Nincs igazad!

Amikor Egerben kutat tártak fel régészek több szakállas puskát találtak, pici tűz fölé rakták őket szárítani, sikeresen szarrá lőttek a környéken mindent.Ez még a 60-as 70-es években volt.

Biztos régészek voltak?

A magyar "média" egy undorító világröhej!

Üdvözlet Mindenkinek!
Tudom hogy nem éppen ide vág a kérdés, de éppenséggel most nem találtam jobb helyet.
Magyarországon meddig használtak huzagolatlan csövű ágyúkat?
Valahol esetleg már volt róla szó csak én nem bukkantam rá?
Előre is köszönöm.

A probléma ott van, hogy a feketelőpor ágyúgránátba töltve nem úgy viselkedik mint a szivacs, hanem kérgesedik. Egy darabig beszivárog a víz, nagyobb mértékben az is csak akkor, ha a gránát nincs már ledugózva, vagy a dugó kirohadt, aztán a korrodálódó ágyugránát belső falából kiváló fémsókkal együtt egy kemény - vízzáró - kéreg képződik a közepe meg száraz marad. Így nem a cikkben állítottak képezik hülyeség tárgyát...

Vagyishogy az ilyen régi cuccokat sem érdemes sikítóval molesztálni metszetkészítés céljából.Az azért nem is baj,ha a lakosságban fenntartják a félelmet az ilyen tárgyak felé.A fiam tanúsíthatja,hogy már pici korában óvtam a földből előkerülő rozsdás,"alakjasincs "vasholmiktól.

Kalti nagyon jól mondja! Néha van egy-egy tag aki az ilyesmi híren felháborodik, vagy értetlenkedik, vagy valami hasonló.
De a lényeg tényleg az hogy az emberek féljenek ezektől. Ezért kár hogy leszedték a Blikk-ről a vonatbalesetes képeket. A sok hülye a síneken megy át...hát aki hülye...

Veszélyes. :-) Persze, akkor ennyi erővel veszélyes lehet a középkori gránát is. :-) A Duna kanyarban elég gyakori. Egyszerű vas golyó, belül üreges amibe egykor lőpor volt. Akkor ez mennyire lehet veszélyes? :-)

A Dunakanyarban tényleg van belőle, én is azzal kapcsolatban szereztem az "infót" amit fentebb írtam,nevezetesen, hogy amelyikben benn van a lőpor, azt nem célszerű piszkálni. A cikk nem csak olyan ágyúgránátról szól amiben "egykor" volt lőpor, hanem olyanról is, amiben most is van. A magam részéről nem fogadnék a szárazon maradt kén, faszén, vagy a salétrom állítólagos "bomlékonyságára" de ez is ízlés dolga.

Jóapám gyermekkorában társával egy kiszáradt kútban talált egy öntvény ágyúgolyót. Játszottak vele a tűző napon, görgették, mozgatták, majd arra lettek figyelmesek, hogy az oldalán levő lyukból füst gomolyog és egy nagy pukkanással három darabra esett. 1848-as ágyúgránátnak tartotta. 70-75 mm átmérőjű és 1 kg a súlya. A három rész tökéletesen egybe illik és meg is áll, ha asztalra tesszük egyben. Belül fehéresen kérgesedett rétegek a falán. Ahol találták, volt 1849. február 26-án csata, osztrák ütegek lőtték a visszavonuló magyar honvédeket. A gránát a 2 fontos "Doppeltes Falkonet"  Dupla Sólyom lövedékének felel meg az osztrák hadtörténet szerint. Én arra lennék kíváncsi, mivel a fekete lőpor gyulladási hőfoka 250 C fok, lehetséges volt-e a megtalálás történetében a füstölgő fedlrobbanás. A túzszerészek szerint nagyon érzékeny a fekete lőpor. Az 1848-as magyar tűzűrségi kézikönyv szerint a golyókat nem lehet gurigatni és egymáshoz koccantani. Ebből csak arra gondolhatok, hogy a gyerekek a gránáttal való labdázás során kugligolyóként használva olyan kemény tárgynak koccanthatták, ami szikrát adhatott, és ez okozhatta a lőpor exponálását. Nyilvánvalóan az osztrák gránát égő gyutacsa a kútban, a vízbe zuhanva elaludt, majd 70 év múlva kiszáradva működni lezdett. Ez tulajdonsága a fekete lőpornak, nedvesedés után kiszáradva működőképes. Ha 1849-ben felrobbant volna, soha nem találják meg egy helyen a három részt. Igaz lehetett a jóapám mesélte történet?