Pertrix No.678. négyszínű német zseblámpa
Nagyapám mentőjárőr-parancsnok volt Zuglóban az ostrom idején - legalábbis akkortól, amikor már nem tudott kijárni a munkahelyére, a kőbányai söröspincékbe, ahová a csepeli WM-ot költöztették a bombázások erősödésével, és ahol Junkers és DB repülőmotorokat tesztelt a fékpadon...
Az ő hagyatékából van e zseblámpa. Nagyon érdekes a mechanikája: a fehér alapüveg elé a lámpakarima jobbra ill. balra csavarásával piros vagy zöld plexit lehet felhúzni, míg az oldalán lévő kis kallantyúval sötétkéket (gondolom, ez sötétítés idejére való?). Valahol írták, hogy eredetileg csukaszürke lehetett, de ennek inkább a fekete lehetett az eredeti színe.
Mentőjárőr-parancsnokként sok "érdekes" kalandja volt... egy a házában az ostromot gyerekként átélt újságíró a Népszava 1985. április 4-i számában leírta azt a napot, amikor nagyapám a kapuban állva nézte az elszálló bombázókat, miközben a háta mögött az udvar alatti óvóhely bombatalálatot kapott, és heten halva maradtak.
Nyomás cikket írni, Kolléga!
Nézd és olvasd, hogy egy kanálhoz mi mindent lehet kapcsolni. Ha nincs történet, csak egy evőeszköz.
http://www.netlabor.hu/roncskutatas/node/8546 Apám és a II.VH.
Valamiért kattintásra nem nyílik, copy és bemásolni címsorba. Egy szerkesztőnek is lehetnek nehézségei. (Hogy a nehézség ebbe a Drupal-ba!!)
Bővebb történettel...? Hmmm... számomra nagyapám két világháborún és számtalan forradalmon átívelő élete maga a bővebb történet... de hogy ezen konkrét tárgyhoz hogyan kapcsolhatnám e hosszú és eseményekben bővelkedő élet tetszőleges szeletét...? Rengeteg emlékét mesélte gyerekkoromban a mentőjárőr-időszakból is, az öregség és a messzi múlt torzító szemüvegén át...
Egyszer egy az udvarukba becsapódott és fel nem robbant lőszert (akna? kis légibomba?) egy társával egy fűzfakosárban, ruhák közé csomagolva, kézikocsira rakva több száz métert toltak, hogy elég messze legyen mindentől, amit veszélyeztethet... a háza Zuglóban, a Gizella úton van, az udvari homlokzat a vasúti töltés felé néz, ezt rommá lőtték a töltésnél harcállásban levő oroszok. Máig olyan a ház homlokzata, mint egy harctéri múzeum...
A háború után azért úszta meg a hadifogságot, mert az őt begyűjtő oroszoknak elkezdett nagyon köhögni, és mutogatta a mentőjárőr-igazolványát, amiből ők csak a vörös keresztet ismerték fel, és azt hitték, tüdőbajos (attól állítólag nagyon féltek). Másik kétszer elvitték, de csak Budapest határáig, ahol két-három napokat dolgoztatták, aztán hazaengedték.
Nem akarlak megbántani, de ilyen lámpa rakat van fent. Például e sorok írója is tett már fel ilyet:
Esetleg valami bővebb történettel feldobni...?