2005 augusztus 14.

Tizenegy óra és még mindig a sárba ragadt autót mentjük. Magó Karcsiék már kint vannak a helyszínen a szemtanúkkal meg a sajtóval. Kiderül, hogy kelet fel?l kocsival be sem tudunk menni a szántóföldre, mert tele van kukoricával. Légvonalban 300 méterre vagyunk a többiekt?l. Még elválaszt vagy 50 méter kukorica és a szántóföldön vagyunk. Mindenkin legalább 30 kiló holmi: -m?szer, kamera, állvány szita stb. Mire átvágjuk magunkat keresztbe a kukoricán már a szemünket is csípi az izzadság.

Megérkeztünk!

Átbeszéljük a teend?ket. A korábbi bejárások alkalmával, valamint a szemtanúk elbeszélései alapján egy tanyát keresünk és attól 300 méterre abony felé (nyugati irányban) lehet a gép. Megkeressük a tanyát. Az épületek helye még látszik, de már csak a domborzatból. ( az ötvenes években lerombolták és beszántották) Mindenfelé cserép és tégladarab. És az els? lemezdarab, amit az újságíró talál meg. A lemez szegecselt, szürke színe német RLM listákból ismer?s. Nagyon örülünk! Ez azonban szórványlelet és csak a gép létét bizonyítja. Kimérem GPS-el a tanya helyét. Zászlóval a kezemben elindulok nyugat felé és kb. 100 méterenként jelölök egyet. 300 méternél megállok, újabb zászló. Ez lesz a középpontja a 100x200m-es mez?nek amit átvizsgálunk. A területet szemrevételezéssel kezdjük átvizsgálni. Sokan vagyunk, így láncba fejl?dve haladunk a kimért területen. Ennek az eredménye csak 2 óra tájban lesz meg, egy újabb lemezdarab formájában. A nagy mér?keretet is bevetjük. A lemez környékén kiakad a m?szer. - Megvan a gép! – kiáltunk fel izgatottan, azonban kiderült csupán a földhatárt jelz? vascsövet találtuk meg. A terület azonban fémleletekben gazdagnak bizonyult. Számos eke-alkatrész, vasvilla, patkó és szeg került el?. A gép nyomára azonban semmi nem utalt a két lemezdarabkán kívül. A meleg most már kiszívott minden energiát bel?lünk. Negyed óra szünet, majd Gézával és Áronnal módszeresen elkezdjük a nagy mér?kerettel átvizsgálni a területet, míg a többiek tovább kutatnak a felszínen. Egyre s?r?bben gerjed be a m?szer magától, jelezvén, hogy már nem sokáig bírja a telep. Váltjuk néha egymást. Fél öt körül jár az id? mikor az eddigieknél sokkal nagyobb fém felületet jelez a keret! Kis m?szerrel próbáljuk pontosítani a helyet, de a tárgy mélyebben van, mint gondoltuk és nem jelez semmit. Óriási izgalom támad közöttünk. Fél?rültként kezdünk ásni, mindenki izgatott, még egy mérés és igen az els? lemezdarab a felszínre került! A lemez kb. 80 centi mélyr?l került el?! A háború után oly sikeresen temették el ezt a gépet hogy hatvan év alatt egyszer sem érte el az ekevas! Ezért nem maradt szinte semmi a felszínen, de a mélyben…

A felszín alatt.

A kutatógödör mélyér?l sorra kerülnek el? a darabok. Méreteiket tekintve nem a szokásos szórványleletek, mivel méteres darabok is vannak itt a törzsb?l, szárnyból. A motortartó bak alumínium - magnézium ötvözete teljesen átrohadt. Az eleje megvan, a vége mint a homokk? málik szét a kezünk alatt.(pedig 60 éve majdnem 1500 lóer?t tartott kordában) És a bizonyíték: Me 109-es kabinkeret darab. Ez már majdnem másfél méterr?l került el?, és még további darabok vannak alatta. A szondázás során az egykori kráter szélt találtuk meg, becsült átmér?je 8-9méter. Mélysége akár 4 méter is lehet. A leletek jó állapotban vannak, látszik, hogy a gép aránylag egyben ért földet és a sérülések inkább a háború utáni alapos „takarításnak” köszönhet?. (A gépet a szemtanúk szerint megpróbálták egy acélkábellel kihúzni, amit két traktor közé kötöttek. A kötél szétvágta a gépet, így nem tudták azt kirántani. Erre visszadobálták a leszakadt részeket, átmentek körmös kerek? traktorral a gépen, míg ki nem lapították, és ezután temették be.) A festés minden lemezen jól látható. Érdekes, hogy a gép alsó feléb?l származó lemezek festése (RLM 74) szinte teljesen fehér! (Ez valószín?leg a talaj vegyi hatása lehet.) Rengeteg apró festett fa alkatrész is felszínre került. A festésminták nagyon jól láthatóak rajtuk! Jelenlétük meger?sítik, azt is, hogy egy kései gyártású repül?géppel van dolgunk. A szárny két h?t?je nem sérült nagyon. Egy darabban kerülnek a felszínre. A gép típusa egyértelm?, azonban még nem találtuk meg a szerencsétlenült járt pilóta maradványait. A szemtanuk állítása szerint pár méterre temették el a repül?jét?l. A maradványok alapján azonosítani lehetne: tényleg Bejczy József gépét találtuk meg, és az ? maradványait rejtette a föld. Persze addig semmi sem biztos, így az is elképzelhet? hogy nem Bejczy f?hadnagy gépe a most el?került. Én azonban úgy gondolom, a több éve tartó kutatás elég egyértelm?en beazonosította a helyszínt. A szemtanúk által elmondottak egyeznek a tényekkel, ami a gép helyzetét, és állapotát jelenti. 1988-ban is ezen a területen keresték Tobak Tibor bácsiék a gépet. Sajnálom, hogy már nem érhette meg a megtalálását.

A további tervek

A gépet visszatemettük, és elkezd?dik a hivatalos eljárás, melynek végeredménye a gép kiemelése és a földi maradványok exhumálása lesz. Ha minden jól megy már október végén nekiláthatunk a munkálatoknak. Addig azonban még rengeteg egyeztetés és papírmunka vár ránk. A leleteket a Szolnoki Repüléstörténeti Múzeumban lehet majd megtekinteni.

UI: -Vannak megérzések és vannak tények. A tények azt mondják, hogy el?került egy német tervezés? vadászrepül?gép. A megérzés azt mondja egy Puma századbeli Pilóta lehet hogy végleg hazatérhet. Én kutatom, elfogadom a tényeket, és hiszek a megérzéseknek. Remélem a DNS vizsgálat meger?síti, a f?hadnagy repül?jét rejti az Abonyi homok.

Külön köszönöm a segítséget Magó Karcsinak, Megyer Áronnak, Rácz Gézának, Takács Lászlónak. Köszönöm azoknak akik még jelen voltak és rengeteget segítettek, valamint azoknak akik elkezdték ezt a kutatást 17 évvel ezel?tt és segítettek most is! Képek a Galériában! PAX