www.vollner.de és www.lajosvollner.nl alatt megtalálható az uti napló ill. sok kép.

Èn is kint voltam a Don-nál
(Garda József [1] után és Apám nyomában)
Dr. Vollner Lajos
De nem a „Hadak ùtján” (Stark Tamás [2]), hanem repülővel, busszal és személygépkocsival.
Az okát a röviddel ezelőtt megjelent könyvemben (Woronesch, Das Schicksal ungarischer Soldaten am Don/Russland zwischen 1942/43, [3] ugyan részletesen közöltem, de itt a német szöveg miatt egy két magyar mondattal is megemlítem.
Fő ok volt, az Apám megtalált levele (vázlat, l. később). Miután semmit sem tudtam az akkori szomorú idökről elkezdtem keresgélni az összes lehető levéltárak, könyvtárakban, könyvekben, naplókban és végül is leirtam a szomorú történetet. Még egy utolsó bizonyitékok hiányában és minden itteni lehetőséget kihasználva– nagy húza-vona után, melyet a vizum megszerzése okozott - útnak indultam Voronyes és a Don felé. (München – Voronyes, 2011,április 13, 16.35-22.20, 3-4 óra eltolódás).
A szöveg nyelvtanilag javítva és kiegészítve:
Az újságból értesültem a hadifoglyok kártalanitásáról.
1942-ben a Nagykanizsai tüzérezredbe hivtak be katonának [és] hamarosan kivittek bennünket a frontra. [A] 15-ös Tarackos Ütegben szolgáltam.
Az előretörés [folyamán] Voronyes (Woronesh,Woronesch) mellett, a Don partján álltunk meg tüzelőállásban.
Onnénd, a visszavonulás alatt elfagytak a lábaim és megsebesültem. A(mi) szilánk még ma is bennem van.
(És) amikor (bementem) [visszakerültem a kórház után] Nagyknizsára, az 540-550* föböl rendelkezü ütegekből, csak 38-an jelentkeztünk vissza. Teljesen ki voltunk nyirva.
(Akkor) [ott] engem „segédszolgáltosnak” [nyilvánitottak és] átkerültem a „Tartalékos Ezredbe”. De a lábaim és a sebesülésem végett leszereltek mert igen ki voltam merülve és le voltam gyengülve. De ez [idő] csak 8 hónapig tartott és újból behivtak [...].
*) E számok valószinű a három (9./2. - Garda József, 9./3 -Vida István [4] és 9./7.– Apám szomszédos északi ütegekre vonatkoznak, - lásd lejebb a térképet - mert egy üteg 164 harcoló tüzérből állt Az egész 9. könnyü hadosztály (kh) 13.500 honvédböl [Szabó Péter, Don-Kanyar].
[1] Püski Budapest, 1999, ISBN 963-9188-37-9
[2] Corvina Budapest, 1991, ISBN 963-13-3393-0
[3] Bauer Thalhofen, 2011, ISBN 978-3941013-73-5
[4] Vida István, Egy Petöházi Tüzér Visszaemlékezése a II. Világháborúra 1941-1945,
Petesháza, Szlovénia, 1996-1998
Mivel eddig nem sikerült betenni a teljes szöveget a sok képpel, nyitok egy honlapot és közlöm a link-et.
Voronyesbe repültem, onnand lementem Gremjacsjeba, Ivanovka-ba, Sztozsvoje-be, Urivba, Jemancsje-ba. Tájak mellett térképek, muzeumi darabok, ujságcikkek, ill. képek a honvédektöl viszahagyott ujságokból erdenek.
Addg is köszönet a kritikákért!
A történelmileg elkészitett könyvemet is megprobálom betenni a fent emlitett hon-lapra. Elnézést az esetleges helyesirási hibák miatt, ami föleg nem abból ered, hogy 55 éve német nyelvterületen élek, hanem az irógépemböl hiányzanak a magyar jelek (A cikkben ugyan igyekszem összeszedni öket).