Az amerikai 15. légi hadsereg nehézbombázói  1944. december 17-én a sziléziai Odertal olajipari létesítményeit bombázták. A támadásból visszatérő egyik B-24 H típusú Liberátor (455. bombázó csoport, bevetési szám: 10495, a gép neve: „THE PEACE MAKER” -Békecsináló-, gyári száma: 41-28982, oldalszáma: 74) már nem tért vissza olaszországi bázisára. Vadászrepülőgépek támadása miatt olyan súlyosan megsérült, hogy Adony község határában lezuhant és felrobbant.

kép: http://yellowairplane.com

A pilóta visszaemlékezése.

"December 17. Felszálltunk az Odertal-i olajfinomítót bombázni. A célpont felett elveszítettük a 3-as számú gépünket. Vis felé irányultunk. Budapest közelében erős légelhárító tűzbe kerültünk, kárunk nem esett. Harcba keveredünk, legénységünk lelő egy ME 109-est, ezt az oroszok is megerősítik. Vadászrepülőkkel lelőnek bennünket. Ejtőernyővel kiugrunk a Balaton és Adony között. Lőnek az ejtőernyőre az oroszok, németnek néznek, elfogva azonnal azonosítanak. Elvesztem az órámat, a parancsnokságra visznek. Ott találom a navigátort. Később a másodpilóta azonosítására kivisznek.”
Ugyanis a bombázó személyzetéből J. Jacobson másodpilóta a gép elhagyása után szerencsétlenül járt.

A bombázó utolsó percei.

Ma még tisztázatlan, hogy kik lőtték le a bombázót, kik voltak a támadók. Annyi bizonyos, hogy amikor bekerült az Adony feletti légtérbe, akkor már égett a farok része és a legénység több tagja elhagyta már a bombázót. A község december 7. óta a szovjet hadsereg megszállása alatt állt. A légi harc félelmetes hangjára oroszok, magyarok szaladtak ki a házak udvarára és az utcákra. Több egykori szemtanúval beszélgetve még mindig csak részinformációt lehetett összegyűjteni, hiszen mindenki csak egy-egy mozzanatát figyelhette meg a magasban történteknek.   
„A bombázót két vadászgép támadta oldalról, egy pedig felülről lőtte.  Látni lehetett, hogy kigyulladt, a támadók pedig hírtelen eltőntek. A gép ekkor ért Adony fölé és elkezdett emelkedni, de már látható volt, hogy ég a jobb szárnya is. Láttuk, hogy ejtőernyősök ugrálnak ki belőle. Mindenki rettegett, hogy a házak közé esik a gép. De az elhaladt a község felett, letört az egyik szárnya, majd hírtelen fordulattal, nagyon égve elkezdett zuhanni a föld felé. A becsapódás utáni robbanás hangját mindenki hallotta. A község felett elhaladó repülőt kézifegyverekkel lőtték az udvarokra, utcákra kiszaladt, zömében részeg oroszok. Ugyanezt tették az ejtőernyősök megjelenésekor. Közben üvöltöztek: Nyemszki!, Nyemszki!”
A bombázó Adonytól délre, a határ "Kerékrét"-nek nevezett részére zuhant. Egyes részei mélyen a földbe fúródtak, de a roncsok jelentős része nagy területen szóródott szét.  

A másodpilóta halála.

A bombázó már Adony felett volt, amikor a pilóta és a másodpilóta elhagyta. Csak a pilótának kedvezett a katonaszerencse, hogy élve földet érjen, mert a másodpilóta J. Jacobson nem élte túl az ereszkedést. Mi történt azokban a percekben?
„A légi harc hangjára mind kiszaladtunk a házból: civilek és az orosz katonák.  Megbújva az eresz alatt figyeltük az eseményeket. A sorozatok ropogása, a nagy motorzaj félelmetes volt.
Láttuk, hogy ejtőernyősök ereszkedtek lefelé. Az orosz katonák össze-vissza kiabáltak: "Nyemszki! Amerikansz!" és lövöldöztek a magasba. Néhány pillanat múlva,  az egyik szépen ereszkedő ejtőernyő keskeny csíkká vált és gyorsan zuhanni kezdett a föld felé. A jelenlegi szövetkezeti gépműhely körüli területre csapódott be. Az orosz katonák és mi is odarohantunk. A lezuhant ejtőernyős a jobb oldalán feküdt, háttal felénk, bal karja furcsán hátrafelé hajlott. Karjának felső részén a ruhára kis amerikai zászló volt varrva, melyet meglátva hátrahőköltek a katonák. Gyorsan szemügyre vettük a halottat, aztán az oroszok is eljöttek onnan, és minket is elzavartak a közelből. Nemsokára orosz tisztek jöttek, és a környéket lezárták. Mi csak a távolból figyelhettük az eseményeket.”
Az 1945. augusztusában kiállított jegyzői jelentés szerint: „1 főt az orosz katonaság lőtt le”. A hazatért amerikaiak szerint ejtőernyőhiba okozta a tragédiát.
 
Jacobson temetése.

Az amerikai másodpilóta holttestét nem sokkal később a temető halottasházába vitték. Temetése december 19-én volt, a halottasház közelében levő „Bolgár lány sírhelye” közelében. Magas rangú szovjet katonai parancsnokok is jelen voltak. A temetéskor szólt a zene és sortüzet is lőttek. A szertartáson részt vettek Jacobson társai közül azok, akiknek a földet érés után sikerült az orosz megszállási területet elérni. Ott volt egy másik, szintén december 17-én lelőtt és Dunaföldvár közelében lezuhant amerikai bombázó személyzetének négy életben maradt tagja is. 1945 nyarán pótkocsis teherautó érkezett a temető elé, amelyen fehér ruhás emberek voltak. Odarendelték a temetőőrt, és elkezdték kihantolni az amerikai sírját (a munka felénél elküldték onnan a temetőőrt), majd elszállították Jacobson holttestét. A háború után ugyanis felkutatták az angolszász pilóták sírjait, közülük az amerikaiakat 1946 végéig hazaszállították. Ezért a Budapest, XI. kerület, Budaörsi úti amerikai katonai temető csak szimbolikus temető.

A személyzet további sorsa.

Az Adonynál és Dunaföldvár közelében lezuhant amerikai bombázók életben maradt személyzetének további sorsa még egy darabig nyomon követhető. Három társuk visszamaradt az egyik adonyi hadi korházban (sorsukról csak annyit tudni, hogy mindhárman meghaltak). A december 20-án  elindult csoport további útjának állomásai: Dunaföldvár, Paks, Szabadka, Temesvár, Bukarest, ahonnan repülőgéppel szállították őket olaszországi bázisukra.

Visszatérés 55 év múlva.

Mindig megható és izgalmas visszatérnünk oda, ahol életünk egy-egy fontosabb eseménye történt. Idősebb korban nagyobb a vágy, hogy fiatalságunk sorsdöntő helyszíneit felkeressük. Talán ez indította el az Egyesült Államokból L.Harwey Hewit, az Adonynál lezuhant bombázó személyzetének egyik tagját. Hosszú utat tett meg, hogy visszatérjen abba a magyarországi községbe, ahol az 55 évvel ezelőtti látogatást nem önként választotta. 1999. június 19-én Farkas János jegyző úr, id. Eisenberger János és néhai Köller Ferenc helyi lakosok nagy szeretettel fogadták az egykori katonát, aki feleségével érkezett Adonyba. Segítségére voltak, hogy megtekintse azokat a helyszíneket, amelyeken egykor megfordult: a gép lezuhanásának helyét, az egykori hadi korház épületét, a másodpilóta ideiglenes sírhelyét.

L. Harwey Hewit emlékei.

„Repülő legénységünk bázisa Olaszországban volt. Feladataink abból álltak, hogy rendező pályaudvarokat, gyárakat és olajipari létesítményeket nagy magasságból bombázzunk. Beosztásunk szerint 35 ilyen missziót kellett végrehajtanunk, mielőtt visszatértünk volna Amerikába. Nyilvánvalóan ezek a feladatok nagy veszéllyel jártak a légelhárítás és a német vadászrepülők miatt. Nekem a 11. bevetésem volt a végzetes, amikor vadászrepülőgépek támadása miatt Adony felett lezuhant a gépünk. Német megszállás alatt álló területre érkeztem le, de sikerült őket kijátszanom és egy orosz járőrhöz csatlakoznom. A mi tapasztalataink az oroszokkal kapcsolatban nagyon jók voltak. Jól bántak velünk és testvéri fegyvertársnak tekintettek.”
Sajnos L. Harwey Hewit csak ennyit volt hajlandó elmondani a régen történt eseményekről, minden további információ közlésétől elzárkózott.

A lezuhant és felrobbant bombázó sok alkatrésze került élelmes gyűjtögetők tulajdonába, a még fellelhető darabokat pedig a háború után szervezett roncsgyűjtés során elszállították. A helyszín ma mezőgazdasági művelés alatt áll. A mélyben még talán ott lapul néhány roncsdarab, de a felszínen semmi sem emlékeztet az egykori eseményre.

Rózsafi János