Ha elmegyünk...
Kellemes hangvételűnek korántsem, jó értelemben figyelemfölkeltőnek annál inkább nevezhető rövidke írás következik alant. Elkészítésére egy közeli ismerősöm halála sarkallt. János hasonló „cipőben” járt, mint jómagam – azaz katonai rádiókat gyűjtött. Hirtelen ment el, 54 esztendősen. Vélhetően sokan kitaláltátok, az örökségéről lesz szó, arról, hogy „kedvenceink” túlélnek minket.
Mottó: „Nagyon szépek ezek az eszközök, de ne feledd, e tárgyakat csak ideiglenesen birtoklod!”
J. S. nyugállományú alezredes, rádióamatőr.
Az ember általában kevéssé szeret a halállal, annak gondolatával foglalkozni – ám ettől még tény marad: e sárgolyón csak szabott ideig lehetünk, s egyszer mindannyiunkat elszólítanak a legfőbb ítélőszék elé. Az egyén odébb áll, a tárgyak azonban túlélik őt, s itt ragadnak az örökösöknek.
Talán nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, egyetlen gyűjtő sem szeretné (illetve nézné el odaátról nyugodt lélekkel), hogy kedves eszközei ebek harmincadjára jussanak a rokonok hozzá nem értése, horribile dictu nemtörődömsége okán. Épp ezért javallott, hogy időben végrendelkezzünk, világosítsuk föl szeretteinket, ki számít barátunknak, melyek azok az emberek, akikhez bizalommal fordulhatnak hagyatékunk felmérésekor, rendezésekor, esetleges értékesítésekor.
Félreértés ne essék, a kor nem számít: fiatalt és időset egyaránt és bármikor érhet végzetes baleset, leteríthet halálos kór. A tragikus távozás önmagában is szörnyű, de rossz belegondolni abba, amikor a társak/szülők/gyerekek szembesülnek azzal, amit mi hagytunk magunk után. Botorság lenne tagadni: ami számunkra hatalmas értéket jelentett – az a másik szemében nem biztos, hogy több egy terhet jelentő szemétkupacnál.
Alább becsatolok egy, Mészáros Ádám tollából származó tömör összefoglalót a végrendeletekről.
„Sokan vannak úgy, hogy vagyonuk sorsát nem a törvény által meghatározott öröklés rendjére bízzák, hanem maguk veszik kezükbe mindezt. A végrendeleteknek több formája is létezik. A legtipikusabb az írásbeli végrendelet, amely lehet közvégrendelet vagy magánvégrendelet. A végrendelet másik fajtája a szóbeli végrendelet, amely csupán kivételes lehetőség, és csak a törvényben meghatározott rendkívüli körülmények között érvényes.
Közvégrendelet közjegyző vagy bíróság előtt tehetünk. A bíróságok közül bármelyik helyi bíróságot felkereshetjük ilyen kéréssel. A közjegyzőnél tett közvégrendelkezés az akarat közjegyzői közokiratba foglalásával történik, amely szintén bármelyik közjegyző előtt megtehető. Kivételt képez a helyszíni végrendelet-felvétel, amelyre csak az illetékes közjegyző mehet ki.
Írásbeli magánvégrendeletet közönséges írással kell készíteni. Az okiratból ki kell tűnnie a keltezés helyének és idejének, illetve a végrendeleti minőségnek. Ilyen végrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni, illetőleg olvasni tud. Mivel nagyon fontos, hogy a végrendelkező személyes akarata érvényesüljön, ezért további érvényességi kellék, hogy a végrendelkező a végrendeletet az elejétől a végig maga írja és aláírja; vagy két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismerje el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; vagy aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezze.
Ha a magánvégrendelet több lapból áll, minden lapját el kell látni folyamatos sorszámozással és a végrendelkező aláírásával, illetve - ha a végrendelet érvényességéhez tanúkra volt szükség, akkor - mindkét tanú aláírásával. Nem érinti a végrendelet érvényességét, ha a tanú nem ismeri a végrendelet tartalmát, vagy nem tudja, hogy végrendelet tételénél működött közre. Nem alkalmas azonban tanúnak az a személy, aki a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes; kiskorú vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll; vagy írástudatlan. A végrendelkező befolyásmentes akaratának megőrzése érdekében a közreműködő tanú és más közreműködő személy - illetve hozzátartozója - részére csak akkor lehet érvényesen juttatásról rendelkezni, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta, vagy, ha a végrendelkezésnél a javadalmazott tanúkon kívül további két tanú működött közre.
Szóban az végrendelkezhet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. Az érvényességhez két tanúra van szükség, akik előtt a végrendelkező az általuk értett nyelven szóban, teljes terjedelemben előadja a nyilatkozatát. Nélkülözhetetlen feltétel továbbá, hogy mondandóból az is kitűnjék, hogy a szóbeli nyilatkozat végrendeletnek tekintendő. Ennél a végrendelettípusnál is érvénytelenségi ok lehet a tanúk és hozzátartozóik részére tett juttatás. A végrendelet tanúinak meg kell jegyezniük a végrendelet tartalmát, így írni tudásuk nem érvényességi kellék. Ha a végrendelet szóbeli végrendeletnek minősül, akkor nem vehetők figyelembe az örökhagyó által készített írásbeli feljegyzések. Bármelyik formáját is választjuk a végrendeletnek, két dologra nagyon oda kell figyelni: a későbbi jogi problémák elkerülése végett szakszerűen végrendelkezzünk, a viszályok elkerülése érdekében pedig körültekintően és emberségesen.”
Mindehhez személyes tapasztalataim okán jómagam csak annyit tennék hozzá: jobb előre, világos fejjel és tisztán rendezni dolgainkat, mint terheket hagyni azokra, akiket - koránt sem mellékesen - szeretünk.
73!
Miklós
Pedzegettem már a topicban a Múzeum témáját, ehhez tartozik ez a történet és cikk is, most írtuk:
http://lepkeskonyvek.blog.hu/2012/09/04/szlabey_erno_lepkegyujtemenye
Védési eljárás
A védési eljárás menetét, mint hatósági eljárást a közigazgatási eljárás általános és az örökségvédelmi törvény és rendeletek sajátos szabályai részletesen is meghatározzák.
A védési eljárást az örökségvédelmi törvény alapján a Hivatalnak 90 nap alatt kell lefolytatnia. Az eljárás az érintettek részére illeték és díjmentes.
1. Javaslat:
Védetté nyilvánításra javaslatot bárki tehet, akár szakember, akár nem, és maga a Hivatal is kezdeményezheti azt.
2. Védési eljárás megindítása:
Amennyiben a javaslat nem nyilvánvalóan megalapozatlan, akkor a hivatal határozatban értesíti a tulajdonost, illetve mindazokat, akiknek evvel kapcsolatban kötelezettsége vagy jogai keletkeznek. Az eljárás megindítása ilyen formán eljárási lépés, és még nem érdemi döntés, bár a határozat alapján a tárgy egyúttal ideiglenes (a már védetté nyilvánított tárgyakkal azonos) védettséget is élvez az eljárás teljes időtartamára. Az eljárás időtartam alatt kell beszereznie az ügyben eljáró Műtárgyfelügyeleti Irodának a szakvéleményt és a szakértői testület állásfoglalását.
3. Szakértői és testületi véleményezés:
A védési eljárás részeként a Hivatalnak – a vonatkozó jogszabályok alapján – szakvéleményt kell bekérnie a gyűjtőkör szerinti az országos közgyűjtmenyektől. A Hivatal megítélése szerint további szakvéleményeket is bekérhet, valamint a védés ügyét szakértői testületi állásfoglalás céljából az állandó (közgyűjteményi, akadémiai és műkereskedelmi) szakemberekből álló Kulturális Javak Bizottsága (KJB) elé kell tárja.
4. Érdemi döntés: védetté nyilvánítás vagy a javaslat elutasítása
A védés ügyében a szekértői vélemény(ek) és a KJB állásfoglalása alapján hozza meg a végső a Hivatal Műtárgyfelügyeleti Irodája. A védetté nyilvánítás történhet gyűjteményként, tárgyegyüttesként, ilyenkor a tárgyak egységének megbontása is a Hivatal előzetes engedélyéhez kötött. Az Iroda a védetté nyilvánítást (és a javaslat elutasításaként az eljárás megszüntetését) elsőfokú közigazgatási szervként, határozatban mondja ki. A határozat ellen jogorvoslatnak, fellebbezésnek van helye. A fellebbezést a Hivatal központi szerve nevében eljáró elnök (a Hatósági és Jogi Igazgatóságon belül működő Hatósági Iroda közreműködésével) bírálja el, a megtámadott határozatot helyben hagyva, elutasítva, vagy módosítva.
Védett műtárgyakkal kapcsolatos eljárások
A védettség kimondásával számos kötelezettsége keletkezik a tulajdonosnak illetve a birtokosnak, melyről a határozat útján külön is értesülnek:
* (Végleges) kiviteli tilalom Magyarország területéről,
* Ideiglenes kivitel csak indokolt esetben engedélyezhető (kulturális célból: kiállítás, restaurálás, tudományos vizsgálat, stb.),
* Állami elővásárlási jog ellenérték mellett történő tulajdon-átruházás esetén (vételi felajánlás),
* Restaurálás, átalakítás csak a KÖH előzetes engedélyével,
* A KÖH nyilvántartásba veszi a műtárgy és mindenkori tulajdonosának adatait (adatbejelentési kötelezettség),
* A KÖH felügyeli a műtárgyat (helyszíni ellenőrzés illetve szemle tűrése),
* (Tulajdonossal egyezetett módon) biztosítani kell a hozzáférést (tudományos kutatásra, kiállításra rendelkezésre bocsátani).
A védetté nyilvánítás – a másik oldalon – a tulajdonos számára kedvező is lehet, hiszen ezáltal hitelesnek tekinthető szakértői vélemények garantálják az adott műtárgy eredetiségét, pontos meghatározását és jelentőségét, valamint bizonyos a tárggyal kapcsolatos támogatási források is megnyílnak (Nemzeti Kulturális Alap [NKA], önkormányzatok, stb.). Ugyanakkor az örökségvédelmi törvény (53.§-a) szerint „a védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosait kötelezettségeikre tekintettel a külön jogszabályban meghatározott támogatások és kedvezmények illetik meg”. Ezen, örökségvédelmi szempontból is fontos pénzügyi ösztönző rendszer, sajnos a Hivatal többszöri kezdeményezése ellenére sem született meg mind a mai napig.
Elidegenítés, tulajdonszerzés (adás-vétel, öröklés, stb.)
Védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonjogát átruházni csak írásbeli szerződéssel lehet. Az ellenérték mellett történő tulajdon-átruházás (jellemzően adás-vétel) esetén az államot elővásárlási jog illeti meg. Ez azt jelenti, hogy az eladó és a vevő között kialkudott áron és feltételekkel az állam beléphet a vevő helyébe, a védett tárgyat így maga (közgyűjteménye) számára megszerezve. Az államot ezen elővásárlási joga tekintetében a Hivatal képviseli, így minden ilyen esetben a Hivatalnak kell nyilatkoznia.
Aukciós eladás esetén a Hivatalnak a leütés után haladéktalanul kell nyilatkoznia, míg „egyszerű” adás-vétel esetén az írásban megkötött szerződést kell a Hivatal Műtárgyfelügyeleti Irodájához eljuttatni. Az így megkötött (érvényes, de még nem hatályos) adás-vételi szerződés alapján a Hivatal ésszerű határidőn belül (pl. 15 nap) nyilatkozik, hogy kíván-e élni az elővásárlás jogával. Az adaás-vétel a Hivatal lemondó nyilatkozatával válik hatályossá, a vevő evvel válik teljes jogú tulajdonossá.
Öröklés esetén ugyancsak születik írott okirat a tulajdon-átruházás tényéről. (Itt természetesen nem érvényesíthető az állami elővásárlási jog.)
Bármilyen tulajdon-átruházási formában is történjen az elidegenítés illetve a tulajdonszerzés, arra egyöntetűen vonatkozik a 8 napon belüli adatbejelentési kötelezettség. Az örökségvédelmi törvény szerint „a védetté nyilvánított kulturális javak kereskedelmi forgalomban – így különösen árverésen – történő átruházása esetén a bejelentésre a kereskedő és a tulajdonos is köteles. Ez a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a védettség ténye később jut a tulajdonos (birtokos) tudomására.” A szabványosított bejelentőlap kitöltésével és megküldésével bejelentendő tehát a mindenkori tulajdonos (birtokos) neve, anyja neve, születési helye, ideje, lakcíme, valamint a tárgy tulajdonszerzésének ideje, módja, állandó és ideiglenes őrzési helye.
Nálam nem megy a pdf...
Tiszteletem!
Megjött az ismertető füzet, s mint kiderült, a netről ingyen letölthető:
http://kereso.koh.hu/index.php?_url=all.php&_mp=mutargy&_amp=MV
Ha valakinek nincs Arcobat Reader-e, ugyan itt ingyen „leszipkázhatja.”
Úgy gondolom, érdemes elolvasnia minden gyűjtőnek. Azoknak pedig különösen a figyelmébe ajánlott, akik idehaza szeretnék tudni a magyar vonatkozású tárgyakat.
A folytatás várhatóan jövő héten jön.
73!
Miklós
Szia Tarrka!
Igazságod vagyon. Én ezért hagyom a HIM-re. Nem állítom, hogy ez a legüdvösebb megoldás – de a helyzetemhez képest mégis jó kompromisszum. Onnét ugyanis kisebb eséllyel hordják szét, mint a lakásomból a hiénák...
Az anyag nem vész el, csak valakihez kerül. Nyilván mindenki örülne, ha jó helyre kerülnének a tárgyai, de idővel majd onnét is továbbvándorolnak. Ez vonatkozik arra az eshetőségre is, ha rossz fiúhoz vagy akár állami múzeumhoz kerülnek a kedvenceink. Mi már azzal, hogy megmentettünk néhány ritkaságot az enyészettől, teljesítettük a legfőbb küldetésünket. Lehet, hogy szétszóródnak egyszer féltett kincseink a nagyvilágban, de azon, hogy megmentettük őket a jövő számára, már senki nem változtathat. Mivel az eljövendők felett hosszútávon úgysincs hatalmunk, igyekezzünk inkább szeretteinket ellátni hasznos tudnivalókkal. Például egy hozzávetőleges árlistával :-).Márcsak azért is, mivel az időt és a pénzt elsősorban tőlük vonjuk el gyűjtögetésünk során.
Tiszteletem!
Jártam a múzeumban, beszélgettünk a lehetőségekről. Mivel nem volt minden tiszta, még várni kell pár napot a válaszra.
Előzetesen annyit mondok
1., végrendelkezni kell
2., a kurrens tárgyakat védetté kell tenni.
Ha ez megtörténik, az örökösöm (édesanyám, hugom) akár rendőri segítséget is kérhetnek annak érdekében, hogy az állam/múzeum jogai ne sérüljenek. A szervek bárkivel szemben föllépnek, hogy a kótyavetyét, hiénázást megakadályozzák.
No! Akkor ha eljő az ideje, leírom. (Mondjuk sok bíztatás nem kellett...) :)
Engem érdekelne!
Tiszteletem!
Csak a saját nevemben beszélek...
Jártam bent a Hadtörténetiben, s érdeklődtem, miféle megoldások léteznek arra, hogy a gyűjteményem életem végén hozzájuk kerüljön.
Úgy tűnik, erre nekik létezik egy bevált módjuk: jelesül szereződést kötnek az alannyal. Ha ezt nyélbe ütöttük, s a Tisztelt Tagság igényli, akkor egy kisebb írásban összefoglalom a lényeget.
73!
Miklós
Mondom:
Tarrka. Zamárdi. 100%
http://www.tarrkamilitaria.hu/
Amúgy tapasztalataim alapján a magángyűjtemények hosszú távon mind vagy elkallódnak, vagy állami gyűjteményként végzik, jobb esetben nem kimazsolázva vagy tönkremenve...
NIncs harag. Rendben van visszavonom a tudom szót. Az a gyűjtemény viszont tényleg jó, de szerintem ez nem az ami Zamárdiban van. Zamárdiban nem véletlen járműgyűjtemény van? Ez egy két helységes talán valamikori garázs lehetett. Udvarban egy orosz emlékműről származó tarackal, illetve az út melletti tábla mellett valami repülő bomba vagy tárolókonténer(erre nem emlékszem pontosan) Szóval továbbra is érdekelne, hogy kié a gyűjtemény
Nimród szerintem Tarrka gyűjteményére gondol Zamárdiban. Honlapja is van, itt is fent van. :)
Nimród! Amiről nem tudod a tutit, arra ne mond hogy tudom,inkább azt hogy gondolom. Bocs, nem akartalak sértegetni,de mint "örökös" nálam a hely nem áll az első helyen. Üdv. U.I.:Remélem nincs harag!
Szia!
Igazad van!!! :)
Predesztináltam magam a mennybe... :)
Más is említette ezt a gyűjteményt. Nekem is meg kellene néznem.
NOs kedves rádiós, mi van akkor ha az elherdáló a pokolra jut te meg a mennybe, és ott bosszankodhatsz majd hogy nem tudod megbosszulni a dolgokat. Vagy mi van ha fordítva:-)
Ilyenkor mindig ez jut eszembe: A menyország biztosan szebb, de a pokolban több az ismerős.
Egyébként már jó pár éve annak, hogy a balatonon nyaraltam és az út szélén megláttunk egy tarackot, mellé kiírva, hogy haditechnikai gyűjtemény. Valahol siófok magasságában volt. Bemenvén nagyon tetszett és sok minden is volt. Na én egy ilyen magángyűjteményre gondoltam. Tudom, hogy ott jó helyen lenne ez a pár holmi amit itthon kuporgatok, mert aki kezeli ezt a gyűjteményt, az szívén viseli, és nem a fizetés kedvéért van a helyszínen.
Egyébként nincs fenn véletlen a honlapon a gyűjtemény tulajdonosa?
Üdv
Mik azok az érdekes dolgok? Jöhet privátban is.
„Szeretem” az ilyen felvetéseket... :o
Na azért a volt Munkásmozgalmi Múzeum anyagáról lehetett hallani érdekes dolgokat... Üdv.
Kőnignek szerintem igaza van!
Sajnos láttam elég gyűjteményt ebek harmincadjára jutni a rokonok/örökösök nemtörődömsége miatt.
Aki tapasztalt már effélét, az tudja, miről beszélek. Aki nem, annak pedig azt kívánom, sohase legyen része benne.
Még valami, bár ez csak hit kérdése: aki utólag elherdálja a közgyűjteménybe került tárgyaimat, az azt kockáztatja, hogy a Jóistenen kívül velem is el kell számolnia odaát...
És akkor borítékolhatóan nem leszek az a vicces, barátságos figura, aki amúgy vagyok.
Már bocs, de egy "civil gyűjtemény" semmivel sem biztosabb, mint egy állami. ezt is, azt is emberek kezelik, csak az előbbit törvényes korlátok nélkül.
Mondom én ezt úgy, hogy állami Múzeumnak dolgozom, és itt is történt már ez-az. De gyűjteményeket nem hagyunk úgy elpusztulni, mint némely örökösök...
Üdv
lehet a témához egy kicsit morbidul állok hozzá, de én még 25 vagyok. Na jó enegm is bárhol utolérhet a kaszás, de aki bizonytalan egyelőre rám is hagyhatja:-) A feleségem biztos nem dobja ki. Becsüli a kezem munkáját, márpedig a legtöbb darabom ramaty állapotból helyrehozott gyűjteményi darab.
Egyébként viccet félre téve tényleg komoly dilemma. Ha engem kérdeztek biztos valami civil gyűjteményt kellene létrehozni, ha még nincs. ott biztos nem kótyavetyélik el.
Sziasztok!
A HIM szerintem jó választás – ha nem így vélném, nem rájuk szavazok. :)
Ami nálam eldöntötte a kérdést: végiggondoltam, hogy ezt (értve a gyűjteményemet, a könyveimet és a fotókat) még egyszer senki nem szedi össze. Én pedig nem azért dolgoztam, hogy munkám gyümölcseit mások széthordják.
73!
Miklós
JPeiper, többféleképpen eltaláltad: "kifogom vágni veled együtt!". Hányszor elhangzott ezt nálunk.......azért BIZTOS nem hagyom a cokmokjaimat az asszonynak!!!! Másik: ".....de mint tudjuk nem 100%-os, mert ott is lába kél ennek, annak" !!!!! Nem hiszem, hogy Miklós nyugodtan aludhat (talán az öröknyugalmát) ha nem bizik a HM-HIM-be. Hallodtam ezt-azt, hogy mik voltak és hová lettek onnan.............(?). F.Jani biztos cáfolna!!!
Nálam "félmegoldás" van, hiszen katalógust vezetek a legelejétől fogva, ott szerepel benne minden lánctalpam, hókarmom, hóláncom (jócskán 100 tétel felett) kitől van, hol találta, stb., de ha valami baj érne, az biztos, hogy senki nem találná meg, hiszen egy 2005-ös naptárban vezetem, mivel akkor kezdtem gyűjteni..:)
Én azt mondom, hogy a Hadtörténetiből mégha el is tűnne valami, (ami vagy igaz, vagy nem) akkor is messze jobb kezekben van, mintha a hozzátartozók kidobnák. :)
Sziasztok.
Én is sokszor elmélkedtem már a kérdésen, hogy a sok utána járás és rengeteg bokron való átkúszás, szúnyogcsípés után meglelt, és az enyészettől megmentett tárgyaim, -amiket féltve őrzök- hogyan is végzik majd, ha már én nem tudok gondoskodni róluk.
Leltárt még nem készítettem, de, ha nem ejtitek ezt szóba, nem is jutott volna eszembe.
Sajnos nem ismerek -személyesen- olyan "őrültet", mint én, így nehéz megfelelő embert találnom, mert mások szerint ez mind csak kacat és "kifogom vágni veled együtt :) " holmi.
A múzeum jó ötlet, de mint tudjuk nem 100%-os, mert ott is lába kél ennek, annak.
Szóval, sok fejtörést okoz a téma.
Ezen ne múljon: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum.
Írd csak meg, minél több az ötlet, annál jobb megoldás születhet! Üdv:Rush
Jaj, ha én azt megírom, majd „jól nekemjönnek,” hogy micsoda vacak döntést hoztam... :o
Mert ott a pincében megrohad minden, meg ellopják, és satöbbi, satöbbi... :o
Mit választottál?
Nálam tiszta a képlet: nem lesz „hiénázás.”
Igyekeztem, hogy egyben maradjon minden – remélem, úgy is alakul. Azt hiszem, a legjobb helyet választottam... :)
Ha belegondoltok,akkor ez egy igen nagy dilemma.Teszem azt,a családban mondjuk nincs senki aki szívvel lélekkel megőrizné vagy gyarapítaná a gyűjteményt. Vagy odaadományozod egy állandó kiállításnak vagy gyűjtőnek ahol megmarad,(ha megmarad)vagy már most csinálsz egy tételes leltárt(tól-ig árakkal), hogy annak idején ha esetleg a családod kátyúba kerül,valakit meg tudjon bízni a tárgyak értékesítésével.Persze mindenki azt szeretné hogy a dolgai egyben maradjanak,de ez nem mindig jön össze. Hááát nem egyszerű... Üdv:Rush.
Sziasztok!
Örülök, hogy sikerült néhányunk figyelmét fölhívni erre a „témára.”
Az elégetés valóban kapitális ostobaság volt. Tudnék magam is mesélni efféle barbarizmusról...
73!
Miklós
Rendkivül szomorú (és sajnos nem egyedi) eset. Nem hülyességből beszámolta nekünk Miklós ezekről a dolgokról. Múlthéten érdeklődtem az ügyvédemnél, hogy milyen lehetőségei vannak (pláne, ha nem szeretnék, hogy az illetéktelen örököseim kezeiben kerüljön a gyűjteményem......). Ha valakit szeretnénk KIHAGYNI az örökségből, akkor a legjobb az un. "öröklési szerződés". Bövebb infót kérhet mindenki a saját jogitanácsosától!!!
Ahogy korábban emlitettem, én már kezdtem a leltárt késziteni--na jó, igen fárasztó, de ugyanakkor lehet babásgatni, régebben-nem-kézbe-vett cuccokkal foglalkozni (vagy talán olajozni/zsirozni/tisztitani/portalanitani).......felesleges dolgokat passzolni a haveroknak, stb.
Hasznos írás, Rádiós!
Kiegészítem egy megtörtént esettel, lehet káromkodni, dühöngeni, ki-ki vérmérséklete szerint. Vagy 30-35 éve (jelenlegi-) határvárosunkban meghalt egy amatőr fotós, aki kb. 1900 -tól fotózott szenvedélyesen. Persze lemezessel kezdte stb. Hogy portálunkhoz hű maradjak: I - II Vh , Felvidéki bevonulás (mélységében is) és kilószám a civil fotó, lemez, relikvia - pótolhatatlan helytörténeti anyagok.
Örökösei - egy - fiatal házaspár ( m=főiskola, f=egyetem, ráadásul jogi!) elégette.
A srác röhögve mesélte nekem: két napig fűtöttünk vele a kazánban.
Megpróbáltam tömör lenni.
........................
Egy letétes (!) végrendelet esetében mindezt nem tehették volna.
Szia!
Bevallom, kissé tartottam a reakcióktól - éppen ezért örömmel olvastam e két hozzászólást.
S az is megnyugtat, hogy ez - értve alatta a végrendelkezést - másnak is eszébe jutott!
73!
Miklós
Ez a dolog,már vagy két éve lefutott bennem és a részemről meg is tettem a lépéseket.Nem gondoltam volna,hogy ez másnak is eszébe jut,de érteni kell azt,hogy ha bárki fontosnak gondolja a gyűjteményét,akkor annak a birtokláson túl a megőrzés is célja kell,hogy legyen és ha valaki e szerint akar tenni,akkor keressen olyan rokont,ismerőst,vagy bárkit,kiben bízik és tudja róla,hogy az az ember legalább úgy értékeli e darabokat,mint saját maga és beszélje le a dolgot.Aztán ellehet felejteni az egészet,de legalább azzal a tudattal él tovább az ember,hogy munkája,évei nem vesznek kárba.Nagy igazság e mondat:Ahogy az életedet,a világot,melyben élsz,úgy"e tárgyakat csak ideiglenesen birtoklod!"....szóval nagyon jó ötlet volt ez az írás!
Szia!
Nagyon szívesen, bár nem nagy örömmel tettem.
János gyűjteménye sajnos részben a hiénák martaléka lett.
Nem részletezem, de siralmas módon végezte a cuccok jó része. (Vastelep.)
73!
Miklós
Miklós! Köszönöm, hogy ezt közzé tetted--nagyon tanúságos és fontos ilyeneket tudni. Senki sem tudja mikor kopog a csuklyás-kaszás, legyünk fiatalok vagy kevésbé fiatalok!! Egyébként a családomat tájékoztattam, ahogy emlitetted--tudják kibe bizhat és kibe nem!!! Ezeken kivül javaslom mindenkinek, hogy egy írásos leltárt kellene késziteni a gyűjteményéről--ha lehetséges, akkor fényképes is!!! Nálam az részben meg is történt!!!