Szomorú kötelesség...
Szomorú kötelességünknek kellett eleget tennünk csütörtökön és pénteken.
A 711-es gyalogos hadosztály harcainak kutatása közben a szokásos helyszínünk közelében Roland barátom megrendítő maradványokra bukkant.Annak a területnek a közelében ahol tavasszal rengeteg tárgyi emlék bukkant elő, német katonák maradványait találta.
Egy gázálarchenger jele után ásva egy koponya bukkant elő.Roland azonnal visszatemette a gödröt és rögtön telefonált nekem., Én pedig a Német Hadisírgondozó Intézet munkatársának, akit már régóta ismerek.
A rendőrséget felesleges lett volna értesíteni, mert a mélység, a gázhenger,néhány gomb és az ipszilon szíj maradványai egyértelművé tették, hogy hadisírról van szó, és a nemzetisége is egyértelmű volt.
A hadisíros munkatárs nagyon rugalmasan, hozzánk igazodva gyorsan reagált, és két nap múlva összegyűltünk a helyszínen.
A gödör kiásásában segítettünk, de a maradványokat már csak Ő tárhatta fel.Hamarosan közölte velünk, hogy feltevésünk helyes volt, német katonák maradványait találtuk (Roland), és hivatalosan hadi tömegsírnak nyilvánítja a helyszínt, mert itt többen vannak elhantolva.
A munka közepén elkezdett szakadni az eső, gyászos és lehangoló hátteret adva ezen szomorú tevékenységnek, amit másnap kellett befejezni, a lehetetlen körülmények miatt.
A helyszín egy meredek domboldalon volt, ahol valószínűleg egy robbanás kráterébe húzgálták be a maradványokat, egymásra dobálva. A sárban tapickolva, csúszkálva, alig tudtunk a lejtőn lekecmeregni a felszerelést cipelve.
Másnap fejeztük be a munkát, aminek végső összegzése : Öt német katonát találtunk, kettőnél volt személyi azonosító cetli, és egy sebesülési jelvény. Rengeteg gomb, egy zsebkés,málhakampó, ipszilonszíj maradványok.
Felszerelést a gázhengeren kívül nem találtunk semmit, még a bakancsot is lehúzták róluk.Feltételezzük, hogy civilek által történt a temetés, mert a bajtársak elvitték volna a cetliket is.
A maradványok vizsgálata szerint három katonának a koponyája szinte teljesen összetört, borzasztó állapotban volt, mindenképpen ez volt a halál oka. Ezenkívül törött sípcsont, és felkarcsont is volt a maradványok között.
A jelvény és a két cetli kifogástalan állapotban volt, az egyik bőrtokban.
Természetesen kegyeleti és egyéb okokból a maradványokról és a sírban talált tárgyakról nem mutathatunk képeket.
A harctér kutatásnak ez a része nagyon megrendítő és elszomorító tevékenység...Most szembesültünk ismét a háború borzalmaival. Viszont ezt is valakinek meg kell csinálni, és talán két család Németországban megtudhatja mi történt a rokonaikkal.
Köszönjük mindenkinek aki ebben a szomorú munkában segített: A Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársának, Rolandnak,Istvánnak, Dávid, és Sanyi barátaimnak, akik mindent megtettek az ügy érdekében. Mindenki önzetlenül, erején felül megtett mindent, hogy itt lehessen és segítsen, nem kis távolságot áthidalva és nem kevés pénzt rááldozva, sőt egyikük egy gerinc sérvvel küszködve szó szerint a csontkovács keze alól kimászva jött, hogy segítsen.
Én az ilyennnek enni sem adtam volna... Jó, hogy legalább a mi nációnk egyformán kezeli mindkét fél katonáinak maradványait és tárgyi emlékeit. Ők sem azért voltak itt, mert hősök akartak lenni, vagy mert jó volt, meg mi sem. Ember ember. Ezt nem árt figyelembe venni. Nekem ilyen munkában egyenlőre nem volt részem, bár én nem is vagyok igazi áskáló.
Ez lenne a természetes,de sajnos láttam már az ellenkezőjét is...
Lehet naív vagyok, de szerintem ez természetes.
Sziasztok!
Uraim,elismerésem!Nagyon nagy és nemes cselekedet!
Gratulálok!
Üdv:G+G
Jobban utánanézve a heer cédulának, lehettek a 96. gyaloghadosztály katonái is. Korábban ebből a pótzászlóaljból (mielőtt még átnevezték volna) a 287. gyalogezred is kapott újoncokat, aminek később 287. gránátosezred lett a neve, ami a 96. gyaloghadosztály része volt és ott harcolt azon a környéken. De viszont ebből a zászlóaljból töltötték fel 1941 májusában a 744. gyalogezred II. zászlóalját (később átnevezték 744. gránátosezredre, ami a 711. gyaloghadosztály része volt).
A cédula viszont 1942 novemberi beütésű, a rajta lévő alakulat, és a szakirodalom alapján.
Sajnos innentől valóban kevés információnk lesz velük kapcsolatban.
Jelenleg már Budaörsön vannak, aztán hamarosan Németországból megérkezik egy munkatárs, aki az anyagot viszi Berlinbe, beazonosítják a cetliket és tovább megy az információ a vöröskereszt felé, akik a családokat próbálják lenyomozni, értesíteni.
Amennyiben sikeres lesz az azonosítás, 2-3 évente frissítik az adatbázist, amit Magyarországon is megkap az itteni munkatárs, aki láthatja sz információt.
Az esetet néhány százalékában nem tudnak azonosítani, még ha van is cetli, mert a háborúban sok dokumentum megsemmisült.
Sikeres azonosítás esetén közös fejfa alatt fekszenek majd, ahol az azonosított nevek mellett feltüntetik a három ismeretlen katonát.
Innentől anoním a dolog vagy esetleg lesz infó a további sorsukról?Esetleg "mennek" Budaörsre?Vagy a családon múlik?
Nagyon szép és becsülendő cselekedett volt a részetekről srácok amit tettetek!A hősöknek pedig nyugodjanak békében...
Gratulálok!
Isten nyugosztalja a hősöket.
Bárcsak többet tehetünk volna értük, bárcsak tehetnénk valamit a többiekért is, aki erdőn mezőn Isten tudja hol fekszenek...
Búcsúzunk ezektől a katonáktól falu Tamás versével, reméljük békét lelnek szegények...
NÉVTELEN KATONA
Nem a dicső hadvezért zengem,
Ki tervezte a háborút,
Kinek nevét örök hír őrzi,
Kitől a világ lángra gyúlt.
Én az egyszerű embert zengem,
Kit mozgósított a plakát,
Akit a riadt állomásra
Sírva kísért a kis család,
Kit géppuska várt s lövészárok
S figyelte repülők neszét,
Kit bomba ért egy vad rohamban,
S ezer darabra tépte szét.
Akinek ezer darabjából
Ezer felé csorgott a vér,
S akinek sírját egyszerűen
Csak úgy hívják, hogy csatatér.
Kinek özvegy férjhez ment már,
Új apát kapott gyereke,
Aki nélkül meg nem zökkenve
Forog a világ kereke.
Kinek a neve elhalványult már
Sok hivatalos iraton,
Én azt, kit senki nem sirat már,
A siratatlant siratom.
Ez egy igazán szép cselekedet!Remélem az őket megillető végső nyughelyre kerülnek!
Szép munka Fiúk!!!
R.I.P.
711. gyaloghadosztály:
"A hadosztályt járművek nélküli, mozgásképtelen seregtestként állították fel 1941. május 1-jén a franciaországi partvédelem céljaira. 1944 augusztusában a normandiai csatában a szövetségesek szétverték, s ezután szeptemberben Hollandiába került újjászervezés céljából. A hadosztály 1945 januárja előtt sohasem járt a keleti fronton, így nem volt tapasztalata a szovjetek elleni harcban."
forrás: Számvéber Norbert - Kard a pajzs mögött
Mivel Franciaországban szétverték a 711. gyaloghadosztály, Hollandiába ment feltöltésre, így mindenféle alakulatból került oda ember, aki épp felgyógyult, átvezényelték, stb.
A Heer az gránátos volt, a Luftwaffe pedig egy katonai reptéri személyzet egyik tagja. Ennyi talán elárulható.
Sziasztok,azt meg szabad tudni,hogy mi állt a cédulán?Csak,hogy megállta a helyét az a fetevés hogy a srácok 711esek lettek volna?Üdv:Kamerad
A jó földnek köszönhetően szépen megmaradtak a leletek, minden cédula kifogástalanul olvasható volt szerencsére. Az egyik alumínium Heer, a másik pedig cink Luftwaffe cédula volt bőrtokkal. A fekete sebesülési jelvény is szépen megmaradt, mivel rézből volt, és a festés is majdnem tökéletes. További érdekesség képpen megjegyezném, hogy volt egy aranykoronás fog is egyik katonán, nem lehetett túl fiatal. Jött sok pöttyös német zubbonygomb, szürke, és fehér festéssel is, továbbá bakelit és cink gatyagombok, kenyérzsákgombok, stb. Repeszdarabok, és egy kézifegyver lövedék is előkerült a csontok közül. Reméljük sikerül kideríteni ki volt a két katona!
Örülök, hogy Ti találtátok meg a katonákat,végre, ennyi év után méltó helyre kerülhetnek és nem a sírrablók martalékává válnak, akik még a csontokat is szétdobálják saját tapasztalatim szerint...
:(
Köszönjük, István.
Szomorú dolgok ezek.
Isten nyugosztalja a Hősöket!
Nektek pedig gratulálok!
Üdv:
István