IL-2-es csatarepülőgép a Velencei-tóban 2.rész (2004 május)
Locations
Az aelső rész: http://www.roncskutatas.hu/node/12322
A kiemelés május 20-30 között történt. Sajnos most nem tudtuk igénybe venni a mocsárjáró szolgáltatásait, így a déli partról kellett minden anyagot, felszerelést "behajóznunk" a helyszínre.
Ezen munkálatok is több napot elvittek a lényegi munkából. A csónakkal járható helytől még ki kellet építeni járólapokból egy "járdát", mely kb. 70m hosszú volt. Miután kiépült az út, kezdődhetett az állvány összeszerelése és a munkaterület kiépítése. A kutatóárok kitágítása után már búvárainké volt a terep. Ismét a PELSO bőváregyesület végezte a vízalatti munkákat. Látótávolság nulla, tehát csak tapogatva lehetett kutatni az iszapban a személyzet maradványai után. Természetesen rengeteg más tárgy is előkerült. A pilótafülke roncsainak helyét már tavaly feltérképeztük. Sorban napvilágot is láttak a személyzet maradványai, valamint múszerek, lőszerek ...stb.
Személyes tárgyak is felszínre kerültek, mint pl. a repülőszemüveg egyik része (sárgarézkerete) egy bélelt repülősapka, és két haube fülvéddő. Ennek érdekessége hogy ez egy német gyártmányú hajózósapka része! Meglett a térképtáska, magán őrízve a becsapódás görbe nyomát, valamint a rakétapisztoly.
A motor és az elején lévő reduktor a tengellyel és egy légcsavartollal jól kitapogatható volt. A reduktor résznél volt letörve a motorról. Mivel ez bíztatóbb eredményhez vezet, ezzel bróbálkoztunk elöbb. Az álványzat átépítése után sikerült is kimozdítani az iszapból és aztán lassan felemelni és végül kiemelni. A motorral nehéz dolgunk lesz mondta Molnár János búvár, aki lent kitapogatta a dolgokat. Az iszapot több napig sugárcsöveztük a motor körül, de nem lett sokkal jobb a helyzet. A felkavarodott iszap lassan visszaült. Jani lekvárhoz hasonlította amiben tevékenykednie kellett. Volt hogy a levegőt sem tudta kifújni, mert a sűrű lé a membránt visszanyomta.
Na szóval a kemény iszaptalajba is beágyazódott rendesen a motor. Lehet vagy 600kg és ehhez még ki is kéne szakítani az iszapágyából. János talált egy átkötési helyet, ahova aláfűzött egy drótkötelet és megpróbáltuk egy 1000kg húzőerejő csörlővel megmozdítani, de sajnos nem mozdult. A kötelet aláfűzve ott hagytuk.
Lassan lejárt az időnk, vissza kellett bontani a munkaterületet és levonulnunk. Télen a jégen egy nagyobb teherbírású csörlővel újra megpróbáljuk.