- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
2011, szeptember 29 - 13:03
Tisztelt tagtársak!
Az alábbi hivatkozással kapcsolatban lenne kérdésem:
"A Hehs-féle ejtőernyő világviszonylatban is magas színvonalon állt, számos szabadalmi oltalommal védett megoldást tartalmazott. korszerűsített változatait 40 M és 43 M megnevezéssel jelölték." Turcsányi Károly - Hegedűs Ernő: A légideszant I. Puedlo Kiadó, Nagykovácsi, 2007. 173. o.
Hallott-e valaki erről az ejtőernyő típusról?
Jelen információk szerint, a Hadtörténelmi Levéltárban csak a 39 M típusokról találhatók források.
Amennyiben valaki tud információval szolgálni, kérem segítsen.
Üdv,
Jager
Locations
A 39.M ejtőernyő gyakorlatilag a Hehs-féle ejtőernyő. Az első hazai gyártás, négyféle változatban.
Keresd Dombi Lőrinc Selyemkupolák című könyvét. Zrínyi kiadó ISBN 963 327 194 0
Bár hozzá kell tegyem, 40.M és 43.M nem szerepel a könyvben...
Üdv
Fecó
........................
Tisztelt Domino!
Az említett könyvet én is tanulmányoztam, ám ott sem kaptam konkrétabb választ kérdésemre. Remélem, hogy valaki már belefutott valamilyen levéltári anyagba, amely segíthetne a kérdés megválaszolásában.
Segítséged köszönöm!
Üdv,
Jager
......
Az ejtőernyőkhöz nem sokat konyítok, de a kötetem megnézve nagyon nem tekinteném etalonnak. Aki csak könyvészeti forrásokat (illetve egy Tanulmánygyűjteményes anyagot) használ alapul, valamint Bárczy Zuhanóugrását tekinti forrásértékűnek – és nem használ levéltári forrásokat – az szerintem nem végzett kellő mélységű kutatásokat.
Én erős kritikával kezelném.
Borsod, igazad van: erre nem lehet sok mindent alapozni.
......
Érdekesség képpen kimásoltam a Kanadai Magyar szárnyak 1981-es számából maga az illetékes által írt cikket:
http://postimage.org/image/20618gw2s/
http://postimage.org/image/206672xk4/
http://postimage.org/image/206b5oz1g/
http://postimage.org/image/206hrud0k/
http://postimage.org/image/206mqgehw/
Angel
.............................................
Uraim, ha már szabadalom, akkor ezen az oldalon a Hehs névre keresve megtalálható az ejtőernyő szabadalma, és a korabeli leírás is.
http://epub.hpo.hu/e-kutatas/?lang=HU#
Üdv:
König
König: köszönöm a hasznos linket!
A Hehs-féle visszaemlékezést magam is megszereztem korábban: a segítő szándékért hálás vagyok.
......
Locations
Tisztelt Jager !
A ledobótartállyal kapcsolatos keresés közben találtam pár infót.
Igaz én is csak korszerűsített H.39.M.h.-t találtam.
Adatai: A kupola felülete 64 m2, átmérője 9 m, szeletek száma 24, süllyedési seb. 5 m/sec, tervezés ideje 1940 (Selyem kupolával, len zsinórzat)
"Körülbelül 1938 július közepén érkezett meg Székesfehérvárról (Pápára) Hehs Ákos repülő hadmérnökkari százados a rendelkezésre álló ernyőtípusok tanulmányozására, magával hozva a maga tervezte új magyar ejtőernyőt, amivel a következő napokon ugrásokat is hajtott végre. A csoport tagjai ekkor láttak először tartalékernyős ugrást. Augusztus elején a csoportot és az ugrásokat megtekintette vitéz Bertalan Árpád százados és öt-hat fiatal hadnagy. Bertalanék úgy tudták, hogy a Tszt. egy speciális kísérleti csoport az ejtőernyős ugrások kikísérletezésére, ők viszont akkor értesültek arról, hogy a honvédségnél rövidesen megalakul az ejtőernyős egység."
"Hehs Ákos repülőmérnök 1929-ben fejezte be a repülőkiképzését Szegeden, majd Wassel Károly LüH. vezető javaslatára a Székesfehérvári Repülőgépjavító Üzeméhez nyert beosztást. 1930 elején került az üzem ejtőernyő javító részlegéhez, ahol abban az időben a repüléshez használt olasz Salvator, német Heinecke, Schroeder, valamint az angol Irwing ejtőernyőket javították. Erdődi János részlegvezető segítségével először egy Irwing ejtőernyőnek egy új, minden gépben kényelmesen elférő tokot, majd ennek sikerén fellelkesülve ejtőernyő modell kísérleteket kezdtek. Hehs Ákos tanulmányozva a külföldi szélcsatornákban végzett ejtőernyő kísérletek eredményeit, arra a következtetésre jutott, hogy a kupola kialakításának a legnagyobb légellenállás biztosítása érdekében többé - kevésbé laposnak kell lennie."
"1933-ban egy olasz - német anyagvásárlási körút keretében sikerült eljutnia a berlini Schroeder ejtőernyőgyárba, ahol tanulmányozhatta az ejtőernyőgyártás munkamenetét, megismerte a gyártó berendezéseket. Visszatérése után azonnal megrendeltette a kéttűs Singer varrógépeket, az elektromos selyem-vágó készülékeket és még néhány modernnek számító berendezést. Ezek segítségével rövidesen elkészült egy 40 m2 -es pilóta mentőernyő, egy 64 m2 -es gyakorlóernyő és egy 36 m2 -es tartalék mellernyő mintapéldánya. Egy repülőbaleset láttán, - amikor a nagy sebességgel zuhanó gépből kiugró pilóta Schroeder típusú ejtőernyője a nyitás pillanatában szétrobbant - Hehs Ákosban megérlelődött a magyar "fékejtőernyő" gondolata, ami nagyjából a mai stabilizátoros nyitásmódnak felelt meg. Rövidesen le is gyártották mintapéldányát és próbabábuval sikeresen ki is próbálták!"
"Ám korai volt az öröm! A parancsnokság részére felterjesztett részletes jelentés és a jóváhagyást kérő ügydarabra megdöbbentő válasz érkezett: " - Azonnali hatállyal utasítom, hogy tartózkodjon a további kísérletektől, miután nincs semmi szándék arra, hogy a jelenlegi német és olasz ernyőket hazai gyártással pótoljuk…" Ezt az utasítást Marton Dezső mérnök százados, a Javító Üzem parancsnoka - bár közölte tartalmát Hehs századossal - a fiókjába süllyesztette (nem vette figyelembe), így az ejtőernyő kísérleti munkák tovább haladhattak. Marton százados (közben előlépett őrnaggyá) jól számított, mert rövidesen a légierő parancsnok posztjára kerülő Háry László vezérőrnagy megváltoztatta a rendeletet, sőt utasítást adott arra, hogy az ernyőket mutassák be valamennyi repülőalakulatnál, 12 darab gyakorló ejtőernyőt pedig szállítsanak le Pápára, csapatpróbára. Ez időtájt kapott utasítást Marton százados arra is, hogy indítsa útba Hesh századost Pápára Shcroeder és Salvator ejtőernyők átvételére. Mivel Marton százados szabadságra távozott, - helyettese pedig maga Hehs Ákos volt, a 4. Önálló Műhely Parancsnok aláírással engedélyt kért a 32. osztálytól Hehs százados részére (valójában önmagának) ejtőernyős ugrás végrehajtására az új ernyővel. Az engedélyt táviratilag meg is kapta."
"1938 augusztus elején Hehs százados és Erdősi János művezető átutazott Pápára, de az erős szél miatt aznap még nem ugrottak a Tszt.-sek. Estére azonban csendesült a szél, s mivel a német és olasz ejtőernyők átadói már távoztak a repülőtérről, Hehs százados egyedüli ugróként szállt fel egy Caproni Ca-101-el és végrehajtotta első ugrását 1000 méterről bekötve, sőt kb. 250 méteren még a tartalék ejtőernyőt is kinyitotta. Az ugrás sikerén felbuzdulva másnap már kézi kioldással ugrott, hasonló sikerességgel."
"Miután a szabadalmaztatás körüli jogi problémák is rövidesen tisztázódtak, a Légierő Parancsnok 63697/eln. Le. 1938 számú rendeletével rendszeresítette az új típusú ejtőernyőket a Magyar Királyi Honvédség Légierejénél."
Üdv.
Gábor
Kedves Gábor!
Köszönöm az információt: a korábbi kutatások során már sikerült fellelnem ezt is.
Jager
......
Kedves Jager!
Örülök, hogy segíthettem, nem hiába tanították akkor nekünk az iparjogvédelmet, szabadalmakat a BME-n.:)
Üdv:
König