Egy régebbi cikkemet indítónak felteszem. A cikk engedéllyel készült anno, mert a megyei sajtóban egy szenzáció hajhász cikk jelent meg. Az írásom, pedig egy fajta válasz volt.

„Két” névtelen német katona

Lajkó János bácsi elmondása alapján:

1944. november 7. és 10 között lehetett, amikor a mai Korvin Ottó út és a ladányi út (3227-es út) kereszteződésénél egy félkör alakú lövész gödörben két fiatal németet hátra hagytak védekezni. Volt egy „villám géppuskájuk” azzal tartották az állásukat. Azt, hogy mi történt velük nem tudom, csak a front elvonulása után mertük megnézni mi gyerekek, hogy mi történt velük. Mind a ketten az árok alján feküdtek, temetetlenül. A településen lévő szovjet katonai parancsnok nem engedte, hogy bármelyik német katonát eltemessék a szüleink. Azt mondta a parancsnok, hogy „Legyenek a kutyák martaléka!” Végül is emlékezetem szerint csak 1945. márciusában lehetett a település környékén az elesett katonákat eltemetni.
Ez után nagyon sokáig beszélni sem lehetett róluk. Több alkalommal keresték őket, egyszer még a földet is fölásták miattuk, de akkor nem találták meg őket.

2008. május 29. délelőtti órák

A Szolnok Víz és Csatorna Művek dolgozói árokásás közben emberi csontokat találtak. A Polgármesteri Hivatal felé megtették a bejelentésüket, aki értesítette a hatóságokat. A rendőrség elvégezte az ilyenkor szükséges eljárást és összegyűjtötte a már föld felszínén fellelt csontokat és személyes tárgyakat. A tárgyak között kabát és nadrágtartó gombok illetve egy fogkefe volt.

2008. június 02. 08. 30 óra

A német hadisírgondozók magyarországi képviselője megérkezett és hozzá látott a katonák exhumálásához. Az első majd a második katona földi maradványainak kiemelése közben több tárgy is előkerült, ami igazolta azt, hogy német katonák vannak eltemetve itt. De a katonai azonosítója sajnos egyiknek sem került elő. Ezt követően került elő egy sisak, melynek bélése részben tönkre ment, valamint egy Mg géppuska csere csöve tokban. A gödör további vizsgálata során több fémtárgyat jelzett a fémkereső, ezért újra ásás következett. Ekkor a legnagyobb megdöbbenésre egy harmadik katona földi maradványai bukkantak elő.
Mivel semmi információval nem rendelkeztünk a katonáról, azonnal a szemtanúnkhoz fordultunk segítségért, aki a nagy meleg ellenére megnézte a helyszínt és azonnal eszébe jutottak a 63 éve történt események.
„Ő volt az, akinek az arcára mindig is emlékeztem. Távolabbról, valahonnan az út mellől hozták ide és temették el itt.”
E katona kiemelése során is a nemzetiségét igazoló kabát, sapka és inggombok láttak napvilágot. Sajnos ennél a katonánál sem találtuk meg az azonosítót. Egy érdekesség azért volt. A katona mellett egy viszonylag vastag alufólia darab volt összegyűrve és „összeragadva” egy zsebkéssel. Sajnos a kés kiemelésekor az alufólia darab rögtön szétesett, így azt, hogy abba mi volt anno csomagolva, sajnos nem tudtuk meg. Végül 14. 45 órakor tekintette a német hadisírgondozók képviselője befejezettnek a munkálatokat.
Ezt követően a VCSM dolgozói folytatták a földmunkákat a helyszínen.

„De kik lehettek ők?” Kérdezheti ezt bárki jogosan. Sajnos azonban erre a kérdésre egyelőre nem fogunk biztos választ kapni. 1944 novemberében ezen a területen a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály, a 18. „Horst Wessel” SS-önkéntes-páncélgránátos-hadosztály és a 76. Wehrmacht gyalogos-hadosztály harcolt. Az akkori kaotikus állapotokat figyelembe véve bármelyik egység katonája lehetett az a kettő, aki a lövészgödörben lelte halálát, illetve az egy az út mellet valahol. Az bizonyos, hogy a két katona kb. 20 évesek lehettek és haláluk után az árokban minden személyes tárgytól illetve fegyvertől megfosztották őket. A harmadik katona kb. 30-35 éves lehetett, ő a szemtanúk elmondása szerint csak később került bele a lövészgödörbe. Mivel katonai azonosítójuk az exhumálás során nem lett meg, pontos választ adni nem lehet személyazonosságukra, vonatkozólag.

Írta Nagy Ferenc

Képek:
http://postimage.org/image/260j7izlw/
http://postimage.org/image/260wftrk4/
http://postimage.org/image/261q7i0g4/

Én nem vagyok jászladányi, de érdeklődve olvastam a cikkedet. Azzal, hogy leírtad és közreadtad a történetet, végtisztességet adtál a három hősi halottnak.
Üdv: pillanat53

Végül is csak azért kaptam engedélyt e cikk közlésére anno, mert az egyik megyei napi lap egy gusztustalan írásban közölte megtalálásukat.

Ha teljes biztonsággal nem is lehet megállapítani a katonák alakulatát, a dátumból és a helyszínből úgy gondolom, hogy valószínűleg a 4. SS-páncélgránátos hadosztály tüzérezredének tagjai lehettek.

Igen Én is úgy gondoltam, de egy idős úr elmondása alapján a 18. SS is ezen a szakaszon volt. E történetről azonban majd később írok.
Szóval tied az oldal? Van egy régi csendőr évkönyvem, amiben egy személy elfogása és átadása van leírva. E személy a 15. kp. alakulat katonája.

Köszönöm :-)
A szakirodalom szerint:
"November 7-én a hadosztály tüzérezrede Újszásztól Jászladány, majd Jászalsószentgyörgy felé vonult. A visszavonuló németek menetoszlopait mindenhol szovjet csapatok követték, s felzárkóztak a németek arcvonalára. Abonytól páncélosokkal támogatott, ezred erejű szovjet kötelék támadott és Újszásztól nyugatra helyi betörést ért el. A rohamlövegekkel támogatott SS-páncélgránátosok ellenlökéssel leszűkítették a betörés területét."

Megnéztem a térképet, a Ladány felé vezető útba torkollik a Korvin Ottó út (ott megállt az idő, szólni kellene nekik, hogy volt egy rendszerváltás:-) )Ha ebben a kereszteződésben voltak, akkor valószínűleg a tüzérezred utóvédjei lehettek.

Ahogy írásod olvastam, talán igazad is lehet. Az MG állás melletti árokban ezt találtuk.

http://postimage.org/image/2thlb5lk4/

Ez lehet esetleg bizonyíték, hogy melyik egységhez is tartoztak. De ez nem biztos.

A póttöltet tartó alja:

http://postimage.org/image/2tibrr5gk/

A források alapján november 7-én a 4. SS hadosztály tüzérezrede valóban elvonult arra és Jászfelsőszentgyörgy felé meneteltek. Nem valószínűsítem, hogy a tüzérek lettek volna az utóvédek a hadosztály hátrálása során. A 18. SS hadosztály tüzérei november 7-én érkeztek Hatvan felől Jánoshidára, ahol, állásaikat kiépítették és azonnal a 4. SS hadosztály tüzérezredének alárendeltségébe került. Így valószínűsíthető, hogy 4. SS hadosztály tüzérezrede is arra felé települt Jászalsőszentgyörgy-Jánoshida vonal) és építette ki állásait. November 8-án a szovjetek Zagyvarékasról kiindulva támadták a 4. SS hadosztály állásait, akiket az Újszász-Jászladány útig vetettek vissza (ma 3227-es út). A 18. SS hadosztály aznap került a 4. SS hadosztály alárendeltségébe. Aznap a 18. hadosztály 40. ezrede felváltotta a 4. hadosztály 7. ezredének katonáit Újszásztól északra. Másnap november 9-én támadtak a szovjetek, de még 10-én is tartották állásaikat. Majd csak november 11-én vonulnak vissza Jánoshida felé. Balra a 18. hadosztály 4. ezredének részei Jászkisér felé hátráltak, jobbra a 18. hadosztály 18. felderítőosztály Tápiógyörgyéről volt Jászberény felé. Összefoglalva szerintem a két katona a 18. SS önkéntespáncélgránátos-hadosztály 40. SS-páncélgránátos-ezredéhez tartoztak. De melyik zászlóalj, melyik századához tartozhattak az számomra további rejtély.

Így összefoglalva jó amit írtál, de engedj meg légyszives egy-két javítást. Zagyvarékasról a szovjet erők nem Szászberek irányába a mai 3227-es út felé törtek előre, hanem az Újszász határában található töltés irányába, amin a német és magyar katonák tartották magukat. A Szászberek irányába támadó egységek Alsó-Szászberekről haladtak először Daruhát irányába (Észak-Keleti), majd Beszenyszög-Jászladány földút felé. Ez huzamosabb ideig el is tartott, majd amikor már stabilan tartotta a helységet, akkor próbálta az orosz erő felmorzsolni a 3227-es úttal párhuzamosan (attól kb. 1.5 km-re keletre) beásott egységeket. Ennyi idő alatt az úton Újszászról Jászladány irányába folyamatosan haladt a forgalom. Ha az általam feljegyzett dátumok csak félig helyt állóak, akkor azt lehet következtetni, hogy Nov. 8-án harcok folytak Újszász-Zagyvarékas között, amely közben Újszászról folyamatosan vonultak ki a német csapatok az úton. Újszászt November 10-én hagyta el a német erők, mert ekkor gyújtották fel a település templom tornyát. Erről egy a mai napig publikálatlan fénykép tanúskodik, melyen a torony látszódik torony sisak nélkül, hátulján November 10. felirat olvasható. Újszász védelmét Ernst Schafer SS-Sturmbannführer vezette ekkor A védelemben lévő katonák a 32-es út hídját, az 120a számú vasút vonal hídját és még 2 db hidat felrobbantva az Újszász-Hatvan vasút vonal hídján keresztül távoztak a településről. E hidat is fel akarták robbantani, de ez valamilyen ok miatt nem valósult meg.
Összefoglalva szerintem e kaotikus állapotban nincs olyan pontos visszaemlékezés November 8-10 közötti időszakra, amely egyértelműen megmutatná, hogy a két településen sakk tábla szerűen elhelyezett MG állásokban milyen egység katonái lelték halálukat. Remélem sikerült segíteni egy kicsit. :)

Köszönöm gyors hozzászólásodat és a kiegészítéseket! Így már valóban világosabb a kép. Engem igazából a Jászkisér-Jászladány-Jászapáti környéki harcok érdekelnek. Nemrég kezdtem foglalkozni a témával és nagyon örültem, hoyg rátaláltam erre a fórumra. Nagymamám elmondása alapján az oroszok Jászkisérre a tiszasülyi átkelés után érkeztek. Érdekel az első hozzászólásban szereplő szovjet katona is!

vilka01
Írtam privát.Nézd meg légyszi!

A napokban kaptam e könyvet. Érdekes és példa értékű összefoglaló Jászjákóhalmán 1944. október 30.-án történt eseményekről. Fényképes és térképes mellékletekkel "spékelve".

http://postimage.org/image/chsug9kh7/

Ha valaki már ismeri a könyvet akkor bocsánat. :)

Nekem is megvan. Nagyon jó és részletes a bombázás leírása.

Jászjákóhalmán elég csúnya harcok folytak ! Van egy ismerősöm aki ott lakik és ő mondta hogy az egyik öreg egy bizonyos ottani erdőből mindenféle robbanó eszközt össze szedett / de egyszer ráfázott mert működésbe lépett az egyik és... Azóta az illető tolószékbe tölti a mindennapjait.