Uff. Ezt németek mondták?

Egy kis kanyar, ha megengeditek: 1956-ban mit hihettek? 11 évvel a háború után az oroszok csak még erősebbek lettek, és egy maroknyi elszánt, de többnyire kiképzetlen harcos, kézi fegyverekkel ment a páncélosok ellen. Nem volt tüzérségük, repülőgépeik, "csodafegyvereik", mégis megpróbálták! Milyen elkeseredettség lehetett. Eleinte még hihették, hogy jönni fognak az amerikaiak, de például a Mecseki láthatatlanok, és sok más, aki tovább harcolt, még nov. 4-e után is, nos nekik ennyi reményük sem volt. Igazi hősök voltak!

Nagyon szép Gábor!Ismételten csak gratulálni tudok!Egyébként igen...ha az ember talállkozik veteránnal az egyik klasszikus kérdés az :-Mit hittek,hogy nyerhetnek ? Én is megkérdeztem ,de nekem a zöme azt mondta , eleinte hitték a kezdeti sikereknek köszönhetően,de a végére már csak azért imádkoztak ,hogy élve megússzák ,ha kell 1 lábbal ,fél kézzel vagy hadifogsággal ...csak túléljék.

Amikor a Dunántúlon folytak a harcok, akkor a mamáméknál elszállásolt németek még igencsak emlegették, hogy: "majd ha kész lesz a csodafegyver!" Később már csak azt, hogy az oroszok nem tudtak addig áttörni, amíg nem érkezett meg néhány amerikai tank meg teherautó. Addig csak nagyon kezdetleges szekereken látták őket utazni. Igaz, ez egy falu volt, feltehetően nem túl jelentős frontszakasz.

Hihetetlen jó állapotban megmaradt. Egy hasonlót láttam valamelyik régi történelemkönyvben de most sehogy sem emlékszek a címére.Habár annak a tartalma is más lehetett.
Csodafegyverekkel kapcsolatban annyit ,hogy valóban voltak (sok korát meghaladta) de a csatatéren már csak ösztönzésre ,buzdításra ,morál javítására futotta belőlük. Ahová mégis jutott belőlük az elég kevésnek bizonyult és nem sokat változtatott a háború kimenetelén.

Egy köznapi életből kiragadott átlagos bakánál vagy az egészen fanatikus tiszteknél bevált ez a fajta propaganda.Viszont Balázs által leírt történet ellenkezőjét is megosztanám veletek.Volt szerencsém ismerni egy zászlóst aki végigharcolta a világháborút,igazi utazó volt.Járt Amerikában,Dél Afrikában vadászni,és még ki tudja hány helyen megfordult,látott ezt azt az életben.Amikor értesítették őket arról hogy Amerika belépett a háborúba,ő csak ennyit tudott mondani "Uraim,vesztettünk!"

Realitása? A Lidérc állítólag egy méter magas, zöld lánggal égett a becsapódás után. Elég szürreális fegyverek léteztek a háborúban, ahhoz hogy teljesen elvegyék az emberek realitásérzékét. Na meg a német tervek szerint szó szerint mindenből lehetett fegyver (fényágyú, hangágyú...)Még '44 végén is tudtak olyan dolgokat felmutatni ami reményt adott a harcolóknak.

Sosem felejtem el, egyszer olvastam egy beszélgetést egy bácsival, aki harcolt a világégésben. Kérdezték tőle, hogy meddig hitt abban, hogy megnyerhetjük a háborút? A válasza az volt, hogy egész addig a napig, míg meg nem kapták a parancsot a harc beszüntetésére!

Ez egy gyönyörű és korhű dokumentum,és egy kicsit irigykedem is miatta.Nagyon szép.

Hansy! Nem tudom,hogy honnét szerzel ilyen dolgokat,de ez igazi unikum,még hasonlót sem láttam idáig,pedig nem vagyok mai darab én sem sajnos. Én nem tudom,hogy mennyire tudtak már hinni ezekben a dolgokban a vége felé,meg szerintem már nem is nagyon tudtak vele foglalkozni,mert eléggé reménytelen volt már a helyzet. Szerintem a lövészárkokban végsőkig kimerült katonákhoz kevés jutott el ezekből. Üdv: Gyula