Harcosok
A képen háborút és hadifogságot megjárt egykori katonák láthatók. Kettejük között egy oklevél, melyet egyikük - rehabilitálása után – kapott.
Másod-unokatestvérek. De ez csak az ötvenes években derült ki.
Egyikük Nagyváradon, a másik az Odera menti Frankfurtban esett orosz fogságba. A hadifogolytáborban barátságot kötöttek. Együtt tértek haza 1947. október 2.-án. Egyikük debreceni volt, a másik családja Pesten élt. Sok évvel a háború után egy idős hölgy rokonnál összetalálkoztak.
- Hát te mit keresel itt?
- A néni az én nagymamám testvére.
- Igen? Nekem meg a nagymamám!
A hét végén beszélgettem velük. Sok közös emléket őriznek a fogság idejéből.
(Cikk előkészületben!)
Most csak egy kis vidámság: 1947 nyarán közölték velük az őrök, hogy országaik békét kötöttek és a „hadifogoly urak” (goszpogyin vojna plennin) már csak egy baráti ország vendégei. Erre akkora röhögés tört ki…
http://www.roncskutatas.hu/user/568
A történet árnyalása a fenti hivatkozott cikk hozzászólásában található.
A kép nagyobb méretben: http://postimage.org/image/24t7di2bo/
Az említett könyvet nincs szerencsém ismerni, de a cikk feltétlenül itt lesz!
Köszönöm a jó kívánságokat. Ha lesz rá alkalom, átadom a címzetteknek. Sajnos egyikük nagyon beteg, áttételes rákkal kínlódik. Egyetlen szerencse, (?) hogy nincsenek fájdalmai. A másikuk 86 évesen is ötven fekvőtámasszal indítja a napjait... (Én nem tudok annyit....:-( A cikkre meg azért kell várni, mert adatközlőm tíz napra elhúzott Londonba.
Remélem, hogy a cikk itt lesz publikálva! A történet pedig olyan, mint Rózsás János Keserű ifjúság c. könyvéből bújt volna elő.
A két öreg Úrnak, pedig még sok egészséget kívánok
Minden tiszteletem a két öregúré!Akik mondhatjuk megjárták a poklok poklát.Éljenek nagyon sokáig békességben és bajtársiasságuk legyen példaértékű minden fiatal számára.