ki Budapesten.

A magyarországi búr háborús írásokban általában két név bukkan fel: báró Atzél György és Szigethy Lajos. E két nevet nem lehetett dél-afrikai forrásokkal egyeztetni.

Még meg kell említeni az eddig ismert egyetlen olyan magyar személyt, aki kivételesen az angolok oldalán harcolt. Egy bizonyos Vadász Lajosról van szó, aki kés?bb Dél-Afrikában telepedett le.

A búr háború végének 2002-ben volt a száz éves évfordulója. A búrok leszármazottai, a mai 'afrikaans' nép viszont nem felejtette el azok nevét, akik második szabadságharcukban ?ket segítették. 2000. december 9-ikén, a Natalbeli Utrecht kisváros múzeumában egy 2000 nevet tartalmazó emléktáblát lepleztek le. Az alábbi magyar neveket örökíti meg:

        Austria and Hungary

Gassing, Geza (Hungarian), Illrich-Rittmeister (Hungarian), Luzsinsky,

Felix Baron (Hungarian), Mészáros, Paul (Hungarian), Mrsic, Lucca (Hungarian), Simon, Lieutenant W. (Hungarian), Von Pechy T, Wass, Graf Albert.

Ezen a listán nem szerepeltek a következ? magyar nevek:

Illés. (talán a fenti Illrich?), Janssen Lajos, Fleischer Pál, báró Bornemisza Kálmán, gyulafalvi Bulyovszky Károly, Zlinszky András, Henel, JF. Még azt is meg kell említeni, hogy gróf Wass Albert az egyetlen, a Dél-afrikai nyilvántartásban feljegyzett magyar h?si halottja a búr háborúnak. Az ? sírhelyét e sorok írója több éve kutatja, de még nem sikerült azonosítani azt a helyet, ahol h?si halált halt a búrok önállóságáért.

v. Szabó Kristóf

Forrásjegyzék

Könyvek:

Amery L.S. (ed),     The Times History of the War in South Africa 1899 -1902

Breytenbach, J.H.   Die Geskiedenis van die Tweede Vryheidsoorlog

                                in Suid-Afrika, 1899 -1902.     Deel VI,

                                  (A második szabadságháború Dél-Afrikában.)

Davitt, M.               The Boer Fight for Freedom (A búrok szabadságharca).

                               Funk and Wagnalls, New York and London, 1902.

Farwell, B.              The Great Boer War.  (A nagy búr háború). Penguin, London,

                                1977.

Pakenham, T.          The Boer War.   (A búr háború) Abacus, London, 1992.

Egyetemi disszertációk/folyóiratok. 

Friend, D.G.         Uniforms of the Staatsartillerie: Influences and Developments.

                              (Az állami tüzérség egyenruhája, hatások és fejl?dések)

Gomm, D.             The German Commando in the South African War 1899-1902.

                              (A német kommandó a búr háborúban.) Military History Journal  

                               Vol. 2, No. 2.)

Schultz, B.G.        Die slag van Bergendal (Dalmanutha) Universiteit van Pretoria.

                              A Bergendal (Dalmanutha) csata. Kiadatlan M.A. tézis.

Schmidl, E.A        Österreicher und Ungarn im Burenkrieg. Lantern, 1992 Feb.

                             Österreicher und Ungarn im Burenkrieg. Lantern  Disszertáció,

                              Bécs.

Levelezés

Több Internet kapcsolat ausztráliai, illetve kanadai történészekkel, a brit oldalt tekintve, pld. "South African War Virtual Library".

Az Anglo-Boer War Museum Elria Wessels asszony

Újságcikkek,

F?leg a háború százáves évfordulójáról.

A legtöbbje a Pretoria Newsból.

Szlovákia Új Szó

"Leporolt Hírmorzsák". Báró Luzsénszkyr?l.

Egyéb

"A búr háború magyar h?sei"  (A könyvutálást sajnos nem találom.)

"Búrmagyarok, avagy magyar önkéntesek a búr háborúban."  Pataky Iván. Ismeretlen lapból.

Harctéri Kutatás

Bergendal csatatér, kraal megtekintése, búrok véd?állásai, illetve brit és búr emlékm?vek megtekintése, Goldegg Korps állasai megközelítése, lefényképezése.

(Megjelent 2002. június 13-n, az ausztráliai MAGYAR ÉLET 5. oldalán 'Magyar önkéntesek a búr háborúban' címmel.)