Kellemes hangvételűnek korántsem, jó értelemben figyelemfölkeltőnek annál inkább nevezhető rövidke írás következik alant. Elkészítésére egy közeli ismerősöm halála sarkallt. János hasonló „cipőben” járt, mint jómagam – azaz katonai rádiókat gyűjtött. Hirtelen ment el, 54 esztendősen. Vélhetően sokan kitaláltátok, az örökségéről lesz szó, arról, hogy „kedvenceink” túlélnek minket.

Mottó: „Nagyon szépek ezek az eszközök, de ne feledd, e tárgyakat csak ideiglenesen birtoklod!”
J. S. nyugállományú alezredes, rádióamatőr.

Az ember általában kevéssé szeret a halállal, annak gondolatával foglalkozni – ám ettől még tény marad: e sárgolyón csak szabott ideig lehetünk, s egyszer mindannyiunkat elszólítanak a legfőbb ítélőszék elé. Az egyén odébb áll, a tárgyak azonban túlélik őt, s itt ragadnak az örökösöknek.
Talán nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, egyetlen gyűjtő sem szeretné (illetve nézné el odaátról nyugodt lélekkel), hogy kedves eszközei ebek harmincadjára jussanak a rokonok hozzá nem értése, horribile dictu nemtörődömsége okán. Épp ezért javallott, hogy időben végrendelkezzünk, világosítsuk föl szeretteinket, ki számít barátunknak, melyek azok az emberek, akikhez bizalommal fordulhatnak hagyatékunk felmérésekor, rendezésekor, esetleges értékesítésekor.
Félreértés ne essék, a kor nem számít: fiatalt és időset egyaránt és bármikor érhet végzetes baleset, leteríthet halálos kór. A tragikus távozás önmagában is szörnyű, de rossz belegondolni abba, amikor a társak/szülők/gyerekek szembesülnek azzal, amit mi hagytunk magunk után. Botorság lenne tagadni: ami számunkra hatalmas értéket jelentett – az a másik szemében nem biztos, hogy több egy terhet jelentő szemétkupacnál.
Alább becsatolok egy, Mészáros Ádám tollából származó tömör összefoglalót a végrendeletekről.

„Sokan vannak úgy, hogy vagyonuk sorsát nem a törvény által meghatározott öröklés rendjére bízzák, hanem maguk veszik kezükbe mindezt. A végrendeleteknek több formája is létezik. A legtipikusabb az írásbeli végrendelet, amely lehet közvégrendelet vagy magánvégrendelet. A végrendelet másik fajtája a szóbeli végrendelet, amely csupán kivételes lehetőség, és csak a törvényben meghatározott rendkívüli körülmények között érvényes.

Közvégrendelet közjegyző vagy bíróság előtt tehetünk. A bíróságok közül bármelyik helyi bíróságot felkereshetjük ilyen kéréssel. A közjegyzőnél tett közvégrendelkezés az akarat közjegyzői közokiratba foglalásával történik, amely szintén bármelyik közjegyző előtt megtehető. Kivételt képez a helyszíni végrendelet-felvétel, amelyre csak az illetékes közjegyző mehet ki.

Írásbeli magánvégrendeletet közönséges írással kell készíteni. Az okiratból ki kell tűnnie a keltezés helyének és idejének, illetve a végrendeleti minőségnek. Ilyen végrendeletet csak olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen írni, illetőleg olvasni tud. Mivel nagyon fontos, hogy a végrendelkező személyes akarata érvényesüljön, ezért további érvényességi kellék, hogy a végrendelkező a végrendeletet az elejétől a végig maga írja és aláírja; vagy két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismerje el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; vagy aláírja és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezze.

Ha a magánvégrendelet több lapból áll, minden lapját el kell látni folyamatos sorszámozással és a végrendelkező aláírásával, illetve - ha a végrendelet érvényességéhez tanúkra volt szükség, akkor - mindkét tanú aláírásával. Nem érinti a végrendelet érvényességét, ha a tanú nem ismeri a végrendelet tartalmát, vagy nem tudja, hogy végrendelet tételénél működött közre. Nem alkalmas azonban tanúnak az a személy, aki a végrendelkező személyazonosságának tanúsítására nem képes; kiskorú vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt áll; vagy írástudatlan. A végrendelkező befolyásmentes akaratának megőrzése érdekében a közreműködő tanú és más közreműködő személy - illetve hozzátartozója - részére csak akkor lehet érvényesen juttatásról rendelkezni, ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó saját kezűleg írta és aláírta, vagy, ha a végrendelkezésnél a javadalmazott tanúkon kívül további két tanú működött közre.

Szóban az végrendelkezhet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem, vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne. Az érvényességhez két tanúra van szükség, akik előtt a végrendelkező az általuk értett nyelven szóban, teljes terjedelemben előadja a nyilatkozatát. Nélkülözhetetlen feltétel továbbá, hogy mondandóból az is kitűnjék, hogy a szóbeli nyilatkozat végrendeletnek tekintendő. Ennél a végrendelettípusnál is érvénytelenségi ok lehet a tanúk és hozzátartozóik részére tett juttatás. A végrendelet tanúinak meg kell jegyezniük a végrendelet tartalmát, így írni tudásuk nem érvényességi kellék. Ha a végrendelet szóbeli végrendeletnek minősül, akkor nem vehetők figyelembe az örökhagyó által készített írásbeli feljegyzések. Bármelyik formáját is választjuk a végrendeletnek, két dologra nagyon oda kell figyelni: a későbbi jogi problémák elkerülése végett szakszerűen végrendelkezzünk, a viszályok elkerülése érdekében pedig körültekintően és emberségesen.”

Mindehhez személyes tapasztalataim okán jómagam csak annyit tennék hozzá: jobb előre, világos fejjel és tisztán rendezni dolgainkat, mint terheket hagyni azokra, akiket - koránt sem mellékesen - szeretünk.

73!

Miklós